Somogyi Hírlap, 2011. november (22. évfolyam, 256-280. szám)

2011-11-22 / 273. szám

5 SOMOGYI HÍRLAP - 2011. NOVEMBER 22., KEDD MEGYEI KÖRKÉP Speciális helyzetben a Balaton-part konzultációsorozat A megyéket járja a Magyar Önkormányzatok Szövetsége Szárszó, Szólód: két községnek egy lengyel testvértelepülése Somogyi polgármesterek meglátásai is bekerültek abba a kosárba, amiből meríteni tud a Magyar Önkormányzatok Szövet­sége. Vigmond Erika- Az aktuális témát ma az új ön- kormányzati törvény eddig is­mert elképzelései adják- mond­ta Gémesi György, a Magyar Ön- kormányzatok Szövetségének (MOSZ) elnöke Fonyódon. A Má­tyás király gimnáziumban, a saj- tótájékpztatót megelőző telepü­lésvezetői konzultációt összegez­ve kitért arra is: eddig 12 megyé­ben jártak, s a vélemények 90 százalékban hasonlóak voltak. Négy olyan kérdéskört vezetett fel, amelyek a legjobban ag­gasztják a településvezetőket. Az egyik a közoktatási feladatok ál­lamosítása.- Nem értünk egyet az alapfo­kú oktatás állami kézbe adásá­val - mondta. - Korábban sem az volt a helyzet, hogy az önkor­mányzatok nem tudták működ­tetni az iskolákat, hanem az volt a gond, hogy kiment belőle az állámi finanszírozás. Azt elfogadható törekvésnek tartják, hogy az állam egy kéz­ben szeretné összefogni az egészségügyi feladatokat. Géme­si György így fogalmazott: ma rendkívül szerteágazó érdek­Nincs normatíva a nyári plusz létszámra A somogyi hírlap kérdésé­re a lélekszámhoz kötött hivataloknál a Balaton- parti települések különle­ges helyzete is terítékre ke­rült. A konzultáció házi­gazdája Hídvégi József fo- nyódi polgármester azt vá­zolta: eddig is problémás volt a Balaton-part ellátá­sa. Fonyódon például egy- harmad az állandó, és két­harmad az üdülőingatla­nok száma. A nyári id& szak komoly feladatot ró az önkormányzatokra, mivel három-négyszeresé­re duzzad a lakosság, ami plusz feladatokat és dolgozókat is jelent. Vi­szont erre minimális nor­matívát kapnak. Gémesi György is megerősítette: en­nek kezelésére, külön spe­ciális programot kellene kidolgozni A Az önkormányzatok szövetsége Somogybán konzultált. Hídvégi József fonyódi polgármester és Gémesi György, a MOSZ elnöke (jobbról) a sajtót tájékoztatta rendszer működteti az egészség­ügyet, ami komoly finanszírozá­si problémákkal küszködik és mindenképpen nagyfokú átala­kításra van szükség. A legnagyobb vitát a járások kialakítása váltja ki.- Ez a folyamat egyszerűen nincs áttekintve, nincs előké­szítve, nincs hatástanulmánya sem - folytatta az elnök. - Meg­győződésem, hogy ez jövő év kö­zepéig lebonyolíthatatlan. Ha mégis, sérülések nélkül nem megy. Legalább ötéves időszak kellene, hogy ezt jól áttekintve, megfelelő érdekegyeztetéssel, nagy hatékonysággal állami kéz­ben lehessen működtetni. A negyedik kardinális téma a kétezres települési lélekszám­hoz kötött hivatalok kérdése. A szövetség szerint ebben nincs komoly forrásmegtakarítási le­hetőség, de sok konfliktust hor­doz magában.- Mi azt mondjuk: ne kössük lélekszámhoz, nézzük végig tér­ségenként a hivatalok számát, mennyi üggyel foglalkoznak. Eh­hez kell igazítani az elvárásokat - zárta Gémesi György. Balatonszárszó és Szólád közösen kötött testvértelepülési megálla­podást a lengyelországi Lapanow- val. A két, egymással szomszé­dos község polgármestere a len­gyel államalapítás ünnepekor járt odakint és írta alá a szerződést- A mikrotérségi együttműkö­désnek üyen lehetőségei is van­nak; erre példa az összefogá­sunk Szóláddal - mondta Dorogi Sándor szárszói polgármester. - A kultúra, a sport, a turisztika területén kívánjuk szorosra fűz­ni a kapcsolatokat lengyel bará­tainkkal, különös tekintettel ar­ra, hogy a helyi és ottani fiata­loknak lehetősége legyen csere­utazások révén megismerni egy­mást, a másik települését. Lapanow Krakkótól húsz ki­lométernyire található kistérsé­gi központ. - Ötven kilométe­ren belül hétezren laknak festői dimbek-dombok, hegyek között - folytatta Dorogi Sándor. - Ott teljesen természetes, hogy egy nagy központi iskola működik zeneiskolával, 1100 tanulóval; három busz hozza-viszi a diáko­kat a településekre. Úgy műkö­dik az oktatás, ahogyan a leg­ésszerűbb. Évekkel ezelőtt Szólád létesí­tett kapcsolatot a lengyel tele­püléssel, de az együttműködés ellaposodott, s most Szárszóval közösen élesztették újra. A nyá­ron már jártak lapanowi tánco­sok és zenészek a Balaton part­ján. ■ Fónai I. Négy év börtön a késsel rendőrre támadó férfinak (Folytatás az 1. oldalról)- Az övtáskámban volt a kés, s csak akkor került elő, amikor a rendőrök kiborították a főidre - állította makacsul az elsőrendű vádlott, aki szerint rendőrigazol­vány sem került elő májusban a Madár utcában, s földre teperői- ről csak utólag tudta meg, hogy rendőrök. - Azért is akartam fel­állni. Nehogy már lenyomjon két-három ember... Öccse persze hasonlóképpen vallott, váltig a tesó ártatlanságát hangoztatta. A kisebb ügyet, a ga­rázdaságot persze mindketten be­ismerték. Igaz, nehéz is lett volna letagadni, hiszen a Madár utcá­ban még hetekig központi témá­nak számított a két félmeztelen részeg ifjú. Akik azért ron­tottak rá egy idős férfira, mert az rá­juk szólt, ne szeme­teljenek: miután az öreg bemene­kült előlük portájára, bőszen rug­dosni kezdték a kapuját. A megtámadott szerencséjére éppen ekkor érkeztek meg roko­nai és ismerősei, köztük egy rendőr, s mivel valaki észrevet­te, hogy egyikük egy bicskát is elővett, néhányan - köztük egy másik rendőr - utánuk eredtek. Amikor utolérték őket, s a rend­őr igazolta magát, az idősebbik fivér késsel felé szúrt. Ez utóbbit többen is látták, így tizenegy meghallgatott tanú egy­behangzó vallomása állt szem­ben a két vádlottéval, akik azon­ban magukkal, s egymással is többször ellentmondásba keve­redtek. Ezek alapján a nyomozó ügyész kért a korábban hatszor büntetett elsőrendű vádlottra - akit utoljára éppen az eset előtt tíz nappal ítéltek felfüggesztett szabadságvesztésre - letöltendő börtönt, míg öccsére felfüggesz­tett fogházbüntetést kért. Előbbi ügyvédje védence eny­he mentális fogyatékosságára és négy gyerekére hivatkozott, il­letve a folyamatos tagadására, s szerinte nem fért össze, hogy mi­közben testvérét megpróbálta visszatartana, maga kapott elő kést, s támadta meg a rendőrö­ket. A másodrendű védője méltá­nyos büntetést kért ügyfelének. A bíró az ügyészi indítvánnyal értett egyet, s amellett, hogy meg­dicsérte, s példának állította a magát elsőként szolgálatba helye­ző, a garázdák után induló, s szaksze­rűen intézkedő rendőrt, négy év börtönre ítélte a késsel támadó vádlottat, míg öccsét egy év, párt­fogói felügyelet mellett felfüg­gesztett fogházra. A tárgyalásve­zető felhívta a figyelmet az ilyes­fajta, hivatalos személyek ellen elkövetett bűncselekmények el- szaporodottságára, s kijelentette, az elsőrendű vádlott csak az eny­hítő körülményeknek köszönhe­ti az enyhe ítéletet, hiszen halma­zaiban a büntetési tétel kettőtől ti­zenkét évig tartó szabadságvesz­tést tett volna lehetővé. Az ügyész mindkét ítéletet tu­domásul vette, ahogyan a másod­rendű és védője a rájuk vonatko­zót - így ez jogerős -, az elsőren­dű viszont felmentésért, illetve enyhítésért fellebbezett. ■ A. V. ■ Tizenegy tanú­vallomás állt szembe a vádlot­tak állításaival. HIRDETÉS Harcok W W A MEDIÁBAN TÁMOP 5.5.4/B-09/1-2009-0003 SZÉCHENYI TERV Gépészből gyógypedagógus - Interjú Sándor Ildikóval „A munkám a hivatásom" - mondják azok a szakemberek, akik fo­gyatékkal élő fiatalokkal, idősebbekkel foglalkoznak. így gondolja ezt Sándor Ildikó is, a kaposvári Gyöngyfa Napközi Otthon igazga­tója, aki januárban városi kitüntetésben részesült a fogyatékkal élők életkörülményeinek jobbá tételéért.- Miért választotta hivatásának a gyógypedagógusi szakmát? Volt valami személyes indíttatása?- Egészen más irányú végzettséget szereztem a középiskolában - cukor­ipari gépészként érettségiztem, de egyszer a sors úgy hozta, hogy bekerül­tem egy ismerős révén az akkori Hallássérültek Óvodájába, ahol egy négy év körüli kisfiú hatalmas hallókészülékkel a fülén a nyakamba ugrott, és én másfél órán át cipeltem. Én akkor voltam tizenhat éves, és ez az élmény számomra annyira megindító volt, hogy pár nap után rájöttem, le kell érettségiznem, de az, hogy nem azzal akarok foglalkozni, amit akkor tanultam, az biztossá vált. A középiskola után nem vettek fel elsőre a Gyógypedagógiai Főiskolára, mert a szakközépiskolai biológiatudásom kevésnek bizonyult, így elkerültem Fótra a Gyermekvárosba gyermekfelügyelőnek, ahol nagyon sok szerencsétlen sorsú gyermekkel, köztük enyhe fokú értelmi sérülttel is találkoztam. Kaposváron akkor indult először a tanítóképző főiskolán kísérleti jelleggel egy úgynevezett gyógypedagógiai szakkollégium, ahol kétféle diplomát kaptunk: normál tanítóit és gyógypedagógusit. Ez alsó tagozatban lehetővé tette a tanítást, így ott kezdtem el dolgozni. Ez volt életem legszebb három éve, nagyon élveztem, és minden év megerősített abban, hogy bár nagyon szép dolog egészséges gyerekeket írni és olvasni tanítani, de nagyobb kihívást láttam az értelmi sérült gyerekek fejlesztésében. Amíg két kis gyermekemmel 5 évig gyesen voltam, elvégeztem a Bérezi Gusztáv Tanárképző Főiskola oligofrénpedagógus szakát, majd tanítottam a kaposvári Bérezi Gusztáv Speciális Általános Iskolában, és közben fejlesztőpedagógusként bejártam a Gyöngyfa Napközi Otthonba. Akkor szembesültem azzal, hogy az értelmi akadályozottsággal élő gyermekek is egyszer felnőnek, és további foglalkozást, fejlesztést igényelnek az isko­larendszeren kívül. Hamarosan adódott egy lehetőség, és áthelyezéssel átkerültem a napközi otthonba fejlesztő szakemberi munkakörbe. Ezt a döntésemet, azóta sem bántam meg.- Mikor nyitotta meg kapuit a Gyöngyfa Napközi Otthon, illetve elődje, a Fiatalok Napközi Otthona?- A Napközi 1988. február 8-án, az országban második ilyen intézményként Nonprofit Humán Szolgáltatók Országos Szövetsége 1136 Budapest, Balzac u. 21. www.humszolg.hu www.arcokamediaban.hu jött létre azzal a céllal, hogy a tanköteles korból kikerült, mentálisan sérült fiataloknak, embereknek a napközbeni ellátását biztosítsa. Ennek két nagy jelentősége van: az egyik, hogy a húsz év körüli fiatalok szülei általában még aktív dolgozók, tehát ezeknek a családoknak egy újabb kihívást jelent a tanköteles korból való kikerülés, mert a munkájukat nem áll módjukban feladni, ugyanakkor arra sincs nagyon sokuknak anyagi lehetőségük, hogy valakit fogadjanak a fiatal napközbeni ellátására. Ebben tud segíteni a Napközi Otthon. De nagyon fontos azért is, mert ahogy minden embernek, a mentálisan sérült embereknek is nagy szükségük van a társas kap­csolatokra, a kortársi kapcsolatokra, és bár a család mindent meg tud adni, ezt az egyet nem, vagy csak nagy nehézségek árán tudja biztosítani.- A gyerekek mellett a szülőkre, a sérült fiatalokat nevelő csalá­dokra is odafigyelnek, nekik is próbálnak segíteni. Hogyan tudnak könnyíteni az ő helyzetükön?- Nagyon gyakran egyedülálló szülőkről kell beszélnünk, nekik különösen nagy szükségük van arra, hogy szakembe­rekkel beszélhessenek. Ahogy múlik az idő, egyre inkább elfáradnak a fiatal gondozásában, és gyakran nem szakmai segítségre van szükségük, csupán egy rövid beszélgetésre a napi gondokról, eseményekről. Volt már olyan lehetőségünk pályázati forrásokból, hogy úgynevezett szülősegítő progra­mokat szerveztünk, kirándulni mentünk, zenei esteket rendeztünk, filmeket néztünk, melyek során az egyéni prob­lémákat meg tudták beszélni egymással, illetve a szak­emberekkel. De voltak direkt módon segítő programok is, amikor külső szakembert hívtunk, és a szülők által össze­állított tematikáról beszélgethettek. Ezek a találkozások, a közös tevékenységek azért is nagyon fontosak, mert ilyenkor a szülők szembesülnek azzal, hogy nincsenek egyedül a problémájukkal.- Januárban Kaposvár városa kitüntetéssel díjazta munkáját. Mit jelentett az Ön számára ez az elismerés?- Nagyon nagy megtiszteltetés volt számomra, és habár az én nevem volt azon az oklevélen, ez az elismerés a munkatársaimnak is szól. Nekik is meg kell köszönni, hiszen ezt a munkát egy személyben nem lehet elvégezni. Mindegyikünk a saját szakterületén szerzett tudásával, tapasztalatával segíti kollégáit. Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hiszen a munkám nem munkám, hanem a hivatásom, és reggelente nem dolgozni járok, hanem a Zsoltihoz, a Bettihez és még sorolhatnám. Ugyanakkor egy olyan munkaközösségben dolgozhatok, ahol külön-külön és együtt is mindenki különféle értékeket hordoz. OS § p £

Next

/
Thumbnails
Contents