Somogyi Hírlap, 2011. április (22. évfolyam, 76-100. szám)
2011-04-08 / 82. szám
4 .. HIRDET ÉS MEGYEI KÖRKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2011. ÁPRILIS 8., PÉNTEK Kinek is lenne valóban jó a mérés? ave zöldfok zrt. A szemétdíjakról, észérvekkel, tetszetős csúsztatások nélkül Beszélgetés Szabó Zoltánnal az AVE Zöldfok Zrt. elnök-vezérigazgatójával a hulladékkezelési-díj megfizetésének lehetséges alternatíváiról és azok buktatóiról.- Az egyik Balaton-parti település testületi ülésén ismét puskaporos hangulat alakult ki a szemétdíjas napirend tárgyalása során. Egyesek szerint „annyi köze van a díjaknak a ténylegesen elvégzett szolgáltatásokhoz, mint a kukásautónak a steril szobához”. Vezérigazgató Úr, mi az Ön válasza erre a hasonlatra?- A hasonlat humoros, kár hogy nincs sok köze a valósághoz. Amikor például Siófokon az üdülőtulajdonosok által igénybe vehető legkisebb, 60 1- es edény 13 ezer forintos éves díja és az állandó lakosok többsége által használt 110 1-es edény 36 ezer forintos éves díja között csaknem háromszoros a különbség, nyilvánvaló, hogy van összefüggés a szolgáltatás mennyisége és a fizetett díjak között. Amikor főként, de nem kizárólag üdülőtulajdonosok a jól hangzó „csak a mért szemétmennyiség után kelljen fizetni” elv alkalmazásáról beszélnek, voltaképpen azt szeretnék elérni, hogy egyáltalán ne legyen kötelezően előírt minimum hulladékmennyiség és kizárólag a ténylegesen elszállított, adott esetben évi mindössze két-há- rom kuka díját kelljen megfizetniük. Vagyis, hogy a rendszer hasonlóan működjön, mint a például a vízszolgáltatásnál, ahol, ha az óra nem mér fogyasztást, semmit vagy csak egy minimális alapdíjat kell fizetni.- És ez miért ne működhetne így, hiszen ez a díjfizetési mód igazságosnak és átláthatónak tűnik?- Csak annak tűnik. Ennek magyarázata kissé bonyolultabb, mint az egyszeregy, de azért nem túlságosan. Vannak szolgáltatások, ilyen a hulladékkezelés, de például a víz- és csatornaszolgáltatás és a távhő is, amelyeknél igen magas az állandó költségek és ráfordítások aránya a teljes önköltségen belül. A fix költségek mindig a kiépített kapacitásokhoz kötődnek és nem a tényleges kibocsátáshoz, magyarul, akkor is felmerülnek, ha az adott rendszer csak rendelkezésre áll, de még egyetlen köbméter vizet, kilowattóra energiát vagy a mi esetünkben egyetlen liter szemetet sem bocsátott ki, illetve kezelt. A Balaton közelében a kapacitások kiépítésénél mindig figyelembe kell venni az üdülőtulajdonosokat, hiszen ők joggal várják el, hogy amikor akár. csak évente egy-két napra is lejönnek a nyaralójukba, a víz folyjon a csapból, a kitett szemetet pedig vigyék el tőlük. Tájékozódtam, a Balaton-parti víz- és csatornaszolgáltatásnál az állandó költségek aránya eléri az 50%-ot, a hulladékkezelésben pedig, az új ISPA/KA rendszerek kiépülésével ez az arány, településtől függően 50-90 % között mozog.- Úgy érti, van olyan település, ahol 90 %-a a költségeknek felmerül tényleges szemételszállítás nélkül is?- Úgy értem, hogy egyes településeken a költségek 90 %- a felmerül már azzal is, hogy az adott térségi lerakó, válogató, a helyi szelektív gyűjtő- rendszer rendelkezésre áll és a kukásautók bejárják a település utcáit, anélkül, hogy egyetlen liter szemetet elszállítottak és kezeltek volna. Hangsúlyozom, az állandó költségek magas aránya a szolgáltatás jellegéből adódik, és nincs köze ahhoz, hogy ki működteti azt, hogy az adott szolgáltató hazai vagy külföldi, multi-e téshez hasonló módszer, azaz a ténylegesen kiürített (kitett) kukák alapján történő díjfizetés valóban „igazságosabb-e” a jelenleginél? Mert mi történik a Balaton- parti vízszolgáltatás esetében? Egy egészen minimális alapdíj mellett a köbméterarányos víz- és főként csatornadíj óriási ösz- szegű, az országban a legmagasabbak közül való, két és fél - háromszor akkora, mint a legalacsonyabb hazai díjak. Nyilvánvaló, hogy az állami tulajdonú szolgáltató kénytelen a viszonylag sok vizet fogyasztó ügyfeleivel (leginkább nyilván az állandó lakosokkal) megfizettetni annak a kiépített kapavagy önkormányzati, netán állami tulajdonban van. Az egyébként önkormányzati tulajdonú ISPA/KA hulladékkezelési rendszerek kiépítése azért „dobta meg” jelentősen a fix költségek arányát, Inért például az önrész kifizetéséhez felvett hiteleket és azok kamatát, valamint az óriási amortizációt fizetni kell akkor is, ha - sarkítva - egyetlen gramm szemét sem kerül be a rendszerbe. Aki az üzemeltető személyéhez, tulajdonosi szerkezetéhez, új vagy régi voltához, stb. köti a fix költségek magas arányát az vagy nem érti azt, amiről beszél, vagy szándékosan félretájékoztat.