Somogyi Hírlap, 2011. október (22. évfolyam, 230-255. szám)
2011-10-12 / 239. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 2011. OKTÓBER 12.. SZERDA MEGYEI KÖRKÉP 5 WMMMfrMWMW&kWWfm Tisztogatás a feloldozás helyett valahol kelet-európában Sofi Oksanen darabja szenvtelen, mint egy híradó Elgondolkodtató, s igencsak kemény két és fél óra a kaposvári színház stúdiójában bemutatott Tisztogatás: a finn Sofi Oksanen darabját Valló Péter állította színpadra. Vas. András Hogy jön ahhoz egy csitri, egy harmincegy éves jyvaskylai lány, hogy megmutassa a múltunkat. Ahhoz nem elég egy észt anya, ahhoz észtnek kell lenni. Vagy lettnek, litvánnak. Lengyelnek, csehnek, magyarnak. Akiknek Sztálin - Gottwald, Bierut, Rákosi... - nem csak egy lecke a történelemkönyvben, hiszen mind- annyiu(n)knak megvan a magunk Aliidéje, Hans Pekkje, In- gelje, s persze Pásája, Martinja, Lavrentije. S erre itt egy pimaszul fiatal finn fruska, s szembesít a legbelsőbb titkainkkal. Nehéz elképzelni, hogyan csinálta - talán a rokonság miatt, mert a vér nem válik vízzé, mert a szomszédból, hiába simul az ember teljesen a kerítésre, ennyit nem lehetett látni, mint amit Sofi Oksanen a Tisztogatásban elénk tárt. Felsír a gordonka. Zaklatottan, egy-egy taktusában kissé hacsaturjánosan, bemászik a fülbe, onnan az agyba, aztán vé- gigbizsergeti a gerincoszlopot, feláll a szőr a háton. Valahol Észtországban járunk, odakint felhő, ég, szél, levegő, bent az aberrált szadizmus, groteszk fotózkodás. A helyszín állandó, az idő ugrál, egyszer 1992-t írunk, a következő pillanatban már negyven évvel korábban. A szabad, független Észtországban vagy a legsötétebb sztálini időkben. A kapocs Aliidé - Takács Kati -, pontosabban az emlékei. Melyek hiába mélyre elásva a lélek legsötétebb bugyraiba, egy hirtelen betoppanó, amúgy menekülő lány, Zara - Grisnkik Petra - szép lassan felszaggat. S megelevenedik egy kisfalusi család története és tragédiája. Hibák, bűnök, vezeklések, sorsok, melyek mindegyikéért a kor felelős - noha egyetlen dátum, esemény, konkrét történelmi név sem hangzik el, senki sem keresgél... A történet pereg, egyre és egyre mélyebbre süllyedünk a lelki pokolba, nincs egy pillanatnyi megállás-megenyhülés, egyre jobban várjuk a fordulatot, a feloldozást, mely azonban késik. Oksanen ugyanis, mint egy híradós, tárgyilagosan, szinte szenvtelenül mesél. S így nem válik el jó és rossz, nincs fekete és fehér, nincsenek hősök, csak áldozatok, akiket mindjárt elnyel a nagy, gomoly- gó szürkeség - teljesen mindegy, hogy a megalázás, a szexuális erőszak eredője'egy kínvallatás, vagy egy strici... Ennek tükrében viszont hiába keresnek imamalomszerűen önigazolást tetteikre, egyben alkusznak meg saját magukkal, s közben félnek, rettegnek. Aztán hirtelen elérkeznek a purgatóri- umba, ám ez sem hozza el a várt feloldozást, megtisztulást, csak némi tisztogatást... Színpadon mindezt visszaadni: elsőre lehetetlennek tűnik. Valló Péternek viszont sikerült az erőszak nyers, leplezetlen bemutatása, az elnyomásból eredő tehetetlenség és elkeseredettség érzetének már-már kínos naturalizmussal és szenvtelenséggel vegyítése. A minimáldíszlet - kopott szekrény, asztal, néhány ' edény és kanna, vaságy és egy cserép virág - kiválóan kiegészíti a rendezői koncepciót, segíti az időtlenséget, a dimenzió tágítását. Mely azonban nem tud any- nyira kitágulni, hogy a szereplők ne tudják betölteni. Takács Katiról elhisszük, hogy folyamatosan küzd a múlt szellemeivel, megtört megmerevedései során is folyamatosan jelen van a négy évtizeddel korábbi önmagát láttató jelenetekben. Az ifjú Aliidé megformálásakor Lovas Rozi - a Kaposvári Egyetem színészszakának Mohácsi-osztályából - igencsak kibabrált magával, hiszen elképesztően magasra tette a lécet a jövőjére nézve. Kiválóan mutatja be élete kettősségét, percenként váltogatja a férjétől irtózó, ám saját nyugalma miatt őt elhagyni nem tudó feleség, és a nővére férjébe szerelmes, érte nyugodt életét is feláldozni képes nő karaktereit, emellett mozgásával, gesztusaival is idomul a kései Aliidéhez. Valamint az Ingei szellemében időről időre feltűnő, s társai szenvedéseinek, tetteinek magyarázatot adó Tolnai Hellához. Kaszás Gergő Hans Pekk- jében egy dicsfény és glória nélküli, szánnivaló sorsa jutott, s a nézők előtt fokozatosan leépülő szabadságharcos jelenik meg, akit az idő múltával már egyre élénkebb emlékei sem tudnak megmenteni a teljes amortizálódástól - a történelem nem így szokott megemlékezni hőseiről, ám a deheroizált, évek óta egy föld alatti krumpllverembem bujkáló egykori hadnagy képe ezáltal sokkal emberközelibb, s hihetőbb. Csakúgy, mint Grisnik Petra szökött-menekülő prostija, aki a néző szeme láttára építi vissza magát, s tudja megnyitni Aliidé lelkét, ám lényét folyamatosan körüllengi a félelem, melynek ábrázolása szerencsére nem lépi át azt a bizonyos határt. Elhisszük rettegését, mint ahogyan Sarkadi Kiss János folytonos gyanakvását, bizalmatlanságát is, mely végén kétségbeesett jövőüenségbe fordul, hiszen a falusi pártvezető előtt, hiába állt feltételek nélkül a totális hatalom szolgálatába, bezáródott minden kapu. Takács Géza vele ellentétben szinte világfi, a rendszerváltás - idehaza is elővaka- ródzott - nyertese, a gátlástalan, törtető élv- és pénzhajhász, illetve a diktatúra hatalmát élvező és fitogtató katonája - a két alak, szerep közös eleme a kiválóan megjelenített emberi butaság, melyet ugyan állandó - vállalkozó- és katona- - társa, Kelemen József megpróbál időről időre orvosolni, ám belefárad a küzdelembe: egy idő után mind a takácsi alakok, mind a rendszer elfajzottá válik a szemében, azaz felvillan emberi oldala, ám a mocsár, ha már megfogott valakit, sohasem engedi el. Mint ahogyan a gordonka hangja is sokáig a fejekben motoszkál majd... Kiírás még nincs, de Kaposvár már döntött a csatlakozásról Ugyan az igazságügyi minisztérium Wekerle Sándor Alapkezelője mostanáig nem küldte meg a települési önkormányzatok részére a Bursa Hungarica felsőoktatási ösztöndíj általános szerződési feltételeit, Kaposvár önkormányzata már döntött arról, hogy a város 2012-ben is csatlakozik az ösztöndíj-programhoz. Az alapkezelő a pályázatra vonatkozó tájékoztatóját ez- idáig minden évben augusztusban megküldte az önkormányzatok részére. Ám a legutóbbi közgyűlésen kiderült: a jövő évi pályázati anyag a minisztériumban van még egyeztetésen. Annak érdekében, hogy a csatlakozási nyilatkozatot még a következő közgyűlés előtt vissza tudja juttatni a város, már a legutóbbi ülésen úgy határoztak a városatyák: amennyiben a pályázatot az előző évihez hasonló tartalommal írják ki, úgy Kaposvár jövőre is csatlakozik a Bursa Hungarica ösztöndíj-rendszeréhez. Amennyiben pedig a pályázati kiírásban változás