Somogyi Hírlap, 2011. szeptember (22. évfolyam, 204-229. szám)

2011-09-23 / 223. szám

4 5 PERCES INTERJÚ Beruházásban reménykednek A kormányhoz fordult az Iposz, a mikro- és kisvállalkozói kör ne­héz helyzetére hívták fel a figyelmet. Ez So­mogybán különösen indokolt, hiszen rend­kívül sok cég sorsa bi­zonytalan.- A külföldi tulajdonú ban­kok magyarországi aktivi­tása, forráskihelyezése bár­csak átmeneti időre, de csökken - olvasható az Iposz felhívásában. Emiatt beszűkülhet a kisvállalko­zások forráshoz jutása. Mi­lyen helyzetben vannak je­lenleg a somogyi cégek?- A lehető legrosszabb kö­rülmények között dolgoznak- felelte kérdésünkre csütör­tökön Budai Ferenc, az Iposz megyei elnöke. - Nem látjuk a folyamat végét. Sokan oszt­ják a véleményt, miszerint 2012 nehezebb lesz, mint amüyen ez az év eddig volt.- Mit kérnek a kormánytól?- A beruházások elindítá­sát. Amíg erre nem kerül sor, addig egészen bizonyo­san nem lesz előrelépés, s ez pedig tovább súlyosbít­hatja a helyzetet.- Mekkora gondot okoz a lánctartozás?- Sok ígéretet kaptunk, hogy változás lesz ezen a té­ren. Ezt azonban még nem tapasztaltuk. Továbbra is jó pár olyan cég van, amely­nek vezetői kihasználják a tisztességesen működő ki- sebb-nagyobb cégeket. ■ Harsányi Miklós Budai Ferenc: MEGYEIKÖRKÉP somogyi hírlap - 2011. szeptember 23., péntek Kiül ránk, hogy rossz a kedvünk negyven Év Régi nyarak Zalatnayval, kolomppal, imádkozó asszonyokkal Kapard le fiam a rozsdát a hajó aljáról! - éppen negyven éve kapta az első' ukázt a Trombitástól. Már régóta ő dirigál, ugyanott, a balatoni hajózásnál. Fónai Imre Alapításának százhuszonötödik évfordulóját ünnepelték a balato­ni hajós cégnek, amikor először belépett a siófoki kapun. Most épp a százhatvanötödiket ülik, s a három nyárfa ugyanott áll, az egykori portásfülke tövében, és az egyikbe örökre belenyomódott annak a vasrúdnak a lenyomata, amihez akkoriban a kolompot ütögették. Ezzel jelezték a mun­kaidő, valamint az ebédszünet elejét és végét. - Szabó János ha­jóskapitány, a Trombitás vett a szárnyai alá az első napon - foly­tatja az emlékezést az elmúlt, ke­reken négy évtízedre Horváth Gyula, a Balatoni Hajózási Zrt ve­zérigazgatója. - El kellett olvas­nom a hajózási szabályzatot, azu­tán kikérdezte. Az Uránusz vitor­lásra osztottak be és mi is részt vettünk a Füred előtti ünnepi flot­tafelvonuláson. Eleinte persze leginkább csak a rozsdát kapar- gattuk mi, fiatalok a hajók fene­kéről, azután fedélzetmester let­tem a Beloianniszon, majd kor­mányos a Tündén. - Hajózni na­gyon jó volt, mi gondja lehetett az embernek? - így Horváth. - Ma már ügynököket (zömmel persze diákokat) kell alkalmaznunk ne­künk is az utastoborzás érdeké­ben, akkoriban azonban inkább az jelentett problémát, ha nem A régi balatoni nyarakon akár hárommillió utast is vittek a hajók, ma ezzel szemben jó, ha 600-800 ezer összejön egy év alatt fértek fel az utasok a hajóra. Éj­szaka is hajóztunk, a Tihanyi­hegy alól nézve az Almádi felől felkelő napkorong látványával so­se lehetett betelni. Akadtak per­sze viharok is, egy üyen során ti­zenkilenc évesen bizony mi is el­bizonytalanodtunk kicsit, amikor idős, vásározó parasztasszonyok térdre borulva imádkoztak a fe­délzeten. A komp, meg a Beloiannisz a „boldog békeidőkben” rendez­vényhajóként is járta a Balatont. - Az Apostol, Cintula, Zalatnay, Kovács Kati voltak a leggyako­ribb vendégek; a Beloianniszon a fedélzetmesteri kabin, azaz az én birodalmam volt az öltözőjük. A zánkai úttörővárosból fiatalok ezreit vittük Tihanyba, amíg ők elvoltak ott, addig mi fürödtünk, pecáztunk. Mások voltak a pa­naszosok is, régen legfeljebb ak­kor reklamáltak, ha nem jutott nekik hely a zenés sétahajón, ma meg már mindenért, a múlt­kor is nyolcoldalas panaszos e­mailt kaptam. Régebben felsza- badultabbak, jobb hangulatúb- bak voltak a balatoni nyarak, persze, hiszen a vendég jött „au­tomatikusan”, előfordult, hogy közel hárommillió utast vittek a Fedélzetmestertől vezérigazgató a mai vezér fedélzetmester volt, majd kormányos, s köz­ben elvégezte a jogot, így idő­vel partra, azaz irodába ke­rült, amikor az akkori igazga­tó, Szabó Sándor arra kérte: vegye át az eltávozott jogtaná­csos feladatkörét. Kereskedel­mi vezető volt, majd 1996- ban pályázat útján került a társaság élére. Horváth Gyula: Régen nem fér­tek fel a ra, ma mar; toboroz­nunk kell az utaso­kat balatoni hajók, ma ezzel szem­ben jó, ha 600-800 ezer összejön egy évben. Ez minden idegenfor­galomban érdekelten meglát­szik; kiül ránk, hogy rosszabb a kedvünk, többet aggódunk, pe­dig ez is a vendéglátás színvona­lának a rovására megy. S hogy meddig még? A vezér- igazgató erre azt feleli, ez a tulaj­donos önkormányzatokon mú­lik, nemrég prolongált megbíza­tása 2013-ig szól. Fontosabbnak tartja azonban ennél, hogy a ba­latoni hajózás a jövőben is alter­natívát jelentsen azoknak, akik dolgozni, tanulni szeretnének.- Fiatalok, gyertek hajósnak!- azt szeretném, ha e szlogen új­ra és még sokáig érvényes volna- szólal meg Horváth Gyulából az örök optimista. Konfirmáltak találkozója Kastélyosdombón ünnep Boldog hazaérkezés a legkedvesebb templomba, hitükről vallottak a résztvevők Ünnep volt a nagy múltú kis kastélyosdombói gyülekezetben, hálás volt a szív a találkozás örö­méért A boldog hazaérkezést ál­lította Fodor Judit barcsi lelkész prédikációja középpontjába az ünnepi istentiszteleten. Valami hasonlót élhettek át azok is, akik eljöttek a konfirmáltak találkozó­jára. Azokat a református testvé­reket hívták meg, s várták Kasté- lyosdombóra, akik az itteni temp­lomban tettek konfirmációi foga­dalmat. Érkeztek vendégek távo­labbi városokból is, nemzedékek hosszú sora vonult be együtt a számukra legkedvesebb hajlék­ba. S szárnyaló lélekkel énekel­ték: „Szent hitünkről vallást tet­tünk, Te hallottad jó Atyánk. En­gedd mindig azt követnünk, amit itt most fogadánk". Az igehirde­tés Isten hűséges szeretetének és ígéretének beteljesüléséről szólt. Hálát adtak a Teremtőnek a meg- tartatásért, megköszönték azon prédikátorok szolgálatát is, akik egykoron e falak között hirdették Isten igéjét. De felidézték közös bizonyságtevésüket is. A megjelentek közül legrégeb­ben Öss Sándor tett vallást hité­ről, éppen 75 esztendeje. A 87 éves örökös tiszteletbeli gond­nok ma is a gyülekezet harango-' zója. Eljött a találkozóra Novottny Alajos, egykori dombói lelkész két leszármazottja is, Neményi Alajos és Elekes Ár­pád. A bensőséges ünnep han­gulatát emelte az énekkar szol­gálata, s a szavalatok. A szeretet- vendégségen gazdagon terített asztalok várták a résztvevőket ■ Gamos Adrienné Fodor Judit lelkipásztor (jobbról) köszönti az egykor konfirmáltakat Elkerülő útra várnak és új hídra a Sión Aknázómoly károsítja a gesztenyefákat védekezés Vegyszeres kezelés nélkül menthetetlenül elpusztulnak a fák Van remény a déli elkerülő út és az új Sió-híd megépítésére - tájé­koztatott a siófoki városháza. A főtér átépítésével megszűnt az át- közlekedés Siófok városközpont­ján, s így igen nagy jármű-terhe­lés jut a hetes főút négysávosként em­legetett, városon át­vezető szakaszára. Ezen enyhítene je­lentősen a déli elkerülő út, amit már évek óta tervez a siófoki ön- kormányzat, de eddig pénz híján csak a hozzá kapcsolódó körfor­galom készült el, az M7-es lehaj­tójánál. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség most befogadta az ön- kormányzat pályázatát. Még idén döntés várható, kedvező esetben akár jövőre elkezdődhet az útépí­tés. A beruházás megvalósulásá­val a déli irányból érkező forga­lom a Balaton keleti csücske felé elkerülhetné Siófokot, tehermen­tesítve ezzel a belvárost. A szükséges föld­területek kisajátítá­sa már megtörtént. A fejlesztés első üte­mében épülhet meg az M7-es autópálya és a 65-ös fő­út csomópontjából induló útsza­kasz a Kele utcáig, a Sió-csator­na fölött átívelő acélszerkezetű ívhíddal. A kétsávos út mellett futó kerékpárút a Sió-menti bringaútba csatlakozik, itt kis pihenőt is kialakítanak a bicikli­seknek. ■ F. I. ■ Van remény a déli elkerülő megépítésére. Siralmas képet mutat Bárdudvar­nok határában a vadgesztenye-fa­sor. A levelek rozsdabarnára szá­radva hullanak. Nem a természe­tes őszi lombhullás miatt, hanem mert az aknázómoly károsítja az allét- Az aknázómolynak három nemzedéke fejlődik évente, és kizárólag a vadgesztenyét káro­sítja. Más fafajra nem terjed át. Májusban, a vadgesztenye virág­zásakor rajzanak az első generá­ció kifejlett lepkéi - mondta Egyed Károly a Sarkpont Zrt. „ ügyvezető-igazgatója. - Erős ká- J rosításkor a teljes fa elpusztul, % hiszen a rügyek nem tudnak be- | érni s a hideg télben elfagynak. I A fa egy darabig vegetál, majd Siralmas látványt nyújt a gesztenyesor. Ha nem permeteznek, elpusztul elpusztul. Egyed Károly szerint a következő évi kártevést jelen­tősen gyengíti a fertőzött lomb összegyűjtése és elégetése, és lé­tezik vegyi védekezés is az aknázómoly ellen, bár ennek al­kalmazása nem olcsó mulatság.- A vegyszer kijuttatásához speciális permetező berendezés­re van szükség, a gesztenyefák mérete miatt - mondta a szak­ember. - És drágítja az is, hogy nem lehet akármikor permetez­ni. Szeles időben nem lehet a munkát elvégezni. A másik le­hetséges megoldás a növényvé­dő szert injektálunk a kéreg alá, és a fa keringési rendszere eljut­tatja azt a levelekig, így biztosít tökéletes védelmet ■ F. Sz. Á.

Next

/
Thumbnails
Contents