Somogyi Hírlap, 2011. október (22. évfolyam, 230-255. szám)
2011-10-06 / 234. szám
11 SOMOGYI HÍRLAP - 2011. OKTÓBER 6., CSÜTÖRTÖK SAJTÓ ÉS TANULÁS TIPP CSAJOKIG Az örök darabok Az a dolog, ami nélkül egy igazi nő nem élhet, az örök darab, a legnagyobb ütőkártya vagy éppen a Joliié Joker, a kis fekete (ruha - little black dress): általában egyszerű szabású, térdig érő, kissé felsliccelt szoknya. Nem árt, ha egy ruhatárban kettő is van belőle, egy egyszerűbb és egy elegánsabb változat is, hiszen ezekben a ruhákban bárhol meglehet jelenni, csupán a képzelet és a kiegészítők variálása szab határt. Már a 20-as évek közepén rájöttek a ruhában rejlő különlegességre, amelynek Coco Chanel volt a megálmodója. Nincs olyan nő, akinek ne lenne a szekrénye mélyén egy ilyen darab. A ruhadaraboknál maradva, manapság újra hódít a ceruzaszoknya: karcsúsító és nem utolsó sorban nőies viselet. Formálja, optikailag kerekíti a keskeny csípőt, és még nyújtja is az alakot. Stílusa miatt gyakran kötik az üzleti élethez, de megfelelő kiegészítőkkel bárhol megállja a helyét. És amire talán senki sem gondol, a hálóruha vagy nevezhetjük úgy is, hogy babydoll: az igazi csábítás kelléke. Lehet csipke, organza, tüli vagy akár szatén anyagból. Ezekután már csak a megfelelő párosítás szükséges a hódításhoz...: (de ezek persze csak „kiegészítők”...) PÓKOS PATRÍCIA L. PANNON EGYETEM Nem hiányozhat a ruhatárból az egyszerű szabású fekete szoknya Az életre nincs szabály stílus Mitől szenved a modern kamasz, aki megmutatná magát? Istrófa e» ^ Részleteid g Imádom a szádat, qt,, a lábad, csöpp arcodat, §* a búbánatos hangodat, 5* a kicsiny kis kacsádat, a kusza ráncokat, a sötét karikákat. Szeretem a hajadat, ^ a nyári tarkódat, a kis csupasz nyakadat, a formátlan derekad, «s» a kellemes jellemed, ^ a szellemes küllemed. Kedvelem a színeid, a bozontos, télit, Sj,. a sok apró áldást, az ezernyi szitkozódást, e* a boldog percet, a gondtalan szerelmet. g* Utálom a meddő órát, e* a cifra palotát, 5® a ménkűs napot, §* azt, ha nincs kalapod, 53* ha esik és fúj, ha nem vagy, nincs kiút e* KELE DÓRA Mindenki azt mondja, hogy a fiatalok viselkedése egyre közönségesebbé válik. Vajon ez csak rossz pletyka, vagy tényleg ezt mutatja a valóság? Nagy kérdés, hogy esetleg csak rossz stílus terjedéséről van szó vagy a modern élet egyik velejárójáról? Általános felháborodást kelt, mikor a fiatalok iskolába menet, buszra várva, úton útfélen, cifra káromkodásokat engednek meg maguknak. Bevésődtek szókin- csiekbe ezek a szavak, ebből kifolyólag számukra ez már szinte természetes, egyszerűen észre sem veszik magukat. A modern kamasz a közönségességtől szenved a legjobban. Felgyorsult világban élünk, ahol minden percről percre változik. A változás ritmusát fel kell vennie az embernek, hozzá kell szoknia az állandó pörgéshez, együtt kell élnie azzal. Ami még olykor egy idősebbnek sem sikerül, nemhogy egy fiatal éveit taposó tininek. Aki még tanulja az élet szabályait, hogy mit hol illik és mi az, amit nem szabad tennie. Aki még keresi az útját, keresi önmagát. És még nem érzett rá az élet valódi ízére. Próbál a legjobb lenni, mindenkinek megfelelni, próbál kitűnni a tömegből. Azonban