Somogyi Hírlap, 2011. október (22. évfolyam, 230-255. szám)
2011-10-15 / 242. szám
4 MEGYEI KÖRKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2011. OKTÓBER 15., SZOMBAT Az a fránya robogó még mindig hiányzik az ösztönök mestere A ploiesti katonaság alatt tanult meg alkalmazkodni, s ez segítette az üzleti életben is Kacsó Csaba MINDIG AZ INTUÍCIÓ vezette. Akkor is, amikor 24 évesen, 1991-ben ifjú arájával úgy döntött, elindulnak Marosvásárhelyről, hogy kipróbáljanak egy másfajta életet Nyugaton, s akkor is, amikor végül Ausztria vagy Németország helyett végül is Kaposvár mellett tették le a voksukat Eleinte még úgy gondolta, néhány év múlva hazatér, ám aztán... A Hidegtelepen kezdte úgy tíz négyzetméteren, a cég következő fejezete viszont már Taszáron íródott: a faluban ugyanazért az árért háromszor akkora területet tudott venni, s a ház mögött alakította ki a műhelyét, ahol hivatalosan kilencvennégyben indult meg a munka. A BRIGGSTŐL A MOZDONYIG, hirdeti azóta is mottójuk a cégfilozófiáját, s tartják is hozzá magukat, ha egy kérés lehetséges, bármilyen egyedi is, megpróbálják teljesíteni Többek között ennek köszönhető a vállalkozás felfutása, a Taszáron berendezkedő amerikaiak országúti cirkálóinak alkatrész-pótlását is elvállalták annak idején, s a jenkik között hamar elterjedt az ügyes kezű helybéliek híre. mára persze már jócskán kinőtték nemhogy a községet, de a megyét is: a 30 alkalmazottat foglalkoztató cég kategóriájában a legismertebbek egyikének számít az országban, sőt, Romániába és Olaszországba is állandóan szállítanak. Ennek ellenére a vállalkozás emberi léptékű maradt, a hétvége például szent és sérthetetlen. És a családé, melyre az elmúlt nyolc esztendőben végre elegendő ideje jut, szerepet tud vállalni három gyermeke hobbijában, s ennek köszönhetően több civil szervezetben - utóbbiakban főként a háttérben. He tente háromszor a sportra is jut idő, persze a téli síelés, és a fiával közös nagy nyári horgászatok mellett Imád külföldre járni, a kedvenc hely DéíTirol. No és persze Maros- vásárhely, csak oda nem külhonba, hanem hazamegy... Láthatóan elfoglalt ember, vagy tizenötször megcsörren a beszélgetés alatt valamelyik telefon az irodájában. Ahogyan egy kategóriájában piacvezető cég vezetőjénél ez természetes. Vas András- Mint a mesében: a szegénylegény elhatározza, elindul világgá, aztán végül övé lesz a fele királyság és a királykisasszony keze.- Ha ennyire tudatos lett volna... - legyint Kacsó Csaba - De bármilyen hihetetlen is, abszolút ösztönszerűen cselekedtem.- Az áttelepüléskor is?- Abban talán volt némi évezredes genetika (nevet). A magyarok mindig keresték a hazájukat. Sajnos mára ez megfordult, egyre több fiatal megy el az országból. Csak most a pénz vagy a kalandvágy miatt.- Nehéz döntés volt otthagyni Maros- vásárhelyt?- Friss házasként eredendően nászúira indultunk. Akartam venni egy motort, s világot akartunk látni.- Milyen járgányt választott?- Ez benn a pláne! Azóta sincs... Cikiznek is a kinti barátok: ennyire rossz az életnívó Magyarországon, hogy húsz év nem volt elég legalább egy nyamvadt robogóhoz?- Kaposvár ritka nászutas úticél...- Igazából véletlenül keveredtünk ide. Nyugatra indultunk, aztán Pesten rájöttünk, nem kell továbbmennünk. S lejöttünk Taszárra meglátogatni a nejem testvérét, aki ide ment férjhez. Megnéztük a környéket, a Balatont, a Zselicet, s rádöbbentem, a. Kapós völgye éppen olyan, mint a Marosé.- Az Erdély-fanatikusok most a fejükhöz kapnak...- Édesapám sem hitte sokáig, aztán amikor sikerült átcsábítani látogatóba, igazat adott, s nem csupán tudomásul vette, de meg is értette a döntésemet, hogy maradtunk. Nagyon tetszett például, hogy az emberek ki tudják mondani a nevem, nem kell lebetűznöm, mint nyugatabbra.- Ez odahaza, Marosvásárhelyen sem lehetett probléma.- Csak éppen tizenhárom éves koromtól, apám munkája miatt, Besztercén laktunk: szinte tiszta magyar környezetből nyolcszázalékos kisebbség lettem. Műszaki tanácsadóként Kacsó Csaba a mai napig aktív részese a gyártási folyamatoknak Az iskolában eleinte röhögtek a románomon.- Kemény váltás lehetett...- Hát még a másfél év katonaság Ploiestiben...- Bozgorozták (a magyarok csúfneve - hazátlan - Romániában - a szerző)?- Volt néhány konfliktusom, de aztán kivívtam a tiszteletet.- Kiverekedte?- Ennyire nem fajult el a helyzet Inkább csak megpróbáltak kiközösíteni. Ám volt ott úgy húsz székely srác, akik közül talán, ha kerten tudtak románul, fordítottam nekik, ami segített, hogy be-, pontosabban elfogadjanak. Persze az altisztek magyarként azért könnyebben elküldték vécét pucolni... Viszont ebben az időszakban tanultam meg alkalmazkodni, aminek aztán Magyarországon is nagy hasznát vettem. Például, amikor beindítottam a vállalkozást.- Ha kint marad...- ...vélhetően akkor is valami hasonlót csinálnék. Eredendően elektronikai műszerész szerettem volna lenni, s érdekelt a számítástechnika. Csak éppen szórványvidéken két lehetősége volt az embernek: románul érettségizik, s akkor szabad a pályaválasztás, vagy az anyanyelvén, de akkor megmondják, mi lehet belőle. Beszterce-Naszód megyében egyetlen magyar gimis osztály volt, kilenc fiú és huszonhét lány, s mindenkiből forgácsoló mechanikust képeztek...- Utólag örülhet.- Nem volt vele gondom, sőt, a szakmai gyakorlatot kifejezetten szerettem.- Feltalálná magát még műszakban?- Szalag mellett bizonyosan nem. Technológusként viszont.. Igazából most is ezt csinálom, hivatalosan műszaki tanácsadó vagyok a cégnél. Például a vezér- műtengelyünk gyártástechnológiai fejlesztésében aktívan részt vettem. És nem sikerülhetett rosszul - a multik sorba állnak érte, szeretnénk, ha többet gyártanánk. Csak nincs rá kapacitásunk.- Fejleszthetne.- Nem akarok tömegterméket gyártani, mert előbb-utóbb lecsap rá valamelyik multicég, aztán legyártatja az egészet Kínában... Inkább a mennyiség helyett az egyediségre törekszünk. Például a múltkor jött egy német, s kérdezte, egy második világháborús BMW motorhoz tudunk-e oldalkocsis tengelycsonkot gyártani. Megcsináltuk, erre rendelt még nyolcvanat. Pedig szerintem összesen nincs ennyi ilyen motor már.- Egy-egy üyesfajta sikerélmény után felrémlik még a Hideg-telep? Az első munkák az esztergagéppel?- Mernyéről szereztem egy Horizontot. Amikor kijöttem Taszárra, el kellett adnom, nem fért be a műhelybe. Most szeretném visszavásárolni, de a tulaj többmilliót kér érte, tudja, ki vagyok, s hogy érzelmi okokból akarom megvenni. Mégiscsak azzal kezdődött minden.- Mikor állt ki a gép mögül?- Úgy tíz év után. Addig képtelen voltam kiadni a munkát a kezem közül, emiatt be is ütött némi krach, megcsúsztam határidőkkel. S akkor elgondolkoztam, Esztergomban is elkészülnek az autók, noha Suzuki úr nincs ott... S kialakítottam a csapatot, igaz, a 30 embert nagyjából kétszázból válogattam ki.- Lesznek többen is?- A mostani létszám elég. Ez egy regionális szolgáltatás, Nyíregyházáról senki sem fog idehozni egy motorblokkot.- A mottó, a Briggstől a mozdonyig, még igaz? Egy fűnyíróval vagy kapálógéppel is bekopogtathat bárki?- Még modellautókat is szoktak hozni... A taszáriak mindenfélével megkeresnek.- Ha már a földijük.- Ez az otthonom, itt a családom, a gyerekeim, imádom a környéket.- És Marosvásárhely?- Van állandó lakcímem, ott élnek a rokonaim, barátaim. Ritkán megyünk, de akkor hosszabb időre.- Viszi a honvágy?- Inkább hazahoz. Ide, a Kapós völgyébe. Taszárra... Egy nagy múltú egyesület pöttöm házikója a fő téren emelt fejjel Szükség volt az időjárásjelző oszlopra, mert volt olyan erős szélvihar is Kaposváron, ami házakat rombolt le Olyan kis építményhez még nem vezetett az utunk, mint amely előtt most álltunk meg. A Kossuth téri időjárásjelző házikó pöttöm alakja megtévesztő lehet, hiszen több mesélnivalója van annál, mint sokan gondolnák. Először is arról az egyesületről beszél, amely az első vüághá- ború előtti évben felállította a nagytemplom közelében. A Kaposvári Szépítő Egyesület - mert róla van szó - abban az időben jött létre, amikor huszonötezres, nyüzsgő és pezsgő várossá vált a | nem is olyan régen még falusias, 5 álmos megyeszékhely. A Szépítő | Egyesület társadalmi összefo- | gást hirdetve és gyakorolva £ rendkívül sokat tett a kulturált Előző heti feladványunk: a Kossuth téri időjárásjelző házikó városkép kialakításáért, a zöld területek számának növeléséért A mozgalom jelszava, a „Virágos Kaposvár” a két világháború között vált országosan ismertté. Az egyesület egyik legelső és talán legjellegzetesebb alkotása az időjárásjelző oszlop felállítása volt 1913-ban. Magát a „házikót” Budapesten gyártották, de az egyesület egyik tagja, Horváth Andor mérnök vállalta, hogy elkészíti a talapzatát. A négyszögletes keresztmetszetű műkő posztamensen álló romantikus kis építmény a keleti meséket idézi. Pikkelyfedést utánzó, hagymakupolára emlékeztető sipkájának csúcsdísze a négy égtáj jelzése közt forgó szélirányjelző zászlócska. Az építmény keleties hatását a sarkokon elhelyezett csavart oszlo- pocskák fokozzák. A gazdagon kidolgozott részletek, a szellőzők igényes rácsozata, az utcaképben képszerűen megjelenő meteorológiai műszerek mind a kor igényességének bizonyítékai. Alkotói újra bebizonyították, hogy egy „technológiai” létesítmény is lehet szemet gyönyörködtető látvány. De miért volt ennyire fontos az időjárás Kaposváron? 1798. augusztus 17-én nagy károkat okozott a szélvihar Kaposváron: házakat rombolt le, és halálos áldozatot is követelt ► Bővebben: S0NUNE.hu Ugye milyen szép ez az épületrész? Vajon hol látható? írja meg: Somogyi Hírlap Szerkesztősége, 7400 Kaposvár, Kontrássy u. 2/A vagy emeltfejjel@sonline.hu
