Somogyi Hírlap, 2011. december (22. évfolyam, 281-306. szám)
2011-12-29 / 304. szám
) 2011. DECEMBER 29.,/O CSÜTÖRTÖK Í U | ..... ji 11—É|.— . Az oldal a GEO magazin LjIJJ I ^ l kh ■ ■ W %Jl V D 1 szakmai ajánlásával készült I Emil Madsen, az utolsó vadász grönland Egy férfi fókavadászatra indul, ám a zsákmány megszerzése egyre kétségesebb A Grönland partvidéki jégtakaró mozgását okozó klímaváltozás következtében az inuitok életmódja egyre inkább veszélybe kerül. A vadász röviddel éjfél előtt indul, a jégtömbök széle kékesen csillog a le nem nyugvó nap fényében. A szán lecsúszik az utolsó buckán, majd a mélyedésben megáll. Emil Madsen rozsdás fegyvert húz elő a lenzsákból, hasra veti magát, a fegyver csövét egy hótorlaszra fekteti. Az egyik kutya figyel fel elsőként a neszre. Hullámok fodrozódnak, majd úgy 70 méterre felbukkan az állat. Száraz csatta- nással csapódik a golyó a fóka előtt a vízbe. Olyan gyorsan tűnik el, ahogyan felbukkant, majd újra felmerül, a vadász még egyszer lő, és el is találja. Amikor az első fókát lőtte, Emil Madsen nyolcéves volt. Időközben - jó 30 évvel később - Madsen egyike az Ittoqqortoor- miit település környéki vidéken élő utolsó vadászoknak. Kelet- Grönland megváltozott. Egy évtizeddel ezelőtt a fjordok októbertől már befagytak, megkezdődhetett a kutyaszánszezon. Az elmúlt években Madsennek júliustól decemberig - sőt egyszer januárig is - várnia kellett, míg végre a jégtáblák elbírták a kutyák súlyát. A fagymentes hónapok és a jégkásás tenger ínséges időszakot jelent, mert a fókák, a bálnák és a jegesmedvék elérhetetlen messzeségben vannak a vadászoktól. 50 évvel ezelőtt ez még a kelet-grönlandi lakosság éhhalálát jelentette volna. Manapság évente kétszer érkezik szállítóhajó Ittoqqortoormiitba, megrakodva a szükséges olajjal és dán élelmiszerekkel. Emil Madsen egy évben még közel 150 fókabőrt ad el - darabját 50 euróért - magánszemélyeknek vagy olyan cégeknek, amelyek csónakborítást vagy ex- pedíciós ruházatot készítenek belőle turisták számára. Néha egy-egy jegesmedveprémet is sikerül eladnia. Grönland keleti partjainál még elég medve él, és csak a vadászcsaládok lőhetik őket. Ennek ellenére már hamarosan nem lesznek vadászok. És ez nem fog 10-20 évig tartani. A folyamat zajlik; lehetséges, hogy Madsen régi élete már csak két-három telet vészel át. A kimúlt fóka elsüllyed - így, tavasszal még nincs akkora zsírpárnája, hogy a víz felszínén lebegjen egy darabig. Madsen egy kicsi facsónakot is magával hozott szánján, ezt kellene most vízre bocsátania, hogy kihalász- sza a fókatetemet. O azonban késlekedik. Abban reménykedik, hogy feltűnik még egy fóka, ■ Madsenék hús- és halszükségletüket - a többi inuit családhoz hasonlóan - vadászatból fedezik, a fegyvereket vásárolják. sőt akár egy kisebb bálna is. Madsen a jégtábla széléhez közelít a tooq nevű hosszú bottal, melynek hegye egy fémvésőben végződik - azzal kopogtatja a jeget. A fókák kíváncsi állatok, néha sikerül a zörejjel odacsalogatni őket. A víz hőmérséklete nulla fok közeli. A felszínen kásás réteget képeznek az összekapcsolódó kristályok. A vadász azonban hasztalan kavargatja. „Unitsiarpuu” - mondja végül. „Szünetet tartunk”. Mialatt felforr a víz a zacskós leveshez, egy pehelyrécepár repül el felettünk. Madsen elejti a kólás dobozt, felkapja sörétes puskáját, röviden céloz, majd kétszer lő. A madarak pörögve a jégre zuhannak. Vér színezi vörösre tollaikat. A fókavadász összecsapja tenyerét. „Mamarraar! - Ez