Somogyi Hírlap, 2011. szeptember (22. évfolyam, 204-229. szám)
2011-09-08 / 210. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 2011. SZEPTEMBER 8., CSÜTÖRTÖK SAJTÓ ÉS TANULÁS 11 Visszafordíthatatlan mondatok pletyka A képmutatás rombolóbb egy hurrikánnál, mért nem tudunk leszokni róla? Hogyan lehetünk ennyire különbözőek? Miért van az, hogy az egyenes emberek gyakrabban válnak magányossá, míg a méregnyelvű társaink sokkal közkedveltebbek, és szerethetőek. Valóban le kéne dobnunk az igazszólás értékét, csak hogy elismerést kapjunk? Úgy gondolom, nem! A képmutatás mely körülvesz bennünket, gyakran rombolóbb egy hurrikánnál. Családokat dönt szét, állásokat veszítenek el, barátok vállnak szét, de ami a legszörnyűbb, hogy lelkileg mindenki belehal egy kicsit. A hitelrontás, és az, hogy olyan szellememberek ellen harcolunk, kik csak hátunk mögött merik dugdosni kígyónyelvüket, egy állandó probléma a világban. Védekezni nem könnyű, és valójában nincs is rá igazi recept. Vagy vállaljuk önkén tesen a magányt, ami azt gondolom nem a legjobb megoldás, vagy Tapintatlan, és felelőtlen híresztelés A MAGYAR ÉRTELMEZŐ KÉZISZÓTÁRBAN a pletyka első jelentése: „bkalmas, tapintatlan, felelőtlen hír(esztelés)", a második a pletykás személyt jelöli, harmadik jelentése viszont egy „gyökeret eresztő szárú, tojásdad levelű, fehér virágú cserepes növény”. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótárából az is kiderül, hogy a szó szlovák eredenem foglalkozunk vele. De hol van az a határ, mikor már kikerülhetetlen, a fellépés a hazug, pletykaéhes emberek ellen? Mert a Btk.-ban is bűncselekménynek számít a rágalmazás, melynek pontos fogalma így hangzik: „Aki valakiről, más előtt, a becsület csorbítására altű, más szláv nyelvekben is előfordul, és ugyanazt jelenti, mint a magyarban - illetve a szlovák nyelvben még a „semmiség, nevetséges dolog” kifejezésére is használják. A pletyka szó első írásos megjelenését a szótár a korai 18. századból jegyzi, de feltehető, hogy ez a szó ugyanezzel a jelentéssel már korábban is ismert és használatban volt. kalmas tényt állít vagy híresz- tel, vagy ilyen tényre közvetíe- nül utaló kifejezést használ, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.” Na, igen, de hogyan is bizonyítom az ellenkezőjét? Szem- től-szembe is lehet ugyan próbálkozni, de ki az, aki miután elhintett egy szaftos történetet, majd azt fogja mondani, hogy csak kitalálta? Senki! Azért nem, mert a „suttogok" egy idő után élvezik történeteik kacifántosságát, és élvezik, ahogy a körülöttük ülők, isszák szavaikat. Majd mindenki megy a dolgára. A hallgatóság, aztán tovább gondolja a történetet, beletesz egy kis ezt egy kis azt, s a végén kész is a méreg- leves. Valahogy így mehetnek a dolgok, látszólag legalábbis, minden pletyka, és minden rágalom, olyan, mint egy népmese. Senki nem ismeri a kitalálót, de a csattanót mindenki. Ez egyébként pszichológia betegséggé is fajulhat, hiszen minél többen élvezik a mesét, annál nagyobb a vágyódás újabb és újabb emberek szimpátiájának az elérésért. A betegség ott kezdődik, mikor valaki a történetet már úgy adja elő, hogy beletesz némi érzelemáradatot, a saját gondolatait, téziseit a történetbe. A legjobb mondat ez: „én nem is értem, hogy tehette, ÉN soha nem lennék ilyen!” Miután ez a bizonyos csattanó bekövetkezik, várhatjuk az eredményt! Vajon mi jár ilyenkor a „suttogó” fejében? Örül? Vagy fél, hogy rágalmazása kiderül? Ez valóban lelki felüdülést okoz? Vagy az egész, csak merő féltékenység? Ha már neki nem olyan jó, akkor másnak se legyen az? Ezekre a kérdésekre választ biztosan nem fogunk kapni soha. Csak feltételezhet jük, hogy amíg másokat dobálnak