Somogyi Hírlap, 2011. szeptember (22. évfolyam, 204-229. szám)

2011-09-29 / 228. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2011. SZEPTEMBER 29., CSÜTÖRTÖK MEGYEI KORKÉP 5 magyar vándor A kaposvári asztalos Orbán Viktornak írt levele megrázta olvasóinkat, 151 internetes hozzászólás mellett nagymamák és feleségek szívszorító történetei következtek „VÁRJUK HAZA GYULÁT, EZ AZ ÉLETÜNK” Szelet vetett Oláh Norbert levele, és vihart aratott. Egyik sem állt szándéká­ban, mégis szíven talált sokakat. Egy hete írtuk meg a történetét, s most a kormányfőnek írott levelé­nek a hatása mellett meg­nézzük, mivel marasztal­hatná az ország fiait és lá­nyait? És mivel az egyén? Balassa Tamás Könnyes szemmel olvastam a cikket, Oláh Norbertnek szívből kívánok sok szerencsét, írta SMS- ében egy „végtelenül elkeseredett nagymama”. A kaposvári Nagy lózsefné szívesen mesél unoká­járól, aki megérdemelné, hogy ér­tékelje a világ a képességeit.- A közgazdasági ötéves két- tannyelvű képzésére járt, sporto­ló volt, nagyon klassz gyerek - mondja a nagymama. - De nem talál munkát. Most 21 éves, és kénytelen volt abbahagyni egy szegedi képzést, mert azt látja, nem érdemes tanulni. A képzés egy éve 700 ezer forintjába ke­rült a szüleinek. Az mondja, visszafizetem, nagyi! De miből, édes fiam? Munkahely szűkében az állás- keresés sem tapasztalat nélküli ma Kaposváron; tegyük hozzá, az országnak legalább a fele ha­sonló cipőben járhat „Az unokám hasonló helyzetben van, csak ő főiskolát végzett, de minek? A szívem megszakad érte, miért nem akarják meghallgatni végre a sírásunkat"- Az egyik helyen azt kifogá­solják, hogy nincs gyakorlata, de hát hogyan lenne az egy pálya­kezdőnek - kérdezi Nagy Józsefné. - Másutt túlképzett­nek tartják. Önéletrajzot beadni meg egyszerűen hülyeség. Egy állásra száz jelentkező akad, mondta egy cégvezető. A kaposvári nyugdíjas unoká­ja tavaszig adott időt magának a munkakeresésre. Azután irány Ausztria vagy Németország.- Tiszta őrület, a szívem meg­szakad értünk - mondja Nagyné -, amikor én végeztem, mindig volt munkám. Ami akartam, az voltam. Hol vagyunk mi ettől? Sokak nehéz helyzetét példáz­za a kaposvári család története, amiben persze a felelősök kere­sése sem marad el. Nagyné SMS-e szerint „ha az előző kor­mány tette tönkre az országot, akkor adják vissza nekik, tegyék jóvá a bűnüket!” „Nemsokára gyerekünk születik, és sajnálom, de már azon gondol­kodok, hogy kimenjek. Itt lassan megélni nem lehet Tönkre tették 81 az országot.” SONLINE.hu oldalunkon nem maradtak el - a fent olvasható személyesebb idézettől eltérő - sarkosabb vélemények sem, összesen 151-et fűztek olvasó­ink Oláh Norbert történetéhez. Melyben a megrázó szavak, egy család kivándorlása mel­lett az volt különleges, hogy egy Fidesz-szavazó írta meg Orbán Viktornak, három ma­gyarral kevesebb lesz. (A mi­niszterelnökséget szerdáig többször kerestük eredményte­lenül.) Kommentárunkban vilá­gossá tettük, nem gondolnánk, hogy a kormányfőnek, bárme­lyiknek hatalmában ál egy év alatt lenullázni a fiatalok összes lehetőségét. A levelet azért kö­zöltük, mert ráismertünk benne a magyar valóságra. S egyet ér­tünk Schmitt Pállal: a visszamu- togatásból nem élünk meg. Olvasóink, bár a vita elisme­résre méltó elviselhető meder­ben maradt, nem bántak kesz­tyűs kézzel a politikával. Miche­lin azt írta: „Ehhez nincs mit hozzátenni. A Fidesz és Orbán Viktor mindenkit elüldöz az or­szágból, csak mert szeretne élni. A Fidesz a gazemberség, az em­bertelenség fizikai megtestesü­lése.” Felütésnek kedvezőtlen előjel volt e hozzászólás, de nem vette el a kedvét a többieknek. „Azért ne hárítsunk minden fe­lelősséget a Fideszre!”, úja Vae Victis. „Én sem értek egyet azzal amit művelnek, de az előzőek sem voltak grállovagok, azért ezt sem kell elfelejteni. Nyolc év elcseszett politikáját, szabad rablását egy-két év alatt nem le­het hipp-hopp helyrehozni.” Gál István néven írta a másik politikai oldalról egy olvasó: „Gyurcsány Ferenc... mondta: nyilvánvalóan nem csináltak semmit. Mármint semmi olyat, ami az ország érdekét szolgálta volna. Azt tudjuk, hogy a saját maguk boldogulásáról nem fe­ledkeztek meg.” Munkapiac. Nagymamák aggódnak a boldogulásukat kereső unokáikért A hagyományos konzervatív- szociálliberális ellentétek vesz­tettek az élünkből a vitában. Számosán mindkét nagy politi­kai erő magatartásában, prog­ramjában találtak kivetnivalót. Ez részűit az éleslátás és a sze­kértáborok közeledésének a dia­dala, részint szomorú. Egyre in­kább megjelennek ugyanis a szélsőségeseket kívánó vélemé­nyek. A „ tegyen már valaki ren­det, s közben ne lopja el az or­szágot” beláthatóan jogos vágya. Bumbaras hozzászólónk ki­szeretett mindkét váltópártból; a szocialistákat a múltjuk alapján nevezzük annak. „Mit ígértek?” kérdezi a Fideszre utalva. „Talán annyit, hogy jobb lesz, mint az elmúlt nyolc évben. Mert azok a piszok szocik csúnyán lenyúltak mindent... Közben a Viktor el­mondta, ne arra figyeljenek, amit a kampányban mond. Ma­gyarul hazudott!.... Közben fogy a magyar. Nemcsak a születési mutatók miatt, hanem azért is, amit a cikk ír.” A vélemények mellett történe­tek is eljutottak szerkesztősé­günkbe. Krisztina Siófokon a megjelenés hajnalán olvasott a Somogyi Hírlapban Oláh Nor­bertról, és még akkor megírta SMS-éL „Én még a halálos ágya­mon sem fogom megbocsátani, hogy a frankhitel miatt kettésza­kadt a családunk. „Az a baj, hogy nem tudunk egy­szerre 500 euróért lakást bérelni és itthon fizetni a hitelt! „Mi ma­radunk egyelőre itthon egy szo­morú kisfiúval és édesanyjával.” Krisztina története annyiban ismerős, hogy szintén devizahi­tel kötötte gúzsba őket Máskü­lönben nem átlagos a család.- Huszonkét országban meg­fordultunk, kevésbé vagyunk röghöz kötöttek, még Szlovéniá­ban is szívesen élnénk. De a Gyulám azt mondta: balatoni gyerek vagyok, magyarul beszé­lek, eszem ágában sincs máshol élni - mondja élete párjáról a fi­atalasszony.- Kamionosként negyedik éve dolgozik Németországban, és a 8,5 éves fiunkat most hozta haza az iskolára, máskülönben ez a harmadik nyár, hogy utazik az édesapjával a nagyvilágban - mondja Krisztina. - így valame­lyest kiegyenlítődik a hiánya, amikor kénytelen őt nélkülözni. Krisztináék építkeztek, a hitel visszafizetése az életcéljuk. Ma­gyar fizetésből nem tudtak meg­élni. Ez, a tisztességes fizetés és a korrekt szabadságolás kény­szerítette külföldre a párját.- Nem akart máshol dolgozni, sírva ment ki, de itthon egysze­rűen kizsigerelték - mondja Krisztina. - Ott megbecsülik, itt­hon hiába dolgozott hét-nyolc évig, nem vették emberszámba. Én három középfokú végzettség­gel jövedelempótlót kapok. Vár­juk haza Gyulát, ez az életünk. Reménykedünk, egyszer csak vége lesz. Most talán német banktól veszünk föl hitelt, mert végtörleszteni nem tudunk. Gyulám szerint a megoldás még legalább 20-30 ezer kilométerre van. A kamionon... Nagy lózsefné nemcsak az unokája révén, hanem közös képviselőként is keresztmetsze­tet kap a magyar valóságból.- Látom, mekkora bajban van­nak a családok, fent meg össze­vissza dumálnak, hogy ez így nem megszorítás, úgy nem meg­szorítás. De közben a nyugdíja­sok meg itt pusztulnak meg. Akikben bíztunk, a fiataloknak, a Fidesznek tényleg ennyi kell az adósságszolgálathoz? És az MSZP mit csinál közben? Jártat- ja a száját, és feszt magával fog­lalkozik. A minapi tüntetésen sem történt semmi. Nem nevet­gélni kellene! Közben a beteg idősek nem tudják kiváltani a gyógyszereiket! Mit tegyünk, vi­gyünk egy téglát a főutcára, és dobjuk be a kirakatot? Nagyné felindultsága egy la­kótelepi közösség, nehéz sorsú családok ismeretén alapul. Ott hallotta azt is, hogy a kaposvári hetivásárban a minap a Jobbik agitált. Tátott szájjal hallgatták őket a falusi kisnyugdíjasok... Ide rímel trak777 hozzászólá­sa a