Somogyi Hírlap, 2011. december (22. évfolyam, 281-306. szám)

2011-12-17 / 295. szám

2011. DECEMBER 17.. SZOMBAT MEGYEI KORKÉP Egy szovjet nem verhet meg egy vácit! a kajakkirály A nyugdíjas fogorvos a küszik Hesz Mihály csenevész gyerkőcnek számí­tott, ráadásul gyüttmentnek, hi­szen Nógrádból költöztek be Vácra. A dupla hendikep vitte a bokszolok közé, aztán a történe­lem közbeszólt, s a kesztyűt ka­jakra cserélte. Babella László irányítása mentén gyorsan fel­kapaszkodott a legjobbak közé, húszévesen már vébé- és EB- bronzérmesnek mondhatta ma­gát. Egy évre rá úgy öt centivel szorult a második helyre a svéd Peterson mögé a tokiói olimpi­án, ami egy 21 esztendős ötkari­kás újonctól remek teljesítmény, ám ő mégis elégedetlen volt. En­nek megfelelően a következő cik­lusban borzalmas munkát vég­zett el - napi 3400 húzódzko- dás, 5-600fekvőtámasz volt az alapja, s 180 kilóval nyomott fek\'e -, s kajakkal járt minden­nap edzésre: Vácról Pestre... ennek tükrében nem meglepő, hogy 66-ban Berlinben Európa- bajnok lett, s a 68-as mexikóvá­rosi olimpián sem talált legyőző- re: óriási fölénnyel, tőle szokat­lan taktikával - nem véletlen be­cézték az egyik családi mel- lék\'érvonalra utalva Ravasz tót­nak - iskolázta le a mezőnyt, s nyerte meg - azóta is egyedüli magyarként - az 1000 métert, a királykategóriát Újabb három év múltán a belgrádi vébén is a dobogó tetejére állhatott - össze­sen 13 érmet nyert világversenye­ken, s ehhez jött még 14 magyar bajnoki, és 3 Év kajakozója cím. A sportban szerzett akaratát ki­használva az eredendően vágó­hídon dolgozó, kereskedelmi szakmunkás végzettségű bajnok felnőtt fejjel elvégezte SOTE fog orvosi karát, azaz úgy tűnt, a ci­vil életben is révbe ért, főként, hogy feleségül vette a korszak úszósztárját, Gyarmati Andreát, akivel azonban megromlott a házassága - többek között ezért is disszidált 1980-ban. bár eleinte kémnek tartották, sváb gyökerei miatt letelepedhe­tett az NSZK-ban: Sindelfingen- ben alapított praxist, s új csalá­dot, ma is a baden-württembergi városban él, ahonnét évente né hányszor Magyarországra - s minden alkalommal a nagyatá­di fürdőbe - látogat. Ahogyan mondja: hazajövök, otthonról... Forró citrommal kínál, járványos időszakban igazi vitaminbomba, maga az egészség. Éppúgy, mint a nagyatádi fürdő, ahová évente háromszor-négyszer még Német­országból is ellátogat. Vas András- Felismerik az illusztris vendéget?- Ritkán - felelte Elesz Mihály.- Pedig a királykategória egyetlen ma­gyar olimpiai bajnoka.- Talán, ha itthon élnék, inkább. Régen is volt már, hogy nyertem, ráadásul a ka­jak-kenu rétegsport, csak az ötkarikás já­tékokon esik rá elég fény.- Mégsem futballista lett.- Vác ebből a szempontból külön világ. Amíg másutt mindenki a grundra járt, addig ott gyerekként a víz számított bal­hénak. Ott volt szemben a Szentendrei­sziget, maga a vadregény, a kihívás. Aho­vá nem mellékesen a Dunán át lehetett el­jutni.- Merész vállalkozás.- Főként, hogy nógrádi gyerekként nem voltam az a klasszikus vízimenő. Amikor Vácra kerültem, még úszni sem tudtam. Eleinte féltem is, de éppen ez ins­pirált Akkoriban ugyan még bokszoltam, ám 56-ban disszidált az edzőnk, s a társa­ságból többen átmentek kajakozni. Mivel több haverom is köztük volt, gondoltam, kipróbálom. Nem jósoltak nagy jövőt, vé- konydongájú, szinte csenevész gyerek­nek számítottam.