sárral, addig úgy érzik az ő udvarukon már kevesebb a sepregetni való. Ami biztos: memóriájuk irigylésre méltó. Észben kell tartani a sok mesét! A szívük kőkemény. így nekik nem fáj semmi. Megkérdőjelezném ugyan szellemi érettségüket is, de ez már egy másik téma. S, csak bízni tudok, abban, hogy a sánta kutya tényleg gyorsabb náluk! ROZiNKA MAGDOLNA Általában senki sem ismeri a pletyka kitalálóját. A rosszindulatú híresztelés tönkreteheti bárki életét. Nem éri meg a pillanatnyi népszerűségért 5 Álmaim g szertefoszló S fátyola t&m Nem tudtam, •s* hogy beléd szeretek, Hogy egyszer __íj, ennyire fontos leszel cjj. nekem. *s* Olyan voltál, *=* mint egy jó barát, Ki meghallgat, §s* megérti g bolond szívem minden g gondját-baját. q* Ám egy nap más lett, nem emlékszem már ,-g mi változott, sa Te vagy én? ©• Szemedbe néztem f? és éreztem, g; szeretném, £3* hogyha szeretnél. Halk szavaid őrzöm még, g mikor azt súgtad, ^0, szeretlek, Most már s* hiába kereslek. Mélyen szívemben él «=#> egy arc, Halványan rémlik mosolya. ^ A Te arcod álmaim szertefoszlott fátyola. =afl Eg)'szempár mit nem feledek soha, Ha meglátom nagyot dobban szívem ritmusa. Te voltál az álom, mely átrepített a világon, g Te voltál minden, S9« nélküled e* most semmim *=* sincsen. ga NÉMETH NIKOLETTA S* KAPOSVÁRI EGYETEM Az oldalt szerkesztette: Gáldonyi Magdolna E-mail: magdolna.galdonyi@axelspringer.hu 8 a szavak soha nem jelente- | nek sokat, csak ha megta- ® pasztalod az igazságukat. ^ KÉT DOLOG VÉGTELEN: a Vili lágegyetem és az emberi hülyeség, de az előbbi nem biz- 1 fos. (Albert Einstein) 1 „NEKÜNK INDIÓKNAK ezen a ■ kontinensen ezeréves tapasz- s tolatunk van, amely azt | mondja: minden, ami él, ösz- szefügg - az élet egy háló, | amely a legkisebb rovartól az _ égen szálló sasig ér. Amit a I háló egy szálával teszünk, az ■ kihat az egész építményre. E ■ tapasztalat jelentését a világ ■ nak meg kell értenie, hogy méltó életet élhessünk a Föl| dön. ” (egy indián törzsfőnök) AMIT TE A SZERELEMBEN ke- ■ resel, az nem egyéb a barát- | Ságnál. Ha meg tudod ma- 1 gyarázni, miért szeretsz egy I nőt, nem szereted igazán. AZ, HOGY ÉN KI VAGYOK, attól függ, hogy te minek akarsz I látni engem. > A HALÁL NEM SZOMORÚ. A | szomorú az, hogy a legtöbb 8 ember egyáltalán nem is él. I LEHET, HOGY A HOLD kisebb, | mint a Föld, de távolabb is van. kórustag voltam, amíg rá * nem jöttek, honnan jön a zaj. | civilizált ember nem fekszik le aznap, mikor felkelt. TARCANOVELLA A tulajdonképpen tengerész 2. rész Már kisgyerekként is legszívesebben az édes - ó, a legédesebb - vízben töltötte volna minden percét, de édesapjának haragja eltántorította vágyától. Holott Toncsi már négyévesen elhatározta, hogy ő igazán, de úgy istenigazából tengerész lesz. Úgy érezte, vezetékneve is kötelezi erre a hivatásra. De jaj, hogy félt ő a papától! Apja gyakorta ordítozott a partról:- Antal, ha nem kerülsz azonnal a szemem elé, esküszöm, de komolyan megesküszöm neked édesanyád életére, hogy nem állok jót magamért!- De papa, én úgy szeretek a vízben lubickolni!- Hát ennyire rövid az agyad? A pokolba, hogy a fiam ilyen értetlen legyen, hogy nem ért a szép szóból! Olyankor addig fenyegetőzött, míg a rémült kisfiú teljesen átázva, lila szájjal ki nem került késő este a partra. Tónlnak nem volt más választása, fel kellett adnia az álmát. De még nem szökhetett el. A tenger sem tehette 'magáévá’... Végtére is, a papa az édesanyja életére esküdözött. Ötlete sem volt, hol járhatott a mama. Ha kérdezősködött, hogy mikor jön haza, minduntalan ugyanazzal az üres, semmitmondó maL gyarázattal kellett beérnie: A mamád egy őrült. Ne is törődj vele! MÁTÉ LILLY Conan, a barbár MOZIAJANLO