Sonline-on: „Én egyre in­kább hiszek egy globális össze­esküvésben (tudom az elkesere­dettség mondatja velem). Kez­dek hinni benne, hogy a világot valakinek/valakiknek érdemes recesszióban tartani, érdeke va­lakinek a kis országokra a hite­leket ráerőltetni, aki szembe megy ezzel, azt minden eszköz­zel el kell nyomni, mert az érde­kek ezt kívánják. Ha vannak összeesküvők, las­san célt érnek. De ha vannak, ha nincsenek, a helyzet Somogy­bán változatlan. És keserves. Felzárkóztatási szlogen: A regionális felzárkóztatás kívánalma mind élesebben megjelenik az unióban. Már 2004 előtt, a 12 tagállam kö­zött is voltak elmaradott régi­ók, de a fejlettek és fejletle­nek közötti olló mára sokkal szélesebb. Somogybán is sok forrás került a 33 leghátrá­nyosabb közé tartozó négy kistérségbe, de a felzárkózás hatásai - ha voltak - alig észrevehetőek a válság miatt. AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP (ESZA) a 2007-2013-as id& szakban az „Értékünk az em­ber” jelmondatot tűzte zászla­jára, és mintegy 75 milliárd eurót - az EU költségvetésé­uniós érték az ember nek csaknem 10 százalékát - fordítja foglalkoztatást nőve lő projektekre. Hat kiemelt te­rület van ezek között: az em­beri tőke növelése (34 száza­lék), a foglalkoztatás hozzá­férés és fenntarthatóság (30), a munkavállalók és a cégek alkalmazkodóképességének növelése (18), a hátrányos helyzetűek társadalmi életbe vonása (14), az intézményi fé­rőhelyek növelése nemzeti és helyi szinten (három), a re formok érdekében mozgósí­tás a foglalkoztatás területén (egy). A forráseloszlásnak tükröznie kell a regionális prioritásokat. Magyar termék vásárlására int Szakály Zoltán kaposvári egyetemi docens ma már közismert: ha ma­gyar terméket vásárolunk, az­zal a magyar gazdaságot erő­sítjük. De ezt már nem elég tudni, gyakorolni kellene. Ez­zel közvetlenül részt lehetne venni a munkahelyek megőr­zésében. A Kaposvári Egyetem kutatói most Szakály Zoltán egyetemi docens vezetésével dolgoznak egy programban, amely a magyar termék kö­zéptávú marketing stratégiá­ját hivatott elkészíteni A munkabizottságban a minisz­tériumok és a tudományos műhelyek kapnak lehetőséget a magyar terméket vonzóvá te­vő koncepció elkészítésére. A lokalitás két színtere nem ismeretlen a közönség előtt A hazai TERMÉK vásárlásával csökkent a hazai árucikket ki­szorító importáruk kereslete - mondja Szakály Zoltán. - A másik színtér a helyi termelők és fogyasztók kapcsolatának megteremtése, amikor - közeli példával élve - a kaposvári élelmiszergazdaság, a kister­melők termékeit vásároljuk, és a „szomszéd” munkahelyét őrizzük vele. AZ OKTATÓ-KUTATÓ ELMONDTA: 10-ből három fogyasztó keresi a magyar terméket Az ideális 8-9 lenne, amennyi Ausztriá­ban van. A hazaiban nem­csak a nemzeti érzelem jele­nik meg, hanem jobb minősé­get is várunk tőle. Ezért azon­ban felárat nem nagyon szere­tünk fizetni. A spórolós Né­metországban 10-ből nyolcán felárral is megveszik a helyi portékát, nálunk 5-10 forintos különbségnél már az olcsó im­portot vesszük. Tíz fogyasztó­ból 9,5 akció- és árérzékeny. AZ ELHÚZÓDÓ VÁLSÁGGAL a vá­sárlóerő csökkenésére kell ké­szülnünk, tehát még fonto­sabb lesz, hogy a helyit ve­gyük. Kis ráfordítással nagy hatással lehetne ez az állás­helyek biztonságára - mondta az egyetemi docens. Megélni hagyni Változó vérmérséklettel ítélték meg olvasóink: magyar marad-e Oláh Norbert némethonban, mert búcsút intett egy vele méltatlanul bánó országnak. Jó messzire menj, de vissza se nézz! A Ma­gyar mindenhol Magyar! te soha nem leszel az!", írta valaki. „Ez a fiatalember nem a magyarságát akarja hátrahagyni, hanem ezt az élhetetlen országot, amit a haza­áruló pártok ide juttattak", jött a válasz. A lényeg persze az volna: itthon boldogulni. Ha nem megy, máshol. Először apa, anya az em­ber, és utána magyar. Akár itt, akár máshol. Ahol hagyják, (bt) rína

Next

/
Thumbnails
Contents