attól még, mert valamiben eltér a megszokottól, akár öltözködésben, akár külsőségekben, akár természetében, még lehet menthetetlenül közönséges. Ez általában a fiatal lányoknál jól megfigyelhető, amikor még a külső számít náluk. Úgy szeretnének kinézni, mintha a divatlapok címlapjairól ugrottak volna elő, és hogy ezt a látszatot keltsék olykor mindent meg is tesznek. Azonban elfelejtenek egy fontos dolgot, hogy egy valódi nő farmerben és stoplisán is vérbeli nő, de A fiatalok szeretnek orrot mutatni a világnak elegáns ruhában, dekoratív külsővel is lehet valaki viccesen buta. Az életben borzalmasan nehéz lenne minden helyzetre megtalálni az éppen odaillő szabályt. Éppen ettől szép. Az életben semmi sincs ingyen. Az ember is bármelyik pillanatban árucikké válhat. Egy tömeggyártott termékben pedig nincsen semmi különleges. Egy olyan példányra, amelyből már számtalan van, senkinek nem lesz szüksége. Kipróbálni ugyan lehet, hogy kipróbálja, kóstolgatja, azonban miután rájön az ürességére, eldobja magától és többet még csak hasonló termék felé sem nyúl. Ebben az értelemben tehát a közönségesség már nemcsak egy stílus, hanem egy életforma is. A közönségességből pedig csak egy kiút létezik, mégpedig az a pillanat, amikor az ember rádöbben saját értékére és elgondolkozik azon, hogy a teste csak egy áru vagy hús, vér test melyben mélyen ugyan, de megbújik a lélek. És ha erre rájön, akkor észreveszi majd, hogy minden stílus jól áll neki. NÉMETH NIKOLETT Az oldalt szerkesztette: Gáldonyi Magdolna E-mail: magdolna.galdonyi@axelspringer.hu Dallam a szél suttogásától a szív dobbanásáig zene A muzsika körülölel, elvarázsol, és nem veszünk el, hisz kell az életben maradáshoz Amikor zenekari próbára mentem, drága nagyapám mindig megkérdezte tőlem: „zenébe mész?” Eleinte furcsának tartottam, hogy miért nem teszi fel egészében a kérdést, de most már rájöttem, nem is olyan szokatlan ez, s milyen érthető. Mert belegondolok, néha mennyire jó volna, ha beleírhatnám magam egy dalba. Együtt suhanhatnék a triolák és nyújtott ritmusok között, a dallammal együtt változna a hangulatom. Egy olyan varázslat része lehetnék, amit ember, egy nálam, sőt sokaknál bölcsebb ember alkotott Persze, vannak, akik azt vallják, nem szeretik a zenét, de a zeneszeretet nem csak azt jelentheti, hogy éjjelnappal mp3 lejátszóval sétálgatok, és egy idő után nem észlelem, hogy mit beszélnek hozzám. Mert nemcsak az számít zenének, amit ember alkotott, hanem a rigók éneke, a fakopáncsok kopácsolása a fatörzsön, a gépek zaja, két szív dobbanása, a szél suttogása, mindmind zene. Csak oda kell ügyelni, és máris olyan elképesztő szimfóniát hallhatunk, amit a fülhallgatókon keresztül soha! Az embereknek szüksége van a zenére. Ha szomorúak, akkor egy lassabb, melankolikusabb hangulatú lágy dal megóvja őket a további bánattól! A vidámak kedvét pedig egy gyors, ütemes zene még tovább fokozza. Képzeljük el, mi lenne, ha megszűnne a zene, és csak a beszéd, valamint lépteink hangja maradna meg, milyen borzasztó dolog történne velünk. Jó, így első hallásra nem tűnik olyan rettenetesnek, hogy hajnalban nem a szomszéd motorjának bőgősére ébredünk, de valójában igenis az! Mert, ha mennénk az utcán, csak a cipőtalpunk monoton, tompa puffanását hallanánk a szürke betonon, kedvünk is betonszínűvé változna egy idő után. Ebbe még belegondolni is rossz! Hogy a Valahol Európában című musicalből idézzek: „A zene az kell, mert körülölel és nem veszünk majd el...” Tehát muzsikára szükség van az életben maradáshoz, legalábbis a boldog élethez. MEISZTERICS ADRIENN TÁRCÁN ÖVE LLA A tulajdonképpen tengerész FILMAJÁNLÓ A Hópárduc talpra áll .