Somogyi Hírlap, 2011. július (22. évfolyam, 152-177. szám)

2011-07-09 / 159. szám

4 MEGYEI KÖRKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2011. JÚLIUS 9., SZOMBAT A Békesség Kapujáig jutott a kiscserkész a rend-újraalapító A muzsika hangja története inspirálta, de a musical nem tetszett neki Ancilla nővér negyven éve választotta a szemlélődő apácák közösségét Váli Ancilla BÁR TÖBB TÍZEZREN döntöttek úgy a rendszerváltás előtt, hogy külföldi útjukról nem térnek haza többé, azaz disszi- densként élik tovább életüket, hozzá hasonló indokkal keve­sen váltottak illegálisan ha­zát mindenáron a szemlélődő apácák nonnbergi kolostorá­ba akart jutni Ifjú tanítónő­ként, turistaútlevéllel, egy szál farmernadrágban lépett ki Ausztriába negyven esztende­je, s bár néhány napig bele­kóstolt egy burgenlandi zárda életébe, nem változtatta meg döntését, s a Sabburg melletti Nonnberg felé vette az irányt Három évvel később tette le egyszerű, majd 1978-ban örök­fogadalmát, s akkor úgy tűnt, az Alpok lábánál éli le életét harmadik, magának tett foga­dalmát - ha szabad lesz az or­szág, itthon újra meghonosítja a több mint 450 éve feloszla­tott rendet - követve tért haza a rendszerváltással, először Budapestre a családjához, hogy aztán hetvenkét hely fel­térképezése után úgy döntsön, Kaposszentbenedeken alapít zárdát Ahol „meleg volt a ta­laj”, hiszen egykor állítólag bencés rendház állt a Barát­dombon. Mégsem oda, hanem osztrák, német és belga ado­mányokból, lappföldi fenyőből a völgybe épült a Békesség Ka­puja, melyet Balás Béla püs­pök szentelt fel 1994-ben. REMÉNYKEDETT BENNE, hogy OZ óriási hagyományú rend - Szent István felesége, Gizella Esztergomban alapított zárdát nekik, s tagja volt Caritas nő­vér, akinek tanácsára Szent László kegyelmet adott Sala­monnak - sikeresen újjáéled, ám több mint másfél évtized után is egyedüli állandó lakó­ja a kolostornak. Vendégsereg bői viszont nincs hiány, mint ahogyan a nővér is belakta Bárdudvarnokot - hittant ok­tat, nyelvórákat tart, kereszte­lőkre készít fel -, de rendre fel­tűnik, hol apácaruhában, hol szoknyában és kardigánban, de mindig fityulában a megye- székhelyen is: ügyeket intéz, bevásárol - ahogy a korszel­lem megkívánja. Huszonegy éve tért haza Ausztriából, 17 esztendeje él Kaposszentbenedeken a Békesség Kapuja rendház­ban. Jobbára egyedül. Vas András- Egy ekkora épületben magá­nyosan. Nem fél?- Néha - feleli Ancilla nővér.- Egyszer betörőktől, de végül nem lett baj. Vagy zajoktól.- Csalódás, hogy nem lettek többen?- Nem lett volna szabad egye­dül hazajönnöm Nonnbergből.- Azóta eltelt két évtized...- Talán keveset imádkoztam. Vagy nem tudok úgy bánni az emberekkel, ahogyan kellene. De egyedül csak egy szent vagy egy zseni képes megszervezni egy kolostort..- A ház azért működik.- Rengeteg a vendég. Betegek jönnek, vagy akik szeretnének kicsit elvonulni a világtól, hogy tisztába jöjjenek magukkal.- Azt hallottam, még ateista is akadt köztük, vagy más vallá­sé, például zsidó.- Sohasem kérdeztem senki­nek a vallását. Amúgy a zsidó­kat kifejezetten szereti a ren­dünk, hiszen ők az eleink: Jézus is zsidó volt. Olvassuk a könyve­iket, melyek rengeteg tanulság­gal szolgálnak.- A lectio, meditatío, oratío, az­az az olvasás, meditáció, imád­ság hármas még mindig a rend egyik jellemzője?