Somogyi Hírlap, 2011. november (22. évfolyam, 256-280. szám)

2011-11-03 / 257. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2011. NOVEMBER 3., CSÜTÖRTÖK 5 MEGYEI KORKÉP Rendszerváltást alapozó gondolatok falukísérletből népfőiskola Balatonszabadiban szerveződött az első, huszonöt éve végeztek Falukísérletnek indult, de az nem vált be. Népfőis­kola lett belőle, az első „legújabb kori” népfőisko­la az országban, Balaton­szabadiban. Huszonöt éve vehették át diplomájukat a résztvevők a hároméves képzés végén. Fónai Imre Négy faluban, Balatonszabadi­ban, Siómaroson, Siójuton és Ádándon a helyi termelőszövet­kezet segítségével átfogó falukí­sérlet indult. Példátlan kezdemé­nyezés volt. Önigazgató, közös­ségszervező kulturális egyesü­letek alakultak - írta Varga Csa­ba, a balatonszabadi Siómente Népfőiskola szellemi vezetője az 1984-86-os évfolyamot összegző kötetben.- A falukísérlet befuccsolt, 1984-ben új gondolatként jött, hogy szervezzünk népfőiskolát - emlékszik vissza a balaton­szabadi Bakos Sándor, a kora­beli társadalmi vezetőség elnö­ke, a Magyar Népfőiskolái Tár­saság alapító tagja. - Boda Já­nos téeszelnök segítsége nélkül aligha valósulhatott volna meg. Talán ezért pont Balatonsza­badiban. Igény itt is volt, mint ahogyan az egész országban a szabad művelődésre, felnőtt- képzésre. A politika, a gazdaság már nem foglalkozott, nem törő­dött a néppel. Bentlakásos és hétvégi képzéseket is szervez­tünk az érdeklődőknek; jöttek helyből és vidékről, nyolc álta­lánost végzettek és diplomások. Fantasztikus előadói névsor jött össze, előadásaik írásos válto­zatát máig őrzöm, ezerhatszáz oldalt tesz ki a paksaméta. Ízelí­tőül: Makovecz Imre, Czeizel Endre, Varga Imre, Andrásfalvy Bertalan, Magyar Kálmán, Szakály Ferenc, Zombori Ottó, Fodor András, Popper Péter, Pozsgay Imre. Bakos Sándor szerint az ér­deklődők és az előadók is szíve­sen jöttek. - Itt kaptak fórumot olyanok, akik a „hivatalos poli­tikához” képest kissé, vagy na­gyon más véleményen voltak, alak másutt nem mondhatták el a gondolataikat. Közösségfor­máló ereje is volt a népfőiskolá­nak, hiszen már akkor is jel­lemző volt, amit ma is el lehet mondani: senki sem törődött a másikkal... Szerettük volna a „csellengő fiatalokat” is meg­szólítani, hiszen a korábbi nép­főiskolái mozgalom is zászlajá­ra tűzte a paraszti fiatalság kép­zését. No, ez már nekünk nem sikerült, igaz, mi se voltunk még öregek... Nehéz kezdet után a folytatás sem volt könnyű... - A politika nem jó szemmel nézte a moz­galmunkat - így a szabadi nyugdíjas. - 1948-ban Rákosiék verték szét az akkori népfőisko­lái szerveződést, s a nyolcvanas évek közepén tudtunk egy ha­sonló országos mozgalom élére állni. Mi voltunk az elsők, azu­tán sorra alakultak a szerveze­tek. S bár sanda szemmel néz­tek ránk, de végül mégiscsak elfogadták a létezésünket, hi­szen látták: nem forradalmat akarunk csinálni, csak a tudá­sunkat bővíteni. Ahogyan anno a záróbeszédemben is elmond­tam: a múltunkat akartuk meg­ismerni, azt, hogy honnan jöt­tünk. Hazafiság, hazaszeretet, egymás megismerése - ez volt a célunk. Még a Népszabadság újságíróját is meggyőztük; el­marasztaló cikk jelent meg ró­lunk, aztán meghívtuk az íróját és