Somogyi Hírlap, 2011. augusztus (22. évfolyam, 178-203. szám)
2011-08-29 / 201. szám
12 KÖRKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2011. AUGUSZTUS 29., HÉTFŐ Boronka büszke bajnokai ismét megfeszítették a húrjaikat Lógattak, hogy pontyokat fogjanak horgászverseny Közel kétszáz kilónyi halat tereltek a szákokba Kéthelyen Íjfeszítésben jártas férfiembereket, asszonyszemélyeket, ifjakat, hajadonokat, gyermekeket hívtak Kéthelyre nemes megmérettetésre. A Boronkai Hagyomány- őrző és íjász Egyesület már harmadik éve szervezte meg a So- mogyország-Boronka Történelmi íjászversenyt, a Boronka Büszke Bajnoka cím elnyeréséért. Bár a szombat esti vihar alaposan átépítette a gondosan kialakított kéthelyi pályát a Három Góbé tanyán, a vasárnapi kezdésre mindent helyreállítottak - vezette fel a megnyitójában Sándor Károly, az egyesület elnöke. Csáki Alpár biztonságtechnikai ellenőr azzal indította útjára a bajnokjelölteket, hogy se virágra, se levélre, csak a célokra lehet lövést leadni. A netán kuko-. ricásba betévedt vesszők keresésére is csak a verseny végén indulhatnak. Huszonnégy - harci, vadász, és céllövész - célnál bízták magukat éles szemükre, karjuk és íjuk erejére, büszke lelkűk nyugalmára az íjászok, akik közül néhányan őseink öltözékét is magukra öltötték. Volt, ahol fűben megbújó katonát kellett eltalálni, máshol magaslesről lőni, de mozgó célpont is próbára tette a résztvevők ügyességét. Huszonnégy csapatba osztották be a több mint száz érkezőt: az Apródtól a Leventén, a Dalián, a Vitézen át, a Tiszteletreméltó korosztályig feszítették meg az íjakat a bátrak. ■ Vigmond E. A nők sem ültek a tűzhely mellett Az izzasztó hőség ellenére is vagy kétszáz kiló pontyot fogtak szombaton Kéthelyen az idősebb Agg Pál emlékére rendezett AS Sopron Kupán a megszállott pecások. Fenyő Gábor Már hajnali négykor van élet a kéthelyi bányató partján. Lelkes csapat sürög-forog; hetven liternyi babgulyás készül a hatalmas kondérban. Igazi ünnepnap itt ez a szombat. Az AS Sopron Kupára - amelyet tavaly írtak ki először, s a résztvevők idősebb Agg Pál emléke előtt adóznak - a hozzátartozókkal, kísérőkkel együtt vagy száz embert várnak.- Teljesen megőrültél? Horgászversenyen halat ebédre? Ha sokat fogsz, akkor azért nem akarsz már halat látni, ha meg keveset vagy semmit, akkor meg azért Ami ilyenkor szóba jöhet, az szigorúan a jó babgulyás, esetleg a pincepörkölt - világosít fel Máté Tamás, a kéthelyi bányató halőre, amikor azt firtatom, hogy miért nem hal lesz ebédre. Végül is itt van helyben, csak ki kell - pontosabban kellene - fogni. íme, egy újabb (arany)igaz- ság, már ami a horgászétrendet illeti. Nem hiába mondják, hogy holtáig tanul az ember... Nem sokkal hét előtt már teljesen benépesül a part. Győrből, Sopronból és a fővárosból is érkeznek horgászok - a jó ég tudja, mikor kelhettek, hogy időben ideérjenek -, s osztrák és német indulók is felsorakoznak tettre készen. Van, aki kávéval, van, aki jégerrel, megint más (házi)pálinkával hangol - a ruti- nosabbja ötvözi... -, s olyanok is akadnak, akik semmit nem bíznak a véletlenre; inkább még egyszer sorba állnak. A verseny ugyan még odébb van, ám a jó hangulat már(is) garantált Ezért érdemes volt eljönni - mutatja büszkén a kéthelyi Németh István- Tisztelt hölgyeim és uraim, a versenybe csakis a békés halak számítanak bele, vagyis a pontyok és az amurok. Ha valaki véletlenül ragadozót akaszt meg, azt meg lehet csodálni és/vagy simogatni, aztán gyorsan vissza a vízbe. Ugyanígy a törpeharcsák sem számítanak bele a versenybe, de azért megköszönjük, ha fogtok belőle - mondja a sorsolás megkezdése előtt a miheztartás végett Frész János, az emlékverseny egyik szervezője. Vagy félszázan üljük körbe a nagytavat, s rövidesen kezdetét veszi a (be)etetés.- De jó helyet húztatok! - jegyzi meg az egyik rendező. Ismert vendégek TÖBB MINT KÉT ÉVTIZEDE, 1990 augusztusában nyitotta meg kapuit Kéthely szívében a hogászbolt. Nem kellett hozzá túl sok idő, hogy az üzlet sok lelkes pecás amolyan törzshelyévé váljon. Ha a Balatonra, a Kis-Balatonra, a Zala folyóra, a Nyugati-övcsatornára vagy éppen a kéthelyi bányatóra megyünk lógatni, útba esik. Ráadásul itt megszívlelendő tanácsokkal is ellátnak bennünket. MIELŐTT SUCHMAN TAMÁS pri- vatizációs miniszter és kormánybiztos lett, jó párszor megfordult itt. Az ismert horgász-szakírók közül Zákonyi Botond is többször betért, s Döme Gábor és Papp József is volt már a vendégem - mondta Frész János, aki már vagy harminc éve pecázik. A legjobban süllőzni és bali- nozni szeret Frész János, s előkelő helyen szerepel nála a nádi pontyozás is. Pontyból 20,75, süllőből pedig 11 kilós példány jelenti az egyéni rekordját AMI A KÉTHELYI BÁNYATAVAT illeti, hamar népszerűvé vált: az osztrákok és németek mellett szlovén, román és angol horgászok is megismerték már. Bőven vannak jóval 10 kg fölötti pontyok és amurok, fogtak már nyolc kilós csukát, s több 50 kilón felüli harcsa is a bányató lakója.- Miért, itt lehet halat fogni? - kérdem.- Azt nem mondtam, de legalább jó hűs van a nagy fa alatt... - kapom a választ. Az irdatlan mennyiségben beszórt etetőkaja gyorsan meghozza az eredményt. Mármint szembe velünk... A túloldalon egymás után szákolják a szebbnél szebb, igencsak virgonc potykákat, míg a mi szektorunk bemelegítésként vagy kezdésként a törpeharcsa-állományt ritkítja. Bármilyen csali kerüljön is a horogra, nem adják fel a küzdelmet a derék törpék. Egy újabb aranyigazság, amivel szembesülünk: a legnagyobb méretű kukoricaszemet is képes behabzsolni a legkisebb törpeharcsa... Végre a mi oldalunkon is „bejelentkeznek” a pontyok, ám így is akadnak - köztük-e sorok írója is -, akik zsákmány nélkül maradnak. Hiába bűvölöm szememmel kitartóan az úszómat, az istennek sem akar eltűnni az enyhén hullámzó vízben. Ellenben akadnak, akik nyolc-tíz, vagy még ennél is több méretes pontyot terelnek a szákjukba, így aztán a végeredmény parádésnak mondható: négy óra alatt vagy 200 kiló hal - a pontyok mellett néhány amur is akad - az összmérleg. Ha súlyra nem is, ám darabra mindenképpen jelentősnek mondható a kifogott törpeharcsák száma, ami sajna nem számít bele a versenybe. Csupán a történeti hűség kedvéért: az első három helyen Valérián József (Kéthely - 20,1 kg), Gál Ottó (Balatonkeresztúr - 14,75 kg), valamint Varga Béla (Sopron - 12,5 kg) osztozott. A legjobb hölgyversenyző Németh Viktória volt (Kéthely - 1,7 kg), a gyermekek között pedig a kaposvári Fenyő Balázs diadalmaskodott közel kétkilós pontyának köszönhetően, aki egyben a legfiatalabb - ám közel sem a leg- rutíntalanabb - versenyzőnek járó különdíjat is büszkén átvehette. A versenyt záró pompás babgulyás - a 13 kiló színhús mellett még hét kiló bab és közel ugyanennyi hagyma jelentette az alapot - újra megerősítette a résztvevőket abban a hitükben, miszerint jövőre veletek ugyanitt! Dzsungellé változott a Dél-Somogyon átvezető túraút sár és gaztenger Túlélő táborrá alakult a biciklis tábor Drávatamásinál; illúzióikat vesztették a kirándulók Beleragadva: túlélő táborrá vált a kerékpáros program KOMMENTÁR Gazban, sárban, gödrökkel tarkított „úton” kerekeztek a nagykanizsai Rozgonyi általános iskola diákjai egy olyan helyen Somogybán, amit Három folyó kerékpáros túraútvonalként jelzett a tábla. Igaz, alatta az állt zárójelben, hogy földút - mondta a hetedikes Geiger Luca. Először egy teljesen átlagos földútnak tűnt, de ahogy egyre beljebb haladtunk, romlottak a terepviszonyok, magas gaz, mély gödrök, pocsolyák, sár... A jobb részeken szilárdabb volt a talaj, ott csak a magas aljnövényzettel kellett megbirkóznunk, könnyű áttéttel lehetett menni, viszont a „durvább” részeken tolni kellett a biciklit, volt, hogy a sár a tengelyig ért, vagy még feljebb. Ismeretes: a Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség gondozásában Három folyó kerékpáros túraútvonal néven jelölték ki Barcstól - Mohácsig az ország leghosszabb kerékpáros túraútvonalát. A nagykanizsai diákok nyári kerékpáros táborát Drávafok központtal szervezte meg Jeszenői Csaba igazgató. Azt mondta: gyönyörű öt napot töltöttek az Ormánságban és Dél-Somogyban, leszámítva az utolsó nap nehézségeit.- Az utolsó nap terve a Drávafok - Tótújfalu - Potony - Drávatamási - Barcs útvonal volt, a Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség által közzétett térkép alapján - mondta az igazgató. Amit a kerékpáros túraútvonalnak nevezett dzsungelben átéltünk, az minden képzeletet felülmúlt. Ha levonom a nehézségeket, amelyeket az előző éjszakai eső okozott, akkor is az a véleményem, hogy annak az erdei útnak kerékpáFérfi lettem, sőt Igazgató! Tudjuk: irracionálisán nagy számban képeznek kommunikációs hallgatókat. Munkám során gyakran fel is teszem a kérdést: minek? A sajtóreferensek elvileg az újságírók dolgát könnyítenék, de túlzás nélkül, tapasztalatból mondom: öt megszólítottból egy alkalmas erre a feladatra. Előfordul, hogy aki nem tanulta, jobban ráérez mi a teendője, ha ilyen posztra ültetik. Nem tudom, hogy a dél-dunántúli regionális fejlesztési ügynökségnél, amely kommunikálni is hivatott, mit tanítanak. Kérdésemet feléjük mailben tettem fel, amelyros túraútvonalként történő „eladása” minimum felelőtlenség, de menet közben ennél súlyosabb ítéletek is megfogalmazódtak (körünkben érdemes túrázó és a Himaláját két alkalommal megjárt hegymászó is volt). Arról nem is beszélve, hogy az erdőn belül semmiféle eligazító tábla nincs. nek végén az iskolaigazgató levelére hivatkoztam. Miután nem jött reagálás, kérdeztem: mikor kapok választ? Az igazgató úrnak már elküldtük, jött a felelet. Lehetne nekem is? - kértem, hiszen attól, hogy az igazgatónak elküldték, a sajtó még nem kapott választ. Lehetett. Megkaptam szó szerint az igazgatónak írt válaszlevelet. Elegánsabb lett volna, ha legalább az elején a megszólítást kicserélik, de nem volt rá két másodperc. Viszont Tisztelt Igazgató Úr lettem. Először (de le hét, hogy nem utoljára?) eddigi pályafutásom során, (va) Az igazgató amint hazaértek, levélben kérte, hogy vegyék le a kerékpáros túraútvonal - táblákat, vagy tegyék erre alkalmassá az utat. „Az volt az érzésünk - írta a levélben -, mintha egy projektnek színleg meg kellett volna felelniük, azt letudták, a többi már nem számít. Ezt esetünkben 12-13 éves általános iskolás lányok szenvedték meg, de képzeljék el, ha külföldi kerékpáros turistacsoportok keverednek ide.” Lapunk megkereste az illetékeseket, az igazgatónak írt levelüket kaptuk meg válasz gyanánt. „Úgy gondoljuk, hogy a levélben leírt állapotok kizárólag a Barcs-Drávatamási szakaszon fordulhatnak elő. Itt sajnos nem volt megoldható a túraútvonal szilárd burkolatú úton való vezetése, ugyanakkor ez a szakasz magántulajdonú erdőbirtokossági terület, így beavatkozásokat csak a tulajdonosok engedélyével lehet végezni, amire a projekt keretében nem volt mód. Eddig a túraútvonalon kihelyezett táblákkal kapcsolatban nem érkezett hozzánk észrevétel.” ígérték, hogy felülvizsgálják a ki (nem) helyezett táblákat, illetve a honlapra feltetették a figyelmeztetést, hogy adott szakasz kedvezőtlen időjárási viszonyok esetén nem járható. ■ Varga Andrea t % 4