- Elég messze jutott...- Elképesztően sokat edzettem.- Munka mellett.- Amikor leigazolt a Fradi, mely az Élelmiszeripari Minisztérium csapata volt, kaptarh egy négyórás állást a vágóhí­don.- Nem az a klasszikus bajnoknevelde...- Viszont rengeteg húshoz jutottam. Napi két kilót is meg tudtam így enni: ak­koriban nem voltak különféle csodaprote­inek, az ember így tudott pluszfehérjéhez jutni. Tudtam, mire van szükségem, ek­kor már túl voltam Tokión.- Ahol újoncként ezüstöt szerzett, még­is...- ...elégedetlen voltam. A harmadik tíz méterrel ért be mögöttem, az első 16 szá­zadmásodperccel. Nem mellékesen olyan helyről jöttem, ahol az elégedettség isme­retlen fogalomnak számított. Ha az em­ber kitűzött egy célt, akkor azt minden­Sohasem másoknak, mindig saját elvárásainak akart megfelelni a kajakkirály képpen teljesíteni akarta, a majdnem szinte egyenlő volt a semmivel.- Valahol kegyetlenül hangzik.- így lettem felnőtt fejjel fogorvos is. A kajakból hozott konokság és dac segített. Sohasem mások elvárásainak akartam megfelelni, hanem magamnak, s nem a pénz és a karrier motivált. Sokkal inkább a felelősség: egy világversenyen nemcsak rólam volt szó, hanem az országról. Ma­gyarországról.- Mégis disszidált.- Az egy másüt tészta! Akkor maga- mért voltam felelős. Ám amikor az orszá­got képviseltem, tudtam, nem betlizhe­tek, hiszen tízmillióan szurkolnak ne­kem, s várják a sikert.- Nem kis teher. És még ott volt Szaporenko is...- Aki egy évvel korábban a vébén 800 méternél kinézett rám, majd állva ha­gyott.- A legjobb pillanatban vett revánsot...- Transzba kerültem.- Rosszul is elsülhetett volna. Elég csak szegény Wichmann Tamásra gondolni: kilencszer nyert vébét, olimpiát egyszer sem...- Óriási küldetéstudat munkált ben­nem. Biztos furcsán hangzik: a nógrádi vár tövében nőttem fel, s még a vár kariz­matikus ereje is hajtott. Egy szovjet nem verhet meg egy nógrádinak született vá­cit! S ez vitt előre az edzéseken is.- Sokan őrültnek tartották. Téglát tett a hajója orrába ellensúlynak.- S mivel a versenyen természetesen könnyebb volt a kajakom, a megszerzett plusz erő sokat jelentett.- Ahhoz azért fanatizmus kell, hogy va­laki bemelegítésként beevezzen Vácról Pestre, majd a tréning végén, amolyan levezetésként haza. Harmincnégy kilo­méter etaponként...- Bajnok akartam lenni! Emellett úgy éreztem, tartozom az országnak, az em­bereknek. Akkoriban amúgy ez minden versenyzőben élt: tudták, az itt élők bizto­sítják nekik a lehetőséget, hogy a legma­gasabb szinten versenyezhessenek.- Akkor nyolcvanban miért?- Családi okokból. Nagyon nehéz volt itt hagyni az országot, lassan sikerült feldolgoznom a történteket, s felépíte­nem egy új életet, egzisztenciát. És bi­zony, féltem. Hogy ne bukjak le, sílécek­kel a kocsi tetején mentem ki Hegyesha­lomnál.- Májusban...- Ráadásul irtó meleg volt...- A vér vitte Svábföldre?- Inkább a gazdasági háttér. A Ruhr-vi- déken könnyebb lett volna praxist szerez­nem, ráadásul a svábok nehezebb embe­rek. De becsületesek. Másfél év keresgé­lés után aztán letelepedtem Sindelfin- genben.- Huszonhét év praktizálás után 65 évesen nyugdíjba kellett vonulnia.- Végre van időm pihenni. És megvaló­sítani az ötleteimet.- Mint a nyári, szegedi masters vébé?- Tényleg elindultam volna, de túl- edzettem magam, ínhüvelygyulladást kaptam.- Nem néztek furcsán a Neckar part­ján, amikor a deresedő halántékú fogor­vos egyszer csak kajakba pattant?- Akkorra már tudták ki vagyok. A ren­delőm épületének a tulajdonosa például, amikor kiderült, ki viszi a praxist, ötkarikát festetett a homlokzatra...- Ez ám az igazi elismerés!- És mennyivel többet ér, mint bármi­lyen anyagi. Mexikó után az ünnepi ban­ketten odajöttek hozzám a szintén aranyérmes focisták, s kérdezték, meny­nyi volt a borítékomban. Amikor meg­mondtam, felháborodtak. Mármint, hogy milyen kevés. Én pedig kissé szé­gyelltem magam, hogy egyáltalán elfo­gadtam a pénzt. Mert nem azért csinálta az ember... Pompa, elegancia és kényelem a turul szárnyai alatt emelt fejjel Festők, zenészek, írók és politikusok adták egymásnak a kilincset Kaposvár legrangosabb szállodájában Rippl-Rónai József ahhoz az épü­lethez vezetett minket, amelynek megnyitása nagy szenzáció volt az első világháború előtti évek Kaposvárén. „Tünemény, fény, pazar kénye­lem” - írta róla a helyi sajtó. A vá­ros egyik legszebb épülete a lá­bát vele szemben megvető bank­házzal együtt mintegy lezárta Kaposvár „korzóját”. Jeüegzetes példája az itt kialakított tér a tudatos várostervezésnek. Bereczk Sándor műszaki főtaná­csos iránymutatása alapján az £ útkereszteződéseknél álló épüle- | tek sarkát 45 fokos szögben „le- i vágták”, és innen nyitották meg | a bejáratokat. Ezt a kaposvári £ jellegzetességet sok más belvá­Előző heti feladványunk: a város egyik legszebb épülete a hajdani Turul rosi kereszteződésnél is megfi­gyelhetjük. A mostani Széche­nyi téren álló szecessziós épüle­tet Kármán Géza Aladár és Ullmann Gyula budapesti építé­szek tervezték, építését Baumöhl Leó kaposvári mérnök vezette. A Túrul Szálló, a mai Do­rottya üzletház 1911. augusztus 31-én tárta ki kapuit a közönség előtt, néhány nappal a színház átadása előtt. A ma helyi véde­lem alatt álló kétemeletes, város- képileg hangsúlyos épületben kávéház, étterem, kártyaszoba, klubhelyiség, tekepálya, biliárd­terem és söröző is működött. Az L alakban épült kávéház falait barna és vörös tölgyfa burkolat­tal látták el, ragyogó gyöngyház betétekkel. Az egykori étterem bejáratát a saroképítmény föld­szintjén, két dorizáló oszlop kö­zött alakították ki. A sarok fon­tos eleme az emeleti körerkély, légiesen könnyed korlátjával, va­lamint a második emelet bolt­íves nyílások mögött elbújtatott zárt erkélye. Rippl-Rónai József és műgyűjtő öccse: Ödön gyako­ri vendége volt a Turul kávéhá­zának. A magyar irodalom sem akárkikkel képviseltette magát. 1911 decemberében itt rendez­ték meg a Nyugat irodalmi estjét Ignotusszal, Móricz Zsigmond- dal és Szép Ernővel. Erre az est­re vezethető vissza Móricz és Rippl-Rónai József művészbarát­sága. »- Bővebben: SONLINE.hu Ugye milyen szép ez az épületrész? Vajon hol látható? írja meg: Somogyi Hírlap Szerkesztősége, 7400 Kaposvár, Kontrássy u. 2/A vagy emeltfejjel@sonline.hu

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents