Somogyi Hírlap, 2011. július (22. évfolyam, 152-177. szám)

2011-07-08 / 158. szám

12 SOMOGYI HÍRLAP - 2011. JÚLIUS 8., PÉNTEK Teljesítménytúra: Tökölő, Löszöló Ságváron immár ötödször Ságváron az idén immár ötödik alkalommal rendezik meg szombaton az országosan is jegyzett Tökölő, Löszölő, Mega- Löszölő teljesítménytúrákat. Ti­zenhat, harmincöt és ötven ki­lométeres távokon vághatnak neki a kitartást kedvelők, a mozgásgazdag, egészséges életmódra törekvők a kijelölt útvonalnak. Reggel hét órakor lesz a leg­rövidebb szakasz rajtja a ságvári Szilády Áron Általá­nos Iskolánál. Vadregényes tá­jon haladhatnak a résztvevők, érintve olyan helyi különle­gességeket, mint a 12-es szo­bát, azaz a betyárbarlangot, vagy a Virágmányi-kunyhót. A végén ősi magyar étellel vár­ják a túra teljesítőit az iskolá­ban. ■ Gamos A. Állampolgársági kérelmek Berényben Testvértelepülési delegációt fo­gadott Balatonberény. A Bala- ton-parti községnek az erdélyi Szentimre a testvére. A képvi­selő-testület és a tűzoltó egyesü­ket tagjaiból álló delegáció há­rom napig volt Balatonberény vendége. Látogatásuk legfőbb célja az volt, hogy Balatonberényben adhassák be az állampolgársági kérelmüket. ■ Vigmond E. KÖRKÉP Vizet fakasztanak a hegyen telepesek A fiatalok elmentek, maradtak az öregek, lassan kihalnak a porták vinni, ha élet van a hegyen, ha dolgoznak és nem eladó min­den. Úgy néz ki minden, mint a csádé... Horváth Istvánná 35 éve Ka­posvárról jár ki a hegyre.- Nyolc éve meghalt a férjem- mondta. - Minden munkát megcsinálok, csak szüretelni segítenek a gyerekek, meg le­nyírják a füvet. Minden megte­rem. Hallottam arról, hogy ki­hozzák a vizet. Szerintem is jó ötlet, kíváncsi vagyok mennyi­be fog kerülni. Ha tudom az árát, majd eldöntőm, hogy be­vezettetem-e? Elnéztük a szépen művelt so­rokat, a frissen kapált szőlőt. Aztán kiderült, hogy a területet csak ketté szeli az út, és a völgy felé folytatódik. Elképzelni is nehéz, hogy valaki egyedül műveljen ekkora terciát.- Kicserélődött itt a társaság. Talán négyen, öten vagyunk a régiek közül. Alig ismerek már valakit! Az én unokáim is úgy gondolják, hogy kirándulni jönnek ki. El kell érni egy bizo­nyos kort, hogy az ember szíve­sen kezdjen el dolgozni a föld­ben. Erőltetni nem lehet, mert abban nincs köszönet. Valami­kor hetekre kiköltöztünk a fér­jemmel, de én már egyedül nem alszom itt kint. Inkább jö­vök és megyek. Nézze meg! - mutatott egy szembeni telekre- Ott is meghalt a mama! A fia­talok kivágtak mindent, talán parkosítanak. Termelni már ők sem fognak - jegyezte meg le­mondóan. A szentbalázsi Szent Mi- hály-hegyet jó negyven éve fedezték fel a kapos­váriak és alakítottak ki szőlővel, gyümölcsössel tarkított hobbikerteket. F. Szarka Ágnes Horváth Istvánná harmincöt éve jár ki a hegyre. Nagy területet gondoz, szinte mintakertet alakított ki Mára az őstelepesekből egyre kevesebb van, de akik maradtak, összefogtak és a villany után most vízvezetéket akarnak.- A hegygazdák egyesületé­nek megalakításában segítet­tünk, ez plusz költséget nem okozott az önkormányzatnak, hiszen szűkös a költségveté­sünk - mondta Sárhegyi Judit polgármester. - így a szőlős­gazdáknak lehetőségük lesz arra, hogy a villany után - ma­gánvezeték építésével - a vizet is felvigyék a hegyre. Rendkívül szűk, egy nyomtá- vos kövesút vezet a Szent Mi- hály-hegyre. A szembejövő au­tónak vissza is kellett tolatnia az egyik bejáróig, hogy elfér­jünk. Egy idős férfi cukorbor­sót szedett, amikor szóba ele­gyedtünk. A véleményét el­mondta, de a nevét nem.- Szép ez a hegy, az biztos, de eljárt felette az idő. Nem akar senki sem dolgozni a föld­ben - mondta. - Azt mondják nagyon vesződséges. Nézzék meg! Egyre több portán van kint az eladó tábla. Mindenki menekül tőle. Annak örülök, ha valahol építkeznek és lá­tom, hogy gondozzák a kertet. A fiatalok elmentek, maradtak az öregek. Azok meg már nem bírják. 38 éve kezelem ezt a szőlőt. Hamarosan terem a málna. Ezt a silány cukorbor­sót is le kell szednem. Nem volt elegendő eső, nem lett szép a termés. Egy darabig van már vezetékes víz, tovább kéne vinni, de nagyon drága, így most tagokat toboroznak. De a vizet is csak akkor érdemes be­Frankovics György néprajzgyűjtőnek Lakácsa a világ közepe mítikus lények Egy belgrádi professzorral a magyar és a szláv mondavilág alakjainak összehasonlításán dolgozik Frankovics György Pécsett élő néprajzgyűjtőt díszpolgári cím­mel tüntette ki a lakócsai önkor­mányzat A díjazott nagy szeretet­tel, ragaszkodással beszélt sző­kébb hazájáról.- Túdományos konferenciákon büszkén szoktam emlegetni, hogy lakócsai vagyok. Nekem ez a falu a világ közepe. Ehhez az el­ismeréshez méltónak kell lenni, s meg kell szolgálni. Továbbá ösztönzést ad arra is, hogy 66 évesen folytassam tovább a kuta­tómunkát. Hogy a Dráva-menti horvátokról két nyelven is meg­jelent hat-hét könyvemet újabbal gyarapítsam - mondta Franko­vics György, a település első dísz­polgára. - Mi horvátok legyünk büszkék a nemzedékről nemze­dékre megőrzött és továbbadott hagyományainkra, népzenei anyanyelvűnkre, illetve kultú­ránk értékére. Ezt a kincset őriz­ni, s terjeszteni kell. A Pécsett élő néprajzgyűjtő Lakócsán nőtt fel. Tizenegy éve­sen hazánk akkori egyetlen szerb-horvát gimnáziumában ta­nult Pesten. Az érettségi után sa­ját falujában tanítóskodott. 1968- ban a Pécsi Tanárképző Főiskola történelem-délszláv szakán vég­zett. 1973-tól kilenc évig a pécsi horvát szerkesztőségben tevé­kenykedett, miközben tudósítója volt a Kossuth rádiónak. A ‘80-as években a televízió Nas Ekran Frankovics György: mindig büszkén említem, hogy lakócsai vagyok című műsorának munkatársa­ként járta az országot, s felkeres­te a szórványban élő horvátokat.- Több mint tíz önálló kötetem jelent meg eddig: vannak közte mesékről, gyermekjátékokról, mondókákról, horvát csujo- gatókról, paraszti tréfákról szó­lók is - összegezte. De még két népviseleti tankönyv szerzője is. Legkiemelkedőbb tanulmánykö­tetét a két Zrínyi Miklósról, a szi­geti hősről és az író-hadvezérről írta horvátul és magyarul „Zrí­nyi énekek és feljegyzések" cí­men. Munkái nagy része köze­lebb viszi az olvasót a déli szláv népekkel való közös kulturális és történelmi múltunk felderíté­séhez. Frankovics György nyugdíjas­ként sem tétlenkedik. Rendsze­res kapcsolatban van a Zágrábi Néprajzi Múzeummal. Most az egyik belgrádi professzorral kö­zösen a magyar és szláv mítikus lények összehasonlításán dolgo­zik. ■ Gamos Adrienné VAS ANDRAS TARCAJA A stég Egy hete készültek rá, hogy erős­re igyák magukat. András mama ugyanis már múlt szombaton epés megjegyzéseket tett, hogy bezzeg Balhekk stége ott áll az öbölben a nádas szélén, az övé vi­szont... Persze mindenki tudta, Balhekket képtelenség stégügy­ben felülmúlni, a Kőbányai Lom­bik hajdani ígéretes balhátvédje, aki halsütőt vitt vagy harminc éve - a két posztból, a bekkből és a halasból állt össze beceneve - ugyanis már május közepén pat­tintott a halszállító autó két mar­kos ládapakolójának, akik né­hány üveg sörért lecígölték a bor­dóra festett napozót Hogy minek, ember nem értette, hiszen Bal­hekk nyaranta jó ha egyszer már­tózott meg a Balatonban, akkor sem Máriafürdőn, hanem Feny­vesen, a nyárzáró büfés-pizzás- halas-presszós pancsolás kereté­ben, amikor is tüntetőleg és vég­leg lemosták magukról a nyár iz­zadtságát. Ennek ellenére a stég minden évben precízen odake­rült a nádas szélére, s ettől kezd­ve pokollá vált az élet a mári- afürdői - a törzsközönség által csak Lerakatnak becézett - egy­ség pultja mellett. András mama ugyanis nemcsak kedvenc he­lyünket, illetve férje nevét örököl­te urától, hanem meglehetősen kolerikus természetét. Bazalt például minden bizony­nyal úgy ötvenedszer hallgatta végig a puffogást, becsületére le­gyen mondva, állta, akárcsak a pillantásokat, melyek minden korsó söre mellé jártak. S mivel az amúgy Laci névre - ritkán - hallgató sírköves a hőmérséklet emelkedésével arányosan malá- tázott, annyi mérgezett szemvil- lantást dolgozott fel, mintha kifa­csartak volna neki egy kosár fe­kete mambát.- Edzésidő - fordult minden délután fél ötkor Csimbi, illetve Lajos, a filozofikus hajlamú in­formatikus felé, s utóbbi már kérte is az aktuális Stendhali Kört: három vörös spiccer érke­zett két unikummal, illetve egy jégerrel, csak mert Csimbi egyé­niségnek hitte magát... A tré­ning, ahogyan az felkészülési időszakban szokás, legalább két órán keresztül tartott, s hogy tényleg készültek, azt az öt SK is mutatta. András mama pedig az ajtót Lajosnak, a hatodik rundó ugyanis bicajvesztéssel és-vagy válficammal-kéztöréssel járt vol­na, ami szezon elején velőtrázó ostobaság lett volna. Szóval hivatalosan edzettek, valójában valami madárra vár­tak, egy negyedikre vagy ötödik­re és hatodikra, akikre rá lehet­ne sózni a stégcipelést, vagy leg­alábbis a nagyját. Merthogy Ba­zalt szerint a stég olyan, mint az alkohol, csak párosán érdemes vele foglalkozni: előbbi páratla­nul fogyasztva diszharmóniát te­remt a szervezetben, utóbbi pe­dig, lévén a napozónak négy ol­dala van, kilengésével aránytala­nul megterheli a cipelőket.- Olyat verek a szádra, hogy három irányba ülsz le egyszerre, mint Kokó a Kisstadionban ­förmedt rám Bazalt, amikor megjegyeztem, bármikor oda­adom a kiskocsinkat, mellyel minden évben a saját stégünket hurcolásztuk. Szerencsémre András mama hordót cserélt a pincében, így nem hallotta osto­ba felbuzdulásomat - s megúsz­tam egy kevéssé baráti fülest Amiről azért voltak fogalma­im, hiszen láttam egyszer, amint Laci a kőportól kérges bütykével bevert egyet Tujának. Aki csen­desen álldogált a pult mellett, amikor Bazalt be akarta mutatni egy német vendégnek, mi a kü­lönbség a horog és az egyenes között, csak éppen vagy négy fröccsel hosszabb volt a keze. Tu- ját azóta nem is láttuk, pedig ak­kor éppen azért jött közénk, hogy átbeszélje: hajlandó vissza­térni társaságunkba, ha elfelejt­jük becenevét, melyet annak kö­szönhetett, hogy egy maligáno- sabb estén keresztül próbált ülésre, illetve fekvésre bírni egy cserepes fenyőt, melyről azt hit­te, András mama kutyája... Jött viszont Tomika, pechére, vele ugyanis kilett a csapat, rá­adásul arra sem volt ideje, hogy valami napvédőitalt töltsön, András mama ugyanis kezébe nyomta a két villáskulcsot és a nyolc csavart: indul a stégjárat. Szűk óra múlva tértek vissza, Csimbi arcán látszott, nem ment simán a dolog, vagy az egyik deszka csapta pofon, vagy cipő- nyi szúnyog repült a szemébe. Nagyjából ugyanekkor csúszott el András mama egy kifröccsent szódafolton, s esett rá a csuklójá­ra. Estére begipszelt kézzel tért vissza Marcaliból, ami legalább másfél hónapos strandpauzát je­lentett számára...

Next

/
Thumbnails
Contents