Somogyi Hírlap, 2011. április (22. évfolyam, 76-100. szám)

2011-04-14 / 87. szám

2011. ÁPRILIS 14., CSÜTÖRTÖK AZ OLVASÓ ÍRJA 7 A politikus munkáját az utókor értékeli reagálás A kaposvári közgazdász-mérnök Gelencsér Attila a Fidesz országgyűlési képviselője, a megyei közgyűlés elnöke a Somogyi Hírlap 2011. március 4-i szá­mában terjedelmes interjúban fejtette ki a D. Orbán-kormány gazdaságpoliti­kájával, így különösen az államadós­sággal, annak mértékével és kezelésé­vel kapcsolatos „érzéseit”. Erre szeret­nék reagálni - írta Kovács Bálint A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatbázisa szerint az államháztartás bruttó adóssága a GDP százalékában az adott években az alábbiak szerint ala­kult: 1998: 62,0 %; 2002: 55,8 %; 2009: 78,4 %; 2010: 80,1 %. Választási években, különösen kor­mányváltás esetén, mint például 2002- ben és 2010-ben, nehéz tetten érni az adósságnövekedés okait és felelőseit 2002-ben például azért kellett korrigál­ni a hiányszámokat, mert az I. Orbán- kormány államháztartáson kívül, a Ma­gyar Fejlesztési Bankban számolta el a költségvetési kiadások egy jelentős ré­szét, megsértve ezzel a hatályos állam- háztartási törvényt A 2010. év végi adós­ságállományban pedig már benne van a II. Orbán-kormány tevékenysége is, így különösen azok az árfolyammozgások, amelyek jelentősen növelték a 43 %-ban devizában fennálló államadósság forint­ban kifejezett értékét. Természetesen el kell ismerni, hogy az I. Orbán-kormány alatt az adósságráta mindvégig a maas- trichtí kritérium szint alatt volt. Azt nyilatkozta Gelencsér Attila: „Szám­szerűleg majdnem a háromszorosára emelkedett az elmúlt nyolc évben az ál­lamadósság.” Nézzük a tényeket: a köz­ponti költségvetés bruttó adóssága 2002- ben 9.224,2 milliárd forint, a központi alrendszer bruttó adóssága 2010-ben 20.041,0 milliárd forint. Ez 2,2-szeres emelkedésnek felel meg. A tények ked­véért említem meg, hogy az első Orbán- kormány alatt (1998-2002) a központi költségvetés bruttó adóssága 6.165,8 milliárd forintról 9.224,2 milliárd fo­rintra, azaz 1,5-szeresére emelkedett. Arra az újságírói kérdésre, hogy „Meg lehet magyarázni az emberek­nek, hogy nagy bajaikért az államadós­ság felel?”, képviselő úr szó szerint az alábbiakat válaszolja: „Ma az a helyzet, hogy a magyarok által befizetett adó 3 forintjából 2 külföldre megy, államadós­ságra... Ha nem külföldre menne, há­romszor ennyi pénzt lehetne magunkra költeni, kifizetni.” A 2009. évi tényada­tok alapján az adósságszolgálattal kap­csolatos folyó kiadások nettó 1.035 mil­liárd forintot tettek ki, így például ha a GDP arányos államadósság 10 százalék- ponttal csökkenne, a kamatmegtakarí­tás mintegy 103 milliárd forint lenne. Az államadósság természetesen na­gyon fontos makrogazdasági mutató a sok közül, maastrichti kritérium, mér­téke nem lépheti át a GDP 60 %-át, illet­ve 60 % feletti adósságráta esetén folya­matos és jelentősebb csökkenést kell felmutatni. Igaza van képviselő úrnak abban, hogy Magyarországon magas az államháztartás bruttó adóssága, de ezt önmagában vizsgálni, „első számú kö­zellenségnek” titulálni (copyright: Or­bán Viktor), „ősellenségnek” nevezni, „minden bajunk okozójának” kikiálta­ni, az államadósság erőltetett ütemű visszafizetését forszírozni nem helyes, így alakult az államháztartás 2009. évi bruttó adóssága a GDP százalékában, az Európai Unióban: Magyarország 78,4 %, EU 27-ek 74 %, Eurozóna ló-ok 79,2 %. Csak az érdekesség kedvéért jegy­zem meg, hogy az aktuális adósságlel­tárban szerepel, igaz ma már kis érté­ken, a Magyar Királyság által 1924-ben USA dollárban kibocsátott népszövetsé­gi kötvények záró állománya Is. Időköz­ben megjelent a GKI Gazdaságkutató Zrt. (GKI) részletes háttérelemzése az államadósságról. A szakmai tanulmány bizonyítja, hogy a 2002 és 2010 között gyakorlatilag nem vettünk fel több hi­telt, az adósságráta növekedését kizáró­Kovács Bálint Kaposváron élő közgazdász, mérnök.- Nyugdíjas vagyok Van időm adatokat bogarászni, s így jobban merem vállalni a véleményem - mondta - Csodálkoz­tam, hogy a nagy horderejű interjúra nem érkezett érdemi reagálás, emiatt ragadtam tollat, ha kicsit későn is. Válasz levélben levélben ad választ olvasónk­nak Gelencsér Attila elnök, képviselő - erről tájékoztatott Veres Zoltán, a megyeháza saj­tóreferense. S felhívta a figyel­met Gelencsér Attila e-mailben terjesztett levelére, amelyben azt írja: „A Somogy Megyei Közgyűlés elnökeként és országgyűlési képviseld ként is mindig a folya­matos kapcsolat, a valódi párbe­széd fenn­tartására törek­szem... ” nyugdíjasadatokat bogarászott, majd írt volt, ami az állampapírok hozamának mintegy a felét tette ki. Magyarán az IMF-EU hitel fele annyiba került, mint­ha a piac nyújtott volna hitelt az állam­nak. Itt szeretném megjegyezni, hogy például a 2011. március 24-én USA dol­lárban kibocsátott 10 éves lejáratú devi­za kötvények fix kamata 6,375 %. Az IMF lényegében három feltételhez kötötte a hitelszerző­dés aláírását: ál­lami' kiadá­sok csökken­tése, a költ­ségvetés kon- szolidációja, azaz a hiány csökkentése, valamint a költségveté­si és szerke­zeti refor­mok foly- tatása. Az Orbán-kormány törvényesen járt el a 2011. évi nyugdíjemelés ügyében most van rrr az ideje annak, hogy a 2010. évi nyugdíjkorrekció és a 2011. évi nyugdíjejnelés törvényességéről és mértékéről szakmailag megalapozot­tan állást foglaljunk. A 2013. január l. előtt megállapított nyugellátások évenkénti, januári eme lését az 1997. évi törvény szabályozza. Mivel a reál GDP növekedése 2010- ben a költségvetési előirányzat szerint nem éri el a 3 %ot, a fogyasztói árnö­vekedésnek megfelelő mértékben kell emelni. Ez 4,1% volt. Az intézkedést a Bajnai-kormány végrehajtotta. A TÖRVÉNYALKOTÓ SZÁMOLT AZZAL IS, hogy az előirányzat és a tényleges tel­jesítés eltérhet egymástól, ezért rögzí­tette az esetleges utólagos korrekció mértékét és mikéntjét is. Ha a fo­gyasztói árak, az országos nettó átlag- kereset vagy a bruttó hazai termék növekedésének tárgyévben várható mértéke a tervezettől olyan mértékben tér el, hogy a nyugdíjak ezen adatok alapján történő emelése legalább 1 százalékponttal meghaladja a január­ban végrehajtott emelés mértékét, ak­kor november hónapban - január 1- jére visszamenőleges hatállyal - ki­egészítő nyugdíjemelést kell végrehaj­tani. Amennyiben az eltérés az 1 szá­zalékpontot nem éri el, akkor novem­ber hónapban az egész évre járó kü- lönbözetet egy összegben kell kiutalni. A TÖRVÉNYI MEGFOGALMAZÁSBÓL leg­alább három dolog következik: (1) A kiegészítő nyugdíjkorrekciót nem az első nyolc hónap tényadata, hanem az erre alapozott éves várható, vélel­mezett inflációs mérték alapján kell meghatározni. (2) A fogyasztói, illetve a nyugdíjas fogyasztói árindex közül a korrekciónál mindig a magasabbat kell figyelembe venni. (3) A törvény lag három tényező okozta: a GDP csök­kenése, a forint árfolyamának gyengü­lése és az IMF hitel fel nem használt ré­szének elhelyezése a legybankban. Az államadósság nem ok, hanem okozat, a kettő felcserélése hiba, amely téves következtetésekhez vezethet. 