Somogyi Hírlap, 2011. július (22. évfolyam, 152-177. szám)
2011-07-23 / 171. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 20ll. JULIUS 23., SZOMBAT KORKÉP 11 A saját vízbázisból még strandra is futotta A légópincében akár egy hetet is eltölthettek volna a dolgozók Állatot bevinni tilos! - magatartási szabályok az óvóhelyen Hajdan, a fénykorban kétezer- hétszázan dolgoztak a kaposvári textilművekben, ma vevőre vár az ürességtől kongó komplexum. Vas András A gyári belépők felmutatása felszólítás nélkül is kötelező! A bejáratnál olvasható felirat komoly mozgást feltételezne, ám egy lélekkel sem találkozunk még az előtérben sem: már több mint három és fél esztendeje - egészen pontosan 2007. november 30. óta - bezárt a kaposvári fonoda. A Coats Magyarország Cérnagyártó- és Értékesítő Kft. az utolsó körben 195 munkásától vált meg, s gazdaságtalan termelésre hivatkozva leszerelte, s keletre telepítette át a gépeket.- Miután elment a Coats, a kisebb bérlők sem maradtak sokáig - vezet irodájába Musics Imre, a Kaposvár- Tüskevári Ingatlanhasznosító Kft. ügyvezetője, azaz a hajdani kaposvári textilgyár jelenlegi tulajdonosa. - Ugrásszerűen megnőttek a költségeik, érthető a döntésük. A legtovább egy dohánytermék-forgalmazó tartott ki, ám jelenleg teljesen üresen áll a több mint 168 ezer négyzet- méteres ingatlanegyüttes.- Ezek a büszkeségeink - mutatja Terdik János a földszinti folyosó vitrinjeit, ahol a gyár tűzoltóbrigádjának relikviái kaptak helyet. A túlsó falon a gyár elmúlt harminc évének kiválóságai, fonónők, művezetők mosolyognak, vagy éppen komoly arccal néznek az egykori fotós objektívébe. Terdik János mindegyiküket ismerte, hiszen a jelenlegi gazdasági vezető, aki egyben amolyan mindenes 1983 óta dolgozik a textilgyárban. Volt művezető, marketinges, vevőkapcsolati referens, egyszer, a végórákban még ügyvezető is.- Ekkoriban még több mint ezren dolgoztak a textilben - int a tablók felé. Persze a csúcsidőszakhoz, a hatvanas évekhez képest már ez is kevésnek számított, a fénykorban 2700 embernek adott munkát az idén hatvan esztendős gyárépület. Melynek alapkövét 1951. április 29- én tette le Kiss Árpád könnyűipari miniszter, miután az első ötéves terv legnagyobb könnyűipari beruházásaként az Országos Tervhivatal egy évvel korábban úgy döntött, textilműveket épít Kaposváron. A szándék komolyságát jelezte, hogy tizenhét nappal a Népgazdasági Tanács gyáralapító határozata után Kiss elvtárs már lottyanthatta is az első kanál betont az alapkőre... Komoly dohszag fogad, amikor belépünk a Böhönyei János Ybl-díjas építész tervezte gyárépületbe - anno a természetes szellőzést kispórolták. Három emelet, szintenként vagy hatezer négyzetméteres termek, végeláthatatlan oszlopsorok, nem kell hozzá erős fantázia, hogy elképzeljük, micsoda hangzavar és sürgés-forgás lehetett itt, amikor gőzerővel zajlott a termelés. Százasával állhatták a gépek, melyek csattogva-kat- togva ontották a fonalat, cérnát - mikor, mi volt a gyár fő terméke.- Mivel az oszlopokhoz a statikai biztonság miatt nem lehet nyúlni - mutat körbe Musics Imre -, valameny- nyire behatároltak a lehetőségeink. Ám egy összeszerelő üzemnek vagy logisztikai központnak ideális otthona lehetne a hely. Persze némi állagfelújítás után. A termekben a parketta jó néhány helyen felpúposodott - igaz, egy modern Gyárat vegyenek! üzemben már nem is ilyen burkolatban gondolkodnak. Akkoriban viszont a fonónők egészségét óvandó, felfázás ellen szépen leparkettáztak vagy húszezer négyzetmétert... Hogy másként is ügyeltek az egészségre, a Hallásvédő eszközök használata kötelező! tábla jelzi - a hatékonyságát persze megkérdőjeleznénk, a szövőnők jelentős hányada bizony nem használta őket, főként a régiek állították, zavarja őket, ha nem hallják, hogy megfelelően mű- ködik-e a gép. így viszont a textilesek közül sokak hallása sínylette meg az elképesztő zajt.- Itt jött be az alapanyag - megyünk egy helyiséggel arrébb a hatalmas előkészítőbe, ahol válogatták, osztályozták anno a hatalmas gyapotbálákat. Üzbég, tádzsik, egyiptomi, néha kínai szállítmány érkezett, a Raktár utcánál saját leágazása volt a gyárnak, onnan gördültek be a vagonok. A bálaszállító brigádok aztán átpakolták őket belső kocsikra, s a válogatás után az alapanyag ment a tisztítóba. Ahol a mennyezeten vastag csövek futnak körbe vízzel és sűrített levegővel, s a technika természetesen ma is működőképes.- Volt érdeklődő - jelenti ki Musics Imre -, csak éppen jött a válság, s visz- szalépett. Most, hogy valamelyest javult a gazdasági helyzet, megint akadnak érdeklődők, s hogy legyen esély elKamerák vigyázzák az üres épületegyüttest adni, rengeteget költünk állagmegóvásra: csak tavaly ötezer négyzetméternyi födémet szigeteltünk le, emellett az egész épületet bekameráztuk, ne tudják szétlopni. Ennek ellenére néhány helyen látszanak a beázás nyomai, persze a textilgyár összehasonlíthatatlanul jobb állapotban van, mint a belvárosban az egykori ruhagyár. Itt a természet, bár lehet, hogy erősen próbálkozik, nem tudta visszavenni ősi jussát, a terület gondozott, nincsenek elburjánzoú cserjések, s fák sem nőttek az épületekbe.- Ez a gyár legjobb állapotú része - jegyzi meg rezignálton Terdik János, s a kerítésen túlra, a Borostyánvirág Anyaotthon közelmúltban felújított épülete felé int. - Ez volt a bölcsőde. Mögötte az óvoda is a textilé volt, sőt, a környező utcák is a gyár miatt épültek ki. Hatvanegy éve itt még kukoricafóld volt, a Hajnóczy utcától kifelé, a Jutái út két oldala mind a gyár miatt épült. Itt kaptak lakásokat a dolgozók. Akiknek a városba sem kellett bemenniük, hiszen a fonoda mindenben kiszolgálta őket. Textiles generációk nőttek fel, a szülők a gyárban dolgoztak, gyerekeik a helyi óvodába jártak, majd később jöttek szakmát tanulni a tanműhelybe. Fonónőket, műszerészeket, forgácsolókat, megannyi vasipari szakmunkást képeztek itt, a gyár Egy használaton kívüli szárnyvonal ugyanis teljes és saját kiszolgáló-személyzettel rendelkezett. Sőt, saját víztisztító üzemmel, s két kúttal is rendelkezett, azaz egyáltalán nem terhelte a város közműrendszerét. A vízbázisból még saját strandra is futotta, melyet az idők múltán már a városiak is használhattak. A medence mellett a tűzoltógyakorlópálya maradványai látszanak, mivel kiemelt tűzveszélyességi fokozatú üzem volt, állandó készenlétben állhatták a gyár tűzoltói. Akiknek vélhetően nagy teher került le a vállukról amikor az üzem átállt szénfíítésről gázra: egy veszélyforrás szűnt meg a széncsúszda felszámolásával, melyet hamarosan az egyik iparvágány felszedése követett. Már vagy bő órája sétálgatunk a valóban hatalmas területen, s eddig tényleg csak be-bepillantottunk a hajdani legfontosabb helyekre. A túra egyben kisebb időutazás is, hiszen néhány helyen még a hetvenes-nyolcvanas évek nívójába botlunk, másutt, például a villanyt végleg leoltó Coats, vagy a dohányforgalmazó irodái a legmodernebb huszonegyedik századot idézik.- Darabjaiban egyszerű lenne értékesíteni a gyárat - állítja Musics Imre -, ám nehéz lenne felosztani, így egyelőre egyben próbáljuk. Az egészhez persze hozzátartozik a légópince-rendszer is. Néhány lépcső után tényleg egy másik korba érkezünk, páncélozott ajtók, zegzugos, kisebb termekkel, folyosókkal, tároló- és fürdőhelyiségekkel szabdalt labirintusba, ami jól szimbolizálja az alapítás, az ötvenes évek elejének abszurd gondolatvilágát. Több ezren férnének el, ha szükség lenne rá, s a szellőzőberendezésnek, valamint a felhalmozott készleteknek - elképesztő mennyiségű szani- téctáska, tábori ágy és gázálarc áll még mindig a polcokon - köszönhetően akár egy hetet is eltölthetnének idelent, ha úgy hozná a sors. Persze szigorú szabályok között, az étel-ital szűkén porciózva, s még a mozgás is korlátozva, ugyanis a nyugalmi állapot kevesebb oxigént kíván. A nyugalomra jelenleg nem lehet panasz. Báf ennek most senki sem örül...