- Ha nem is ennyire pontosan, tény, sokszor az olvasmányélmé­nyekből indul a meditáció, mely imádkozásba megy át. De már tágabbak a határok, talán mert kevesen vagyunk a rendben.- Egyáltalán szükség van a 21. században szerzetesekre, apá­cákra?- Egyre inkább! Hiszen ők olyan emberek, akik Istenért, s ezáltal az emberekért élnek.- A tanító, gyógyító, ápoló ren­dek, vagy amelyek a szegények gondozását vállalták fel. De a szemlélődő apácák?- A mi feladatunk nem látvá­nyos, ám a legfontosabb: az imádkozás.- Mit jelent az imádság egy apácának?- Kapcsolatot Istennel. Még­hozzá kétoldalú kapcsolatot. Sőt, elsősorban ő szól hozzám: biztat, válaszol a kérdéseimre.- Bármi jóba kezdesz, először kérd hozzá Isten segítségét..- ...mondta Szent Benedek.- Úgy tudom, ez az egyik hit­vallása.- Fontos, életbevágóan szük­séges gondolat: az ember sok­szor nem is tudja, milyen segít­séget kap majd. S nem melléke­sen: ő a névadónk.- A rendet a 16. században fel­oszlatták. Hogyan talált rá egy ifjú tanítónő a hatvanas évek kommunista Magyarországán?- Keresztény nevelést kap­tunk, gyerekként cserkészéletet éltünk, még ha illegálisan is. Volt egy társaság, Szunyogh atyához jártunk szentmisére, Csizmadia atyával kirándulni, táborozni. Rengeteget kaptam tőlük, megtanultam vagy ötszáz népdalt, magyarságra neveltek, hogy tenni kell a nemzetért.- És hogyan kerültek képbe a szemlélődő apácák?- Papíron egy régi bencés csa­pathoz tartoztunk.- És miért pont Nonnberg?- Olvastam a von Trapp-csa­lád történetét, mely ott játszódik.- A muzsika hangja volt az öt­letadó?!- A musical nem tetszett... Vi­szont a közösség vonzott.- Először mégis egy burgen­landi zárdába kopogtatott be.- Kíváncsi voltam, érdekelt, hátha az jobban megfelel.- Müyen rend volt?- Talán ciszter. Kedvesen fo­gadtak, akárcsak Nonnbergben.- Mégis otthagyta őket- Amikor beléptem, meg­mondtam az apátnővérnek, ha lehet haza akarok jönni, s újra­alapítani a rendünket- Jó memóriája volt..- Addigra már meghalt.. De továbbadta az utódjának. Ahogy aztán ő is.- Disszidált, pedig nagyon ra­gaszkodott az országhoz.- Anyámnak és a bátyámnak nehezebb volt elfogadni.- Ők hívták Tücsöknek?- Anyám nevezett el, mert ál­landóan járt a szám... A bátyám ma is sokszor így hív.- Nem Erzsébetnek?- A hivatalos iratokon ez sze­repel. Amúgy nagyon szeretem.- Mégis Ancilla lett- Nálunk a vezető nevezi el az új nővért Meglepődtem, mert a saját nevét adta.- Kitüntetés?- Szeretett Én is a társaimat- Kilencvenben mégis gyorsan összecsomagolt- Nem tartott sokáig... Köny­veket hoztam és a rendruhámat- És nekiállt helyet keresni a majdani rendháznak.- Először egy régi, kis falusi templomra gondoltam, de rájöt­tem, hogy hideg lenne. Aztán rá­akadtam Bélapátfalvára, a cisz­ter templom mellett a téesz még területet is adott.- Mégis Somogybán kötött ki.- Erdősíteni kellett volna. Ez­után írtam egy cikket az Új Em­berbe, hogy egy apácarend lete­lepedne. Egy atya ajánlotta Bárdudvarnokot Öreg plébánia állt itt, s elég nagy terület. Azt hittem, szükség lesz rá...- Gyönyörű az épület- Lappföldi fenyő. Anyám lá­tott egy hirdetést, ahol házépí­téshez ajánlották. Vagy szállodá­nak. Ebből gondoltam, akkor ko­lostornak sem lenne rossz...