2011 február végén 20.221,4 milliárd fo­rint volt, ez 706 milliárd forinttal halad­nem kötelezi utólagos intézkedésre a kormányt, amennyiben rosszul be­csülte meg a várható éves nyugdíjas fogyasztói árindexet, de a lehetőséget megadja erre. ebben a jogi És közgazdasági környe­zetben született meg az Orbán-kor­mány kormányrendelete „A nyugellá­tások és a baleseti járadék 2010. no­vemberi kiegészítéséről"Eszerint az egyösszegű kifizetés összege megegye­zik a jogosult részére folyósításra ke­rülő ellátások 2010. november havi összegének 7,2 százalékával. A kissé megtévesztő és „körmönfont” megfo­galmazás mögötti lényeg a következő: (1) A kormány a 2010. évi átlagos nyugdíjas fogyasztói árindexet 4,7%- ra prognosztizálja. (2) Az (lfből követ­kezik, hogy a korrekció havi mértéke 0,6 %. (3) Mivel a korrekció mértéke egy százalék alatt van novemberben az egész évre járó különbözeiét egy összegben kell kiutalni a megjelenését követően az ellenzéki MSZP azonnal élesen bírálta a kor­mányrendeletet, a nyugdíjemelés egy részének „ellopásáról”, a nyugdíjasok „átveréséről” és „kifosztásáról” beszél­tek. Kritikájuk két ponton is teljesen megalapozatlan volt A törvényszöve­ge nem azt mondja, amit az MSZP ál­lított, vagyis hogy az első nyolc havi nyugdíjas fogyasztó árindex mértéké­vel kell korrigálni a tárgyévi nyugdíja­kat, hanem azt, hogy az erre alapozott éves várható indexel Tévesen állítot­ták továbbá, hogy az egyösszegű nyug­díjkiegészítés nem képezi a következő évi nyugdíjemelés alapját, holott a tör­vény ebben a vonatkozásban teljesen egyértelmű: „Egyösszegű kifizetés ese­tén a kifizetett összeg egy tizenkettedé- vel a következő naptári év január hó­ja meg a bázisértéket, és 180 milliárd- dal több mint a 2010 decemberi állo­mány (20.041,0 milliárd Ft). Tehát az ál­lamadósság az Orbán-kormány „harcá­nak” ellenére is folyamatosan növek­szik, és ennek egyik alapvető oka az ok­okozati összefüggések meg nem értése. Az IMF hitel kamata a világgazdasági válság idején nagyon kedvező, 5-6 % napjában - az emelés végrehajtása előtt - a nyugellátás, a baleseti nyu­gellátás összegét meg kell növelni. ” AZ ELLENZÉKI KRITIKÁKRA VÁLASZOLVA ű Nemzeti Erőforrás Minisztérium kom­münikéjében megerősítette, hogy a kormány álláspontja szerint az éves nyugdíjas fogyasztói árindex 2010. év­ben várhatóan 4,7 % lesz, így a 0,6 százalékos, egyösszegű nyugdíjkiegé­szítés jogszerű és megalapozott A TÉNYEK ISMERETÉBEN, a politikusok és az érintettek okulására, az alábbi főbb megállapításokat tehetjük: A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) gyorsjelentése alapján a 2010. évi fo­gyasztói árindex a bázishoz viszonyít­va 104,9 %, a nyugdíjas fogyasztói ár­index pedig 104,5 % volt. Mivel a tör­vény szerint mindig a magasabb inf­lációs értéket kell figyelembe venni, az Orbán-kormány téves „vélelmezésé­vel” havonta 0,2 százalékkal „rövidí­tette meg” a nyugdíjasokat. Ez az át­lagnyugdíj (88.000 Ft/hó) szintjén 2011-ben 176 forint/hó nyugdíj végle­ges elvesztését jelenti, de a veszteség mindösszesen az „elvett összeg” évi nyugdíjemeléssel növelt, kumulált összege a nyugdíjas életének végéig. A nyugdíjasok többsége már megkap­ta a 2011. évi januári, emelt összegű nyugdíját és/vagy a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság értesítését az ellátás ösz- szegérőL Egyszerű számítással minden­ki ellenőrizheti, hogy az Orbán-kormány a hatályos törvények szerint, korrektül járt el. A 2010. évi egyösszegű nyugdíj kiegészítés a 2011. évi 3,8 %os nyug­díjemelésnek igenis az alapját képez­te. Az MSZP ebben a kérdésben félre­tájékoztatta az érintett nyugdíjasokat és a közvéleményt. KOVÁCS BÁLINT Ezek egybeesnek Magyarország, a ma­gyar gazdaság érdekeivel is. Az IMF a célok eléréséhez konkrét intézkedése­ket, például a nyugdíjak csökkentését, nem követelte a kormánytól. Képviselő úr szerint „Elege lett a ma­gyaroknak abból, hogy miközben kú­szik föl az államadósság, egyre szegé­nyednek.” Mivel Magyarországon min­denkire kiterjedő teljes személyi/csalá- di vagyonkataszter nincs, ezért ez a ki­jelentés úgy értelmezhető, hogy az el­múlt nyolc évben csökkent a reáljövede­lem és a reálnyugdíj. Ezt az összes sta­tisztikai adat cáfolja. Az egy főre jutó re­áljövedelem indexe az MSZP-SZDSZ kormány idején, 2002 és 2010 között minden évben nőtt, a reálnyugdíjak pe­dig a két ciklus alatt mintegy 25 %-kal növekedtek, sőt a Magyar Nemzeti Bank kimutatása szerint a háztartások nettó pénzügyi vagyona a 2002. évi 10.519 milliárd forintról 14.061 milliárd forint­ra, azaz több mint 33 %-al növekedett. A gazdasági világválság éveiben az egy keresőre számított reál-indexek való­ban csökkentek, de nyolc év viszonyla­tában a lakossági jövedelmek jelentő­sen emelkedtek. 2008-2009-ben súlyos gazdasági-pénzügyi válság söpört végig a világon, amely még a legerősebb gaz­daságokat is megrengette. Ebben a két évben az EU 27 tagországából 14-ben szintén két számjegyű volt a GDP ará­nyos államadósság-növekedése. Gelencsér Attila szerint az Orbán-kor­mány nem a legvédtelenebbektől vesz el, „hanem a hiperprofitra szert tevő gyógyszerlobbitól, a multiktól, a ban­koktól. Mert úgy gondoljuk, hogy az emberektől már nem lehet elvenni ez után a nyolc év után.” Őszintén beval­lom, hogy „extraprofitról” és „hiperinf­lációról” már hallottam, „hiperprofitról” eddig még nem. Ez nyilvánvalóan egy vegytiszta politikusi kijelentés, amely­hez csupán két megjegyzést szeretnék hozzátenni. Végre tudomásul kéne ven­nünk, politikusoknak és polgároknak így együtt, hogy legvégső teherviselőként nincs más ebben az országban, csak mi magunk, a mintegy tízmillió magyar ál­lampolgár. Nem a multik, nem a ban­kok és nem a telekommunikációs cégek viselik hosszabb távon az úgynevezett „válságadók” terheit, hanem mi magyar állampolgárok, például az alacsonyabb betéti kamatok, a magasabb számlave­zetési díjak... stb... formájában. Itt vita csak a terhek igazságos és alkotmányos elosztásáról lehet Ennek az egykul­csos, 16 %-os személyi jövedelemadó vé­leményem szerint nem felel meg. Egyet kell értenünk képviselő úrral abban, hogy Magyarországon kirívóan alacsony a foglalkoztatási szint, és ezen feltétlenül javítani kell. A foglalkoztatá­si ráta Magyarországon a 15-64 éves né­pesség körében 2009 évben 55,4 % volt, ami 9,2 százalékponttal marad el az Eu­rópai Unió 27 tagországának 64,6 %-os átlagától. Ezt az arányt tíz éven belül 70 %-ra emelni, azaz egyenlegében egymil­lió új, hatékony munkahelyet létrehoz­ni, valóban nagyon ambiciózus célkitű­zés. Ugyanis hatékony munkahelyek kellenek, ahol olyan termékeket és szol­gáltatásokat állítanak elő, amelyeket a fizetőképes piac jó áron megvásárol. A közmunkaprogram nem ilyen munka­helyeket „teremt". Azt nyilatkozta kép­viselő úr, hogy „Már jelentősen csök­kentettük a vállalkozások terheit...”. Ne­kem ilyenről nincs tudomásom, a társa­sági adó időleges csökkentése ugyanis nem csökkenti a termelési költségeket, nem javítja a cégek versenyképességét és nem növeli a foglalkoztatást. Gelencsér Attila beszél arról: „ma­gyar utat választunk”, nem engedhet­jük meg, „hogy a nemzetközi pénzvilág kormányozzon Magyarországon”, „óriá­si dolgok történnek”, „történelmi pilla­natokat élünk", a „felelősségünk törté­nelmi”... Amikor a magyar nemzetgaz­daság ezer szállal kötődik a világgazda­sághoz, amikor a GDP mintegy 80 %-át a külpiacokon realizáljuk, akkor „saját magyar útról” beszélni, szerény véle­ményem szerint, idejétmúlt. Képviselő úr helyében óvatosabban bánnék a „tör­ténelmi” jelző használatával is, mivel cselekedeteinket, így a II. Orbán-kor­mány tevékenységét is majd az utókor fogja értékelni.

Next

/
Thumbnails
Contents