finom lesz!” Emil Madsent a keleti part 500-as lélekszámú, második legnagyobb települését körülölelő vidék egyik legjobb vadászaként tartják számon, az ő kutyái a környék legokosabb]'ai. Ennek ellenére ezen a napon, leszámítva a récepárt és néhány alka- bukót, üres szánnal tér haza. A lelőtt fóka végleg elmerült. Hazafelé az út két órán át tart, kicsi a távolság. Madsen télen akár 200 kilométert is megtesz, és két hétig is távol marad. Most egy jegesmedvebundán fekszik és cigarettázik, míg kutyái gyakorlottan húzzák a szánt hazafelé. Amikor Madsen szülőfaluja, Ittaajimmiint, más néven Cape Hope házai feltűnnek a láthatáron, már reggel van. A település 12 km-re nyugatra fekszik lttoqqortoormiittől. A 70-es években Cape Hope-nak még 10Ö lakosa volt. Aztán elindult a nagy exodus. Sokaknak túl sok nélkülözést jelentett a Cape Hope-i élet, az időjárástól, a természettől és a vadászat kiszámíthatatlanságától való függés. Néhányan Ittoqqortoor- miitban keresték a szerencséjüket: ott volt munka, és az első tévékészülékek is megjelentek. Mások a nyugati partra vagy Dániába költöztek. Ma már csak kilencen laknak a rozoga faépítményekben: Madsen a feleségével, Erikával (30), gyermekeik: Abraham (13), a tízéves Martin és a nyolcéves Belissa; Erika szülei, Madsen fivére, Jens-Emil, valamint Jona- than, egy idősebb vadász, akinek ízületei hasogatnak télen. A család egy sötétvörös faházban lakik; a homlokzatról pereg a festék. Mellette szerszámos- kamra, melynek laza palánkjait a szél rángatja, és egy kutyaház a kölykök számára. A ház és a kamra közé szárítókötelet feszítettek, amelyen deszka merevségű fókabőrök száradnak. A közel 60 m2-es ház nappalijában egy tévé, egy szófa, egy asztal és egy kis hifiberendezés kap helyet. Van még egy kisebb helyiség, ahol dohányozni lehet, egy konyha és WC. A hideg Cape Hope-ban megnehezíti a legegyszerűbb dolgokat is. Mivel a talaj tartósan fagyott, ezért nem lehet csővezetékeket fektetni, a WC-csésze alá egyfajta szemeteszsákot tesz■ A Cape Hope-i gyerekek a tévéből ismerik a külvilágot. Már reggeli közben az MTV-t nézik, és popsztárokat utánoznak. nek, amelybe az ember könnyíthet magán. Amint a zsák megtelik, néhány méterrel a ház mögött szabadulnak meg tőle. Hetekkel később Emil Madsen a zsákokat benzinnel önti le és meggyújtja. A nagyobb mennyiségű szemetet a tenger felé viszik, bizonyos dolgokat egyszerűen az ablakon hajít ki a család. A házban meleg van. Nem kellemes meleg, hanem olyan hőség uralkodik, hogy az ember legszívesebben megszabadulna a ruháitól. Erika Madsen pólóban és egy vékony nadrágban áll a konyhában, és mosogat, azaz egy mérőpohárral vizet mer a kis beépített konyha mosogatójába. Itt nincs vezetékes víz, ellenben a közelben egy forrás található, amelynek lágy, ízletes vizéből a fiúk minden este két nagy kannányit cipelnek a házba. A fűtőtesten pézsmatulokhús olvad a vacsorához. Erika Madsen apró asszony, vékony, akár egy madárka. Üdvözlésül megcsókolja férjét, és megöleli. A férfi nem nagy szónok. A család többi tagja sem igazán közlékeny. Szerencsére van tévéjük. Óriási, több mint 500 dán koronába került, ami majdnem 800 euró; Madsenék sokáig spóroltak rá. A tévékészülék Emil Madsen azon törekvését jelképezi, hogy a tegnapot összeolvassza a holnappal. Kint, a hóban ő a fókavadász, aki tooqjával és medveölő késével az egyik legalapvetőbb emberi tevékenységet űzi: táplálékot keres. Itt bent egy olyan életmód nézője, amelyhez semmi köze. Órákon át bámulja a képernyőt. Évekkel ezelőtt még aktuális pankrációvideókat vagy a 2003-as Eurovíziós Dalfesztivál gyenge minőségű felvételeit nézi. A gyerekek mellette ülnek, és édességekkel, csokival, gumicukorral tömik magukat. Egy évben egyszer fogorvos menti It- toqqortoormiitban azt, ami még menthető. Az iskola a település közösségi házában kapott helyet. Ittoq- qortoormiit közössége Erika Madsen édesanyjának fizet azért, hogy három unokájának az olvasás, az írás és a számolás alapismereteit közvetítse. A hölgy nem különösebben tehetséges az oktatásban. Még Abraham, a legidősebb gyermek sem tud igazán írni-olvasni. A gyerekek leginkább az ablakon bámulnak kifelé, vagy szavakat firkálnak a füzeteikbe. Mi lesz ezekből a gyerekekből Európa legeldugottabb sarkában? Madsenéknak életcélokra van szükségük, ugyanakkor a jövőre vonatkozó kérdéseket megpróbálják elnyomni, mivel a gondolat, hogy mi lesz velük, meglehetősen nyugtalanító. „Néha beszélünk arról, hogy Ittoqqortoormiitba költözzünk, hogy a gyerekek rendes iskolába járhassanak" - mondja Madsen. így a család már évekkel ezelőtt elkezdett a költözésről morfondírozni - a döntést pedig újra és újra elhalasztották. Gyermekeinek Emil Madsen boldog, modern jövőt kíván. Ezek nem túl reális elképzelések, és ezt valószínűleg ő is tudja. „Martin lehetne pilóta” - mondja. Amikor Martint megkérdezik, hogy mi szeretne lenni, azt válaszolja: „Vadász, mint az apukám.” Az olvadó hó birodalma GRÖNLAND BELSEJÉBEN a fehér páncél 3000 méter vastag, mélyebben fekvő rétegei több mint 120000 évvel ezelőtt keletkeztek. A tengertől távolabb szinte állandóan esik a hó, a hőmérséklet egész évben nulla fok alatt van. A partközeiben ezzel szemben egyre jobban olvad, az átlaghőmérséklet kétszer olyan gyorsan emelkedik, mint máshol a Földön. Az úgynevezett albedó hatás révén szinte magától felgyorsul a jég olvadása: normális esetben a jégtakarót borító hó a beeső napsugarak 90 százalékát visszaveri. Ha a legfelső réteg olvadni kezd, a hókristályok fehérségét söté- tebb latyak váltja fel, amely nagyobb mennyiségű energiát nyel el. Ez pedig a tenger fel- melegedéséhez vezet. Megajándékozhatjuk a GEO két lapszámával? Éljen a lehetőséggel, vegyen részt próbaolvasási akciónkban, és fedezze fel a QED világát! Kérjük telefonáljon 2012. január 4-én szerdán 8:00 és 16:00 óra között, és igényelje lapcsomagunkat! © Telefonon: (+36-1) 488-5588 © E-mailben: elofizetes@axels.hu Ajánlatunk 2012. Január Wn beéikezett jelentkezés testén érvén)te. Próbaotnaásl ajánlatunk kizárólag az adott megyei napilap terjesztet tanlatén lakotieBpet/tartózkodási Hetinél rendekezé előfizetek által vehető igényűé. Kérjük, hogy az adott negyei napilap terjesztés! területevei kapcsolatosan érdeklődjön a megyei napilap hely! tarifával lévhato ügyfélszolgálati telefonszámán. Az ajánlatot azok a természetes személyek vehetik Igényűé, aldknek az akciót megelőző 3 hónapon belől a megadott személyes adatokkal és/vagy címen nem volt érvényes, az ajánlatban feltüntetett magazin/magazinekra előfizetése, és nem volt préhaolvasása sem. Az előfizetésre és adatkezelésre vonatkozó rendrdke- zéseket az Előfhetől Üzletszabályzatban találja a ivwvv.aslapok.hu oldalon. Az ajárdalhan feliiínteteö magazinok korábbi lapszámait összecsomagolva küldjük ki az akcióban résztvevőknek, a készlet erejéig. Amíg a szánhúzó kutyák pihennek, a férfiak előkészítik vadászfelszerelésüket: a fegyvert és egy csónakot, mellyel majd a zsákmányt kifogják