elmondtuk, kik vagyunk, mit akarunk. Később a tévé is ellátogatott Balatonszabadiba; hárman beszéltünk a népfőis­koláról, már csak én élek közü­lük, Pápai Lajos és Róka Gyula sajnos már nem. Polgárlevelet, illetve diplo­más polgár címet kaphattak a végzősök, de előtte vizsgaelő­adást kellett tartaniuk. Hírük az országhatáron túlra is elért: amikor már működött több szervezet az országban, a své­dek egy hónapra vendégül lát­ták a hazai vezetőket, méghoz­zá ösztöndíjjal. A népfőiskolái mozgalom egyébként nem halt el, ma is él, még ha sokan nem is tudnak róla. - Országosan 136, Somogybán öt tagszerve­zete van ma a népfőiskolái tár­saságnak - veszi elő a friss sta­tisztikát Bakos Sándor. - Népfő­iskolái törvény is formálódik. Sokan bővítik ma is ismeretei­ket ezen keretek között, igaz, ma is mostohagyerek a mozga­lom, elhallgatják a létét, műkö­dését. Egy valami nem tagadha­tó: a nyolcvanas években a nép­főiskolák is hozzájárultak a rendszerváltás előkészítéséhez. „A leszegett tekintetek lassan-lassan a horizont fölé kezdtek emelkedni, és vélemények formálódtak, nézetek alakultak ki" a siómente népfőiskola vég­zőseinek helyi kiáltványában szerepelt egy negyven pontos fejlesztési program. Néhány példa, mit szerettek volna: Kaptár (kisvállalkozást szer­vező vállalat), fogadó, a főtér újratervezése, iskolaépítés, fa­lusi turizmus, Pusztatorony történelmi emlékpark, kézmű­ves ház, családsegítő szolgá­lat, olvasótábor, művelődési ház, faluújság, helyi rádió, utak, juti vásár. balatonszabadi első szaba­don választott polgármestere, Szerenka József is ott volt a végzősök között. - Nekem na­gyon sok bátorítást, erőt adott a népfőiskola, de azt hiszem, mindnyájunknak - mondja ma. - Ráláttunk az előadá­sok, esti diskurzusok, viták során a világra, az igazi de­mokráciára. Hitet adott, hogy érdemes küzdeni a változáso­kért, melyek hamarosan be is következtek.- AZ ELŐADÁSOK TÁGÍTOTTÁK azt a szűk gondolati teret, amely akkoriban jellemezte a falusi létet - emlékszik vissza ma az egyik akkori diplomás polgár, a balatonszabadi Tóth Balatonszabadi: itt jött létre azelső népfőiskola az országban Katalin. - Közvetlen, beszél­getős kapcsolatban voltunk nagy nemzeti gondolkodóink­kal, mint Csoóri Sándor vagy Pozsgay Imre. De nagyon jó és emlékezetes előadásokat tartott például Hankiss Ele­mér szociológus és Fekete Gyula író is. aztán a leszegett tekintetek lassan-lassan a horizont fölé kezdtek emelkedni, és vélemé­nyek formálódtak, nézetek alakultak bizonyos témakö­rökben, amelyekről korábban azt hittük, nem a mi dolgunk ezen elmélkedni. Pozsgay 1986-ban még bízott a sikeres szocializmusban A HELYZET REFORMPÁRTI - ez volt Pozsgay Imre 1986-os ba­latonszabadi előadásának a címe. Néhány részlet: „Mi az alapvető probléma? Az, hogy a gazdasági reform a hetvenes években megbicsaklott... minőségi teljesítmény erőszak­kal igazgatott társadalmakból nem szokott kijönni. Ahol ilyen van, abból csak stagnáló, vegetáló ország lehet... ■ Az alapvető probléma az, hogy a gazdasági reform a hetvenes évek­ben megbicsaklott. fontosnak tartom az érdek- képviselet kifejezését, a fo­gyasztói érdekvédelmet, a kü­lönböző közművelődési progra­mokat, irányzatokat... NEM JŐ IDŐK JÁRNAK