Somogyi Hírlap, 2011. augusztus (22. évfolyam, 178-203. szám)

2011-08-18 / 193. szám

12 SOMOGYI HÍRLAP - 2011. AUGUSZTUS 18., CSÜTÖRTÖK SAJTÓ ÉS TANULÁS Kerekedő világlátás két felvételi között •• a caernarfon Önállóságra is tanít az élet Eszaknyugat-Walesben A skandináv álla­mokban bevett szokás, hogy az érettségizett fiatal világot lát, dolgo­zik, tapasztal. Egyre többen in­dulnak el ezen az úton hazánk fiai- lányai is, amihez a kiforratlan élet­cél és a sikertelen felvételi vizsga is hozzásegíthet. Kilátás a kontinens széléről. Balassa Ábel a kaposvári Táncsicsban érettségizett, a felvételire készülve Walesben dolgozik. Érettebb és önállóbb lett, megtanult takarékoskodni, ám a családot, a barátokat és a hazáját hiányolja Tavaly ilyentájt nagy dilemma elé kerültem, mert miután felmen­tem az internetre és megláttam a felvételi eredményeimet, biztos­sá vált, hogy a 2010-2011-es isko­laszezont nem a felsőoktatásban fogom tölteni. Bár ezt igazából tudtam előtte is, mivel a pontjaim alacsonyabbak voltak, mint ami a kitűzött célokhoz elegendő lett volna. Eredetileg mindenképpen tovább akartam tanulni: mégis, egy jó gimibe jártam (kaposvári Táncsics - A szerk.), és körülöt­tem mindenki rangos iskolákat jelölt. Szerencsére sokukat fel is vették oda, ahova menni szeret­tek volna. Nekem nagyobb prob­lémáim is akadtak, matekból a túlélés volt a tét, és a többi tantár­gyat is próbáltam feljebb farig­csálni a cél előtt, több-kevesebb sikerrel. Két iskolát jelöltem meg végül, a Nemzetvédelmi Egyete­met és a Rendőrtiszti Fősulit, és bár kevés esélyem volt, de, ha már bejelöltem és befizettük, megpróbáltam a legjobbat kihoz­ni magamból. Mindkettőnél sike­rültek a fizikai, pszichológiai, és egészségügyi vizsgák, de sajnos nem értem el a 380 és a 410 pon­tot. A felszabadult nyár és sok pi­henés közepette kaptam egy hírt, hogy munkavállalói cégen keresztül ki lehet jutni külföld­re dolgozni, főként a szigetor­szágba, Angliába, Skóciába és Walesbe. Két hónapig jártam egy tanfolyamra, ahol segítet­tek elsajátítani mindent, benne a gasztronómia és a vendéglá­tás magas szintű angol nyelve­zetét. Hajóra és szárazföldre le­hetett menni, én nem hezitál­tam, szárazföldpárti vagyok. Ott szabadabb az ember szerin­tem. Végül is Észak-Walesbe, Caernarfon kicsi városába ke­rültem, ahol lassan kilenc hó­napja élek és dolgozom egy ho­telben, a Celtic Royalban. A húszórás út nagyon lefá- rasztott, késő este értem oda, az­tán telefonon sem értem el a szüléimét. A hotel recepciója mellett egy porter (szállodai mindenes) ügyködött, és ő segí­tett felhívni apát. Bemutatkoz­Európa jeles híressége a „caernarfon városa nem vala­mi nagy, körülbelül tízezres. A 13. században épült vára (képünkön) nagy híresség Wa­lesben és Európában is, de azon kívül nincs sok látnivaló, ám akadnak a közelben szép települések, hegyek-völgyek, na meg birka mindenütt. A helyi­középkori vár ek kedvesek, de inkább az idő sebb korosztály. Amúgy, az itte­ni embereket nem megbánt­va, jó vigyázni velük. A lá­nyok, a nők egész jó, csak az elején volt ne­héz, mint minden új dolog, ami­be belekezd az ember, és a leg­jobbat akarja kihozni magából, rutin nélkül. Később kirajzolód­nak a dolgok, és már a legki­sebb dolgot is megtalálja az em­ber a hotelben. Közvetlen srác vagyok, aki szeret kikapcsolódni is és szó­rakozni, így a munkatársakkal hamar jóban lettem. Jólesett, hogy kedvesek, segítőkészek, és hamar befogadtak. Nem mondom, lehet jobb ta­nulni (persze nem min­dig szerettem), de a munkám­ért itt 4 heti fi­zetést kapok, é s tam, és rákontrázott: Szia, Feri vagyok! Nagyon meglepődtem, hogy az első ember, akivel talál­koztam, magyar. Másnap regge­linél a staff roomban (személy­zeti szoba) húsz ember étkezett, ahol többeknél megfigyeltem, hogy nem helyi munkaerő, de álmomban sem gondoltam vol­na, hogy 80 százaléka magyar. A hotelben két-három walesit találunk, a többi magyar, lett, lengyel, és néhány angol. Konyhán kezdtem, aztán porterkedtem, sőt, éjjeli porter is voltam. A lényeg, hogy ahova kell ember, oda rakják be. Nincs sok választási le­hetőség, főleg az elején. A munka fizikailag és mentálisan is sok mindent megvehetek, ami­ről eddig csak álmodtam. Szép helyekre eljuthatok, amihez per­sze spórolni is kell, de most már jó ideje „savé money” program van. Az októberi szabadságomra is szeretnék félrerakni majd, ami minden nap, minden órá­ban eszembe jut. Alig várom, hogy a családomat és a barátai­mat újra láthassam, és kicsit ki­kapcsolódjak. Összességében megérte kijön­ni az új emberek, kultúrák meg­ismerése miatt, és persze egy kis pénzt is félre lehet tenni. Az angolom fejlődik, bár a sok ma­gyar miatt nem vagyok rászorul­va, hogy csak angolul kommuni­káljak mindenkivel. Nagyon örülök, hogy önállóbb lettem, sokkal érettebben gondolkodom, a magánéletem egyes egyedül a tízezres Caernarfonban már nagyon fiatalon babako­csistul járják a várost, nagyon jó pénz jár az államtól, ha va­lakinek porontya van. Arra a mondásra is itt kaptam fel a fejem, hogy a magyar nők a legszebbek a földön. Itt egy 14 éves is húsznak néz ki, úgy ki van sminkelve. ’’ intézem, ami helyén is van húsz évesen. Csak a gimnáziumi évek során, szégyen ide vagy oda, nem sok mindent csináltam ott­hon. De most, belecsöppenve a nagyvilágba, jó érzés saját ma­gamról gondoskodni. Furcsa érzés volt az elején, mert teljesen más kultúrában nőttem fel, de ezt is meg lehet szokni, mint mindent. Pár szót már walesiül is tudok, elég ne­héz, a némethez hasonló. Sza­badidőnkben gyakran kirándu­lunk, voltunk nagyobb városok­ban is, nevezetesebb helyeken, például a Manchester United stadionjában. Legutóbb pecáz- tunk, és bár semmit se fogtunk a boton kívül, jól elvoltunk. Ez azért nem tavi vagy folyami hor­gászat. Munka mellett próbálok rendszeresen edzeni, és figyelni az egészségre. Néha, ha van időnk, jó kajákat is összeho­zunk, télen például hurka- és kolbásztöltés részese lehettem életemben először, és ehhez Wa­lesbe kellett jönnöm. Az ittlétet jövő tavaszig terve­zem, aztán végleg haza szeret­nék menni, és felvételizni egy vendéglátóipari szakra. Ez per­sze nem zárja ki, hogy nem folytatom külföldön, persze va­lami melegebb helyen... BALASSA ÁBEL ^ Bármely egyszerű probléma | megoldhatatlanná fejleszt­hető, ha eleget töprengünk | rajta. i Az élet bizonytalan. Kezdjük | a desszerttel! | Nem iszom, nem dohány­zóm, nem nőzöm, minden 1 nap hatkor kelek. I Ha élne, ma ünnepelné ha­ll Iáidnak huszadik évforduló 1 ját. Im mi mm mm mm mm h De mindez megváltozik, ha kikerülök a dutyiból. Az alkohol öl, butít, és nyo­morba dönt! - most ez vagy nem igaz, vagy a sorrend rossz. A földön nincs értelmes élet, én is éppen csak beugrot­tam. Több ezer telefonszámot tu- " dók fejből, csak azt nem tu- ■ dóm, melyik kié. MM M HM MM MM MM ■! Az oldalt szerkesztette: Gáldonyi Magdolna Telefon: 82/528-151 E-mail: magdolna.galdonyi@axelspringer.hu TARCA Kockaság avagy a 21. század legjobban terjedő vírusa? Sokféleképpen hívják: kocka­ság, függőség, zárkózottság stb., tovább megyek, sokak sze­rint betegség, s abban a tévhit­ben élnek, hogy aki (tanulás mellett) napi 9-10(!) órát ül a számítógép előtt, az rehabilitá­cióra szorul, mert nincs szoci­ális élete, azaz nem tart szoro­sabb kapcsolatot a barátaival, ismerőseivel, sőt még a szülei­vel sem. Pedig ez egyáltalán nincs így. A köztudattal ellentétben, attól még, hogy valaki igy él, nem feltétlenül „beteg” vagy „rabja a számítógépnek”, per­sze ha ez iskolásként nem megy a tanulás rovására. Ezek közül a „függők” közül nem is mindenki az. Tapasztalataim szerint a mai (főleg magyarról tudok véleményt alkotni) játékostársadalomban ezek a bizonyos „gép előtt zombulók” csupán töredékei azoknak a játékosoknak, akik a gép előtt töltik szabadidejüket. Őket ne­vezzük függőknek. De akkor vajon a többi, napi 9-10 órát a számítógéppel játszó embert hogy nevezzük? Én jobban szeretem őket sokkal inkább „szociális életü­ket az interneten élőknek” ne­vezni, ugyanis ők NEM függők, és sokszor nem is azért játsz- szák a játékot, mert jó, hanem az egy-egy játékon belül kiala­kult magyar közösség miatt. Bátran állítom, hogy sokkal többen vannak, mint a tényle­gesen függők. Hogy honnan tudom? Én is jártam már eb­ben a cipőben. Soha sem azért játszottam, mert „juj, de jó, végre van értelme az életem­nek”, hanem mert találtam a játékon belül egy közösséget, amely a maga ügyes-bajos dol­gaival kiemelkedik a többi kö­zül, tagjai, amiben tudják, se­gítik egymást, és nincs köztük ellentét. Gyakran még a való­ságban sem ismerik egymást, csak egy dolog köti őket össze: a JÁTÉK, amit játszanak. Tehát mielőtt egy szülő/barát azt mondja a gyermekére/ba- rátjára, hogy beteg, előbb néz­zék meg konkrétan mit is csi­nál a gyermek a számítógép előtt. FOKI MÁTÉ. TOLDI Pénteken a kaposvári Fő téren Jam Session koncert Pély Barná­val. Nagy Laci Gitanoval, Temesi Bercivel,Romhányi Áronnal és Nyíró Áronnal > l <

Next

/
Thumbnails
Contents