Somogyi Hírlap, 2011. november (22. évfolyam, 256-280. szám)
2011-11-24 / 275. szám
11 SOMOGYI HÍRLAP - 2011. NOVEMBER 24., CSÜTÖRTÖK SAJTÓ ES TANULÁS Új arcok, egyre értetlenebb tekintetek, és régi, jól bevált obsz- cén kifejezések. Amik, tegyük gyorsan hozzá, nemhogy csökkennének az idő előrehaladtával, hanem vele egyenes arányosan nőnek is. Még a jó öreg műsorvezető is próbálkozott megfenyíteni a versenyzőket, hogy „ugyan már gyerekek, élő adásban vagyunk”, de ez sem segített. Lehet, hogy ide a még határozottabb lelkű nagy előd kellett volna, aki igaz már négy szériát levezényelt, az ötödikre úgy gondolta, ő is beköltözik egy kicsit. No, nem olyan villába, mint a többség, egy kicsit kényelmeüe- nebbe. Bár, tegyük hozzá gyorsan: az adásban szereplők televíziót sem nézhetnek, és teljesen el vannak zárva a külvilágtól, addig a mi kis balesetet okozónk vígan nézheti a kedvenc műsorait, telefonálgathat, rendezhet, még dolgozhat is.... No, hogy is volt az esti sérülésem? Mert itt sérülésről beszélhetünk. Ugyanis, amíg nem jelent meg a valóságos világot bemutató műsor főcímdala, nyugodtan pihentem. Mire az esti műsor összefoglalójáig jutottam, bizony felmerült bennem a kérdés: kinek van erre szüksége? Rendben. Aki bemegy egy ilyen műsorba, az alapból vállalja, hogy lejáratja magát. Neki nem számít. Maximum reménykedhet, hogy megnyeri a sok pénzt. De, nekünk tévénézőknek, vajon mi hasznunk van ebből az egészből? Főként azoktól kérdezném ezt meg, akik még pénzt is áldoznak egy-egy játékos bentmaradásáért. Persze valakinek ez kell, másnak más. Szóval minden erőmet összeszedve belenéztem a valóság- show frenetikusán izgalmas (ezt a műsorvezető mondta) adásába. Hát, itt .szenvedtem a legnagyobb sérüléseket. Nem. Nem, azért mert széttörtem dühömben a távirányítót. Még csak a kukoricámat sem vágtam a készülékhez. Egyszerűen azért lettem rosszul, mert önmagámban csalódtam. Pedig, már akkor éreztem, hogy valami gond lesz, amikor az egyik, magát kubai macsónak tartó fiú, az egyik legdrágább italból szürcsölve elkezdett ordítani a Terminátorral simán versenyre kelő másik férfival, abból a lét- fontosságú okból, hogy ki feküdjön az ágyon. Ezt még tetőzte, hogy megjelent az előző széria nyertese feleségkereső műsorának női győztese, a maga kiteljesedett műveltségével, és a mindenkit lenyűgöző szókincsével. Ekkor nem bírtam tovább. Elkapcsoltam a tévécsatornáról. Ennél nem is tehettem volna jobbat, de a csalódás megmaradt. De ez kit érdekel? A show megy tovább... fodor zsolt Fotóalbum saját kezűleg A karácsonyi ajándé- “ kok kincsestára bősé- ges. Mégis sokkal meghittebb, ha magunk készítjük. így az egyediség az apró meglepetésekben is megmutatkozik. A scrapbook egy divatos, egyedi, szuper lehetőség. Képeslapot, fotóalbumot készíthetsz belőle, alacsony költséggel. Szükséges hozzá egy fotóalbum alap- és háttérpapírok, melyeknek mindkét oldala más mintájú. Fontos, hogy ezekkel a speciális papírokkal dolgozzunk, mert ezek savmentesek, így a lapok az évek során nem szí néződnek el és a fényképeket sem károsítják. Az albumalap egyik ol- ™ dalára ragaszd a lapot, majd arra a fényképet. Díszítheted strasz- szokkal, filccel, többféle papírral vagy szinte bármivel, amit otthon találsz és fantáziát látsz benne. Szerezz meglepetést a szeretteidnek! Biztosan örülnének az ötleteidnek H Strófa e=» S Egyetemi 5 évek §2 Sokan álmodoznak arról, §* milyen jó lenne már „nagy- S** nak” lenni, 22 és a felnőttek körébe tartozom ní aztán később rájönnek, e* hogy ez korántsem olyan ^ tökéletes élet, —n hisz még a legszebb egyete- miéwketis *=«■ megkeserítik a zárthelyis hetek. Mégis érdemes kitartani, hisz a legjobb bulikról lesz- Sj,. nek a legszebb emlékek, &m amiket majd a vizsga előtt, e* az ajtónál állva felidéz- ^ hetsz, ,-j, és rájössz, hogy nemcsak ezek a percek maradnak e* meg, s* hanem a sokk a hajnal- bán, hogy másnap 8-kor óra... S* S* Aztán kezdődik minden elölről, o* minden reggel az iskolába, <=«■ végighallgatni az előadása e* kát, 22, megfelelni...aztáin persze a crj, szüneteket tartalmason el- t&m. tölteni. Majd mikor van egy kis időnk, belenézve a tükörbe, meg kérdezzük magunktól: =* tényleg erre vágytunk? ^ Minden reggel sminkben, ^ kötelességekkel a vállun- Sgs, kon. Az elvárás, az a sok zh, ja és persze a jó bulik, ^2 amiéit érdemes ennyi idősem nek lenni e* PÓKOS PATRÍCIA t. PANNON EGYETEM A lapok széleit égő gyertyával óvatosan megpörkölheted, de szilikon nyomdával is festhetsz rá az antik hatás elérésének érdekében. Rengeteg érdekes lehetőség rejtőzik ebben a csodálatos technikában. Ha szeretnél igazi meglepetést okozni szeretteidnek karácsonyra, használd a scrapbook technikát! HUNYADKÜRTI LILKA I jy Az oldalt szerkesztette: Gáldonyi Magdolna Telefon: 82/528-151 E-mail: magdolna.gaktonyi@axelspringer.hu Muri Enikő, igaz csak másodszori nekifutásra, de meghódította az X-Faktor közönségét SZTÁRPLETYKA TARCANOVELLA A tulajdonképpen tengerész 12. rész (befejezés) A tengerész boldog volt, ezegyszer igazán. De mi okozhatta betegünk határtalan örömét? Gondolom, Számodra fölösleges a kérdés (ha Ismered Tónit és nyomon követted kalandjait). Hősünk a tenger szerelmese volt, s gyermeke is egyben, önfeledt boldogságban „úszott”, (még ha valóban nem is tehette) mikor végre maga körül érezte a Balatont. A két hét alatt, míg az ágyban feküdt egy ismeretlen szobában, kis híján megőrült a „magyar tenger” hiányától. Édes vizét, akár egy zamatos gyümölcs ízét, az ajkain érezte. Tóni önkívületében a levegőbe harapott. Édesanyja szüntelenül leste fiacskája minden mozdulatát. Gyönyörű szépen pitymallott. Tóni jó ideje a fogát kocogtatta, képzeletben a Balaton vizét ízlelte. Aztán hirtelenjében, minden különösebb megfontolás nélkül eleredt a nyelve, akár a kisgyermeknek, aki, miután ráharapott, hosszas mondókába kezd arról, mennyire fáj neki. Tónira azonban cseppet sem volt jellemző a hiábavaló panaszkodás, csak olyankor ömlőitek belőle a szavak, amikor fontos, halasztást nem tűrő mondanivalója volt.- Az anyját! Most ötlött az eszembe... Ha tetszik, ha nem, meg kell kérdeznem tőle... Tengerészünk, mint mindig, tettre kész és túlbuzgó volt. Nem is vette észre, hogy halkan, fásultan motyogott, akár egy, az élettől megfáradt öregember.- Fiam, hozzám beszélsz? - kérdezte az órák óta dermedten álló anyuka tágra nyílt szemmel.- Igen, maga némber, magához! Kérdeznék valamit... Ha valóban maga az édesanyám, miért hagyott magamra, és ha már megtette, hogyan talált rám újra? Úgy hírlik, magát minden éjjel meg lehet figyelni, amint kiemelkedik a tó vizéből. Én és a papa miért nem láthattuk soha?- Ejnye, Antalkám, belőled aztán dől a szó! Nem mondhatok el mindent, túl kevés az időnk... De figyelj rám, mutatok valamit! - A távolból egy fiatal, huszonéves lány alakja rajzolódott ki.- Szia, Tóni - üdvözölte félszegen hősünket az idegen.- Édes Korall, hát te mit keresel itt? Mindenki elhagy, aztán egyszerre visszatér? Mit jelentsen ez?- Itt az idő, lányom, nem késlekedhetünk. Köszönj el a bátyádtól, már mi sem segíthetünk rajta - súgta Korallnak szirén-hidegen a mama.- Hát ezért adtam fel eddigi életem? Meg kellett ölnöm a férjem, hogy megszabaduljak a zsarnokságától! Olyan nagy bűn, hogy halandót szeretek? Te is hibáztál, ezért nem ítélkezhetsz felettem! Magára hagytad szerető férjedet és fiadat egy gálád szirénért! - őrjöngött Korall.- Az a gálád mellesleg az apád! És Tóni, akit annyira szeretsz, csak félig halandó, tudod jól! - dühöngött az anya is. - Tudod, hogy nem tehettem mást... Nekünk, sziréneknek meg van kötve a kezünk. Törvényeink szerint nem lehet gyermekünk halandótól. Ezért nem maradhattam Tengerészné. Szaporodnom kellett, hiszen mi hárman, szirén-apád, te és jómagam vagyunk a faj utolsó élő képviselői!- Egy szavatokat sem értem! Korall, lehetetlen, hogy a testvérem légy, hisz mi szerelmesek voltunk, én legalábbis piszkosul! Hogy tehetted, hogy elhallgattad előlem, ki vagy valójában? Hangod csengése még ma is annyi szép élményt és oly sok szenvedést idéz fel bennem... A beteg tengerész alig tudott megmoccanni. Régen használt izmai tiltakoztak, mégis magával rántotta egy megmagyarázhatatlan érzés: mindenképpen érintkeznie kellett a vízzel... így összegyűjtötte minden erejét, legyőzte saját gyengeségét. Kihasználva régi szerelme és egyben féltestvére, valamint édesanyja heves vitáját, belevetette magát a Balatonba. Alig egy métert kellett csak mennie. Inkább csak vánszorgott. Amint beletette csupasz lábát a „tengerbe", hirtelen melegség töltötte el egész bensőjét. Teljesen önszántából átadta magát az érzésnek. Már nem volt benne semmi harag, szívét átjárta a végtelen szeretet. És a tenger - ó, a legédesebb - végre magához ölelhette! Máté lilly A ROVAT MÁGIKUS TÁMOGATÓJA: PjÉWtgjflkg I AJÁNDÉK-ÉS HOBBI BOLT-MŰHELY kedvezménnyel!
