Somogyi Hírlap, 2011. június (22. évfolyam, 127-151. szám)
2011-06-04 / 130. szám
4 MEGYEI KÖRKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2011. JÚNIUS 4.,SZOMBAT Minden épületnek jár a végtisztesség a főépítész Emberi léptékű, bájos városnak tartja Kaposvárt, csak pezsgőbbé tenné L Balogh Krisztina szinte genetikai kódolásnak számított, hogy az építészi pályát választotta: a családban négy generáción keresztül „öröklődött" a mérnöki szakma, igaz, annak villamossági ága, de sokáig úgy tűnt, a három lánygyermekes budai családba született kapos\’ári főépítész is a „vérvonalban” marad. Végül a szakma legemberibb ága, az építészet mellett kötött ki. Ebben persze erősen közrejátszott a lakókörnyezet is, hiszen a vízivárosi miliő, a budai hangulat mások fantáziáját is megmozgatta már. A legendás Toldy Ferenc gimiben érettségizett, majd 24 esztendősen, 1994-ben diplomázott a Műegyetemen, ahol aztán újabb évtized múltán a kezébe vehette műemlékvédelmi szakmérnöki diplomáját is. somogyba a szíve hozta, élete párját követte Kaposvárra, ahol előbb a Kaposterv Kisszövetkezetnél dolgozott, majd az Anker Stúdióban. Innen hívták Csurgóra főépítésznek, s ez tökéletesen pasz- szolt férje családjához: anyósa, L. Szabó Tünde korábbi megyei főépítész nevéhez fűződik a szennai skanzen és Szántódpuszta, apósa, Lőrincz Ferenc Ybl-díjas főépítész pedig - többek között - a kaposvári sétálóutcára lehet büszke. A meny pedig a belvárosfelújítására, ezen belül is a Szivárvány Kultúrpalotára, bár főépítészi útjának még csak az elején jár. ENNEK MEGFELELŐEN elképesztő energiákat fordít munkájára, általában csak este hétnyolc óra felé indul hazafelé, pedig három lány várja otthon. Akik szerencsére tolerálják és értékelik, hogy édesanyjuk több fronton is meg valósítja önmagát, ráadásul imádják a zsíros kenyerét, melyet akár háromféle, vörös-, lila- és zöldhagymával kínál Azt persze a főépítész is elismeri, valamivel több szabadidőt el tudna viselni - nemcsak a tengerparton, de akár az egyik árnyas belvárosi teraszon is. Mondjuk a Szivárvány panorámájával.. Rohan, mint mindig, de azért egy paradicsomlé erejéig kiülünk az egyik kávézó teraszára. Szinte automatikusan fut végig a szeme a Noszlopy utcán. Vas András jártam, így inkább nem mondok semmit.- És a másik oldal?- Dubrovnik mindig lenyűgöz.- Nyaralásnál szempont, hogy építészetileg érdekes hely legyen?- Az attól függ, miért utazunk. Nyáron a tenger számít. Egy lakatlan szigetre járunk Horvátországba, világítótoronyban alszunk.- Gondolom, imád búvárkodni.- A férjem szerint nem eléggé... Jobban szeretek napozni, olvasni. Persze azért merülök, bár gyerekekkel elég idegőrlő.- Képzelje, ha három fia lenne! Tényleg, hogy viselik, hogy az anyukájuk szakmaőrült?- Jól tolerálják. És ennek megfelelően önállóak...- ...és persze mindegyikük szépen rajzol... Nem építésznek készülnek véletlenül?- Valamelyik mindig...- Hiába, a vér...- A családban negyedíziglen öröklődött. Annyiban szakítottam meg a hagyományt, hogy Inem a villamosmérnöki karra 1 mentem. Először oda készülI , , , „ §tem, aztan epito-, végül epitesz- Jmérnöknek.- Emelgette a lécet: utóbbira a legnehezebb I lekerülni.- Inkább mondjuk úgy, hu- manizálódtam. Ez vitt aztán a műemlékvédelem felé is. És persze a férjem családjának hatása.- Elégedett?- Mint az ember a gyermekével - felelte L. Balogh Krisztina.- Ha már így nevezi: nehéz szülés volt?- Csapatmunka, a tervezés is és a kivitelezés is. Voltak irányelvek, a legfőbb, hogy illeszkedjen a Szivárványhoz és a platánokhoz.- És funkciójában? Kaposvári Brodway- ről álmodott?- Egy városnak ilyen helyre is szüksége van.- Az itt lakóknak más a véleménye.- Össze kell szokni. Egy belváros arculatához ez is hozzátartozik.- Akadnak kirívóan elütő elemek is. Hány épületre bökne rá, hogy idegen „test”?- Már bocsánat, de ez illetlen kérdés... Mind egyik egy korszak emléke.- Sokaknak szúrja a szemét a Kapós vagy a sétálóutcái cipőbolt.- Utóbbi a maga korának szép Bauhaus épülete. L. Balogh Krisztina úgy látja, a kaposváriak szeretik városukat- Csak nem illik az utcaképbe.- Építészetileg nincs vele probléma. Amúgy Kaposvár ösz- szességében szerencsés város, még a panelrészei is, hiszen sok a zöld terület.- Anno, az első találkozáskor is ezt gondolta?- Akkor más foglalkozatott: a férjemhez jöttem. De városi léptéke szimpatikus volt.- Nem hiányzik Budapest?- Turistaként szeretem.- Mégiscsak a Halászbástya alatt nőtt fel, s a Toldyba járt...- ...és a lyukasórákon a Várban csatangoltam. Talán emiatt is lettem műemlékvédelmis. Amúgy építészként nem éreztem idegenül magam, amikor végigsétáltam Kaposváron.- És Csurgón?- Bájos kisváros szép szecesz- sziós házakkal.- Nem unalmas?- Három településrészből nőtt össze, érdekes. Egyben kihívást jelentett, hiszen ott voltam először főépítész. Remek tanulóidő- szak volt.- Nem lehetett egyszerű átállni a másik oldalra.- Építészmérnökként is nagy a felelősség, ám a főépítész tá- gabb környezetben gondolkodik.- Ez is egy művészet.- Csak éppen nem olyan szabad, mint a festészet vagy a szobrászat S nem mellékesen, nagy összegeket költünk el.- Ha rosszul, elfuserált városok születnek.- Most példákat vár? Csak sztereotípiákat tudnék mondani, olyan városokat amikben nem- Anyósa, apósa is főépítész volt Ez is családi hagyomány?- Úgy látszik.... A férjem tanácsadó főépítész Fonyódon... Ő klasszikus építész, nem szeret ennyit szervezkedni, írni, ellentétben velem. Talán ezért is kötöttem ki a műemlékvédelemnél, sokkal kötöttebb, mint a normál tervezés.- Mindent meg kell menteni?- Természetesen nem lehet. Dönteni kell, de amit „halálra ítél” az ember, megfelelően le kell dokumentálni. Hiszen minden háznak kijár a végtisztesség.- Húúú, ez szépen hangzott... De könnyedén tudnék olyan épületeket mondani, melyek után a kutya sem sírna.- Azért óvatosan! Az építészet, mint minden művészet, szubjektív. A szépet még nem tudták definiálni.- De a csúnyát igen! Például a Somogy Áruház.- Tényleg erősen kedvezőtlen városképileg... De van lehetőség megváltoztatni.- Vállalná a kihívást?- Építészként természetesen. De a férjem lelkesebb lenne.- Ha teljesen szabad kezet kapna, mit változtatna Kaposváron?- Remek adottságai vannak, ezeket kell kihasználni.- Sokan mediterrán városról álmodnak.- Mi is az? Mert amit annak tartanak idehaza, egyáltalán nem az. Inkább csak divatszó. Kaposvár emberi léptékű, szép, széles utcákkal, kedves épületekkel. Csak pezsgőbbé kellene tenni.- A mai gazdasági helyzetben nem kis kihívás...- Hosszú távú feladat.- Ha innen nézzük, testhezálló, hiszen meglehetősen fiatalon került a főépítészi székbe. Életre szóló megbízatás?- Attól függ, meddig élek...- Rendben... Nyugdíjig? Vagy hosszabb távon nem egészséges, ha egy ember határozza meg egy város képét.- Változó. Nagy kérdés, menynyit torzul a személyisége. Bereczk Sándor az előző század- forduló idején például több mint negyven évig tevékenykedett, közmegelégedésre.- A maiak is elégedettek?- Úgy látom, szeretik a várost, sőt, büszkék rá. S remélem, egyre jobban megismerik majd a részleteit is. Mert egy-egy épület történetéből kerekedik ki a városé, s így lehet mind jobban megismerni egy helyet, azonosulni vele. Az építészet sokszor beszédesebb, mint egy történelem- könyv... Lapunk és Kaposvár főépítésze épületfelismerő játékot hirdet emelt fejjel A jól épített környezet az embert szolgálja, de van, aminek nincs más funkciója, csak hogy szép legyen Kaposvár teste az épület, a tér, az utca, a lelke pedig az itt élő emberek szellemi öröksége és reményei ATTÓL MÉG NEM ISMERÜNK egy várost, hogy nem tévedünk el az utcáin. Az emberek közül is csak arra mondhatjuk, hogy jó ismerősünk, akivel sokat beszélgetünk, akinek valamennyire ismerjük a múltját. az ÉPÜLETEKNEK, tereknek, szobroknak is van történetük. Legyünk kíváncsiak rájuk, hiszen e díszletek között élünk. Ha megismerjük titkaikat, bennfentesekké válunk, s érzelmileg közelebb kerülünk a településhez. Akit szeretünk, az iránt felelősséget érzünk, s próbálunk vigyázni rá. A barátot magunknak, az épített környezetet a jövőnek őrizzük. KAPOSVÁRNAK is van teste és lelke. A test: az épületek, a terek, utcák. A lélek: amit mindehhez a lakói tesznek hozzá hagyományokból és reményekből, tapasztalatokból és tervekből, múltból és jövőből. a test a jelen és talán még inkább a múlt világa. A kialakult városkép azt mutatja meg, hogy mi járt az elmúlt századokban itt élt emberek fejében, a mostani kaposváriak világlátása pedig azt határozza meg, ami a város hamarosan lesz, lehet. Bizonyos, hogy a városlakók „vezérlő szelleme” leginkább építészeti megrendeléseikben, alkotásaikban kristályosodik ki, s marad meg a jövőnek. A JÓL ÉPÍTETT KÖRNYEZET az embert szolgálja; segíti kényelmesebben élni, otthonossá teszi mindennapjait. De van, aminek azért örülhetünk, mert szép. Csak szép, nincs más funkciója, mint hogy gyönyörködtet. Mindezt azonban észre kell venni, ami nem könnyű a mindennapos rohanásban. Amikor az ember leszegett fejjel siet a munkahelyére, haza vagy a boltba. EMELD FÖL A FEJED, ember! Azért is, mert sokat érsz, mint orvos, nyugdíjas, diák, kőműves, vagy bármi más a foglalkozásod. S azért is, mert sok építészeti csodát 180 centinél magasabbra álmodtak meg egykori tervezői. CSAK HA ÍGY TESZÜNK, akkor mondhatjuk, hogy ismerünk, szeretünk Kaposvár, czene a. Játékot indít a Somogyi Hírlap és a kaposvári városháza főépítészi irodája. Lapunkban szombatonként megjelenik egy épület, tér, szobor részlete. Aki felismeri, hol látható, írja meg címünkre! A. következő szombaton megmutatjuk az egész épületet, teret, szobrot. Eláruljuk, mitől érdekes építészetileg, s közöljük nyomozásunk eredményét, hogy milyen jeles embereknek volt dolga vele. A tudnivalók lényege a Somogyi Hírlapban, minden pedig a S0NUNE.hu hírportálunkon lesz olvasható. S ebben a cikkben fóltesz- szük a következő rejtvényt, így térképezzük föl Kaposvárt. Ugye milyen szép ez a kaposvári ablak? Vajon hol látható? írja meg címünkre: Somogyi Hírlap Szerkesztősége, 7400 Kaposvár, Kontrássy u. 2/A, vagy emeltfejjel@sonline.hu .