a SZOCialíZ- musra. Még mindig ideológiai tégla van a fejünkön, ami nem engedi, hogy felemeljük. Meg kell szoknunk: válságszaka­szok lehetnek a szocializmus­ban is. Jönnie kell egy olyan vállalkozói szakasznak is, amikor sikeres lesz a szocializ­mus... infláció, reálbérek csökkené­se, életkörülmények nehezedé se: nem a reform az oka an­nak, hogy ezek a jelenségek most Magyarországon is elé fordulnak. A reformot nem konjunkturális helyzetben kezdhetjük újra, hanem a megszorítások időszakában. ” Valahol elrejtve Somogybán; rendhagyó irodalom órákon kakpuszta Három nap, két ismert vendég: a nagyatádi olvasók is megismerték Koppány birtokát és Petepitét is Az irodalom színes világában merültek el a nagyatádi városi könyvtár olvasói az elmúlt na­pokban. Rendhagyó irodalmi órákra, könyvbemutatókra vár­ták valamennyi korosztály kép­viselőit. Három nap alatt két híres vendég is ellátogatott a könyv­tárba, hogy élményeiket, külön­leges somogyi tapasztalataikat megosszák az olvasókkal. Palkovics György a Nagybajom melletti, egykor hatszáz fős, már elnéptelenedett település­ről, Kakpusztáról mesélt most megjelent könyvének lapjain.- Életem első szakaszát Kakpusztán éltem le a paraszt­gyerekek szokásos sorsa sze­rint- mondta Palkovics György. - A gyerekkoromban úgy éltünk, mint legalább 50 évvel az előtt általában a vidéki falvakban: az öregek életükben egyszer-két- szer hagyták el a falut nagyobb távolságra, a parasztok látástól vakulásig dolgoztak silány föld­jeiken, és minden lehetséges módon támogatták egymást; ennek a sok szempontból idilli­kus világnak próbáltam emlé­ket állítani a Kakpuszta című kis kötettel. Palkovics György hozzátette: gyerekkora óta rengeteget olva­sott, és régóta tervezte, hogy egyszer majd ír „Öreganyjáról”, a falu karaktereiről, és megpró­bálja megörökíteni azt a szép Palkovics György rég elfeledett somogyi tájakra kalauzol minket „ő-ző” nyelvet, melyet a nagy­szülei még beszéltek. A Kakpuszta az ünnepi könyvhéten jelent meg, a szer­ző első könyveként hatalmas si­kert ért el az országban. De nemcsak helyi, hanem egy országos hírű író is talál­kozott a napokban olvasóival Nagyatádon. Nógrádi Gábor verseket, novellákat, humo­reszkeket, ifjúsági könyveket, számos hangjátékot, tévéjáté­kot és filmet is írt. Ezek közül a legismertebb a Sose halunk meg.- Az életre tanítom és neve­lem a gyerekolvasókat - mond­ta. - A pénz nem a fákon nő például a takarékosságról, munkáról szól sok színes kari­katúrával, a Segítség, ember az otthon tartott állatok monológ­ját mondja el, a Petepite pedig egy kisfiúról mesél, aki egy éj­szaka alatt felnőtt lett. Nógrádi Gábor ez utóbbi könyve 2000-ben megkapta az Év Gyermekkönyve díjat, vala­mint 2002-ben a Nemzetközi IBBY-díjat, amellyel bekerült a világ legjobb gyerekkönyvei kö­zé. Az író-olvasó találkozóra a könyvtár az Országos Könyvtá­ri Napok pályázatán nyert anya­gi forrást, melyre többek közt nagyatádi általános iskolások kaptak meghívót. Varga Éva igazgató elmondta: Nógrádi Gábor rendkívül nép­szerű a gyerekolvasók körében, ráadásul folyamatosan újabb könyvei jelennek meg, melyből a könyvtár is részesült. ■ Jeki Gabriella

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents