Somogyi Hírlap, 2011. július (22. évfolyam, 152-177. szám)

2011-07-24 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 29. szám

2011. JÚLIUS 24., VASÁRNAP ii'iili i illlillHII|ilii i ....... iliiilllilll I lllMlliii ilr i'lilillw SZ TORI 5 nn iirrriii —m Biztos jövő nélkül nincsenek gyermekek népesedés Egy kisvárosnyi ember, mintegy 30-40 ezer fő tűnik el évente Magyarországról A születő gyermekek szá­mát illetően Magyaror­szág a sereghajtók között van Európában. Egyre ki­sebb az aktív népesség, ami azzal a veszéllyel fe­nyeget, hogy a most fiatal nemzedéket nem lesz, aki eltartsa. Erre figyelmezte­tett a Népességtudományi Intézet szakértője a kö­zelmúltbeli népesedési világnap apropóján. Rados Virág Nagy port vert fel szavaival Sol­tész Miklós, amikor arról be­szélt, miért kapnak mostantól a gyermeket szülő nők babakö­szöntő ajtódíszt. Mint azt szá­mos médium megírta, a népese­dési világnapon a szociális, csa­lád- és ifjúságügyért felelős ál­lamtitkár azzal adta át az ajándé­kot a Szent Imre Kórházban a kismamáknak, hogy „így is gyermekvállalásra ösztönözzék a fiatalokat”. Az ajtódísz eredeti célja ezzel szemben a hagyományteremtés, illetve régi tradíciók feleleveníté­se - mondta el Túry Krisztina, az ötletgazda Három Királyfi, Há­rom Királylány Mozgalom pro­jektmenedzsere. Kétszáz éve még zászlókkal díszítették fel az olyan házat, ahol gyermek jött a világra. Szokásban volt a koma­tál ajándékozása is, amit roko­nok, ismerősök hoztak. Segítet­tek a kismamának, hetekig főz­tek rá, vagy más módon gondos­kodtak róla. Külföldön ma is di­vatosak az újszülött érkezését kí­sérő szimbólumok. Az olaszok koszorúval, a dánok kis fagólyá­val ékesítik házaikat, a finnek felhúzzák a nemzeti zászlót. Magát a Három Királyfi, Há­rom Királylány Mozgalmat 2009- ben hívta életre Kopp Mária, az MTA Magatartás-tudományi In­tézetének igazgatója. Céljuk a gyermekvállalás segítése. Külön­böző projektjeik mellett lobbi­szervük a Népesedési Kerék­asztal. Utóbbinak harminc szer­vezet és magánszemélyek a tag­jai a tudományos és az üzleti élet területéről, az egyházak és a civil- szervezetek köréből. Feladatuk a lobbizás a mindenkori kormány­nál a népesedést elősegítő intéz­Évente ma 90-95 ezer újszülött jön világra Magyarországon, ami nagyon kevés. Családonként két babát kellene vállalni a jelenlegi 1,3-as átlag helyett, hogy a társadalom újratermelődjön. kedésekért. Elérték, hogy beve­zessék a családi adózás rendsze­rét; hogy részben tehermentesít­sék a gyermeket nevelő bírónő­ket; hogy könnyítsenek a rész- munkaidő adózási feltételein; hogy csökkentsék a munkáltatók terheit, ha részidőben foglalkoz­tatnak anyákat. Programot írnak ki idén vállalati minibölcsődék lé­tesítésére; újra meghirdették a családbarát munkahely pályáza­tot; pályázatot írtak ki az atipikus munkahelyek (alkalmi és táv­munka, részmunkaidő) támoga­tására - sorolta Túry Krisztina. Számos javaslatukra azonban kormányrészről többnyire az a válasz: nincs rá pénz. Pedig a Kerekasztal legfontosabb aján­lásai éppen azokat a körülmé­nyeket célozzák, amelyek mel­lett az emberek szívesen vállal­nának gyermeket. Ezek a már említett rugalmas munkaidő, részmunkaidő, otthoni távmun­ka lehetőségeinek megteremté­se, a rugalmas gyermekgondo­zási hálózat kialakítása, átvált- hatóság a készpénzben kapott támogatások és a gyermekneve­lést segítő szolgáltatások között, családbarát munkahelyek, ön- kormányzatok, felsőoktatási in­tézmények, lakástámogatás, „fecskeházak” gyermekes fiata­loknak, illetve a társkapcsolati készségek fejlesztése. A fentieket tartja a hatékony népesedéspolitika zálogának dr. Pongrácz Tiborné is, a Központi Statisztikai Hivatal Népességtu­dományi Intézetének igazgató- helyettese. A vizsgálatok szerint Magyarországon, bár a nők 95- 96, a férfiak 89 százaléka akar gyermeket, növekszik a gyer­mektelen nők aránya. Míg ez a 90-es évekig 10 százalék körül volt (a háttérben főként egész­ségügyi okok álltak), addig a je­lenleg szülőképes generációknál az arány megduplázódott, azaz várhatóan 20-25 százalékra emelkedik. Az úgynevezett tel­jes termékenységi arány nálunk most 1,3, ami azt jelenti, hogy jelenleg egy nőnek átlagosan ennyi gyermeke születik. Éven­te 90-95 ezer újszülött jön a vi­lágra. Ez nagyon kevés - mond­ja Pongrácz Tiborné -, hiszen a családonként vállalt gyerekek számának 2 felett kellene lennie ahhoz, hogy a társadalom újra­termelődjön. Ha a halálozásokat és a születéseket együtt vesszük figyelembe, akkor megállapítha­tó: évente 30-40 ezer fő, azaz egész kisvárosnyi ember tűnik el Magyarországon. És a tenden­cia folytatódik. A társadalom elöregedése (ez egyébként egész Európában jel­lemző) nagy veszélyeket rejt ma­gában. Az idős korosztály aránya megnő, de hiányozni fog az aktív népesség, amely eltartaná őket. A gyermekvállalásnak viszont el­engedhetetlen feltétele, hangsú­lyozza a szakértő, ami ma nálunk nincsen: a biztonságérzet, a pozi­tív jövőkép. Teljes termékenységi arányszám Európa országaiban (egy nőnek átlagosan ennyi gyermeke születik; a felmérés 2009-ben készült, a tendenciák azóta romlottak) Forrás: Eurostat Miről lehet megismerni az igazi szerelmet? RADOS VIRÁG VITÁBA KEVEREDTEM távoli nŐÍS- merősömmel, R.-rel. A jó pár- kapcsolatról. A labdát közös is­merősünk dobta fel: azt állítot­ta, csak akkor derül ki, igazi-e a szerelem, amikor a szerelme­sek elválnak. Szerintem vi­szont az igazi szerelem egyik fő ismérve, hogy a szerelme­sek nem válnak el egymástól. Talán csak a halál által. ezen a ponton kapcsolódott be R. Az igazi szerelmet arról le­het megismerni, mondta, hogy képes vagy-e az imádott férfi­ért úgy is rajongani, ha nagyo­kat böfög a tévé előtt, álló este a meccset bámulja, továbbá nyakló nélkül vedeli a sört. És a lábán büdös a zokni. Na, ha még így is odavagy érte, szö­gezte le R., akkor tényleg ő a . nagy Ő. A nőtársadalomnak pedig el kellene felejtenie az ósdi „holtomiglan-holtodiglan” dumát. R. itt a gyengébbik nem emancipációjára gondolt, amely nem tűri a kapcsolati kalickát, hanem huss, kiröp­pen belőle a szabadságba. megkérdeztem tőle, honnan vette ezt a maszlagot. A válasz az volt, hogy ha majd én is annyi mindenen túl leszek a párommal, mint ő, akkor egyet fogok vele érteni. Hát, ez bizony nehezen jön össze, gondoltam, mert az én férjem félévente, ha legurít a barátai­val egy üveg sört, böfögni pe­dig nem szokott. És a foci sem érdekli. De ha szeretné, sem bambulhatna előtte, mert a té­vészolgáltatást közös meg­egyezéssel, spórolás végett le- mondtuk. az én férjem másban jeleske­dik. Türelemmel végigcsinált mellettem egy mellrákműtétet plusz a kemót és sugárkezelést. Azt sem tudta, hogy tegyen a kedvemre, amikor tavaly ősszel megoperáltak, és a hasfelmet- szős műtét után két teljes hóna­pig nyomtam az ágyat. Ellátta körülöttem a háztartást, min­denféle jóval etetett-itatott. Ami­óta együtt vagyunk, három sze­retett családtagunkat veszítet- „ tűk el. Vigasztaltuk egymást a gyászban, gyakran egymás vál­lán sírtunk. R. MINDEZT VÉGIGHALLGATTA. majd közölte: nagyon „európai- as”, hogy ha gondokról van szó, én mindjárt betegségekre és a halálra „asszociálok”. De higgyem el, vannak ezeknél súlyosabb problémák. Kínom­ban megkérdeztem tőle: talán Afrikában éhezik a pasijával? Netán nincsen még világbéke? Mire R. felhúzta az orrát, és ki­szállt a vitából azzal, hogy ő ilyen alacsony szintű társalgást a továbbiakban nem hajlandó folytatni. ELMESÉLTEM AZ ESZMECSERÉT idős szomszédasszonyomnak, az özvegy Zs. néninek. Negy­venöt évig élt házasságban a férjével, aki fiatalon megbete­gedett. Zs. néni huszonhárom esztendeig ápolta, pénzt és fá­radságot nem kímélve még külföldi kezeléseket is intézett neki. Mellette volt a haláláig. R. okoskodására csak legyin­tett. „Bolond lyukból bolond szél fúj - mondta -, nem kell foglalkozni vele.” Konferencia Akiknek semmi nem számít, akiket semmi nem tántoríthat el, hogy összejöjjenek, és megvitassák a jövőt. A Mikulások szokásos éves konferenciájára 120 pirosruhás érkezett a világ minden részéről Dániába. Itt éppen az amerikai delegációt ünnepük a helyiek, amint a koppenhágai kikötőben lábat mosnak. Kellett is a felfrissülés: hőhullám sújtja Amerikát, 35-40 fokos nyárból érkeztek a kitikkadt Mikulások.

Next

/
Thumbnails
Contents