Somogyi Hírlap, 2011. október (22. évfolyam, 230-255. szám)
2011-10-31 / 255. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 2011. OKTÓBER 31., HÉTFŐ 5 FOTÓPÁLYÁZAT értékközvetítés Érzelmeket kiváltó fotók, gondolatokat ébresztő felvételek tanúskodnak életről, reményről, elmúlásról. Sírok, keresztek, fejfák sokaságát örökítették meg az alkotók ff TEMETŐINK ÜZENETE 1. helyezett: Elhagyatva - Fonyód régi temető - Adelmann István 2. helyezett: Marcali temető - Gájer Szilárd 3. helyezett: Szabó Mihály, Marcali .4 halál a közös úti cél, amiben mindannyian osztozunk, és ami elől nincs menekvés. De ez nem baj, mert a halál valószínűleg az élet legjobb találmánya, a változás mozgatórugója: eltünteti a légit, hogy helyet adjon az újnak, isteve jobsi Apianként halunk n meg, aki szeretett bennünket és elmegy, az mind elvisz belőlünk egy darabot. (BERTOK LÁSZLÓ) Én úgy szeretném felosztani a hátmlé- vő napjaimat, hogy minden száz évben fölkeljek a simáiból egy napra, és átröpüljek hazám fölött. Mert vágyom ugyan már a pihenésre, de az örökös elmúlás nem lenne olyan kellemetlen, ha apróbb dózisokra osztaná a gondviselés. Egyszerre megsemmisülni borzadályos, részletekben ellenben mulatságos lenne. (MIKSZÁTH KÁLMÁN) Adelmann István (balról) vette át az első helyezettnek járó oklevelet Puskás Bélától, a Somogy Megyei Temetkezési Kft. ügyvezető igazgatójától Megfáradt levél szánkózik a szél hátán a sír fölött Az idő múlása szomorú barnára, Rippt-Rónai József kedvenc színére festette. Immár 84 esztendeje könnyeznek így a fák errefelé, vigasztalanul. Bár a nagy festő még nem halt meg, hiszen az ember addig él, amíg emlékeznek rá. Azon a szomorú, november végi napon nagy tömeg állta körül a frissen ásott sírt. Köztük emlékezett állítólag Csók István, Herczeg Ferenc és Móricz Zsigmond is. Miért? - tették föl ők is a kérdést, mint mindenki más évezredek óta, amikor elveszítettek valakit, számukra fontosat. Az orvos a tüdőgyulladást okolta, de tudjuk: egy nap minden véget ér. Ez adja az élet igazi értékét. Az embert a többi élőlénytől a múlandóság tudata különbözteti meg. Nem könnyű teher ez. A félelem leginkább abból adódik, hogy a halál a legtöbbször testi és lelki fájdalommal, szenvedéssel jár, ráadásul ez a helyzet ismeretlen, mert csak egyetlen egyszer lehet átélni. Nem is szeretünk erről beszélni. Annál inkább a születésről, pedig az elmúlás felé az első lépés a megfogantatás. Ahogy Ady Endre írta: születésétől fogva mindenki a halál rokona. Nagy könnyebbséget jelenthet, ha valaki hisz az “örök életben ”, a túlvilágban - ezen a vágyon alapulnak a vallások. Persze a belenyugvás nem könnyű, hiába figyelmeztette már Ádámot és Évát, az első párt a Teremtő Isten: Emlékezzél ember, porból vagy és porrá leszel! Ez a mondat minden elhunyt fölött elhangzik azóta, a temetésen. Sokat elárul egy közösségről, hogy mit tesz a halottaival. Egészen a középkorig a legtöbb ember nevét nem jelölték a síron, csak az volt a fontos, hogy megszentelt helyen nyugodhassanak az idők végezetéig. Bár a temetőben minden a halottakért történik, mindent az élő hozzátartozók cselekednek, s ez bizony sok mindenről árulkodik. Ma már díszesebbnél is díszesebb sírhélyek mutatják az elhunyt valós vagy vélt fontosságát, ahogyan az életben, úgy a halálban is egyre nagyobb teret nyer a képmutatás és az üzlet. Hogyan ápoljuk az eltávozottak emlékét, miképp gyászolunk s viselkedünk a temetőkben? - ezekre a kérdésekre próbál meg válaszként dokumentumokat fölmutatni a kaposvári Keleti temetőben nyílott, Temetőink üzenete cím ű fotókiállítás, amely karácsonyig látható. Jézus születésének ünneplése jó apropó lesz arra, hogy cinizmus nélkül mondhassuk: Az élet megy tovább. czene attila Nem ám a Halál,/ hanem embeivk öltek./ Jókedvvel, önként. (ÁNDRÁSSEW IVÁN) Minden óm megsebez, a: utolsó halá(TREVANIAN) El kell fogadnunk a 19\ halait, es a halai elfogadása által lassanként elfogadjuk majd az öregséget is, az elfogadás pedig mindig megkönnyebbülést jelent. (OSHO) .4 legtöbb ember azt hiszi, hogv a halál a legkegyetlenebb dolog. Nem igaz. Egy idő után a remény sokkal gonoszabb tud lenni. (HARLAN COBEN) .4 legegyszerűbb, de ugyanakkor egyik legkeményebb bizonyítéka annak, hogy nem illünk vagy legalábbis nem teljesen illünk bele ebbe a világba, az a tény, hogy meg kell halnunk. Vagy tmsképpen megfogalmazva, hogy minden erőfeszítésünk ellenére az időt nem sikerült leigáznunk, ellenőizésünk alá vonnunk. ihankiss elemér)
