Somogyi Hírlap, 2011. július (22. évfolyam, 152-177. szám)
2011-07-12 / 161. szám
mmmm SOMOGYI HÍRLAP - 2011. JÚLIUS 12., KEDD OLVASÓI LEVELEK üf $ WM 88$ i M 8$ ' Ml HMM - M Direkt bementem harminc üzletbe, s csak négy helyen köszöntek vissza A minap olvastam kedvenc újságom, a Somogyi Hírlap címlapján, a Vegye észre rovatban, hogy a kötelező Viszontlátásra köszönés helyett a Viszlát úgymond pontlevonással jár némely üzletekben. Az aznapi lapot egyébként egy családnak kölcsönadtam a házban, ezért nem tudom a leírtakat pontosabban idézni. m Nem bármiféle előírás, hanem az udvariasság miatt illik köszönni. Na, más ügyek mellett - ilyen például, hogy a kaposvári közterületeken senki ne dohányozzon, mert tiltás van érvényben - a köszönés is az egyik vessző- paripám. Emlékszem, egy-két esztendeje körülbelül harminc kaposvári üzletbe tértem be direkt köszönni - persze nem egyeüen nap alatt -, s striguláztam. Ha jól emlékszem, akkor mindössze négy üzletben köszöntek Jó napot kívánok!-kal, a Jó napot! vagy a semmi helyett. És szó sem volt Viszlátról. Hol van erről előírás? Én arra ugyanis nagyon kíváncsi lennék! RUISZ GYÖRGYNÉ, KAPOSVÁRI NYUGDÍJAS PEDAGÓGUS Hiányoztak a betűk, de megoldották Öreglakon! Nemrég írtam a Somogyi Hírlapban, hogy a Fonyód-Kaposvár vasútvonalon az Öreglak tábla nem volt olvasható, mert hiányoztak betűk, olyan volt, mint egy keresztrejtvény. Régóta bosszantott ez, mert én nagyon szeretem Öreglakot! Ezután is így fogok tenni, ha valami gondot látok. A cikk megjelenését követően ugyanis a hiányzó betűket pótolták, pontosabban új táblát helyzetek el. Nem tudom, hogy a település önkormányzata vagy a MÁV tette-e ezt, de nagyon jól tette. A vasúton utazók ugyanis ettől fogva nem úgy mennek el Öreglak mellett, hogy ez egy olyan falu, ami nem ad még a külcsínre sem. Köszönet mindazoknak, akik tettek szeretett falum érdekében! K. 0., KAPOSVÁR VirágSZŐnyeg Űrnapjára. A nagyatádi hívek egy csoportja virágszőnyeggel kedveskedett társainak űrnapjára. A templomba járók örömmel fogadták Mind többen a munka rabjai probléma Robotolás közben az emberek elfelejtik a civil életüket Valakinek megváltást jelent a munkaidő vége, ám valakinek sosem jön el az. Akad, aki éjt nappallá téve dolgozik, sosincs egy szabad perce sem, egyszerűen nem képes kizárni a munkát az életéből. Egyre gyakrabban találkozni ilyen megszállott emberekkel. Ki tudja, mi hajtja őket? A munka szeretete, a szenvedély, a bizonyítási vágy vagy talán a magány előli menekvés? Ők azok az emberek, akiket mindennél és mindenkinél jobban érdekel az állásuk, akiknek egyetlen fő életcéljuk a karrierjük haladása. Baráti társaságban, a magánéletükben is kedvenc beszédtémájuk az éppen aktuális feladatuk. A munka megszállottjai csak akkor érzik hasznosnak magukat, ha minél több feladatot minél rövidebb határidő alatt tudnak teljesíteni. Teljesen függővé válnak, mintha valamiféle szenvedélybetegek lennének. S közben - sajnos, sokak, a körülöttük élők, a családtagok, barátok bánatára - elfelejtik rendes, civil életüket, szeretteiket és az örökös körforgásban elveszítik saját magukat is. Rengeteg ilyen ember szaladgál közöttünk. Felsővezetők, alkalmazottak, és egyszerű munkás embereket is megfertőzött már ez az újfajta vírus, ami tönkre teheti az embert. Egy idő után felőrli idegeit, türelmét, erejét és ronccsá változtatja azt. Mindemellett a megfeszített tempóban az élhajhászok elfelejtik élvezni munkájuk gyümölcsét. Kiégnek. Egy idő után már nem tudnak örülni sikerüknek, elfogynak álmaik, terveik. Robottá válnak. Ez lenne a jövő? Sok embernek meg kellene tanulnia lassítani, piheni, nemet mondani másoknak. Még akkor is, ha pénzről van szó. El kellene szakítani azt a bizonyos fonalat, ami függővé tesz. Mert a szabadság mindenkinek jár. NÉMETH NIKOLETT, TAB Három nyelven szólva, mégis szót értve együttműködés Soha ennyien nem voltak még a vízvári falunapon, mint idén Három nyelven köszöntötték a több száz vendéget a vízvári falunapon, ahol Kozma László polgármester, Branko Kolar, Ferdinandováci polgármester és Bogdán Péter a területi cigány önkormányzat kabinetvezetője mondott beszédet. Mindenki a saját nyelvén mondta el, hogy milyen fontossággal bír a népek közti kapcsolatok ápolása. Azért volt több egyszerű falunapnál ez a rendezvény, mert a résztvevők, szervezők mindenki számára példát mutattak abból, hogyan lehet a megbékélést, a barátságot és az összetartozást erősíteni. Az embereknek szükségük van erre, elegük van az állandó marakodásból és széthúzásból. Ez az érdeklődésből is látszott; ahogy Vízvár polgármestere is elmondta, településén soha nem volt még ennyi ember a falunapon, mint most hétvégén. Gyékényestől Lakó- csáig rengetegen eljöttek, magyarok, horvátok, Dráva menti romák egyaránt, hogy megtalálják egymással a közös hangot és együtt tapsoljanak a hazai és a határon túli énekeseknek és táncosoknak. Köszönet érte. KALÁNYOS ISTVÁN A városligetből sajnos eltűnt a híd, ráadásul a szigetet benőtte a sás, nád A napokban vendégeink érkeztek vidékről és dicsekvésképpen megmutattam az elkészült kaposvári belvárost, mely lenyűgözte ismerőseimet. A belváros után következett a városliget mely szintén elnyerte vendégeim tetszését. De sétánk nem lehetett maradéktalanul örömteli, ugyanis a városligetben eltűnt a szigetre bevezető híd, lassan már nyoma sincs úgy benőtte a sás, a nád. Belesve a szigetre, ott is irtózatos gaztenger van. Kérem érdeklődjék meg az illetékes önkormányzati, városi vezetőktől mikor mehetünk ismét be arra a gyönyörű szigetre! F. I. A strandokon is figyeljünk oda egymásra! Ilyenkor a nyári szezonban legszívesebben a strandon pihenjük ki az egész évi fáradalmainkat, gondjainkat, bajainkat. Nincs jobb, mint amikor a napsugár melegíti bőrünket, egy jéghideg ital marja torkunk, amikor a főtt kukorica illata betölti a levegőt, és csak úgy belecsobbanunk a hűsítő mélybe. De a strand is számtalan veszélyt rejt. Míg ugyanis gyanútlanul a vízben úszkálunk, addig táskáinkra, ékszereinkre, értéktárgyainkra vadászó tolvajok lepik el a partot. A nagy tömegben a legtöbbször észrevétlenek, s válogatás nélkül mindent visznek, ami a kezük ügyébe kerül. Utánuk pedig marad a bosszankodás, szitko- zódás. Pedig ezek elkerülhetőek lennének, egy kis odafigyeléssel, óvatossággal. Jó volna, ha az emberek meggyőződnének arról, hogy hol hagyják autójukat, és mit hagynak abban szem előtt. A legprakükusabb megoldás az lenne, ha semmi számukra értékes dolgot nem vinnének a strandra. Sok fürdőző- helyen ma már van értékmegőrző ahol biztonságban, tudhatjuk tárgyainkat. Ha pedig egykét dolgot mégis létfontosságúnak tartunk, legjobb, ha barátainkkal, ismerőseinkkel felváltva figyelünk azokra. EGY PÓRUUÁRT OLVASÓJUK Dráva menti motívumok a határfolyón túl, Koprovnicában szomszédolás Egy kis busznyi érdeklődő indult útnak Csurgóról, mézes pálinkával is megkínálták őket Immár a 17. Podravski Motivi - Dráva menti Motívumok címmel rendezvénysorozatot szerveztek szomszédaink a horvátországi Koprivnica-Kapronca városában, mely a régió egyik legnagyobb kulturális, gasztronómiai és művészeti értékeit bemutató fesztiválja. Ez alkalommal Csurgó városát, és magyar szereplőket is meghívták a szervezők, és így egy kis busznyi érdeklődővel és szereplővel indultunk útnak, melyre városunk polgármestere Füstös János is elkísért bennünket. így lépett fel a környékünket képviselő Drávagyöngye Ifjúsági Néptánc Egyesület Morzsa néptánccsoportjának, ügyes, lelkes kis fiatalokból álló csapata. A közönség bíztató tapsa mellett mutatták be tánctudásukat. Értvén és beszélvén a horvát nyelvet örömmel hallgattuk az előttünk és mögöttünk felhangzó a kitartásukat, tánctudásukat dicsérő, elismerő szavakat. A rendezvény helyszíneit a nap folyamán végigjárva a kedves fogadtatást mindenütt tapasztalhattuk. Már az első standnál, miután meghallották a magyar szót, mézes pálinkával, mézborral és süteménnyel kínáltak bennünket. A magyarokat mindig is testvérként és jó szomszédként kezelő horvát nép szerető vendégfogadása itt is megmutatkozott. A város főterén rengeteg látnivalóval, a népi és tájjellegű értékeket bemutató érdekességekkel találkozhattunk. Az utcára kihelyezett galérián megcsodálhattuk és megvásárolhattuk a messze földön híres Podravinai naiv festők képeit. A főtér közepén berendezett, az 1900-as évek elejét idéző parasztházba belépve, mintha csak a mi magyar nagyanyáink szobáját pillantottuk volna meg! A parasztbútorok, a vetett ágy, a pirossal szedett kézi szőttes abrosz, a színes rongyszőnyeg, szentképek a falon, de még az ablakra tett fehérrel hímzett, keményített, slingelt függöny is mintha csak egy magyar parasztház tisztaszobájából került volna ki. A határokon átnyúló, a Dráva által el nem választott, hanem összekötött régiónk számtalan közös szokását, értékét találhattuk meg itt is. Gasztronómiai kultúránk közelségét, a két konyha egymásra hatását mutatta az ételek azonossága is. A mindkét nép nyelvén ugyanúgy nevezett nudli, mákkal és dióval, a mi rétesünket idéző „strukli”, a pirított laska és a lángos, a gulyás és a kisfröccs mind-mind a két nép kölcsönös egymásra hatásának a mutatói. Elhaladva a sütő-főző helyek mellett, számtalan régi, már- már elfeledett népi mesterséget bemutató fonott vesszőkerítéssel körülvett kis udvarba pillanthattunk be. így élőben láthattuk a cséplést, az eredeti, részben magyar feliratú cséplőgéppel, a nemezkészítést, az üvegfúvást, a patkókészítést, a cipővarrást, a bádogos munkát, a kézi szövést, a kötélfonást, a nyírágsöprű készítést és számtalan sok olyan népi mesterséget, melynek eredetíség, szer- számzata és korhűsége, és a magyarral való azonossága ámulatba ejtette a nézelődőket. A magyarosan csak Kaproncának nevezett szomszédos város rendezvényei, de akár hétköznapjai révén is méltán megérdemel egy szép kirándulást és nézelődést a magyar szomszédoktól, hiszen a megye és a régió bármely pontjáról egy belátható utazással elérhető. Ezeket a találkozási alkalmakat lehetőség szerint nekünk is ápolni és bővíteni kell, ugyanis az egységre törekvő Európán belül is kell hogy maradjanak és legyenek is olyan határokon átívelő régiók, melyek vállvetve őrzik meg és erősítik egymás közös kultúrájának értékeit, a közös múlt emlékeit VARGÁNÉ HEGEDŰS MAGDOLNA, CSURGÓ ■ Sokan tapsoltak a Dráva- völgye ifjú táncosainak.
