Somogyi Hírlap, 2011. június (22. évfolyam, 127-151. szám)
2011-06-18 / 141. szám
4 MEGYEI KORKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2011. JÚNIUS 18., SZOMBAT Egy nyáron megkereste a csárda árát a csapatkapitány Még a „totókirály” is kizárólag siófoki győzelmekre fogadott Bódi Zoltán nyilván arra a legbüszkébb, amikor 1984-ben csapatkapitányként magasba emelhette a Magyar Népköztársasági Kupát, aztán e győzelemnek köszönhetően akkor még NB Il-es csapatként képviselhették Magyarországot a nemzetközi kupában, a görögországi Larisszában. Új korszak kezdődött azzal a sikerrel és azzal a csapattal a siófoki labdarúgásban. S BÁR A LEGENDA Szerint „mindenki büfés, vendéglátós lett” abból a csapatból, a legkomolyabban ő űzi az ipart: egy kis panzióból well- ness-szállodát építgetett az évek folyamán Balatonszárszón („Éttermet, meg éjszakai bárt akartam először, de aztán megbékéltem vele, hogy bulizni Siófokra járnak a fiatalok”), e mellett a Soli Deo Glória református konferenciatelepet is „viszi”. A többes szám pontosabb persze, hiszen felesége mellett ma már fiával és annak élettársával alkotják a vezetői csapatot, mert azt vallja: „Fontos a folytonosság, hogy a hosszú távú működés biztosított legyen, például egy banki hitel elbírálásakor. S nálunk úgy érzem, ez megvan, sőt, remélem, hogy hamarosan feleslegessé is válik a munkám... ”. JÓL esne tehát már némi lazítás. Ma még nem létező unokáinak arról mesélhet majd, hogy olyan csapatokban is futballozott anno, melyekre az újabb generációk már rácsodálkoznak: Úttörőstadion, Egyetértés... az aktív sporttal 1986-ban hagyott fel, úgy mondja, a katasztrófák évében (mexikói Vb, Csernobil), mert akkor már „csárdázott”. S hogy hova jutott vendéglátósként: fiával rendszeresen tartanak előadást a Corvinus egyetemen vállalkozástan témából. Azt vallja, sportolói előélete sokat segített, de „csak az első lépésekhez; utána már a munka határozza meg, hogy ki vagy". Összefutballozott pénzéből nem lehetett volna jól menő balatoni vendéglátós, állítja Bódi Zoltán, de jókor vágott bele, mert már az első nyár után vissza tudta fizetni a csárda árát, amit az egyik legnagyobb siófoki „focibolond” vett neki. Fónai Imre- Papp Dani ugye, övé volt a legendás Matróz...- Éppen Németországban voltunk kint a csapattal, amikor Dani fölhívott: Zolikám, vettem neked egy csárdát Balatonszárszón. Egy idős néni bérelte a SZOT-csárdát és már nem akarta tovább csinálni. Akkor még melegkonyhai ismeretek nélkül, gyakorlatilag tudatlanul csináltam végig az első nyarat. A futballal, prémiummal együtt két év alatt kerestem annyit, mint ezen az egy nyáron (a nyolcvanas éveket írtuk), így aztán rögtön vissza tudtam fizetni a Dani pénzét.- De ekkor még ő sem sejtette, hogy ebből lesz a református egyház Soli Deo Glória konferenciatelepe...- A rendszerváltáskor kapta vissza az ingatlant a református egyház a SZOT-tól, az 1943-as híres Szárszói találkozó telkét. Én viszem a vendéglátást a mai napig, a közben, 2004-re a Szé- chenyi-tervből megújhodott telepen. Csak éppen már az elmúlt hét évben is annyit változott a világ, hogy felkérésükre éppen most írtam meg a konferenciatelep hosszú távú stratégiai tervét. Attrakció kell, szolgáltatás-bővítés, hogy ne csak két hónapig menjen. De ehhez meg befektetés kell, ami már az egyház döntése. Magam, a saját vállalkozásomban ezt könnyebben megtettem.- Néhány éve még nem létezett a wellnessrészleg szárszói szállodájánál...- Attrakció, attrakció. Ez a fennmaradás záloga, még ha bankhiteleket kell is nyögni, még ha húsz éve nem is voltam szabadságon, talán még futballoztam, amikor utoljára egy jót nyaraltunk a családdal. Persze, Bódi Zoltán: kevés a színvonalas szálloda, a fizetőképes kereslet visszaesése pedig nem tart örökké mert az egész família benne van a vállalkozásban, ez az életünk. De nem is lehet másként.- Sokat változott a balatoni idegenforgalom az első, csárdás nyara óta...- Valamikor napi ötszáz a' la carte vendég volt naponta, ma egy ilyen sincs. Más a világ, de ez nem panasz, nekünk is igazodnunk kell hozzá.- S megéri a folyamatos fejlesztés?- Magyarországon ma 860 szálloda van, ebből 600 régi infrastruktúrájú. Kétszáz a négy- csillagos, ezen belül száznál alig több a wellness szálloda. Nincs tehát sok, jó színvonalú szálláshelyből különösen kevés van, legfeljebb a fizetőképes kereslet kicsi jelenleg, de ez sem tart örökké.- Dicséretes optimizmus...- Jók a kormányzati törekvések most, a Széchenyi Pihenő Kártyától sokat várunk, mely- lyel kifejezetten a szállodák belföldi vendégkörét szélesítenék.- Gépésztechnikus végzettséggel, labdarúgóként, túl pályafutása zenitjén már arra spekulálva szerződött az akkori Siófoki Bányászhoz, hogy a balatoni vendéglátásból fog majd megélni?- Dunaújvárosban, harminc évesen egy sérülés után elgondolkoztam, hogyan tovább, hiszen örökké nem tart a futball. Láttam, hogyan élték a maguk egyszerű életét egyes visszavonult játékostársaim. Igen, a Balaton vonzott, meg aztán rokoni kötődésem is volt Siófokhoz, de ekkor még szó sem volt a vendéglátózásról.- Úgy tartotta a korabeli szóbeszéd, hogy büfét, lángossü- tőt, balatoni telket ígértek önöknek, így toborozták össze az 1984-ben Magyar Népköz- társasági Kupát nyert gárdát...- Jó csapat jött össze, jó vezetőkkel, jó edzővel. Ennyi volt a titok. Semmit nem ígértek, legfeljebb lakhatási lehetőséget. Egy siófoki öröklakás akkoriban nagy érték volt. Megvehet- tük kedvező OTP-hitel mellett a lakásunkat, aztán többen építkezni is tudtunk. Lángossütő? Egyedül a Tieber Laci jutott egy hambugersütödéhez a pályafutása végén, Olajos Sanyi és Belényesi Laci később lett vendéglátós, büfét béreltek a Bala- ton-parton.- A „íotókirállyal” találkozott? Mégis csak ön volt a csapatkapitány, s a legendás Bányász is belekeveredett ugye a totóbotrányba...- Nem tárgyaltam Molnár Tiborral. Tény, hogy nem volt alaptalan a vád, a mi egyes meccseink eredményét is manipulálták (hirtelen az ózdira emlékszem például), de azért sem foglalkoztatott ez engem különösebben, mert mindig győznünk kellett. Az érdekelt csak-, hogy győzzünk. Az meg, hogy éppen a totós ember, vagy a Baráti Kör premizálta a győzelmünket, mellékes volt. A Siófok-jelenség, a sikereink egyik fontos összetevője egyébként éppen az volt, hogy néhány magánszemély, vállalkozó, a Baráti Kör tagjaként mindent megtett a klubért: például Speri István, Kerekes Csaba, Tarlós Lajos, s a már említett Papp Dániel.- A csapatot, a futballistákat „kényeztető” vendéglátósoktól kapott kedvet ön is?- Pontosan. Ott éltem közöttük, ellestem sok mindent tőlük, közben elvégeztem a vendéglátás szakot, a feleségemet is „szerződtettem”, s közben a fiam is végezte folyamatosan az iskolákat.- Keresett annyit a futballal, hogy pályafutása végén bátran vállalkozásba kezdhetett?- Nem. Fölvetődött egyszer a vezetők részéről, hogy vessünk véget az éjszakázásoknak, s ezt foglaljuk szerződésbe. Mondtam, rendben, de akkor cserébe adjanak háromszoros prémiumot. Ha sokat nyerünk, sokat kell ugyan fizetnünk, de megduplázódik a nézőszám és a bevételük is több lesz. így lett és mindig meg is kaptuk a pénzt. Annyit nem tudtunk nyerni, hogy romlásba vigyük a klubot... Emlékeim szerint 1200- 1800 forintot ért egy győzelem, s hozzávetőleg 3400-4000 forint volt a havi fizetés, vagyis a fizetésünk két-háromszorosát tudtuk megkeresni. De vállalkozásba nem tudtuk forgatni.- Hogyhogy nem lett klubvezető önből? A pénzét se kérték sose, hogy szálljon be tulajdonosként?- Valóban logikus volna normál esetben, csakhogy a torz magyar közeg... Azt láttuk az elmúlt két évtizedben, hogy különböző érdekcsoportok jelentek meg a futballban, fedő tevékenységül használva a sportot, a színvonal meg egyre süly- lyedt, ma már egyáltalán nem vonzó életpálya. Ha igénylik, elmondom a véleményemet a mai napig, most is megteszem ezt néha a jelenlegi edző-vezetővel, Horváth Károllyal, mert azt szeretném, ha sikeres lenne, miután harminc éve szolgálja a siófoki klubot. Ennyivel elégedett vagyok, többre nem vágyom a mai futballban.- De hiszen Csányi Sándor megmondta, közel már a Kánaán, egy-két év és tízezrek járnak újra a magyar mécsesekre...- Miért, nem lehetne megcsinálni? Már holnap bele lehetne vágni: sztárokat idehozni, hogy a gyerekek lássák, hogyan áll a lába egy „igazi futballistának”, s hogy követni akarják. Befektetésre volna persze szükség, persze nem arról a szintről beszélek, hogy hozok egy litvánt, aztán egy év múlva továbbadom ötvenmillióval többért... A Szent Anna-kápolna őrzi a hitet, őrzi a nevet a temetőben emelt fejjel A leendő II. József költöztette el a temetőt a főtérről, a régi kápolnát is a városfejlesztés bontatta el Épületfelismerő túránk mai célpontja a Keleti temető Anna-ká- polnája. A neoromán stílusú, egy- tornyos templomocskát ugyanaz a Bereczk Sándor mérnök tervezte, aki a múlt héten bemutatott Fő utcai ház építtetője és tulajdonosa volt. A mérnök sírja is a kápolna közelében található. A Keleti temető keletkezéstörténetét a hagyomány II. József 1770. évi kaposvári látogatásához kapcsolja. A későbbi uralkodó ekkor rendelte el, hogy a főtéren, a templom körül levő temetőt a város két szélére telepítsék ki. Kaposvár terjeszkedésével azóta többször is „költözött” a sírkert: a jelenlegi Keleti temető első részétS862-ben nyitották A megfejtés: Kaposvár Keleti temetőjében áll az Anna-kápolna meg a toponári és a pécsi út találkozásánál. A kápolnával 1902-ben gyarapodott a temető Kántor Ferencné született Lőrinczy Rozália jóvoltából, aki végrendeletében nyolcezer koronát hagyott az építkezésre. Kaposvár városa az építésre telket adott, s vállalta, hogy fenn is tartja a kápolnát. A templombelsőben kriptákat és urnasírokat alakítottak ki. Itt talált végső nyughelyét a 95 évesen elhunyt Martyn Róbert orvos is, a legendás „hegyi tanár”, a Róma villa egykori tulajdonosa, Martyn Ferenc festőművész öccse, akit 1999-ben díszpolgárává választott Kaposvár. Érdekes, hogy a temetőkápolna már a keletkezésével is a hagyományőrzést szolgálta. Történt ugyanis, hogy az egyik kaposvári kápolnát, amely a forgalmas Fő utcában épült, az 1870-es években fel kellett áldozni a város fejlődésének. Emlékét eleinte csak az Anna utca őrizte, majd a Keleti temetőben épült új kápolna is. Bereczk Sándor városi mérnök azért választotta Szent Annát a temetőkápolna védőszentjéül, hogy a hívek szeretett, régi Anna- kápolnája, ha más alakban is, de feléledjen. Ez az oka annak, hogy szokatlan módon Szent Annáról, Szűz Mária édesanyjáról elnevezett kápolna áll Kaposvár egyik temetőjében... ► Bővebben: S0NUNE.hu Ugye érdekes ez az építészeti megoldás? Vajon hol látható? írja meg: Somogyi Hírlap Szerkesztősége, 7400 Kaposvár, Kontrássy u. 2/A vagy emeltfejjel@sonline.hu
