Somogyi Hírlap, 2011. július (22. évfolyam, 152-177. szám)

2011-07-26 / 173. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2011. JÚLIUS 26., KEDD KÖRKÉP sintértelep A kaposvári állatbarátok azt mondják: mindenkit fellármáznak, ha városukban két hét után elaltatja a gyepmester a befogott állatokat ALÁÍRÁSGYŰJTÉS A KUTYAÉLETEKÉRT (Folytatás az 1. oldalról) Dr. Máté Erzsébet, a kaposvári aláírásgyűjtés egyik elindítója el­mondta: megdöbbenéssel olvas­ták a múlt héten lapunkban, hogy az elkóborolt, kivert kutyákat két hét őrzés után elaltatják. Ha kell mindenkit fellármáznak, de nem hagyhatják, hogy ez megtörtén­jen.- Ismeretes előttünk, hogy a je­lenlegi menhely a Zaranyi erdő­ben van, áldatlan állapotban, de erről nem csak az egyesület tehet - mondta. - Eleve ilyen menhely lett kijelölve, autóval nem lehet behajtani, nincs köves út, csak sár és gödrök. Aki segíteni akart, az csak kézben, félórás gyaloglás után, nagy nehézségek árán tud­ta bejuttatni az adományozott élelmet, tápot. Aki egyszer be­ment, másodszor már meggon­dolta, hogy átvágja magát újra a sáron, bozótoson. Vajon nem lehetett volna nor­málisabb, kövezett úttal ellátott területet biztosítani a menhely- nek? Az egyesület a honvédségtől bérli a területet. Az Önkormány­zat adhatott volna lekövezett útról megközelíthető ingatlant, mivel rendelkezik ilyenekkel, de nem tette. Pedig az állatvédelem első­sorban állami feladat A menhely túlterhelt, jelenleg százötvennél is több állat van ott, nekik az elaltatás lesz a sorsuk? Tekintve, hogy az új telep csak 30-40 állat befogadására lesz al­kalmas, a létszámon felülieket le­mészárolják, leöldösik a 21. szá­zadban, Európa közepén? A Laj­tán túl ez biztosan kiverné a biz­tosítékot. Máté Erzsébet elmondta: nem nézik tétlenül az öldöklést. Azt ja­vasolják, hogy az önkormányzá­sokba kerül az ellátásuk, a kaposvári állatbarátok szerint azonban ez nem ok arra, hogy két hét után elpusztítsák a kutyákat ti telepre engedjék be a civileket, mintegy kontroll gyanánt és a se­gítségüket vegyék igénybe a gaz­di kereséshez. - A két hét utáni elaltatás nem európai és nem is emberséges. Jó érzésű ember ezt nem tartja sikertörténetnek. Az elaltatást el kéne felejteni, helyet­te együtt kellene működni a civi­lek által létesített menhellyel, gyógyítani és gazdit keresni az állatoknak, több reklámmal örök- befogadási napokat tartani s a gazdit kereső állatokat bemutat­ni a médiában, s az állatkínzókat szigorúan megbüntetni. Néhányan több, mások által kitett, megunt állatot tartunk már évek óta, hogyan nézzünk a hűséges kutya szemekbe, ha szó nélkül eltűrjük fajtársaik ki­irtását. Azt kérik a Kaposvári Önkor­mányzattól, hogy gondolja át ezt az ügyet még egyszer, hagyja él­ni a kóbor, megkínzott állatokat, találjon a kiirtás helyett más meg­oldást, hiszen másutt az ország­ban állatvédelmi őröket képez­nek a civilekből, fellépnek az ál­latkínzókkal szemben a társada­lom eszközeivel is, a rendőrök se­gítségére is számítani lehet. - Az életet tisztelni kell, az állatokét is. Barcson, Siófokon sikerült megfe­lelő állatmenhelyet létrehozni. Egy megyei jogú város miért nem képes humánus módon gondos­kodni az elárvult, emberek által cserbenhagyott, kitett, megkín­zott állatokról? Kaposváron csak megsemmisítő sintértelepre te­lik, ez mindenképpen szégyenle­tes, s hogy a cikkre válaszoljunk, miszerint költöznének a kutyu- sok - az Önkormányzat ki nem mondott szándéka szerint - csak a halálba, mért más alternatívát nem dolgoztak ki a számukra. A kutyák elaltatása ellen küzd valamennyi állatvédő szervezet. Szerintük két hét alatt nem lehet gazdit találni Nem költözik a menhely néhány óra alatt közel kétszá­zan csatlakoztak az internetre felkerült "Nem kell sintértelep, támogassák a menhelyet Ka­posváron!” szövegű petícióhoz. A hozzászólók többsége a sin- tértelepen várható kutya kivég­zések ellen tiltakozik. A PHILIP ÁLLATMENHELY nem költözik sehova, és teljesen füg­getlen a sintérteleptől - mondta Szántó Margit a menhely egyik tulajdonosa. - Tőlünk egyetlen kutya sem fog oda kerülni. Annyi történik, hogy a jövőben az ebrendészeti feladatokat nem mi, hanem a gyepmester látja el, ő gyűjti be a közterüle­teken kóborló kutyákat, majd - ha nem jelentkezik értük senki - két hét után valamilyen mó­don kivégzi azokat. Sokan tar­tunk tőle, hogy a régi módszer­rel: agyonveréssel, akasztással. Ez szerintünk a 21. század Eu­rópájában megengedhetetlen. A Philip állatmenhely továbbra is üzemel. Miután a város meg­vonta az éves három és fél mil­lióforintos támogatását, így az adók egy százalékából, svájci és német adományokból, szpon­zori pénzekből tartjuk fenn ma­gunkat. Aki kutyát akar, azt ar­ra kérjük, hogy először a sintér- telepről válasszon. Mi csak ivartalaníttatjuk az ebeket, de két hét után nem öljük meg őket. F. SZARKA Á. Sintértelep vagy kutyamenhely? Elaltatás helyett gazdát keresnek a kivert, kóbor ebeknek Siófokon, Barcson és Nagyatádon is kerüljön. A Barcsi Természet- és Állatvédő Egyesület 2004-ben éppen azért alakult, hogy meg­szüntesse a korábbi elaltatásos módszert. - Évente 50-60 állat talál új tulajdonosra, bár sajnos folyamatosan kerülnek be hoz­zánk új kutyák is, akiket közfog­lalkoztatottakkal közösen, sok segítséggel és adományokkal tu­dunk ellátni - mondja Récsei Viktória vezetőségi tag. - Az ön- kormányzattal együtt gondol­kodva megalakulásunk óta 350 állat került új gazdához. A sintértelepeken a végleges el­altatás gyakran nem humánus módszerekkel történik. Az elal­tatás költségei ugyanis elég ma­gasak. - A humánus altatásban van egy úgynevezett előaltatás, ami olyan, mintha a műtéthez kábítanánk el az állatot - tájé­koztat Szujóné Ponyi Andrea ál­latorvos. - Ezután jöhet csak az uniós elvárásoknak is megfelelő injekció valamelyik érpályába, amely viszonylag drága, de nem okoz fájdalmat; alapvetően görcsmentes légzésleállítást je­lent. Egy ilyen procedúra az ál­latorvosi költségekkel és vakci­naárakkal számolva egy nagy testű kutyánál akár a 8-10 ezer forintot is elérheti. A sintértele­peken akár a kutya életét is je­lentheti egy beültetett mikrochip, ami révén megtalálható az állat tulajdonosa. fónai i.- jeki g. az az önkormányzat, amelyik gyepmesteri telep létrehozására és fenntartására költ, ha ugyan­ezt a pénzt ivartalanítási akciók­ra és a kutyák chipezésére fordí­taná, többet érne el - vélekedik Matyiké Zsuzsanna, a siófoki állatmenhelyet működtető állat­védő alapítvány elnöke. S egyet­ért azzal, hogy nem mindegy: sintértelepnek emlegetett gyep­mesteri telepről vagy kutyamen- helyről beszélünk. Állatvédők és olvasóink (sőt: állatvédő olvasó­ink) körében is feltűnést keltett minapi híradásunk, miszerint gyepmesteri telepet alakított ki a város szélén a kaposvári önkor­mányzat, ahol két hét után elal­tatják a gazdátlan ebeket. álom - így reagál a siófoki ala­pítványi vezető arra, hogy uniós irányelv is sürgeti a sintértele- pek felszámolását Hazánkban ugyanis még dívik az a gyakor­lat, hogy a helyhatóságok vállal­kozóra bízzák e tevékenységet, aki fejpénzt kap minden kóbor kutya begyűjtése után. Neki pe­dig nyilvánvalóan nem az az ér­deke, hogy a törvény által előírt két hét után is tartsa, etesse a kutyát, gazdát keresve neki. S ezeken a telepeken a bevitt, ott tartott négylábúakról vezetett nyilvántartás is hézagos, bár van rá jogszabályi előírás... siófok kétségtelenül az egyik jó példa, hiszen a város támogatja az alapítványt, mely más forrá­sokból is adományokhoz jut, így valóban klasszikus állatmen­helyként működhet a Siófok és Balatonszabadi közötti telep. - Mi gazdát keresünk az elkóbo­rolt, vagy kivert kutyáknak - magyarázza Matyikó Zsuzsan­na. - Volt olyan év, amikor öt­száz kutya is megfordult a men­helyünkön, mostanában már kevesebb a befogadó gazdi, de négyszáz eb így is be- és kikerül évente. Ha egyébként gyepmeste­ri telep létrehozása helyett ivar- talanításra, chipezésre költené egy-egy önkormányzat, akkor egy idő után már csak feleennyi állat születne meg, s több is ta­lálna haza, vagyis végső soron kevesebb volna a kóbor eb az ut­cákon. A kutyák elaltatása ellen küzd valamennyi állatvédő szer­vezet Közös tapasztalatuk, hogy a sintértelepeken eltöltött két hét túl kevés idő arra, hogy egy ál­lat új gazdára találhasson. Sok ebnek akár egy-két évre is szük­sége - és esélye - kell, hogy le­gyen arra, hogy másik otthonba

Next

/
Thumbnails
Contents