Somogyi Hírlap, 2011. július (22. évfolyam, 152-177. szám)
2011-07-29 / 176. szám
11 SOMOGYI HÍRLAP - 2011. JÚLIUS 29., PÉNTEK KÖRKÉP bárdos lajos A balatonmáriafürdői nyaralóban minden nyári este a 20. század egyik legnagyobb hazai zeneszerzőjének-tudósának szellemében telik AZ ÁLDÁS-VILLA KARNAGYA Irigykedtem a máglyára, melyet minden este körülültek, s énekeltek. Merthogy máglya volt ez, nem holmi tábortűz, körötte negyvenen, hatvanan, attól függően, mely szakát írtuk a nyárnak. Vas András S persze vágyakozva néztem a telek közepén a röplabdapályát, melyen minden délután ádáz küzdelem alakult ki, persze soksok nevetéssel, ugratással. Gábor ugyan hívott, menjek át - ami nagy kitüntetésnek számított, hiszen nem nagyon keresték mások társaságát, elvoltak egymással, a rokonság is programot adott egész nyárra -, de hatévesen még nem éreztem elég bátorságot eny- nyi idegen emberhez. Pláne, amikor az egyik hétvégén még a megszokottnál is több autó fordult be a Rákóczi utcáról, köztük jó néhány külföldi rendszámmal. A stégeken sem fértek el - nekik volt egyedül dupla napozójuk az öbölben -, s olyan kidobózást még nem látott a máriafürdői partszakasz, amilyenből azon a hétvégén kijutott a nézelődő családoknak.- Nyolcvanan vagyunk - büszkélkedett Gábor, az egyik unoka. - És ugye, nyolcvanat is írunk, s most tartjuk a nagypapa nyolcvanadik születésnapját. Igaz, kis késéssel, hiszen valójában már előző ősszel betöltötte a nyolcadik ikszet, ám a nagycsaládot csak következő nyárra lehetett összehívni a világ és az ország szegleteiből. Meg aztán egy ilyen eseménynek nem is adhatott más otthont, mint az Áldás-villa. És a Békesség. Előbbit a családi legendárium szerint 1926-ban, utóbbit 1940-ben építette a családfő a Rozmaring, Balaton, Rákóczi és Olajfa utca által határolt telekre. Utóbbi ma már Bárdos Lajos nevét viseli. A zeneszerző-karnagy-zene- tudósét, akit ugyan munkája a fővároshoz kötött, ám nyaranta rendre feltűnt Balatonmária- fürdőn, s akinek nyaralója ma is gyermekei, unokái, déd- és ükunokái számára minden esztendőben a nagy családi találkozások helyszíne. S bár egyre több új névtábla kerül ki a kapura, a nyaraló mindig mindenkinek Bárdos-vüla marad. Kodály Zoltán értelmiségi családból származó tanítványa huszonhét esztendősen vert tanyát az akkor még lepusztult-falusias Máriafürdőn, egy esztendővel azelőtt, hogy meghívást kapott a Zeneakadémia egyházkarnagy- képző szakára. Addigra már elvégezte a zeneszerzői szakot - a muzsika szeretetét édesanyjának, Kaufmann Annának köszönhette, aki gyakran zongorázott öt gyermekének -, noha sokáig úgy tűnt, csak teher számára a zenetanulás. Ugyan már tízévesen hegedülni kezdett, ám eleinte kevés lelkesedéssel, aztán 17 esztendősen tanára kérésére beült kisegíteni egy kamaraegyüttesbe, s ezzel átszakadt a fal.- Amikor vasárnap összeültünk, és megszólalt a négy hangAz idén lenne 112 esztendős a Kossuth-díjas, Érdemes és Kiváló művész zeneszerző 1899-ben született Budapesten. 1920- ban vették fel a zeneakadémiára. 1921- ben egy táborozáson született meg első vegyeskari műve, a Szellő zúg távol. 1925- töl a budai Attila utcai gimnáziumban tanított és karvezetőként dolgozott, s átvette a Cecília Kórus vezetését. 1926- ban feleségül vette Waliczky Irént. 1928-ban a Zeneakadémia tanára lett. 1930-ban Kertész Gyulával megalapította a Magyar Kórus Kiadóvállalatot. 1938-ban társaival megszerkesztette az Énekes Ábécét, s az Országos Magyar Cecília Egyesület elnöke lett. 1941-ben a Palestrina és a Cecília Kórusból megalakította a Budapesti Kórust. 1947-ben a Mag)'ar Dalosegyesületek Országos Szövetségének is elnökévé választották. 1950- ben államosították a Magyar Kórus Kiadóvállalatot. 1951- től a Zeneművészeti Főiskolán újonnan induló zenetudományi tanszak zeneelmélet és zenei prozódia tanára lett. 1953- ban Erkel-díjat kapott. 1954- ben Érdemes művész kitüntetésben részesült. 1955- ben átvehette a Kossuth- díjat. 1966-BAN nyugdíjazását kérte a Zeneakadémián. 1969- ben 70. születésnapja alkalmából országszerte hangversenyeket szerveztek műveiből, s megkapta a Munka Érdemrend arany fokozatát. 1970- ben Kiváló művész lett. 1979-ben 80. születésnapja alkalmából országszerte hangversenyeket szerveztek műveiből, s a Magyar Népköztársaság babérokkal ékesített Zászlórendjével tüntették ki, míg a pápától a Szent Gergely lovagrend parancsnoki fokozatát kapta. 1984- ben 85. születésnapja alkalmából országszerte hangversenyeket szerveztek műveiből, Bartók-Pásztory-díjat, a római Magyar Intézettől Via Giulia- díjat kapott, s átvehette a Magyar Népköztársaság babérokkal ékesített Zászlórendjét. 1985- ben Gyermekekért-díjat kapott, s a zenetudomány akadémiai doktorává avatták. 1986- ban hunyt el Budapesten. Családi zenélés 1941-ben a Margit körúti lakásban Balatonmáriai minikoncert: Bárdos Lajos a gyerekei kórusát vezényli szer együttese, feltárult előttem a zenei mennyország - emlékezett vissza rá később. Az Attila utcai gimiben maturált, majd behívták katonának, éppen az első világháború végóráiban. Hogy mihamarabb szabadulhasson, beiratkozott a Műegyetemre, ám egy év után végleg a zene mellett tette le voksát. A Tanácsköztársaság évében mélyhegedűvel próbált bekerülni a Zeneakadémiára, ám nem indult ilyen szak, így a következő évben zeneszerzőnek jelentkezik - karmester akart lenni, s ez volt az első lépcsőfok az álom megvalósulásához. Siklós Albert osztályában kezdett, majd Kodálynál folytatta - aki 1921-ben került vissza az intézménybe, A zeneszerző domborműve a máriafürdői kápolna kertjében miután 19-es zenei direktóriumi tagságáért elküldték -, így tagja lett annak az osztálynak, akik 1925-ös vizsgahangversenyükkel erősen felbolygatták a honi zenei életet: „Hazug kakofónia” - írta művéről a Neues Pester lo- urnal, ám Kodály teljes mellszélességgel kiállt mellette. Zenetanárként egykori alma materében kezdett dolgozni, órái felkeltették a gyerekek érdeklődését: a tankönyvet mellőzve népdalokat, kánonokat tanított nekik. Hamar átkerült az Akadémiára, közel négy évtizeden oktatott - egyházzenei, zeneelméleti tárgyakat, kargyakorlatot és prozódiát, tárgyai nagy részének anyagát maga dolgozta ki - a különböző tanszékeken, 1949-es megszűnéséig tanszék- vezetőként jegyezte az egyházzene és egyházkarnagy szakot. Úttörőként újszerű, történeti szemléletű zeneelméletet tanított, híresek voltak dallamtani, stilisztikai elemzései. Ennek ellenére a kommunista rezsim az ötvenes években néhány évig - világnézeti megbízhatatlansága miatt - eltiltotta a tanár szakosok tanításától. Pedig a nyilas uralom idején Margit körúti lakásukban menekülteket bújtattak. Egy visszaemlékezés szerint 1944 karácsonyán „Bárdos Lajos, hogy elterelje a rémületet, a zongorához ült, és féktelen hangerővel jazz muzsikát játszott mindaddig, amíg a bombazápor le nem kergette az egész társaságot, (hamis papírostul!) az óvóhelyre...” Karnagyi pályafutását egy cserkészcsapat fiú-férfi vegyeskarának megszervezésével és vezetésével kezdte, majd első templomi énekkara, a Cecília kórus következett. Egy barátja ajánlotta számára a városmajori templom kórusát, eleinte ódzkodott a feladattól - visszaemlékezése szerint szerény képességű kis társaságot vett át, amíg a fiúkat tanította, a lányok horgoltak, ha a lányok énekeltek, a fiúk kártyáztak. Mégis 1942-ig velük dolgozott. Vezette az ország első számú oratóriumkórusát, a Palestrina Kórust is, a kettő egyesüléséből hozta létre aztán a negyvenes évek elején a Budapesti Kórust, majd 1946-ig a Mátyás templom karnagya lett, s csak orvosi tiltásra, két infarktus után hagyta el az együttest. Ismerői, tanítványai szerint karnagyként kétféle harcot vívott: a harmincas években a zenei maradiság, az ötvenesben pedig a zenébe mind erőteljes- ebben betüremkedő politikai ideológia ellen. Előbbi miatt alapította - kényszerből - volt csoporttársával, Kertész Gyulával kiadóját, a későbbi Magyar Kórus folyóirat és kiadót, melyet aztán 1950-ben államosítottak. Kottákkal, elemzésekkel, módszertani könyvekkel segítették az ország kórusainak munkáját. A kiadó állt az 1934-ben startoló Éneklő Ifjúság mozgalom mögött is. A zeneszerző Bárdos Lajost elsősorban a hangszeres, ezen belül is a kamaramuzsika vonzotta. Már a Cecília kórus vezetőjeként elkezdett kórusműveket komponálni, példaképének Palestrinát és Kodályt tette meg. Minden korosztály számára írt, szem előtt tartotta az énekesek lelki-hangi igényeit, s költők verseit éppúgy feldolgozta, mint a magyar népdalt, magyar és latin egyházi kórusműveit liturgikus használatra írta. „A zene gazdagítja a kedélyt, nemesíti az ízlést, fogékonyabbá tesz más szépségek iránt” - vallotta, s erre nevelte feleségével tizenegy gyermekét is. Akik aztán továbbadták ezt a gondolatot az unokáknak, déd- és ükunokáknak. S így a mai napig a nyári estéken felhangzik az ének- és gitárszó a máriafürdői telken a máglya körül. A tűz fényével keveredve a zene hangjai hosszan eljátszanak az Áldás-villa falán. És persze a Békességén... 5