■cm I több férfi hagyná ott a | családját, ha tudná, ha « gyan kell összecsomagolni | ÉLVEZD AZ ÉLETET, amíg még öreg vagy. 1 az élet sokkal de sokkal § _ boldogabb lenne, ha 80 I évesen születnénk, és on- I ■ nan közelítenénk fokozata- ■ ■ san a 18 felé. ■ I HA MEGÉLTED a Százat, ük- I B kor megúsztad. Nagyon | kevesen hatnak meg 100 I eves koruk után. | OLYAN szigorú diétára fog- | - tak, hogy még egy bélyeget _ I sem nyalhatok meg. I az EGYETLEN baj a semmit- | ■ tevéssej hogy nem tudod, " I mikor végeztél. 1 ne vígy engem a kísértés- | be: odatalálok magam- I 6. rész Hol is tartottam? Tehát mikor leteremtettem Tónit egy- ügyűségéért, azzal mentegetőzött, hogy én alkottam ilyenné, úgyhogy ne elégedetlenkedjek. Mikor ily módon ráébredtem saját csacsiságomra - avagy inkább Tóni ébresztett rá igazán -, elhatároztam, hogy egy időre - már ha a tulajdonképpen tengerészem engedi - nem zavarom meg a Balaton (és a történet) vizét. Apropó, víz! Szegény árva Toncsi már a 4. rész óta a „tengerpartion bandukolt, egyre elesettebben, ahogy az előző epizódokban megfigyelhettük...- Hogy az a fránya Lilly! mérgelődött. Nagyon jól tudta, hogy gyűlölöm, ha bárki is a nevemen szólít. De csak azért se szólok bele a történetbe! Azzal megváltoztatnék mindent. Na de, térjünk vissza Tónihoz! - Ejnye, Tóni, hát kapd már össze magad, a kutyafáját! - ekként győzködte magát. Megpróbált tudomást sem venni rólam, mintha nem is én lennék alkotója, emberré formálója... Azzal a mérhetetlen daccal „megáldott” ifjú útnak indult. Félig-meddig a bizonyítási vágy vezérelte, végre saját kezébe akarta venni sorsát, meg akarta ismerni saját múltját A másik ok az lehetett, hogy megsértődött, amiért a múltkor megleckéztettem. De ha megtagad is, adósom marad. Tartozik nekem egy szívességgel. Mégis hogy mondhat olyat saját magának, hogy amputálni fogja egyik végtagját? Persze nem szó szerint... De azzal nálam túlment a „bóján”. Ugyanazzal az erős elhatározással, egy laza lendülettel a derékig érő vízbe vetette magát Különös... A Balaton vize a szokásosnál sokkal hamarabb mélyült. Tóni apja stégjéhez gázolt, és apja csónakjába szállt. Miután kioldozta a korláthoz erősített kötelet, nekivágott az evezésnek. MÁTÉ LILLY Élhet-e az ember fél lábbal is teljes életet? 2010. január 2-án Erőss Zsolt, a legeredményesebb magyar hegymászó lavinabalesetet szenved a Magas-Tátrában, jobb lábát amputálni kell. Zsolt már a kórházi ágyán elhatározza, hogy szeptemberben ismét nekivág a Himalájának, hogy újabb 8000 méter fölötti csúcsot meghódítson. A stáb végigkíséri Zsolt felépülését az első kórházi járáskísérletektől az expedícióig, hogy bemutassa azt az emberfeletti küzdelmet, amivel Zsolt vissza szeretne térni a hegyek világába. i 1 A I