- Csak egyedül fenntartani...- Szerencsére nincs rá sza­bály, hogy nem dolgozhatunk... S ha lett is volna: tágítani kell a határokat Minden tekintetben. Ezért is jönnek hozzánk. Sokan, sokfélék. Volt itt cigánytalálkozó is. Két fiú akkorát táncolt..- Zenéltek is?!- Miért ne?- A zárda falai között nem tilos?- Még fütyülni is szoktam...- És tévézni?- A munkatársam nézi otthon, s elmeséli az egyházi műsorokat- Nem hiányzik?- Inkább elképzelem. És olva­sok. Főleg verseket- A kedvenc?- Most magyar Mária-verse- ket tanulok séta közben.- Világiak?- Ady, József Attila, Rilke...- Elég más irány.- Minden vers Istenről szól. Sokszor a költők sem tudják.- Taníthatta volna őket.- Eleinte hiányzott Ezért ad­tam furulyaórákat a nővéreknek.- Valahogy mindig visszaté­rünk Salzburg mellé.- Nélkülük nem lennék itt, s az oblaták rengeteget támogat­tak a közelmúltig. Ha ők nincse­nek, a kolostor sem állna.- Ahogyan egy elhivatott nővér nélkül sem... Mi lesz, ha már nem bírja?- Lehet, hogy be kell zárni... Majd meglátjuk. Ez az Úristen döntése... Dzsida Mihály távirdafőnök esete a szemgyulladással emelt fejjel Az ipartörténet és az építésztörténet metszéspontján áll a Jedlik Ányos utcai transzformátorállomás Kaposvári sétánk során először érkeztünk el a Donner város­részbe. Itt, látszólag a Jedlik Ányos utcában, valójában az épí­tészettörténet és az ipartörténet metszéspontján áll az 1927-ben épült transzformátorállomás. S amiről mesél, az fontos része a várostörténetnek is. Kaposváron 1852-től világí­tották az utcákat, eleinte petró­leummal. Az olajlámpák pazar­ló használatát azonban az ész­szerűség határai közé igyekez­tek szorítani, hiszen előírták, hogy amennyiben a hold úgyis világít, ne gyújtsák meg őket. Kaposvár lakói az 1880-as években kezdtek megismer­kedni az elektromossággal. Hoitsy Pál csillagász már 1881 júniusában kifejtette a Somogy című hetilap hasábjain, hogy a villamosságot raktározni és szállítani lehet. „Valószínű, hogy ez erő ki fogja szorítani a gőzt - így a cikk. Nem sokkal később, 1883 áprilisában már a villamos világítással kísérle­tezett Kaposváron Németh Ig­nác polgármester. Egy Sie­mens-féle gépet hozatott erre a célra, amely még hol műkö­dött, hol nem. De a vál­lalkozókedvű városvezető nem adta fel. Az ismétlődő kísérle­tek első, bár szerencsére csak ideiglenes eredménye az volt, hogy Dzsida Mihály távir­dafőnök szemgyulladást ka­Transzformátorház a kaposvári Jedlik Ányos utcában pott. Az 1890-es években azon­ban - az Erzsébet úton, a mai Noszlopy Gáspár utcában - már felépült a villanytelep, s 1893 december végén Kapos­váron is megkezdték a villany- világítást. Abból a kilenc egyforma transzformátorállomásból, amely a váltóáramra való átállás időszakában, az 1920-as évek vé­gén épült Kaposváron, mára csu­pán az az egy maradt meg, ame­lyet a Donnerben láthatunk. A to­ronyszerű épületet a gödrei szü­letésű Lamping József (1881- 1939) tervezte, aki a húszas években került a legtöbbet foglal­koztatott kaposvári építészek kö­zé. ► Bővebben: S0NUNE.hu Vajon hol található ez az épület? Tippelje és írja meg, címünk: Somogyi Hírlap Szerkesztősége, 7400 Kaposvár, Kontrássy u. 2/a, vagy emeltfejjel@sonline.hu

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents