Somogyi Hírlap, 2011. november (22. évfolyam, 256-280. szám)

2011-11-03 / 257. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2011. NOVEMBER 3., CSÜTÖRTÖK SAJTÓ ES TANULÁS Színek sugallata Öltözködésünk meghatározó ré­sze a szín. Hangulatunktól is függ milyet veszünk fel, hiszen a lelkünk kihatással van a szín kiválasztásra, ahogy hangula­tunkat befolyásolják a színek. Ezért, ha rossz a kedved már reggel, lehetőleg ne válassz fe­kete ruhát, mert az még rád tesz egy lapáttal. Természetesen bizonyos alkal­mak megkövetelnek egy-egy színt. Randira jó lehet egy fekete ruha, de jobb benyomást tehetsz egy dinamikus piros darabbal. Mit is jelentenek a színek: fehér : tisztaság, tökéletes­ség, egyszerűség fekete: sötétségre, titokzatos mélységre utal. Gondot is sut gall, de egyben az alázatot is ki­fejezi. üla: mértéktelenség. Értelem, vágy és az érzelmek között áll. Kettős szín: tudást, bölcsességet, de alázatot és fájdalmat is hordoz. kék: végtelenség. Segíti a megnyugvást, elmélkedést. SÁRGA: a fény, a hatalom kife­jezője. yilágos árnyalata hitet, jóságot, erős intellektust áraszt. A zöldes-sárgát a halálhoz, irigységhez társítják. PiROS: élet és halál jele. Nemi­ségre utal, a szerelem és tűz jel­képe. Ha az emberek a ruhákra néz­nek, nem kezdenek el állandóan a színek jelentésén gondolkodni, de Te azért jobban jársz, ha tu­dod mit veszel fel. HUNYADKURTI LILKA Fekete-fehér­ben színesen. Az alapszíne­ket is kombi­nálhatjuk, érdekesen, változatosan rMSm Szólj! Nem magánügy! gyermekbántalmazás Nem lehet elfogadható nevelési módszer Évente több millió bántal­mazott gyermek esete ke­rül a hatóságok elé. Ezek csak a nyilvánosságra ke­rült adatok, hiszen sokan elhallgatják, ha tudnak ilyenről, a legtöbb esetben ennek az oka a félelem... Félhet a gyermek a szülőktől, érezhet szégyent attól, hogy más is megtudhatja mi történik vele. De előfordult olyan eset is, hogy a gyermek tagadott (megvédte) a bántalmazó felnőttet. Holott a gyermekkel szembeni erőszak nem maradhat a család magán­ügye! Tennünk kell ellene! Egy ilyen esetről ad tanúbi­zonyságot (a sok közül) Dá­niellé Steel Hosszú az út hazáig című regényének főszereplője, akit már születése óta fizikailag bántalmazott az anyja, mert fél­tékeny volt a kislányra. Sokan mondhatják, hogy ez csak re­gény, de a valóságban sajnos millió ilyen esettel állnak szem­ben az ezzel foglalkozó egyesü­letek, alapítványok. A bántalmazások következ­ményei akár egy életre megpe­csételhetik a gyermekek sorsát, veszélyeztetik önbecsülésüket, később érzelmi viszonyulásai­kat, és boldogulásukat. Vissza­térve a regényre, a főszereplő, Gabriella is rossznak és bű­nösnek érzi magát minden­ben, pedig valójában nincs így, de a bántalmazás és anyja rosszalló szavai ezt rögzítették a tudatába. Ezeket a rögzült nézőpon­tokat viszont nagyon ne­héz egy gyermek életéből kitörölni, vagy akár enyhíteni. Ók akár még ve­szélyt is jelenthetnek a társada­lom többi tagjára, hiszen a gyer­mekkor nagy hatással van a fel­nőtt életükre, könnyen agresz- szíwá válhatnak, vagy azt hihe­tik, hogy az a normális, amit ve­lük is-tettek kiskorukban. „A család az életre készíti