Somogyi Hírlap, 2011. szeptember (22. évfolyam, 204-229. szám)
2011-09-13 / 214. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP - 2011. SZEPTEMBER 13., KEDD MEGYEI KÖRKÉP Ószköszöntő Hunyadi-nap a nagyatádi városrészben A félelem és a halál esztétikája az el(ő)adóművész Nagy Bandó Andrásnak nem derogál utcán árulni saját könyveit- Sovány vagy, Bandó! - rikkantja oda valaki a hátsó sorokból. - Csak nem vagy beteg? Elmosolyodik: - Nem aludtam az éjjel...- Bírja a szíve?- A pacemaker rendbe tett bennem dolgokat, megnyugtatott. A lábam viszont szinte gyerekkorom óta visszeres, fájdogál, megdagad, ezért ülök most, pihentetem. A sport Is jót tesz, tényleg megpróbálok egészségesen élni.- Szóval ezért nem politizál...- Sokan jelzik, szinte követelik, szólaljak meg, írjak a közállapotokról. De any- nyi minden más akad, amiről lehet, miért foglakozzak akkor borzalmakkal... Egy fotó kedvéért elfordul egy pillanatra: - Hé, Bandó, rég láttunk a tévében - találja meg ismét valaki. - Elfogytak a poénok? Válaszként szavalni kezd. Sajátot, a Házi verebet. Életem, akár a toliam: szürke. Télen a sálam nyakamba tűrve. Csiripnél többre dalom se futja, magokat ennék én is, ha jutna. Fészkemet rejti ereszek alja, éhezem, talán valaki hallja. Szeress egy kicsit, ne nézz le engem! Keress a lónál, citromért mentem.- Inkább a halál? Mint a két Toscanában?- Úgy félmillióan olvasták, a legtöbb visszajelzés arról szólt: amit művelek, az a halál esztétikájáról szól.- Próbál megszabadulni a saját félelmeitől?- Talán. De minden ember fél tőle. Pedig, ha jobban belegondolunk, a halál ad értelmet az életnek: ha egyszer odatartunk, legalább használjuk ki a hátralévő időt. Amíg az embernek komoly kötelezettsége van, úgysem hal meg.- Hááát...- Csak a magam példáján: öt-hat olyan szituáció akadt már az életemben, egyszer nyolc másodpercre a szívem is leállt, amikor véget érhetett volna. Ez az, amit másoknak próbálok megtanítani.- Sikerül?- A két Toscanát a pécsi és a szegedi orvosi egyetemen bevették a tananyagba, mert használni tudják. Ám mégis szépirodalom. Kapom a visszajelzéseket e-mailen az olvasóktól, valaki azt írta az első Toscanáról: míg olvasod, nem tudod letenni, ha befejezted, megy veled.- Ennél több nem is kell...- Spiró György mondta: az olvasót meg kell ríkatni. Nekem a két Toscanával rendre sikerül... Főzőversennyel és „Hunyadi-futással” vette kezdetét Nagyatádon a Simonovicsné Szabó Éva önkormányzati képviselő által szervezett városrészi nap. Míg a hét üstben Totyogott a szarvaspörkölt, az érdeklődők addig sem unatkoztak. A kicsiket légvár, kézművessátor és ügyességi versenysorozat várta. A felnőtteknek egészségügyi szűrést szerveztek és életmódbeli tanácsokkal látták el őket. ■ Kicsik és nagyok is találtak maguknak kellemes elfoglaltságot a nagyatádi városrész rendezvényén. A színpadon az „Őszi Kaval- kád” kulturális program keretében a helyi Nyitnikék óvoda apróságainak tapsolt a közönség, majd az Obsitos dalárda szüreti dalokkal és rigmusokkal elevenítette fel az őszi hagyományokat. Végig taps kísérte a Háromfai Dalnokok musical- és operettslágereit. A teret és a szíveket is betöltötte a Fürjecske Néptáncegyesület Napraforgó csoportjának fergeteges tánca. Az ítészek a hét csapat közül a Naplemente Idősek Otthona pörköltjét találták a legfinomabbnak. Különdíjban részesítették a Fapuma (Bodvica) által készített ételsort. A tombolasorsolást és a Magic Duó koncertjét követően Pünkösd Márton zenéjére utcabállal zárták a hangulatos napot. GYÜRKE JÓZSEF Beszélget, dedikál, sztorizik, könyveket ajánl, s egyáltalán nem zavarja, hogy akadnak, akik csak azért állnak meg a bódéja előtt, hogy lefotózzák. Nagy Bandó András a hétvégi mézfesztiválon saját könyveit árulta. Vas András Kislány nyújt felé egy könyvet, a Macskajajt, s közben nem győz csodálkozni: - Hogyan tudta ilyen pontosan megrajzolni a cicákat?- Sikerült megbeszélnem velük, hogy sokáig álljanak modellt...- így lehet felvenni a kesztyűt a tévével és az internettel szemben?- Voltak vásárlóim, akik elismerték, tíz éve könyvesbolt környékén sem jártak. Tíz percet beszélgettünk, s könyvekkel mentek el. A személyes kontaktus semmivel sem pótolható. Megtanítom például a szülőket, gyerekeket verselni. Sok olyan pillanat adódott, amikor az olvasni nem szerető gyerekkel elolvastattam egy verset, aztán néhány hét múlva jött az anyja, hogy a kölyök rákapott a könyvekre.- Mintha csak a színpadon állna...- Mert ott is magam adom - felelte Nagy Bandó András.- Nem derogál kiülni az utcára árulni?- Nemcsak író és költő vagyok, hanem kiadó és eladó is.- Ahogy látom: előadó- és eladóművész...- Az ünnepi könyvhéten az írók többsége megjelenik. Ez miért lenne más? Persze akad, akiknek derogál, ám nekik nem is. fogynak úgy a könyveik.- Csúcssikerélmény!- Többek között ezért csinálom, ezért írtam közel harminc könyvet. Verseket, regényt, vidámat, szomorút, kicsiknek, nagyoknak. Nagy Bandó András számára nem gond árulni a könyveit, hiszen nemcsak író, de kiadó is íróként az András könyve hozta meg számára az igazi áttörést 1947-ben született Deszken Nagy András néven. 1963-tól a Dél-Magyarország és a szegedi Egyetemi Lapok karikaturistája volt. 1975-TŐL előadóművészként dolgozott. 1982-ben első díjat nyert a II. humorfesztiválon, s a Mikroszkóp Színpadhoz szerződött. 1984 óta szabadászó. 1987-ben jelent meg első könyve, az Úton-útfélen, íróként az áttörést a 2002-es András könyve: Fordított teremtés hozta meg számára. Gyermekverseit használják a pedagógiai, s a logopédiai képzésben. 1988-ban Karinthy-gyűrűt kapott. 2002-ben fedezték fel szívbetegségét, azóta pacemakerrel él. 2006-ban jelent meg eddigi legsikeresebb műve, a Sosemvolt Toscana, melyből jelenleg a tizenkettedik kiadás készül. Az idén írta meg a mű folytatását, a Vár rád Toscanát.- Nem Viki, Miki! - kiáltja egy nagymama, amikor Bandó lendületes betűkkel dedikál az unokájának.- Na, ez szerencsés elhallás volt - húz két vonalat a kezdőbetű mellé az író. - Fordítva nehezebb lett volna...- Most éppen kiknek dolgozik?- Ilyenkor élményeket gyűjtök, jegyzetelek. Tavaszig kiírom magam, aztán ősszel újrakezdem. A hosszú, sötét esté1 ken, éjszakákon vagyok a legaktívabb. Nagy tapsot kapott a Napraforgó csoport fergeteges tánca- Mire jó az orfűi magány...