Somogyi Hírlap, 2011. augusztus (22. évfolyam, 178-203. szám)

2011-08-27 / 200. szám

4 MEGYEI KÖRKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2011. AUGUSZTUS 27., SZOMBAT Kellett egy siófoki lány is a szép mellé a páros egyik fele Amerika ugyan hívogatja őket, de egyelőre még nem költöznek Máté Krisztina két éve szenzációszámba ment a „bulvárban”, amikor férjével, Bárdos Andrással együtt távozott a TV2-től. Ma azt mondja, „abból a típusú tévézésből elegem lett, s a ki­sebbikgyerekünk, Anna is akkor ment bölcsődébe és így többet tudok vele lenni” A siófoki sió tévében edző­dött, később a Színművészeti Eg}'etem első, Vitray Tamás és Horváth Ádám által irá­nyított tévés osztályába járt Vitray ott fogta maga mellett tanársegédnek, ma pedig már megkapta Vitray óráit is. „Nehéz embernek mond­ják, de köztünk nagyon jó barátság lett, mester-tanít­vány, sőt, már-már apa-lánya viszony, a mai napig kiké­rem a véleményét a tévéhez nem köthető dolgokról is; ő mondta például a beszédet az esküvőnkön. ” ma A Színművészeti Egyetem televíziós tanszakán leendő tévéseket képez arra, mit csi­náljanak a kamera előtt. „Huszonvalahány év tapasz­talatait igyekszem átadni. ” FÉRJE KÖNYVKIADÓ ÍS, ír ÍS, legújabb, Show című regé­nyének egy része Floridában játszódik, így hát a télen „ki­ugrottak” két hónapra kör­nyezettanulmányra, ami,, családi csapatépítő tréning nek se volt utolsó. ” A MÁTÉ-NAGYSZÜLŐK házába járnak a Balatonm, de Krisz­tina a korcsolyázás, nyugodt, csendes Balatont szereti, „legalább tíz éve nem füröd- tem benne, ha leviszem a gyerekeket a homokos plázs- ra, akkor is maximum térdig megyek bele. De a fürdőruha fölötti lebernyeget akkor sem veszem le, nem akarom vi­szontlátni magam másnap az egyik bulvárlapban. ” No jó, Floridában azért bement a kicsikkel az óceánba... sportosak lesznek a gyere­kek (a hétéves Ádám a Va­sas U6 igazolt balszélsője és karatéban kéköves), sportos volt mindig Kriszta is a rövid hajával, kivéve, amikor olyan akart lenni gimnazis­taként, mint Júlia Roberts a Pelikán-üg}'iratban. Már a nyolcvanas évek végén kereskedelmi tévé­zett, igaz, csak a Balaton- # parti nézők láthatták az akkor még gimnazista Máté Krisztina szárny- próbálgatásait. Mára már „vissza is vonult”, a bul­vársajtó szerint éppen Amerikába készül költöz­ni a családjával. Fónai Imre- Irány Florida?- Á, dehogy - felelte Máté Krisztina. - Egy újságíró azt kér­dezte, hogy éreztük magunkat a télen Amerikában. A kérdésre hogy Visszamegyünk-e, azt felel­tük: biztosan hasznos volna, de majd egyszer. Ebből lett a cím­lapsztori, hogy a Bárdos-Máté házaspár Amerikába költözik. kül. Tizenhat éves koromtól ál­landóan, hosszabb pihenő nél­kül képernyőn voltam, egyik fel­adat után jött a másik, bevallom, tartottam attól, hogy „elvonási tüneteim” lesznek.- És nem?- Érdekes, de nem. Egyébként nem szálltam ki, most tanítom. Biztosan ez is az oka, hogy nincs hiányérzetem. Furcsa egyéb­ként, hogy a mai napig megállí­tanak az utcán és megkérdik, mikor telik le a szabadságom, a jövő héten már újra láthatnak-e? Azt szoktam felelni, hogy talán a jövő héten még nem.- Hanem?- Híradózni biztos nem fogok. Soha. Leköt most a munkám, a sok tehetséges tanítvány.- Tehetséges tanítványok? És hol van manapság szükség rá­juk a hazai médiában?- Érzem a kérdésben az előí­téletet. Több százból válogattunk ki most is tizennégy tehetséges fiatalt az egyetemen. Egyik volt tanítványom a világ egyik leg­jobb egyetemén lett ösztöndíjas pályázat révén, ez azért nekem is siker. Kitapossa azért magá­nak a lehetőséget az, akiben va­lóban akad ambíció. Aki valóban sikeréhes. Az ilyenek Príma Primissimák, dokumentumfilm- nagydíjasok lettek.- Na ja, dokumentumfilmek, meg a Cseke-S. Takács kettős, de ők is a Spektrumon...- Én is, ön is megtaláljuk ott is őket. Furcsa talán ép­pen tőlem hallani ezt, de a tévé jobban a helyén van most, mint a kereskedelmi médiumok megjelenése előtt. Nem kell hogy az éle­tünk része, véresen komoly valami legyen a tévé. Szóra­koztasson.- Ha valaki, ön csak tud­ja, hiszen már siófoki gimnazista korában kereske­delmi tévézett...- Szép időszak volt, a nyolcva­nas évek vége felé. Á siófoki Sió tévé volt az első hazai kereske­delmi televízió, még megfelelő állvány, stúdió híján bevásárló­kocsiban ültem a siófoki kultúr- ház előtti téren, s abból mond­tam fel a felkonfokat. Vicces volt:- Valójában tehát nincs ilyen szándékuk?- Teljesen normális szerin­tem, hogy eszünkbe jut: jó volna a gyerekeinknek, ha ott járná­nak iskolába egy-két évig, meg­tanulva rendesen angolul. De ez a jövő. Most megy Ádám iskolá­ba, kezdődik a tanév az egyete­men is, a tanítványaink egyfoly­tában hívtak az álhírt olvasva, hogy most akkor mi lesz. András rektorhelyettes a Filmművésze­ti Egyetemen, átalakult a kép­zés, éppen most nem lenne sze­rencsés lelépni.- Ezek szerint álhírt olvastam az inter­neten, a cáfolatot azon­ban nem...- Megjelent az is, de hát az, hogy Bárdosék Amerikába mennek, nyilván érdekesebb, mint hogy nem men­nek. Úgyhogy ez nem sokakat érdekelt. Máté Krisztina: vérszállító autóval szöktünk ki a kórházból- Sőt, önök duplán is érdeke­sek a sajtónak...- Két ismert ember együtt min­dig érdekesebb. Nekem nehéz volt megszokni például, hogy nem reklamálhatok a rossz para­mes lesz rá; ha olimpikon lesz, vagy űrkutató. A fotósok „odaköl­töztek” a kórház elé. András po­gácsát vitt nekik, miközben ben­nünket a kórház vérszállító autó­jával csempésztek ki. Az eskü­Híradózni biztos nem fogok. Soha. Leköt most a munkám, a sok tehet­séges tanít­vány.- Két éve nem látni a Bárdos-Máté házaspárt a kép­ernyőn, de ezek szerint ma is érdekesek még a bulvársajtó­nak.- Most már, hogy nincs tétje az életemben annak, hogy mit írnak, inkább szórakoztat. Volt, amikor felhúztam magam rajta, de olyan­kor András mindig azt mondta: benne van a fizetésedben. dicsőmért a piacon, mert azt mondják, biztos azért szól, mert azt hiszi, neki szebb jár, csak mert tévés. Nehéz megőrizni a legintimebb pillanatainkat. Ami­kor hét éve Ádám megszületett, sok újság meg akarta mutatni. Nem engedtük, azt mondtuk, hogy majd egyszer a saját jogán szerepeljen a lapokban, ha érde­vőnkről sikerült kizárni a fotóso­kat. Néhány intim pillanatra szükség van, különben kirakat­házasság lesz belőle.- Nem hiányzik a napi képer­nyős jelenlét?- Ha azt mondom, nem, ráfog­hatják, hogy savanyú a szőlő. Pe­dig jól érzem magam tévé nél­jöttek a stylistok és a sminke­sek, hogy belőlem, a nyolcéves .kisfiúnak kinéző tizenhat éves csitriből nőszerű képernyőst fa­ragjanak.- Jól emlékszem, Geszler Do­rottyával alkottak műsorveze­tői párost?- Igen, lejött dolgozni a tévé­hez többek közt Vitray Tamás, Juszt László, Fodor János, Bochkor Gábor volt a németes, mi meg Dorottyával a magyar nyelvű páros.- De hogyan került oda a tévé­hez egy tizenhat éves per- czeles?- Mindössze ötéves lehettem, amikor valami balatoni „évad­nyitószerűséget” vezettem. Kis szőke, nagy szájú, cserfes lány voltam. Már az óvodából is sze­repelni küldtek, hogy kiélhes­sem magam. Szavaltam temeté­sen, iskolai ünnepélyen, konfe­ráltam számos rendezvényen. Amikor a „nagy pesti tévések” lejöttek a Balatonra kereskedel­mi tévézni, azt mondták, köny- nyebb lesz ezt úgy „lenyomni a helyiek torkán”, ha lesz egy he­lyi, siófoki lány is. Kellett egy szép hölgy, ez volt Geszler Do­rottya, én meg lettem a helyi, a- kit folyton „tupírozni” kellett. Nagy bulik voltak. Beálltunk tér­dig a Balaton vizébe, onnan ve­zettük a műsort. Máskor francia­ágyon fekve köszöntünk el este, lekapcsolva a villanyt. Vagy a né­metes kolléganővel fölvettünk egy pulóvert ketten és forog­tunk, hol ő beszélt, hol én.- Mára meg már túl van a „nagy visszavonuláson” is, Amerika pedig türelmes...- Nem érzem, hogy visszavo­nultam volna. Ami pedig Ameri­kát illeti: fontos, hogy a gyere­kek lássák, létezik válasz olyan kérdésekre, amiket itthon föl sem teszünk. Csak néhány apró­ság: Amerikában a férfi és a női illemhely mellett ott a családi is, kislányos apáknak vagy fiús anyáknak. Az üzletben a pénztá­ros mellett nyugdíjas, aki bepa­kol a zacskóba. Vagy amikor el­veszítettük az autópályadíj fize­tését igazoló cédulát, fel sem me­rült, hogy csalni akartunk. Jó lenne, ha ezeket nem csak Ame­rikában érzékelnénk. De én is türelmes vagyok. Fekete Istvánnal ballag az idő a régi Rózsa utcában emelt fejjel Iskolai kudarcait feledtették pajtásai, egyik osztálytársát Bütyökként élteti a Tüskevár-olvasók körében 1910-ben családjával együtt Göl- léből Kaposvárra költözött egy frissen nyugdíjazott római kato­likus kántortanító. Négy élő gyermeke volt akkor a barna ha­jú, pödrött bajuszú pedagógus­nak: az elsőszülött István és há­rom kislány. A családfőt Fekete Árpádnak hívták; nem ivott, nem dohányzott, s minden te­kintetben kemény, fegyelmezett ember hírében állt. Az átmeneti szállások után a valódi otthont a Rózsa utca fel­újított 2. számú házban alaki- | tóttá ki magának a Fekete csa- | Iád. (A költözködésben készsé- | ges göllei fuvarosok nyújtottak * nekik úgyszólván elháríthatat- I lan segítséget.) Nyolc évig volt a megyeszékhely polgára Fekete István A kamaszodó István, azaz „Mestörpista” már Kaposváron, a Petőfi utcai iskolában fejezte be a még Göllében elkezdett ötödik elemit. 1910-11-ben a helyi főgimnáziumban tanult, ahol azonban nem érezte jól magát a kötöttségeket nehezen tűrő, áldott jónak1 és szelídnek saját bevallása szerint sem ne­vezhető fiú. Mivel több tárgyból is megbukott, szülei átíratták a polgári fiúiskolába, ahol sokkal jobban ment neki a tanulás. 1918 tavaszán úgynevezett ha­diérettségit tett, majd bevonult katonának. Nagyon vázlatosan így foglalható össze az a nyolc év, amíg Fekete István a megye- székhely polgára volt. Számára mindvégig megha­tározóak voltak, s a későbbi író természet- és emberszerete- tének is forrásává váltak a göllei és kaposvári tapasztala­tok. A sokszor kritikával szem­lélt, sőt elutasított városi kör­nyezet is mélyen és pozitívan megérintette. Iskolai kudarcai­nak hideglelős emlékét jórészt feledtették a pajtásaival kialakí­tott és nemritkán az író halálá­ig tartó barátságok. Közülük néhányat az irodalomba is át­emelt: egyik polgári iskolai osz­tálytársa, az 1948-ban elhunyt Kondoray Béla mindmáig „Bü- työk”-ként él a Tüskevár-olvasó ifjúság képzeletében. ► Bővebben: SONLINE.hu Ugye milyen szép ez az épületrész? Vajon hol látható? írja meg: Somogyi Hírlap Szerkesztősége, 7400 Kaposvár, Kontrássy u. 2/A, vagy emeltfejjel@sonline.hu

Next

/
Thumbnails
Contents