fel a gyermeket!" Az egész világon kiemelt fi­gyelmet szentelnek ennek a kérdésnek, de még min­dig nem elegendő az odafigyelés, hiszen ha valaki titkolja, elhallgatja a tör­ténteket, na­gyon nehéz se­gíteni, bár er­re is található megoldás. Számtalan külső, és bel­ső tulajdon­ság utalhat arra, ha egy gyermek erőszaknak van kité­ve a családjában: sebes bőr, vér- aláfutások, zúzódások, ujjlenyo­matok az arcon, végtagokon, sá­padtság, elesettség, fáradékony­ság, rossz közérzet, rémálmok, félénkség. Segítség lehet még esetleg a bántalmazott gyermek legjobb barátja, ha nem fél neki elmesélni a történteket, akkor az a barát életet is menthet, ha otthon vagy más felnőttnek is elmeséli, amiről hallott. Nem meglepő, hogy akiket megkérdeztem a családi terror­ról, ami gyermekek millióit ve­szélyezteti, egyhangúan eluta­sítják, azok kivételével, akik bántalmazzák gyermekeiket, hi­szen szerintük ez a lehető leg­jobb, leghatásosabb nevelési módszer... Tévednek! A gyerek­nek joga van felfedezni a világot, hibákat elkövetni, hisz anélkül hogy tanulná meg hogyan „kell” élni. Tapasztalatok nélkül nem lesz képes élete során boldogul­ni. Minden kisgyermek kíván­csi. Miért nem értik ezt meg azok a szülők, akik veréssel akarnak nevelni?! Azzal érvel­nek, hogy túl stresszes életet élnek, nincs idejük végiggon­dolni tettüket, túlterheltek... Ezek viszont nem adnak okot arra, hogy a gyermeken töltsék ki haragjukat, fáradtságukat. A kulcs az anyák kezében van, meg kell találniuk a két véglet közötti arany középutat. Nem lehetnek túl aggódóak, de nem is zsarnokoskodhatnak gyer­mekeik felett! „Van egy tény, amit so­ha senkinek nem lenne szabad szem elől té­veszteni: a legvédtele­nebb lény a világon az ember gyermeke.” POHOS PATRÍCIA L S így sötét 5 éjjelen §» Egy csöndes téli éjjelen S* csak két dörrenés hallat­om szott' Mint derült égből villám­om csapás A köztünk lévő minden- 5* ségen át is hatott. Tompa halálhörgés a=# hallatszik •=* az aljasan ködbe- burkolózó tó felől. ?s* Riadt léptek zaja, ami áthatol a ködös sötétségen és magamhoz térít. Felállók az ág}rból, men- , nék már, gs* de a lábam nem enged. s* Innen a házból szemlé- ^ lem az odakint lévő fagyos js* sötétséget. 5* A szívem vadul ver 22 Az ág)' alá bújnék ga* legszívesebben. De NEM! Ez a lélek £* férfivá érett. Most nincs helye félelem- *3* nek. *=* Az ajtóhoz lépek, résnyi- 2* re nyitom Egy test fekszik odakint. Az arcán lévő dermesztő =& halálfélelem jut =* el először a tudatomig. 1* Egy kis srác az. Az utolsó perceit éli £?* Ki az aki ilyet tesz egy 22 gyerekkel, akinek ereje sincs, hogy meneküljön, mivel több napja nem is 55 evett. e* Nem érdekel semmi! «=* Ha kell meghalok! De neki., éreznie kell, 2Ü hogy —„# az utolsó menetben mel- =<* lette vagyok. 22 A lábam lassan, csoszog —, va megindul. Kilépek a meleg házból 55* A fagyos téli szél tépázta 2* kabátom, hajam Apróság, ami most egyál- ea talán nem foglalkoztat. 