Somogyi Hírlap, 2011. szeptember (22. évfolyam, 204-229. szám)
2011-09-11 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 36. szám
2011. SZEPTEMBER 11., VASARNAP 7 INTERJÚ oszkó Péter Az államadósság csökkentése csak politikai teljesítménykényszer. Nagyobb baj a külső' eladósodottság. Ennél is nagyobb, hogy elmaradtak a strukturális átalakítások. 2012 LESZ AZ IGAZSÁG ÉVE Bár politikailag vállalhatat- lan lett volna, szakmailag egyértelmű, hogy a Bajnai- kormány gazdaságpolitikáját kellett volna továbbvinnie az Orbán-kormánynak, mondta lapunknak Oszkó Péter. A volt pénzügyminiszter szerint a 100 milliárdos költségvetési kiigazítás nélkül is egyensúlyban marad az idei büdzsé, igaz, nem is ez, hanem a jövő évi költségvetés lesz a nagy mutatvány. Fábos Erika- A kormányzat által bejelentett intézkedéseknek inkább a demonstráció volt a célja, mintsem a lényegi intézkedés- ebben egyetért a legtöbb elemző. Miért?- Az idei költségvetést az utolsó négy hónapra nem lehet újratervezni. Éppen ezért gondolom, hogy a bejelentés inkább a külvilágnak szólt és az volt az üzenete, hogy a kormány ura a helyzetnek. Erre a piacok jól is reagáltak, annak ellenére is, hogy a bejelentések jelentős része kétséges, hogy végrehajtható lenne, miközben a valóshjk az idei költségve- tésben'Jényegesen nagyobb. De ez nem is volt kétséges: az minden hozzáértő számára világos, hogy az idei költségvetést a nyug- díjvagyon államosításából egyensúlyban tudja tartani a kormány. A nagy kérdés inkább az, hogy mi lesz a 2012-es költségvetéssel, amikor a mostaninál jóval nagyobb összegű megtakarításokra lesz szükség, hogy tartani lehessen az alacsony hiánycélt.- Elkerülhető lett volna a kényszerpálya?- Legalábbis nagyon megnehezítette a saját dolgát a kormány. Rögtön akkor, amikor a választás után nem hajtott végre átfogó önkormányzati és intézményrendszeri átalakítást az oktatás, az egészségügy és a közösségi közlekedés területén, ehelyett halogatta az érdemi intézkedéseket, miközben rossz célokra használta fel a rendelkezésére álló pénzt és a megörökölt tartalékokat. Ez lett volna a legfontosabb feladat, mégsem történt semmi érdemi, sőt a közszféra kiadásai is folyamatosan nőnek. Azzal is maga ellen dolgozott a kormány, amikor maga rontotta le jelentősen a költségvetés egyenlegét és nagyon sok adóbevételt engedett ki: az adóreformokkal több mint 500 milliárd forintról mondott le, vagy amikor rossz kommunikációval gyengítette a forintot. A legnagyobb probléma azonban az, hogy egységes és irányadó gazdaságpolitika helyett folyamatosan politikai szempontjai szerint improvizál és kiszámíthatatlan döntéseket hoz.- Mit kellett volna tenni ön szerint?- A szigorú gazdálkodás mellett, minimális kiigazítással és a közszféra átalakításának folytatásával azt gondolom, a 2010-es, a 2011-es költségvetések biztosan tarthatók lettek volna és meg le„A problémák egy részét a kormány jól látja, a végeredmény végül mégsem hasznos az országnak” hetett volna spórolni a különadókat és a magán-nyugdíjpénztári rendszer államosítását. Ehhez a Bajnai-kormány gazdaságpolitikájának folytatására lett volna szükség, ami politikailag lehet, hogy az új kormány számára a külvilág előtt vállalhatatlan, de úgy gondolom, van olyan, amikor az ország sorsa és gazdasági helyzete fontosabb. Persze nem vagyok politikus, nem is tudok olyan fejjel gondolkodni, és mint látjuk, a politika legtöbbször felülírja a szakmai ésszerűséget.- Az államadósság-csökkentés valóban ennyire fontos? Származik ebből valami közvetlen haszna a gazdaságnak vagy egy átlagembernek?- A Fidesz jó ideig igen köny- nyedén bánt az adóssággal, ellenzékben, önkormányzati pozíciókban és akkor is, amikor kormányzati pozícióban volt. A mostani kommunikációs kampány oka inkább az lehet, hogy az államadóssággal akarja indokolni a valójában maga által teremtett kényszerpályát és a várható népszerűtlen intézkedéseket. Az adósság elleni harc tehát inkább egyfajta politikai taktika része, jó példája egyébként a politikai teljesítménykényszernek is. Ettől persze még lehet kedvező hatása, hiszen ha az állam- adósság csökken, az nyilván növeli a megbízhatóságunkat a pénzpiacok szemében és egyébként is, hiszen ha a mértéke túl nagy, az azt jelenti, hogy nagy az államháztartás kiszolgáltatottsága, és hatalmas kamatköltséget kell fizetni. Lényegesen azonban Névjegy 1973-BAN Budapesten született. 1997-ben végzett az ELTE jogi karán. 2004-BEN a Deloitte Könyv- vizsgáló és Tanácsadó Kft.- nél az adótanácsadás részlegvezetője. 2007-TŐL a Deloitte Könyvvizsgáló és Tanácsadó Kf. elnökvezérigazgatója. 2007-ben elnyeri az Év Fiatal Menedzsere díját, az Amerikai Kereskedelmi Kamara elnökségi tagjának választja. 2009. ÁPRILIS-2010. MÁJUS A Bajnai-kormány pénzügyminisztere. 2010. OKTÓBER Az OTP Portfo- Lion Kockázati Tőkealap-kezelő Zrt. elnök-vezérigazgatója. nős, két gyermeke van. hobbija a sakkozás, a fotózás és a szájharmonikázás. az javíthatna az ország megítélésén, ha az adósságcsökkenés egy stabil költségvetési pályából következne. A pénzpiaci szereplők számára ugyanis teljesen nyilvánvaló, hogy ez most nem ebből, hanem tartalékok feléléséből történt. Pillanatnyilag ugyanis az államadósság csökkentésére a kormány csakis olyan pénzből volt képes, amit megörökölt. A nyugdíjvagyonból, amit a lakosság takarékoskodott össze és azokból a kormányzati tartalékokból, ami eddig a jegybanknál pihent. Másrészt viszont az államadósságnál sokkal fontosabb a külső adósságállomány, vagyis hogy az állam, a vállalkozások és a lakosság összességében mennyire van eladósodva a külföldnek. Ez okozza, hogy például a svájci frank árfolyamingadozása ilyen könnyen fejre tudja állítani az országot.- A svájci frank e héten bejelentett, euróhoz kötött árfolyamküszöbe megnyugtathatja a devizahiteleseket?- Mindenképpen jó hír a frankhiteleseknek, hogy a svájci jegybank beavatkozik a frank erősödésének megakadályozása érdekében, hiszen a svájci frank árfolyama eddig a befektetői hangulattól függött, ami kiszámíthatatlanná tette az árfolyam-ingadozást és irreálisan magasan tartotta a frankot. A svájci jegybank bejelentése reálisan 230 forint közelében rögzítheti az árfolyamot, ami továbbra is magas ugyan, de legalább kiszámítható. Ennek feltétele azonban, hogy Svájc valóban tartsa be ezt a vállalást és ne engedje 1,2 fölé erősödni a frankot az euróhoz képest. A másik feltétel pedig, hogy ne gyengüljön jelentősen a forint az euróhoz képest, amihez viszont a kormánynak kellene jól kommunikálnia és hiteles gazdaságpolitikát folytatnia.- Ön szerint járható út, amit legújabban a Fidesz javasol, miszerint 180 és 250 forintos fix árfolyamon lehessen kiszállni a devizahitelekből?- Ez megint egy átgondolatlan, rossz politikai logikát követő javaslat, amit úgy jelentettek be, hogy az alapvető következményeit sem vizsgálták meg. Ezzel a javaslattal nyilvánvaló, hogy a kormány teljes egészében a bankrendszerre hárítaná a devizahitelezés megoldásának problémáit. Ez politikailag hangozhat népszerűén, a következményei viszont annál veszélyesebbek. Egy ilyen rövid idő alatt elvégezhető előtörlesztés, illetve forintra váltás eredményeként a bankrendszer azonnali vesztesége akár 1000 milliárd forintot is elérheti, ezzel leminősíthetik és fokozott kockázatúvá tehetik a teljes belföldi pénzügyi infrastruktúrát, az országot és következésképp az államháztartás finanszírozását is. Az átváltás miatt jelentősen gyengülhet a forint, tehát a kiszolgáltatott devizahitelesek még többet veszíthetnek, s azok járnak jól, akik amúgy is képesek voltak törleszteni a hiteleiket. Ennek fényében nehezen érthető a javaslat logikája, s félő, hogy megint csak egy olyan átgondolatlan politikai ötletelésről van szó, aminek már a bejelentése is rontja az ország hitelességét és pénzügyi stabilitását, illetve á forint árfolyamát.- Mi az, amit a kormány gazdaságpolitikájában üdvözölni tudott az elmúlt hónapokban?- A problémák egy részét a kormány jól látja. A munka törvénykönyvének módosítására valóban szükség lenne, hogy rugalmasabban alkalmazkodjon a foglalkoztatáshoz, vagy a szolgálati és rokkantnyugdíjrendszer átalakításával szintén elvben egyet tudtam volna érteni, mégis elkeserítő, hogy a végeredmény szempontjából végül nem olyan döntések születtek, amelyek az ország szempontjából hasznosak lennének.- A Bajnai-kormány tagjai közül a legaktívabban hallatja a hangját^ mondja a véleményét. Ez tudatos, előre elhatározott stratégia volt, amikor miniszterként leköszönt, vagy így alakult?- Nagyobbrészt így alakult: én csak a szakmai reputációért vállaltam a miniszterséget, sem egzisztenciális érdek nem volt a döntésem mögött, sem politikai ambíciók. Úgy éreztem, nem hagyhatom, hogy a szakmai hozzáértésemet olyan módon járassák le és feketítsenek be érdemtelenül, ahogy ezt az új kormány tette. Úgy terveztem, hogy szemben azokkal a korábbi időszakokkal, amikor mindenféle félelem vagy tartózkodás nélkül mondtam el kritikai észrevételeim bármilyen politikai színezetű kormány gazdaságpolitikájáról, leköszönt pénzügyminiszterként mindenképpen tartok egy kisebb szünetet és nem szólalok meg, csak ha muszáj. Sajnos viszont az új kormány kommunikációjának nagyon nagy részét arra építette fel, hogy a Bajnai-kormány szakmai tevékenységét a sárba döngölje, ezért úgy éreztem, ki kell állnom a nyilvánosság elé.- A politikából egy életre elég volt, vagy azért nem ment el tőle teljesen a kedve?- Direkt politikai ambícióim továbbra sincsenek és rövid távon ezt nem is tartanám reálisnak, ugyanakkor 38 évesen butaság lenne kategorikusan kijelenteni, hogy mit fogok vagy mit nem fogok csinálni még életemben. A PortfoLion Kockázati Tőkealap-kezelő Zrt.-nél vezérigazgatóként most azon dolgozom, hogy ez a társaság a következő öt év alatt a régió meghatározó befektetőjévé váljon. Olyan tőkehiányos, hazai magánkezdeményezéseket segítünk kinőni, amelyek komoly piaci szereplőkké válhatnak és akár a világpiacon is tényezők legyenek. Ehhez használnom kell azt a tudást, tapasztalatot és kapcsolatrendszert is, amire a tanácsadói iparágban, s azt is, amire pénzügy- miniszterként tettem szert. Ez nekem most elég ambíció, mert úgy érzem, hogy mindennap valami hasznosat tehetek.