Somogyi Hírlap, 2011. november (22. évfolyam, 256-280. szám)
2011-11-14 / 266. szám
5 SOMOGYI HlRLAP - 2011. NOVEMBER 14., HÉTFŐ MEGYEI KÖRKÉP Savanyó Jóska és a rosseb-csárda őrzik a Balaton népdalait A közönség és az előadók együtt énekelték a Hej, halászokat Felújított templom fogadhatja a somogyszobi reformátusokat Versbarátság TIZENNEGYEDIK ALKALOMMAL szervezett az általános- és középiskolások számára verses prózamondó versenyt a Kaposvári Magyar-Román Baráti Társaság szombaton az Agámban. Csaknem hetven diák érkezett a versenyre a határon innen Somogyfajsztól Nagyatádig, valamint a hatámn túlról Déváról és Köröstárkányból. A másodikos-negyedikes korosztályban első lett a homok- szentgyörgyi Kertész AdéL Az ötödik-hatodikosok közt a kaposvári Toldi iskola diákja, Szalay Szabrina szerepelt a legjobban. A hetedik-nyolcadikosok korcsoportjában két első díjat adtak ki, a köröstárkányi Oláh Kingának és a nagyatádi Kardos Petrának. A középiskolások között a táncsicsos Mászi Anikó volt a legeredményesebb. Buzinkay Gyuláné amatőr festő különdíját szintén a köröstárkányi Oláh Kinga kapta. Márkus kata nap végén pedig megadták a módját: a négycsillagos Hotel Wellamarinban tartották a gálát. A legfontosabb azonban, ami a NABE-rendezvény címe Is volt: Őrizzük a Balaton népdalait. Büszkék a hazai galambászok a neveltjeikre balatonlellei kiállítás Európai megmérettetésben is helytállnak a hazai kisállattenyésztők- Európa szintű összevetés esetén sincs szégyenkezni valója a magyar galambtenyésztőknek, közel negyven galambfajta köthető kimondottan az országhoz - mondta Uhrner Antal. A Magyar Galamb- és Kisállattenyésztők Országos Szövetségének elnöke az előttük álló feladatok mellett szólt az utánpótlás-nevelés fontosságáról is a hétvégén Balaton- lellén a XII. Nemzeti Fiatal Galamb és Kisállat kiállításon. A kétnapos rendezvényen, amelynek az iskola sportcsarnoka adott otthont, 39 egyesület A legszebb galambjaikat mutatták be Balatonlellén a tenyésztők. Tizenkettedik alkalommal rendeztek kiállítást 100 tenyésztője 668 galambbal szerepelt: 26 tenyésztő ért el fajta győztes címet az országos megmérettetésen, tudtuk meg Futó Gábortól, a Balatonlelle, Ba- latonboglár és Környéke Galamb és Kisállattenyésztők Egyesületének elnökétől. A kiállításon a galambok mellett díszmadarakkal is találkozhattak az érdeklődők: Galambot, baromfit, papagájt, de még nyulat is kínáltak eladásra az iskola udvarán, az országos kiállításhoz kapcsolt kisállat vásárban. ■ Márton László Ivós fajta lehetett a balatoni halász, számos népdal maradt fenn róla - bizonyosodhattunk meg erről szombaton Zamárdiban. Fónai Imre Például:„Háborog, zúg a Balaton, száz keszeg árát mulatom”. Vagy: „Még azt mondják, bort iszik a halász.” Kicsik és nagyok is őrzik a Balaton népdalait: hétesztendős volt a legfiatalabb, nyolcvanegy éves a legidősebb jelentkező a Nők a Balatonért Egyesület (NABE) balatoni népdalversenyére, mellyel egy több mint tíz évvel ezelőtti kezdeményezést élesztettek újjá. Jöttek Zalaegerszegről, Herendről és Kislődről is, a legnépesebb kategória persze a gyerekeké volt: huszonötöt juttatott a Dévai-Nagy Kamilla előadóművész vezette zsűri a döntőbe. A füredi Udvari Csenge például a jól ismert „Hej, halászok” kezdetű dal mellett arról énekelt, hogy „Zöld búzában nevelődik a kígyó”. Tíz népdalt kellett hozni minden indulónak és a zsűri választotta ki, hogy melyiket adják elő ezek közül a zamárdi közösségi házban. „Szőlősgyöröki rosseb-csárda, miért van úgy körülállva? Azért van úgy körülállva, betyár iszik, a csárdába” - dalolta Izgalmas percek a bemutatkozás előtt. Balatoni népdalokat énekeltek a fiatalok Zamárdiban Szűcsné Sallai Margit, de a bakonyi betyárvilágot többen is megidézték, így például: „Szépen szól a csabrendeki nagyharang... csak azt verik mind a négy oldalára: rab leszel te Savanyó, nemsokára”. „Egyet ittam én a Balaton vizéből" - letűnt időkről szólt ez az ének is, Pavlényi Katalin dala azonban alighanem örökké aktuális: „Menyecskének bekötik a fejét, búbánattal éli az életét.” Megelevenedett „Ferenc Jóska rezes bandája”, Dolbert Ferenc citerán kísérte magát, miközben azt énekelte, hogy „Hüccs ki disznó a berekből." Amikor szünet volt, a közönség és az előadók együtt zendí- tettek rá a Hej, halászok-ra, a Szép Sándor református lelkész hálaadó istentiszteletet tartott a somogyszobi református templomban, hisz néhány hónap alatt kívül-belül megújult Isten háza. Szinte a reformáció kezdete óta voltak hívei az új hitnek Somogy- szobon. A templomot 1837-ben kezdték építeni, mely több átalakítást is megélt. Luther és Kálvin követői korábban közösen tartottak fenn templomot és iskolát. A prédikátorok és a tanítók emlékére a pihenőparkban alakítottak ki névtáblás emlékhelyet A felújítással megőrizték a régi falak egyes maradványait. A legidősebbek visszaemlékeztek, hogy festett volt a mennyezete, így most azt is csillagok borítják. Olvashatóvá vált egy 1877-es felirat is: „E hely nem egyéb, mint Istennek háza és a mennyeknek kapuja”(Mózes) A lelkész, áld hetente jár istentiszteletet és hittant tartani Somogyszobra, elmondta: régi mondás szerint „a kő megmarad”. A munkálatok során sok elkoptatott kövezetei találtak, melyek bizonyítják, valaha sokan jártak az istentiszteletekre. Spanics Katalin helyi alkotó egy Kálvin szobrot ajándékozott a templomnak, melyet az épület előtt helyeztek el. Nagy Csaba református esperes a kivitelezőket és a hívek önfeláldozását dicsérte: ez a másfélszáz tagú gyülekezet hatalmasat alkotott Isten segedelmével. Az igehirdetést követően az egyházmegye lelkészei osztottak áldást, majd szeretet-vendéglátásra hívták a megjelenteket, györke József Önfeláldozó hívek. Megújulhatott a somogyszobi református templom Tojásra pálinka, avagy továbbra sem érdemes kijózanodni fesztivál Megint utószezon volt legalább egy hétvégére a Balaton fővárosában, a siófoki víztorony tövében Tojásra pálinka: megint „utószezon” volt egy hétvégényire Siófokon, a tojásfesztivál után egy hónappal pálinkafesztiválra verték föl a sátrakat a víztorony tövében. El is kélt a lélekmelegítő, igaz, akadt, aki a forraltborosnál állt sorban és nyilván nem tévedésből. Négyszáz forint volt két cent pálinka átlagára a standoknál, persze az áfonya, meg a berkenye ötszázötvenet, a vadkörte meg már hatszázat kóstált. Hozzáértő mondta az egyik sátor árnyékában, hogy az egész országban nincs annyi berkenye meg vadkörte, amennyi ilyen pálinkát főznek újabban, mert ezeket állítólag jobban el lehet adA hideg ellen nincs jobb, mint egy jó erős hazai pálinka. Siófokon sokfélét kínáltak a fesztiválozóknak ni manapság, mint a hagyományost, a szilvát, cseresznyét. Ki tudja, mindenesetre a legtöbbet éppen szilváért meg körtéért kérték a siófoki víztorony tövében, hétszáz jó magyar forintot - igaz, a hatvan fokosért... Sült malac, sült gesztenye, kecske- és juhsajt, kürcsi őskalács, Gangsta Zolee, Lagzi Lajcsi; mi szem-szájnak ingere. A „búcsúsokat” is beengedték, az egyik árus előtt egy nagymama azt mobilozta haza: „Nórikám, nem kell a gyereknek egy szép sapka?” Jól termő gyümölcsfa nélkül sose lesz pálinka, tudtuk meg Cseresznyés Tibor előadásából, aki a pálinkafőzés rejtelmeibe próbálta beavatni a népet - nyilván mióta adómentes nemzeti ital lett, minden sarok cefrétől illatozik. Az ám, a cefre: a főzőmester szerint negyven százalék a jó alapanyag (de nem ám a lehullott, rohadt gyümölcs, hanem az érett, tiszta), negyven százalék a jó főzőüst és csak húsz százalék a tudás, ennyi a pálinkafőzés titka. Vagyis: aki eddig nem próbálta, nosza. Ahogyan Geszti Péter mondta a nyáron a siófoki Coke Clubon a Pálinka sun- rise című nótájuk mondanivalóját összefoglalva: „Kelet-Eu- rópában nem érdemes kijózanodni.” ■ Fónai Imre