- A tó, az erdő, a levegő jó hatással van rám. Futok, teniszezem, úszom. A vádlott szerint a bicskát utólag vették elő az övtáskájából tárgyalás Szemeteléssel kezdődött a vita, végül késsel támadt a rendőrre a részeg férfi (Folytatás az 1. oldalról)- Ezt a majmot akarom elvinni - mondta állítólag májusban a kaposvári Erdősor utcában a kaposvári férfi, aki állítása szerint egyáltalán nem balhézott, hanem csak öccsét rángatta el az egyik kapuból, melyet éppen rá akart törni a porta tulajdonosára. S nem is értette, ezek után néhány száz méterrel arrébb miért vitte földre két rendőr. A vádirat szerint a testvérpár meglehetősen ittas állapotban ballagott a Madár utcában, amikor az egyik kertből rájuk szóltak, ne szemeteljenek. Mivel tombolt bennük a maligán, természetesen bepöccentek, s neki akartak ugrani az idős férfinak, aki bemenekült előlük a portájára. A duót ez egyáltalán nem zavarta, önfeledten rugdosni kezdték a kaput, melyet az ifjabb fivér mindenáron be akart törni. A megtámadott szerencséjére éppen ekkor érkeztek meg rokonai és ismerősei, köztük egy rendőr, mire a testvérpár eliszkolt. Mivel valaki észrevette, hogy egyikük egy bicskát is elővett, néhányan - köztük egy másik rendőr - utánuk eredtek, nehogy másvalaki rosszabbul járjon, mint az idős férfi. Amikor utolérték őket, s a rendőr igazolta magát, az idősebbik fivér késsel felé szúrt A vádat képviselő nyomozó ügyész szerint ekkor került földre, s ellene felfegyverkezve elkövetett hivatalos személy elleni erőszak, valamint garázdaság miatt indult eljárás, míg öccsét csak utóbbival vádolták.- Nagyjából megértettem - mondja a vádról az elsőrendű vádlott, aki korábban hatszor volt büntetve, legutóbb május elején nyolc hónap felfüggesztett börtönt kapott lopásért. Egyúttal fenntartotta rendőrségen tett vallomását, mely szerint nem követett el semmit. - Amikor utolértek, szó nélkül a földre vittek, a bicskát pedig utólag találták meg az övtáskámban. S a rendőrök nem igazolták magukat. Némiképp meglepő, hogy ilyen jól emlékszik mindenre, ugyanis kihallgatása során a rendőrségi jegyzőkönyvbe gigantikus fogyasztást diktált: az ominózus napon állítása szerint nyolc-tízenkét liter bort, négy-öt dobozos sört, s két-három felest gurított le - ha ez igaz, s ezek után volt ereje kaput rugdosni, feltétlen elismerésreméltó... Nem úgy a bírósági produkciója, a tárgyalásvezető kérdéseire csúnyán belekeveredik önnön sztorijába. Mely öccse által elmondottakkal sem egyezik, a tesó - akinek egy decens Üss felirat virít a kézfején - szerint ugyanis előkerült a bicska, igaz, csak szendvicset szeleteltek vele. Emellett tudták, hogy rendőrökkel futottak össze. Legalábbis a kihallgatás során még ezt vallotta, a tárgyaláson viszont próbál a bátyjáéhoz hasonló történetet összehozni.- Az ügyészségen keverték össze a fejemet - állítja, amikor a bíró felhívja a figyelmét az ellentmondásokra.- És miért a testvérét vitték földre a rendőrök? - kérdezi a tárgyalásvezető.- Ez egy jó kérdés - zárja rövidre a kellemetlen témát, majd hozzáteszi: - Nem kés volt a bátyám kezében, hanem a kutya póráza. Ami abszolút új elem, a kutya ugyanis eddig sehol sem szerepelt a történetben... Mely már az első tanúkihallgatások után sokkal jobban összeáll, mint azt a vádlottak szeretnék. Az egyik szemtanú ugyanis állítja, látta az idősebbik fivér támadó mozdulatát a rendőr felé, s hallotta korábban a kiáltást is, vigyázzanak, mert kés van nála, emellett, ha messze is állt, de úgy tűnt számára, mintha a rendőr valamiféle igazolványt mutatott volna a párosnak. Az ügyben komolyabban érdekelt, azaz a kapurugdosásnál is jelen lévő tanúk kihallgatására viszont csak a következő tárgyalási napon kerül sor - mivel mindannyian védettséget kértek, így a vádlottak családtagjainak távollétében... ■ Vas A.
