Somogyi Hírlap, 2011. szeptember (22. évfolyam, 204-229. szám)
2011-09-22 / 222. szám
12 KÖRKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2011. SZEPTEMBER 22., CSÜTÖRTÖK Állandó várakozók a buszmegállóban orr áll a lány Nyaralásra nem telik belőle, a rezsire keresnek az örömlányok a 67-es út mellett Miről álmodik a lány a 67-es úton? Vajon elég lesz-e a keresete a villanyszámlára és a tévédíjra A beszélgetés elejét egész jól eltervezem, adom majd a szimpla autós érdeklődőt, aztán némi alkudozás után felfedem magam. Vas András Aztán ahogy közeledem Szent- lászlóhoz, egyre inkább valószerűtlennek tűnik, hogy kőhajítás- nyira a somogyi határszéltől a 67- es út mellett dolgozó (khm...) lányok - asszonyok? - hajlandóak lesznek beszélgetni. Merthogy szinte napra pontosan három évvel ezelőtt siófoki - fiatalkorú - kollégáik bizony elkérték egy tarifa árát némi csevegésért cserébe. Ott és akkor tízezret kóstált egy-egy csevely, viszont mellettem szólt, hogy „védelmezőjük” tudott a dologról. Itt és most viszont álruhás Mátyás királyként érkezem... Elgurulok a szulimáni bekötőút mellett, a buszmegállóban ketten is várnak, hogy nem a buszra, tizenhét fokhoz nem illő ruhájuk mutatja. Tizenegy óra múlt néhány perccel, nemrég érkezhettek, remélhetőleg még itt lesznek, amikor visszafelé jövök. Ugyanis még elnézek a 67- es mellettiek másik törzshelye, a hajdani mozsgói vasútállomás környéke felé. - Szia, drágaszá- gom! - köszönt enyhén pöszén egy vörös, ám a tövénél már lenőtt hajú, enyhén duci lány, mintha csak A Gyűrűk Urában lennénk. Fekete minije, ha rövi- debb lenne, topként is hordhatná, az öv fölött némi hurka gyűrűzik, egyik felső foga is hiányzik. - Mennyi a pipa? - érdeklődöm bátortalanul, miközben elhúz mellettünk egy piros Astra, s ránk villant. Remélhetőleg nem valami ismerős szúrt ki. Igaz, nem biztos, hogy jobb, ha a lány védőszentje volt az autós...- Háromezer - vágja rá. - Gumival. Vagyis nélküle...- Ötezer - folytatja, mintha csak kitalálta volna a gondolatomat. Bár vélhetően ez rögtön a második kérdés szokott lenni.- És a... - elakadok. Megszólal bennem az elnyomott Petőfi: minek nevezzelek?- Előröl hét, hátulról tíz - kapom a választ a fel sem tett kérdésre. Tudom, gumival.- Nélküle dobj rá még kétezret - javasolja. Érzem, nagyjából most jött el a pillanat, amikor témát kellene váltanom, mert ebből kihoztam a maximumot. Illetve...- És hol? - nyerek még egy kis időt.- A cida megy a kocsidban is, bár azért álljunk félre - magyarázza, a foghíj miatt kicsit sziszegve. - A dugáshoz beállunk oda - int valamerre a kukoricás felé. Gondolom valami gazdasági útra.- Ez sok - nyelek egyet.- Melyik? - kérdezi logikusan. - A cida mehet kettőért is, de csak gumival. Újabb kocsi húz el mellettünk, ha rendőr jönne, lehetetlenség lenne letagadnom, mit keresek itt, ugyanis a lány bekönyököl az anyósülés felőli lehúzott ablakon. Mellei félig kiesnek a ruhából, de hát lassan úgyis aktuális egy külső-belső...- Újságíró vagyok - bököm ki, s folytatnám, de máris visszavonul. Mármint testileg.- Te rohadt kis köcsög! - kiabálja, s felfelé tekintget Szigetvárnak. Most meg kellene ijednem, hiszen vélhetően á stricijének jelez, ám a „kisz köcög” hallatán röhögnöm kell. - Oké, bocs, már el is tűntem - mondom, s tényleg indítok. Idejében, ugyanis már beköpne a lehúzott ablakon. így jobb hátsó szélvédő kapja a csulát... Ha lehet, még inkább megcsappant önbizalommal indulok vissza Szulimán felé. Ha a két társaság egy „cég”, a mobilok világában már ment a drót - ha a rendőrök ellen beválik a riadólánc, a sajtó ellen is hatásos. A buszmegállóban azonban ott áll az egyik lány. Mivel helyközinek a nyomát sem láttam, gyanítható, hogy társa épp dolgozott. Az előző, útközben még jónak tűnő kezdést ezúttal elvetem, talán azért is váltott ki ilyen indulatokat kései őszinteségem, mert egy már tutinak hitt üzlet hiúsult meg.- Nem szeretjük, ha szórakoznak velünk - mondja Camilla. Aki csak néhány másodpercig vacillált, aztán, talán egyéb elfoglaltság híján, szóba állt velem. - Sokan megállnak, beszólnak, lebüdöskurváznak, ami még akkor is zavaró, ha ez tényleg nem egy divatszalon a Váci utcában. Meg aztán Zsüli idegesebb is mostanában, ugyanis terhes... Négy gyereke van, őket is csak így tudja eltartani, s erre tessék. Camilla persze nem kolléganője igazi nevét mondja, mint ahogyan őt sem így keresztelték, de a valódit nem árulja el. G-ben - s ide egy baranyai falu nevét kell behelyettesíteni - nem tudják ugyanis, mivel keresi a kenyérre, tűzifára, áramra valót.- Úgy tudják, Szigetváron dolgozom alkatúiba’ - mosolyodik el kesernyésen. Merthogy korábban tényleg dolgozott a városban, ám nyolc általánossal ma már nem tud elhelyezkedni. Három éve állt ki először a 67-es mellé, de nyaranta lemegy a Balatonhoz is, ott fenékpuszta és Sármellék környéke a törzshelye. Mintha csak vonzódna a somogyi határhoz...- A nyár jobb, félre tudok tenni valamit - magyarázza -, ám arról már lemondtam, hogy kimosdjak. Eleinte még hittem benne, nemcsak a villanyszámla jön össze, meg a tévédíj, álmodoztam, hogy elköltözünk, meg autót veszünk, nyaralni megyünk. Persze nehéz volt, egyrészt odaadni magát, aztán beletörődni, hogy a védelemért cserébe a kereset egy része - hogy kisebb vagy' nagyobb, arról inkább nem beszélt... - a „fiúknak” megy. Akikre viszont szüksége van, hiszen nem minden menet sima, akadnak aberrált alakok, akik fojtogatni, ütni akarnak, ha begerjednek. - Van, aki némi felárért belemegy - állítja Camilla -, engem viszont ne üssenek. A férjem így is... Elhallgat, s nem is tudom visz- szaterelni, hogyan viszonyul munkájához a ház ura. Inkább arról mesél, hogy a válság hozzájuk is begyűrűzött: korábban akadt nap, hogy tíz-tizenöt kuncsaft is akadt, mostanság jó, ha a fele összejön. - Tíz-tizenkét perc alatt végzek - mondja -, utána nedves kendővel letörlöm magam, esetleg beveszek egy rágót. Hogy mire gondolok közben: például, hogy mit főzök majd holnap ebédre, vagy mi volt este a Barátok köztben. Tegnap például... Feltűnik egy busz, így sohasem tudom meg, mi történt Berényiékkel. Elköszönök, s hagyok néhány cigit nála, a pakli maradékát. A visszapillantóból még látom, ahogyan a helyközi elindul. Mögötte hárman átsietnek az úttesten, egy alak azonban marad a megállóban... Vádat emeltek a somogyzsitfai gyilkos ellen Emberölés és más bűncselekmény miatt a Somogy Megyei Főügyészség vádat emelt egy 45 éve somogyzsitfai férfi ellen. A vádlott hosszú ideje italozó életmódot folytatott, többször éppen távoli rokonával, a későbbi sértettel. Tavaly december elején annak lakásán megpróbált megjavítani egy motorfűrészt, majd ezek után otthagyta szerszámait. December 29-én már korán reggel inni kezdett, majd átment rokonához a szerszámokért. A látogatás komoly ivászatba torkollott, ám éjjel fél tizenkettő körül valamin összekaptak az ivócimborák, s a 45 éves vádlott az egyik szobában felkapott egy láncfűrészt, s háromszor fejbe, majd ököllel állón vágta vitapartnerét, aki agyrázkódást szenvedett, s összeesett. A megvadult rokon azonban ekkor sem hagyta békén, ütötte-verte, megrugdosta - a magatehetetlen áldozatnak eltört az egyik bordája, melynek éles széle átszúrta előbb a tüdejét, majd a szívét, s azonnal életét veszítette. A somogyzsitfai vádlott ezek után fogta megölt rokona telefon- . ját, s két karóráját, s elhagyta a helyszínt. A férfi előzetesben várja tárgyalása kezdetét. ■ A. V. Országos rendőrvetélkedő Agyonverte a feleségét egy drávagárdonyi férfi Heffer Attila alezredes ismertette tegnap az ügy részleteit (Folytatás az 1. oldalról) A barcsi rendőrök közigazgatási eljárásban kezdték vizsgálni az esetet, de több gyanús dolog miatt később elrendelték a büntetőeljárást. Később kiderült, hogy a 43 éves áldozat és férje összeveszett pénteken, a vita tettle- gességig fajult. A férj olyan súlyosan bántalmazta feleségét, hogy az asszony az életét vesztette. A férj ezután a holttestet kocsiba tette és kivitte egy kukoricaföldre, majd egy nejlonzsákban otthagyta. Mint később a vallomásából kiderült, el akarta ásni. Közben a gyermekei előtt is megjátszotta, hogy nem tudja, hová tűnt felesége. A rendőrök hétfőn megtalálták az áldozatot, a férj elismerte a gyilkosságot. szakmai verseny Centiméteres pontossságot követeltek Az autósoknak a szemmértékükre is szükségük volt az országos rendőrvetélkedőn Kaposváron (Folytatás az 1. oldalról) Az elméleti verseny után terepen bizonyíthattak a rendőrök, a karos forgalomirányítóknak a Füredi-csomópontban kellett vezényelniük a forgalmat. S kiderült, főként a gyalogosoknak kellene elmélyülniük a jelzések értelmezésében, ugyanis a többségnek fogalma sem volt, mikor, mit kell tennie. Persze az autósoknál is előfordult, hogy nem tudták értelmezni a karjelzéseket, akadt olyan úrvezető, akivel szemben intézkedniük is kellett a rendőröknek. A motoros és autós járőrökre különleges gyakorlati feladatok vártak, melyeket centiméteres pontossággal kellett végrehajtaniuk. A műszerek azonnal jelezték, ha valaki hibázott A kétkerekűek mezőnyének billenő pallón kellett egyensúlyozniuk, minél kisebb körben nyolcasokat leírniuk, s igencsak megdolgoztatta a mezőnyt a farkasfog, amikor különféle akadályok között kellett szlalo- mozniuk. Az autósoknak a szemmértékükre is szükségük volt, hiszen úgy kellett kinyitniuk a kaput, hogy a kocsi éppen átférjen rajta. ■ A. V.