lesz, ismét a közgyűlés elé kerül a téma. A somogyi megyeszékhely a pályázatra ötmillió 750 ezer forint önkormányzati önrész biztosításáról is döntött. Az idén havi három és tízezer forint közötti összeget kap négyszáz kaposvári hallgató, aminek a felét állja a város. A megyei önkormányzat még nem döntött a jövő évi csatlakozásról. Az idén 700 diák kap havi ezerforintos támogatást ilyen címen a megyétől, amihez ugyanennyit tesz az állam is. ■ Márkus Kata Eszközök az éjszakai bevetésekhez Működésre, gépjármű-felújításra és technikai eszközök beszerzésére nyert 450 ezer forintot a szőkedencsi Polgárőr és Tűzoltó Egyesület az Országos Katasztrófavédelmi Igazgatóság pályázatán. Komán Józseftől, az egyesület elnökétől megtudtuk: az elnyert összegből olyan eszközöket is vásároltak, melyek meg- könnnyítik az éjszakai bevetések hatékonyságát. ■ V. E. Betegbarát terv: elköltöztetnék a tüdőgondozót ellátás A szomszédban lakókat is megnyugtatná a siófoki önkormányzat kedvező döntése A szomszédok nehezen viselik a megnövekedett forgalmat Kellenek-e a névtelen kommentelők? Hogy váltunk fizetőssé? - szlovák előadó beszélt erről a hétfői nulladik nappal kezdődött, szerdán véget érő siófoki Internet Hungary konferencián. Fizetőssé tehetők-e hazánkban a hírportálok? - ezt a kérdéskört is megtárgyalták, arra is keresték a választ, szüksége van-e az online újságnak a kommentekre, azaz a zömmel névtelen olvasói hozzászólásokra? Az internet-felhasználók és szolgáltatók országos tanácskozásán elhangzott: 4,5 millió ma a hazai internet-használó. S még egy kérdés: hogy vásárolunk a jövőben? A világhálón!? ■ Fónai I. Vizsgálja a siófoki önkormányzat a Fő utcai tüdőgondozó állomás elköltöztetését. Felmérés kezdődik és az áttelepítéshez szükséges költségvetési fedezet keresése - erről foglalt állást a siófoki képviselő-testület. Nagy Lajosné, a szomszéd számára tehát felcsillant a remény. A hölgy tavaly nyáron fogalmazta meg aggályait lapunknak a tüdőgondozó miatt, mondván: amikor 1986-ban „átmeneti jelleggel” melléjük költöztették az állomást, már akkor is tiltakoztak ellene. „Beszorították közénk és az óvoda közé a tüdőszűrő állomást... áldatlan állapotokat kell elviselnünk - panaszolta akkor. - Cigarettacsikkekkel, köpésekkel tele a járdánk és eldobált zsebkendőkkel. Ebben járunk, behordjuk a lakásunkba, mi ez, ha nem fertőzésveszély? Ugyanígy bekerülhetnek a baktériumok, vírusok az óvodába is. Elvégre ide a gondozóba beteg emberek járnak. Már reggel hét órakor autók fékeznek, indulnak, az udvarra tett pádon ülve hangoskodnak a páciensek...” Nem tudni, Nagy Lajosné panasza hallatszott-e el városházi „magaslatokig”, mindenesetre a költözés napirendre került, amivel szakmai szempontból Varga Ferenc, a siófoki kórház főigazgatója is egyetért. - Tárgyaltunk már a városvezetéssel a költözésről - így Varga. - Elméletileg megoldható, hogy a tüdőgondozó a rendelőintézetbe költözzön. Mindkét ingatlan városi tulajdon. A rendelőintézet most az önkormányzati Termofok Kft kezelésében van. Korábban a földszintjén működött röntgen, ugyanoda telepíthető lenne az állomás, a megfelelő átalakítások és a szükséges engedélyek beszerzése után. No és előbb a városnak gondoskodni kéne a most ott működő házi gyermekorvosi rendelők elhelyezéséről. A tüdőgondozó ezzel közelebb kerülne a kórházhoz, ez a betegeknek is előnyösebb volna. ■ Fónai Imre