22 Felkapom a kis, elér­őn, nyedt testet. t=a Valamit motyog... égi nyelven szól! ^ En nem érthetem. Beviszem a meleg házba. =*■ Körénk sereglenek a gyerekek. _ Velünk fog lakni? - kér- —a dezi a legkisebb. «afc Nem - mondom fagyo- san. - Ő már nem tud §a* lakni. ^ Valamit mondani akar! ... ...... g. Valamit a tudtunkra @4 akar adni! De hangtalan artikulál, 22 Én pedig nem tudok mi, szájról olvasni. *=>* Felriadok. Hófehér, rá- esős cella néz vissza rám ^ Ki vagyok kötözve.-tg Valószínűleg az éjszaka =■* megint átéltem, Amit láttam egy sötét, 22 téli éjjelen. TARCANOVELLA ■ mentes vagyok minden * ■ előítélettől. Mindenkit egy- § * formán utálok. * | A JÓ DIPLOMATA az, aki, ha | elküld a fenébe, már várod | is, hogy indulhass! téged is inkább a Nap kel- | tett volna ki.. lerúglak, mint lázas gye­mnek a takarót. I lefejelte, mint bálna a . jéghegyet. ■ I lefejellek, mint kezdő | * sáska a harangvirágot. ■ lefejellek, mint gyalogbé- I * ka a foldiepret. k — — — — — J Az oldalt szerkesztette: Gáldonyí Magdolna Telefon: 82/528-151 E-mail: magdolna.galdonyi@axelspringer.hu A tulajdonképpen tengerész io. rész Tóni nagy felindultsá- gában és ijedtében egyszer­smind felugrott az ágyból. Azonban hamar rá kellett jön­nie, hogy eme meggondolat­lan, hirtelen mozdulat még­sem volt olyan ragyogó ötlet. Még mindig nem érezte magát elég erősnek. Már napok óta az ágyat nyomta, szédülése és izomgörcsei nem akartak el­múlni, hullámokban elő­előtörtek. De a mi kis Tónink makacsul összeszedte magát. Lám, már a betegágy mellett is állt, igaz meglehetősen ingatag lábakon. Egyszerűen nem tudta, hogyan szólítsa meg az édesanyját. Ám igyekezett, hogy ne látszódjék bizonytalansága, belső vívódá­sa, így végül talán nem a leg­megfelelőbb hangnemben szólt szüléjéhez.- Takarodj a szemem elől, te romlott szajha! Nagyon nem va­gyok tréfás kedvemben, vilá­gos? Mégis hogy merészeled az anyámnak nevezni magadat?- Én igazat mondtam, fiam.- Ne nevezz a fiadnak! Az én anyám elhagyott. Számomra ő már halott! A papa megmondta, hogy egy őrült volt, ne is foglal­kozzak vele.- Túdom, hogy te és az apád is nehezen viseltétek, hogy el­mentem, de meg kell értened, nem tehettem mást.- De te nemcsak egyszerűen elmentél, hanem cserben hagy­tál! Miért tetted?- Csak annyit mondhatok, hogy nem tudtam azonosulni a feleség- és anyaszereppel, mert egy részem mindig másé lesz...- Kié?- tette fel tömör, de an­nál lényegre törőbb kérdését Tó­ni. Ám feltehetőleges mamájá­nak válasza még váratott magá­ra.- Hazug nőszemély, felelj! Tóni addig toporzékolt, míg az állítólagos édesanyja válasz­ra nem nyitotta száját - azaz­hogy csak volna, mert hősünk nem bírt tovább megmaradni a lábán. Tompa puffanással az ágyra dőlt, mint aki eszméletét vesztette. (De a látszat koránt­sem a valóságot mutatta. Tóniban több erő volt, mint va­laha!)- Felelj már, a hétszentségit! - ripakodott rá a nőre ismét.- Először is, ki vagy és mit akarsz tőlem? Másodszor meg miért nem hagytál inkább a Ba­latonba pusztulni, mint egy ál­latot?- Már bemutatkoztam neked. A fiam vagy, és meg akartalak menteni a halál torkából. De nemcsak azért, mert az anyád vagyok. Annyit elárulok az előző kérdésedhez, hogy én már a fo­gantatásom pillanatában elköte­leződtem. A tenger gyermeke vagyok. És félig-meddig te is, drága Antal! Máté lilly

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents