Somogyi Hírlap, 2011. október (22. évfolyam, 230-255. szám)

2011-10-22 / 248. szám

4 MEGYEI KORKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2011. OKTÓBER 22., SZOMBAT Gyerek, öt kötél lóg ki a vádiratból! a forradalmár Somogybán kezdte újra az életét Sárbogárd egykori nemzetőrparancsnoka Ujságh Tibor még nem volt huszonnyolc éves, amikor rádöbbent, átver­ték a diplomaosztón. A pécsi egyetem 1952-es ünnepségén óriási felirat hirdette: Legfőbb érték az ember. Az 56-os forra­dalom leverése után aztán megtapasztalta, a diktatúrá­ban - mint oly sok minden más -ez is csak lózung... pedig szépen indulta karrier­je, a pesti ifjú magyar-történe­lem szakos diplomával a zse­bében Sárosdon kezdett taní­tani, innen került a járási székhely Sárbogárdiét. Ahol megannyi társadalmi funkciót vett a vállára, többek között a Bástya SK elnöki posztját is elvállalta, amiért 1955-ben megkapta a Sport Érdemrend bronz fokozatát - az aranyat olyanok vehették át, mint Se­bes Gusztáv, az Aranycsapat kapitánya, vagy Matúra Mi­hály birkózóedző melyet az­tán 58-ban visszavettek tőle. persze nem ez volt az eszten­dő legnagyobb traumája szá­mára, az 56os események mi­att csak áprilisban szabadult a börtönből: bűnként rótták fel számára, hogy megakadá­lyozta a vérontást, rendet tar­tott Sárbogárdon a forrada­lom napjaiban. Egy darabig munkát sem kapott, majd a seregélyesi diákkonyhára ke­rült, aztán némi, az Erdei Ter­mék Vállalatnál eltöltött mű­vezetőség után ismét katedrá­ra állhatott Persze nem akár­hol az isten háta mögött, Inke-Darvaspusztán, ahol az első három évben még villany sem volt az 1-8. összevont osz­tályos iskolában. Mégis imá­dott ott tanítani, s imádták őt is, megkönnyezték, amikor Osztopánba költözött Ahol szintén megbecsült embere lett a falunak - tanácstagnak is megválasztották, 56as múltja ellenére -,s a rendszerváltá­sig okította a gyerekeket azóta pedig inkább a felnőtte­ket próbálja: a Nagy Imreér- demrend tulajdonosaként, nemzetőrként, megannyi 56-os szervezet tagjaként 83. évét ta­posva is járja az országot, hogy emlékezzen, emlékeztes­sen. Utóbbi sokakra ráfér... Azon kevesek közé tartozik, akik teljes joggal viselik a lyukas zászlós ötvenhatos jelvényt: az egykori dar­vaspusztai, majd osztopáni tanár a sárbogárdi nemzetőrök parancsno­kaként vett részt a forradalomban. Vas András- Elég nagy váltás sportköri elnökből.- Az igazi titulusom járási tanácsi nép­művelési vezető volt - feleli Ujságh Tibor.- Csak éppen elvállaltam még egy csomó feladatot, ugyanis komolyan vettem, amit a tanárrá avatásunkkor mondtak: le­gyünk gazdái és kovászai a településnek, ahová kerülünk.- A kovász bejött, jó mélyen bele is sül­lyedt...- Pedig eleinte észre sem vettem, mi történik az országban. Sárbogárdra a for­radalom híre először egy ukáz formájá­ban érkezett meg október 23-án reggel, le kell állítani minden rendezvényt. Elkezd­tem telefonálgatni, a tekerős telefonnal ráment a napom. Mivel dologtalanná vál­tam, másnaptól csak kártyázgattunk, így huszonhetedikén is. Egyszer csak fegy­verropogásra lettem figyelmes.- A híres sárbogárdi pártházi csata.- Melyben a harmadtitkár lábon lőtte magát... Amúgy utóbb az volt a szeren­csém, hogy akkor nem voltam akcióközeiben. Mire kiértem, már hatal­mas tömeg hömpölygött a főtéren, a párt­házban pedig mindent szétdobáltak. Ott tudtam meg, mi is zajlik éppen Pesten. S erről eszembe jutott, meg kell akadályoz­ni, hogy nálunk is tragédia történjen. Fel­vetettem, alakítsunk polgárőrséget.- Nemzetőrséget.- Az már a második ötlet volt S mivel az idea tőlem származott, szóltak, írjam össze, ki hajlandó csatlakozni. Estére ki- lencvenhatan voltunk.- És gyüttmentként megválasztották parancsnoknak.- Rajtam maradt az irányítás, elfogad­tak vezetőnek. Hatfős járőrcsoportokat alakítottam ki, két-két civil, rendőr és ka­tona, a főnök előbbiek közül került ki. S készíttettem mindenkinek karszalagot. Nem is történt semmi a faluban.- November négyig...- Hajnali fél négykor már a KGB foglya voltam... Előző este ruszki harckocsik jöt­tek, de nem az amúgy ott állomásozó két ezredből, hanem idegenek, Joszif Sztáli­nok, ahogy akkor nevezték őket És le volt csukva a forgótornyuk, amire korábban sohasem volt példa. Megálltak a főtéren,- Nyolc részeg karhatalmista tiszt szórakozásból vert és rugdalt. Egy idő után szájzárat kaptam, beszélni sem tudtam, de nem is érdekelte őket, nem vallomást akartak, csak élvezkedtek. A vádirat e nélkül is elkészült, egy hat plusz kételemis ügyész írta. Áz ügyvé­dem, aki a család barátja volt, csak any- nyit mondott, amikor elolvasta: Gyerek, tudom, nem vagy szívbajos, de ebből öt kötél lóg ki...- Szerencsére nem így történt.- Tóth István bírónak köszönhetően. Nagyon emberséges volt, három évre ítélt, majd a tárgyalás után odament anyámhoz, s csak annyit mondott neki: élete legkeservesebb ítéletét hozta meg...- Bátor ember!- Nagyon ráfázhatott volna! Aztán má­sodfokon éppen annyira ítéltek, mint amennyit addig letöltöttem, így 58 áprili­sában szabadultam.- S eljött Somogyba.- Előbb a seregélyesi diákkonyhán dol­goztam, aztán az Erdei termék Vállalatnál lettem művezető. Papíron. Amúgy példá­ul nádat arattam szerte a Dunántúlon. Akkor költöztünk Somogyacsára, s itt ért egy telefon, menjek be Kaposvárra a párt- bizottságra. Kiderült, a darvaspusztai ta­nárpárost elhelyezték máshová, kellett valaki, s az acsai tanácselnök beajánlott. Persze rábólintottam.- Pedig nyolc osztály összevonva nem kis feladat.- Ezt akkor „elfelejtették" közölni... Nem is volt egyszerű, de rettenetesen sze­rettek.- Mégis otthagyta őket.- Tizennégy év után a család, elsősor­ban a gyerekek miatt váltani akartam. Nem tetszett, hogy ingázniuk kell a kö­zépiskolába. Mivel addigra szakmailag jó nevem lett, több helyet is ajánlottak, vé­gül Osztopán mellett döntöttem, mivel ott lakást is kaptunk. Itt is éppen tizennégy esztendőt tanítottam, majd nyugdíjba mentem.- Mint pedagógus. Viszont belevettette magát a közéletbe.- A rendszerváltás után úgy éreztem, képviselni kell az ötvenhatosokat. A me­gyében megalapítottam a Nagy Imre Tár­saságot, s tagja lettem majd egy tucat fo­golyszervezetnek. Mert alakultak szép számmal. Ötvenhatosból csak Somogy­bán három létezik, mert mindenki vala­mi tisztségre pályázik. Békeidőben min­denki parancsnok akar lenni. Ötvenhat­ban bezzeg kevesebben voltunk... Ujságh Tibort a pesti Mosonyi utcai rabkórházból vitték az ítélethirdetésre s kiabáltak: Jöjjön ki a parancsnok! Ki­mentem, mondtam: Druzsbá! (Barátság - a szerző). De már vittek is a járási pártbi­zottságra. Onnan pedig a kapitányság fog­dájába, majd egy teherautóra hasaltatva a tolnatamási katonai börtönbe.- Mivel vádolták?- Ekkor még nem derült ki. Csak megint feldobtak egy teherautóra, s 23 óra alatt kivittek Ungvárra. Ott kerültem össze jó néhány somogyi forradalmárral. Ott ért a karácsony, aztán visszavittek Bu­dára a Fő utcai bíróságra.- És azt hitte, megúszta ennyivel...- Főként, hogy apám mutatott egy ka­zal Népakaratot ( a Népszava akkori neve rövid időre - a szerző). Amiben az am­nesztiáról írtak, meg hogy senkinek sem lesz bántódása. Ehhez képest három nap múlva gépfegyveres pufajkások jelentek meg a háznál, anyám el is ájult S bevittek Sárbogárdra, ahol huszonkettőnket zár­tak össze egy konyha méretű helyiség­ben. Guggolva aludtunk... Aztán két hó­nap múlva Kistarcsára kerültem, majd újabb két hónap múltán Fehérvárra, megint csak a Szabó-palotába.- Jól megkocsikáztatták...- És még nincs vége. Másnap már Fe­hérváron voltam a Szabó-palotában, mely a forradalom előtt az ÁVH megyei köz­pontja volt. Ott tartottak január közepéig, aztán hazamehetem a szüléimhez Abára.- És megint elengedték?- Majdnem ott maradtam örökre... Iste­ni csoda, hogy beszélgethetünk, ha nem öröklőm a nagyszüleim szívósságát...- Megverték? ügyeltek arra, hogy a pécsinél egy kicsit nagyobb legyen emeltfbjel A Kaposváron vendégeskedő színtársulat a városházán is előadott, 1830-ban végre megérkezett Hamlet Sárközy István kaposvári főszol­gabíró 1811-ben arról tudósítot­ta Kazinczy Ferencet, hogy ön­kéntes színjátszó csoport alakult Kaposváron. A reformkorban egyre jelen­tősebb szerepet játszott Kapos­vár kulturális életében a színé­szet. Állandó színjátszó hely nem volt a városban, állandó társulat még kevésbé, ennek el­lenére a helyi közönség nagy érdeklődést tanúsított a teátris- ták fellépése iránt. A városi ta­nács azt is engedélyezte, hogy a Kaposváron vendégeskedő színtársulat a városházán tart­son előadásokat. A Hamletet először 1830-ban mutatták be a megyeszékhelyen. Előző heti feladványunk: az 1911-ben elkészült állandó kőszínház A kiegyezés előtt már egy or­szágos hírű társulat is felkeres­te Kaposvárt a jeles színpadi szerző, Szigligeti Ede vezetésé­vel. Tagjai között volt Prielle Kornélia is, akinek 1846-ban Petőfi megkérte a kezét. A kiegyezés után megtették az első lépéseket annak érde­kében, hogy méltóképpen fo­gadhassák az idelátogató társu­latokat. 1888-ban a Sétatéren (a mai Jókai ligetben) épült „aré­nának” nevezett nyári színkör. A fából készült sétatéri aréna azonban az idők múltával egy­re kevésbé tűnt alkalmasnak míves előadások tartására, va­lamint a növekvő népességű és öntudatú Kaposvár színpártoló közönségének fogadására. Az új század elejétől mind komo­lyabban kezdték szorgalmazni egy állandó kőszínház megépí­tését. Másfél évig tartó munká­latok után 1911-re készült el az az épület, amely mindmáig Ka­posvár egyik jelképének szá­mít. A Városi Színházat Magyar Ede és Stahl József szegedi épí­tészek tervei alapján Melocco Péter budapesti vállalkozó épí­tette fel a Rákóczi térnek átke­resztelt Gabonapiacon. Állító­lag ügyeltek rá, hogy az akkor már létező pécsi Nemzeti Szín­háznál a kaposvári legalább egy ülőhellyel nagyobb legyen... ► Bővebben: S0NUNE.hu Ugye milyen szép ez az épületrész? Vajon hol látható? írja meg: Somogyi Hírlap Szerkesztősége, 7400 Kaposvár, Kontrássy u. 2/A, vagy emeltfejjel@sonline.hu

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents