Somogyi Hírlap, 2011. szeptember (22. évfolyam, 204-229. szám)

2011-09-26 / 225. szám

5 SOMOGYI HÍRLAP - 2011. SZEPTEMBER 26., HÉTFŐ MEGYEI KÖRKÉP Tizenhat év Kaposvár szolgálatában emlékezet Száz esztendeje hunyt el Németh István polgármester, a legendás városfejlesztő Száz éve, 1911. szeptem­ber 24-én hunyt el Né­meth István: hivatali ide­je alatt fejlődött a legtöb­bet a megyeszékhely. Nagy Zoltán A polgári kor városvezetői közül ő volt az egyetlen, akinek emlé­két még a szocializmus évtize­deiben is megbecsülték. Most azzal emlékezünk rá, hogy meg­próbáljuk számba venni: mikép­pen fonódott össze a sorsa a vá­roséval? Bizonyos, hogy jó csil­lagzat alatt indult a pályája, bár nem volt tősgyökeres kaposvá­ri: Buzsákon született jómódú kisbirtokos család sarjaként, 1849-ben. Szülei nagy gonddal neveltették, cseregyerekként Szulokban tanult meg németül, Keszthelyen, majd Pécsen járt egyházi középiskolába, a jog- és állam tudományokat a budapesti és a bécsi egyetemen hallgatta. Diplomájának megszerzése után, 1876-ban ügyvédi irodát nyitott Lengyeltótiban. Képessé­gei, erényei már ekkor megmu­tatkoztak, hiszen szolgálatait szívesen vette igénybe a közön­ség. Az a hír járta, hogy az igaz­ságos ügyek mindenkor támoga­tóra találnak az irodájában. A je­les ügyvéd már öt évvel polgár- mesterré választása előtt is fel­keltette a kaposvári sajtó figyel­mét: „Németh István egyike volt azoknak, kik Lengyeltótiban és vidékén maguknak a közbizal­mat és a tisztelettel párosult sze- retetet kiérdemelni, megnyerni tudták. Higgadt, csendes, de ele­ven modora lekötelezte azokat, kik vele érintkeztek; Lengyeltó­ti társadalmi életének összetar­tásában, a súrlódások kiegyenlí­tésében egyik első tényező min­dig ő volt... A bogiári takarék- pénztárnak is ügyvéde lévén, ezen pénzintézet, úgy a bogiári önsegélyző szövetkezet ügyeit oly lelkiismeretesen vezette, hogy sem az intézetek, sem a fe­lek rovására, saját előnyére ügy­ködését soha ki nem aknázta, sőt több esetben szegényebb sorsú ügyfelei javára összes költségét elengedte.” (Somogy, 1890. no­vember 18.) Házassága révén, 1890 őszén került Kaposvárra, s a családi kapcsolatok tovább egyenget­ték előtte az utat. De ez még ke­vés lett volna: megbízható mun­kájával, egyenes jellemével szerzett olyan népszerűséget, hogy öt év múlva, 1895. decem­ber 30-án a megye székvárosá­nak polgármesterévé választot­ták. Programbeszédében kifej­tette, hogy a városi közügyek­ben meg kell valósítani a legna­gyobb nyilvánosságot, a tiszta- kezűséget, a takarékosságot, és ki kell zárni onnan a pártpoliti­kát. Megválasztásával új kor­szak kezdődött Kaposvár törté­netében. Átgondolt és nagyvo­nalú, ugyanakkor a költségve­tés egyensúlyát is szem előtt tartó városfejlesztési koncepci­ót dolgozott ki, melynek első eleme a városmagtól északra fekvő huszonöt holdas Megy- gyes-telek megvétele volt 1896- ban. Ezzel máris mindent koc­kára tett, személyes jövőjét és jó hírét is. Esterházy herceg, a tu­lajdonos ugyanis négyezer fo­rintot kért a terület minden egyes holdjáért, amikor egy ek­kora földdarabot csak nyolcszáz forintra taksáltak a város terü­letén. A képviselő-testület szá­mos tagja persze sokallotta az összesen százezer forintot, és csak az elnöklő polgármester döntő szavazatával sikerült nyélbe ütni az üzletet. Neki lett igaza, mert a vétel nemcsak a város északi irányú terjeszke­dését biztosította, hanem végül jelentős jövedelemhez is juttat­ta az önkormányzatot. A Megy- gyes-telek nagyrészt üres szán­tóföld volt, ahol a század végétől házhelyeket alakítottak ki, és egyre-másra emelték a középü­leteket: felépült a MÁV-nevelő- intézet, a főgimnázium, a siket- néma-intézet, az Igazságügyi Palota, a Nemzeti Kaszinó, a Szent Imre-templom és az új re­formátus templom. Hamarosan a magánszemélyek is nagy épít­kezésekbe fogtak. Kisült, hogy mindenki jól járt, s polgármes­ter e vakmerőnek tűnő húzás­sal egy csapásra meghódította a város lakosságát. Németh Istvánt így méltatta a század elején a legrégebbi ka­posvári hetilap: „...Pontossága, tiszta keze a hivatalban, egye­nes, igazságos bánásmódja úgy a közönséggel szemközt, mint a tisztikar felett, egyformán meg­szerettették. Pontosság és rend volt látható mindenütt, s hű sá­fárkodás a város vagyonával... Németh István szobrát 1939 őszén állították fel a mai Berzsenyi parkban Kaposvár a legendás polgármester idején vált valódi várossá Tagadhatatlan, hogy a polgár- mesternek érzéke, tapintata ki­tűnő; mindig tudja, minek mi­kor van eredménye, mi kell a közjónak, s ő azonnal ott van, s amit ő tervez, a közönség helyesli... Ma teljesen uralkodik a közönség szívén.” (Somogy, 1890. december 21.) Németh István tizenhat éves polgármestersége idején szá­mos utcát nyitottak, sokukat kőburkolattal látták el, ekkor keletkezett a cseri városrész is. A város tulajdonába került a vü- lanytelep, kibővítették a vasút­állomást, vízvezeték- és csator­nahálózat létesült, szaporítot­ták (és államosították) az elemi iskolákat, hivatásos tűzoltósá­got szerveztek, megépült az új városháza, az Erzsébet út (a mai Noszlopy Gáspár utca) a vá­ros egyik legszebb utcájává vált... Aki csak megfordult Ka­posváron, bámulta a nagy épít­kezéseket, a szembetűnő fejlő­dést. Kaposvár ekkor erősítette meg pozícióját a megye közle­kedési, ipari, kereskedelmi és pénzügyi központjaként. A ki­egyezés óta megtöbbszöröző­dött a lakosság; a népesség nö­vekedésének mértéke a Dunán­túlon csak Szombathelyével volt összehasonlítható. A most induló népszámlálás idején ta­lán érdekes lehet, hogy 1869- ben csupán 6649-en laktak a megyeszékhelyen, 1910-re vi­szont már csaknem 25 ezer fő­re duzzadt a kaposváriak szá­ma. A magas kultúrát sem hagyták magára a századelőn: megalakult a Kaposvári Zene­kedvelők Egyesülete, a Berzse­nyi Irodalmi és Művészeti Tár­saság, a Somogy Megyei Múze­um Egyesület, megrendezték az első képzőművészeti kiállítást, megjelentek az első kaposvári napilapok... A polgármester népszerűségéhez puritán jelle­me, előzékenysége is hozzájá­rult. Nem szerette ünnepeltetni magát, hivatali feladatai miatt még a szokásos társadalmi érintkezést is elhanyagolta. No­ha neki is volt ellenzéke, szá­mos bírálat érte a sajtóban és másutt, mégis jó érzékkel laví­rozott az érdekcsoportok között. Ugyanakkor kétségtelen, hogy a kormánypárt hívének számító - bár ezt a felfogását a „kuruc” szellemiségű Kaposvá­ron nemigen hangoztató - pol­gármester komoly pártfogókra is szert tett. 1896-tól már sza­badelvű párti politikus képvi­selte az országgyűlésben a ka­posvári választókerületet, ami az 1893-ban beiktatott Tallián Gyula főispán jóindulatával kie­gészülve hathatós kormánypár­ti hátországot jelentett az új vá­rosvezetés számára. S azt sem feledhetjük, hogy Németh István polgármestersé­ge egybeesett az ország század- fordulós fejlődésének időszaká­val. Még hivatalba lépése előtt megindult a gyorsvonatok for­galma a kaposvári vasútvona­lon, és felépült a városfejlődés egyik motorjának bizonyuló cu­korgyár. Ráadásul tehetséges munkatársak segítették tervei­nek megvalósításában, például az elődjétől „örökölt” városi mérnök: Bereczk Sándor. Kima­gasló teljesítményét már a kor­társai is elismerték. Arcképét 1913 nyarán leplezték le a vá­rosháza dísztermében, szobrát pedig - Ispánky József alkotását - 1939 őszén a mai Berzsenyi parkban. A városi tanács 1973- ban úgy döntött, hogy az akkori Beloiannisz utca keleti része a Németh István fasor nevet kap­ja - illetve kapja vissza, mert ezt az utcát, a régi Meggyes utcát sokáig Németh István utcának hívták. (1904-ben itt telepítet­tek kettős hársfasort a városfej­lesztő polgármester kezdemé­nyezésére.) 1991-ben Németh Istvánról nevezték el a Hámán Kató Általános Iskolát, 2000- ben pedig mai utódja, Szita Ká­roly avatta fel emléktábláját Kontrássy utcai lakóházának helyén. Tehát miért épp ő lehetett so­kak szemében a legnagyobb? Jó neveltetés, egyenes jellem, kap­csolatok, kiváló munkatársak, barátságos külső környezet, le­gendás kezdő lépések, tevékeny élet, sok szerencse - és a legen­dáját tovább éltető utókor. Le­het, hogy ennyi volt a recept, de a receptet be is kellett váltani... Ő volt az első kaposvári polgár- mester, akit hivatali időszaká­ban ért a halál: szívbetegség végzett vele három héttel a színház megnyitása és a Kos- suth-szobor felavatása után, egy nappal 62. születésnapja előtt. Abban a tudatban huny­hatta le a szemét, hogy valódi várossá tette Kaposvárt. Festőudvar a szennai skanzenban képzőkor A látogatók tetszését is elnyerte az új kezdeményezés Kiliti virtus bállal és nyitott templommal Alkotók vették bútokba hétvégén a szennai skanzent. Festőudvar­ban töltötték a délutánt, a hely­ben készült műveket a közönség értékelte. Csendélet és tájkép: a festőkor tagjai korábban elkészült képeit akasztották ki a skanzen keríté­sére. A látogatók már messzúől láthatták az alkotósarkot, amely üde színfoltja volt a hétvégi szennai falunapnak. A kaposvá­ri Helyőrségi Klub képzőművé­szeti önképzőkörének tagjai eb­ben a felállásban először látogat­tak ki Szennába. - S remélhető­en később is lesz folytatása a programnak - jegyezte meg a ju­tái Álló Andrea, aki három éve jegyezte el magát a festészettel. A társaság Soós Tibor úányításá- val dolgozott. A kaposvári Gősi Ágnes szemlátomást rendkívül elmélyedt a munkában. - Öröm­mel jöttem ide, nagyon tetszik Szenna - mondta. - Persze so­kat kell még tanulni, az árnyéko­lás finomítása bőven ad felada­tot. Az égjek megkegyelmeztek a falunap házigazdáinak. A szik­rázó napsütésben több száz ér­deklődő kapcsolódott a színes forgatagba, nagy sikert arattak a művészeti iskola táncosai. - Mindenkinek kellemes kikap­csolódást akartunk szerezni - így Salamon Gyula polgármes­ter. - Öröm, hogy sokan elfogad­ták a meghívást rendezvényünk­re. ■ Harsányi Miklós Vásznon a skanzen: egy festőkor is kitelepült a falunap idejére Szennába Kiliti virtus: igen szép számú, háromszáz bálozó járult hozzá szombaton este, hogy gyarapod­jék a siófoki városrész iskolai alapítványának bevétele. Az így befolyt pénzt a gyerekekre költik tehát, annak az iskolának a diák­jaira, mely éppen erre a tanévre veszítette el önállóságát (telep­helyévé válva a Széchenyi isko­lának), s ezzel együtt a nevét is (a kiliti temetőben nyugvó 48-as honvéd tábornok, Somogyi Jó­zsef emlékének és sírjának ápo­lása azonban nyilván nem sza­kad meg ezután sem). A vigas­ság előtt kiliti több pontján is megállt a hintók, fogatok, szeke­rek alkotta szüreti menet, s a nemrégiben alakult helyi Szőlő­vúág együttes tagjai mindenütt táncba hívták a városrész érdek­lődő népét. Szombaton este fél nyolckor kinyitották Siófok kiliti város­részének Szent Kiüt katolikus templomát. A Nyitott templo­mok éjszakája országos ren­dezvénysorozat keretében a Liszt-év és a Család éve által ihletett műsort tekinthettek meg a padokat megtöltő érdek­lődők. Lovász Irén siófoki, illet­ve balatonszabadi kötődésű népdalénekes varázsolta el „gyógyító” énekeivel a publi­kumot, s felléptek helyi éneke­sek, kórusok, valamint a Kál­mán Imre Műhely színi növen­dékei is. ■ Fónai I.

Next

/
Thumbnails
Contents