- De az Ön által példaként említett, ugyancsak magas állandó költségű vízszolgáltatásnál mégsem írnak elő semmilyen „kötelező” fogyasztást, mindenki a mért mennyiség után fizet. Ha ott lehet, a hulladék- kezelésben miért nem?- Elméletileg itt is lehet, de legalább két fontos kérdést kell az adott díjelfogadó önkormányzatnak - lehetőleg objek- tíven- mérlegelnie. Az egyik: vajon a vízdíjfizeMéltányos a nem feltétlenül jómódú állandó lakosokkal megfizettetni olyan költségeket, amelyek a viszonylag jómódú üdülő- tulajdonosok miatt merülnek fel? citásnak az állandó költségét, amelyet az évi 5-10 m3-t fogyasztó üdülőtulajdonosok nem fizetnek meg. Jobb ez így?! Méltányos a nem feltétlenül jómódú állandó lakosokkal megfizettetni olyan költségeket, amelyek a viszonylag jómódú üdülőtulajdonosok miatt merülnek fel? Szerintem és a legtöbb, józanul gondolkodó önkormányzati képviselő szerint nem. A másik alapvető kérdés: Az ivóvizet - bár ilyen árak mellett természetesen mindenki próbál spórolni - bizonyos mennyiségben minden ember kénytelen igénybe venni, ahogy a közgazdaságtanban mondják, az ivóvíz nem helyettesíthető jószág. Nem így a hulladékkezelési közszolgáltatás. Köztudomású, a média naponta ad hírt arról, hogy az országot szinte ellepi az illegálisan kirakott szemét, és ennek mennyisége nemhogy csökkenne, de folyamatosan nő. A szeméttől sokan már most is minden gátlás nélkül szabadulnak meg -mi lesz akkor, ha egyrészt két-háromszorosára nő a kukadíj, másrészt egyáltalán semmit sem fizet az, aki a közszolgáltatóval nem vitet el szemetet?- Mi lenne akkor a mindenki számára megnyugtató megoldás?- Ilyen szerintem nincs, és nem is lesz addig, amíg a környezetvédelemmel kapcsolatos hazai szemlélet gyökeresen át nem alakul. A jelenlegi rendszer, amelyben az üdülőtulajdonosok a legtöbb településen egy kisebb méretű edény után és csak az üdülőszezonban fizetik kötelező módon a szemétdíjat, éppen az előbbiek miatt sokunk véleménye szerint egyáltalán nem „igazságtalan”, még akkor sem, ha a nagy lobbi erővel rendelkező budapesti üdülőtulajdonosok mindenfelé ezt hangoztatják (és írják). Ebben a rendszerben a Délbalatoni hulladékkezelési fajlagos díjak 25-50 %-kal alacsonyabbak, mint Budapesten. A vízdíjaknál köztudomásúlag nem ez a helyzet... Ha viszont mindenképpen változtatni akarunk, csak egy olyan kéttarifás rendszer lehet közgazdaságilag és környezet- védelmi szempontból működőképes, amelyben a mindenki által fizetendő éves alapdíj mértéke mindenfajta mesterséges korlát nélkül tükrözi a szolgáltatás állandó költségeit. Ez jelenleg nem így van, valakik a vonatkozó díjrendelet megalkotásakor a kéttarifás rendszerben maximum 40 %-os alapdíjarányt tartottak „méltányosnak”, úgy hogy még ezt is szüneteltetni lehet. A közgazdasági törvényszerűségeket azonban ilyen alapon sem lehet súlyos következmények nélkül figyelmen kívül hagyni. Ezt már mi, idősebbek az elmúlt évtizedekben saját bőrünkön tapasztalhattuk... Még nem tudni, mi köze Parizemek a háromfai rabláshoz vallomások útvesztőjében A negyedrendű vádlott minden kihallgatása során új történetet adott elő- Új vallomást szeretnék tenni- jelentette be a negyedrendű vádlott.- Mit mondott korábban? - érdeklődött a bíró.- Nem emlékszem - hangzott a válasz.- Akkor mit akar megváltoztatni? - jött az adekvát kérdés. A fentiekből is kiderül, meglehetősen nehéz dolga volt szerdán délelőtt a tárgyalásvezetőnek a kaposvári bíróságon, ahol a tavaly júliusi háromfai rablás gyanúsítottjai ültek a vádlottak padján. Hárman bilincsbe verve, a negyedrendű viszont szabadlábon védekezhetett. A vádirat szerint ugyanis ő csak figyelőként vett részt az akcióban, illetve hazavitte a lopott holmit egy nejlonszatyorban. Bár első blikkre csak mellék- szereplőnek tűnt, csakhamar kiderült, bizony ő a főszereplője az ügynek. Pontosabban a vallomásai, melyeket meglehetős gyakorisággal változtatgatott. Miután három társa - köztük a fiatalkorú elsőrendű - ártatlannak vallotta magát, s kikérték maguknak még a gyanúsítás tényét is, sőt, a másodrendű - az elsőrendű nagyapja - a rendőrség által feljavított, haragos tanúk vallomásaira épülő rágalomnak nevezte a vádat, s kijelentette, egyértelmű, velük akarják elvitetni a balhét, pedig ártatlanok, mint anno Tánczos Gábor - találhatott volna jobb példát is, hiszen a körmendi gyerekgyilkost hivatalosan bűnösnek mondta ki anno a bíróság... S az adott időben nem rabolhatták ki a háromfai férfit, hiszen éppen Pécsről jöttek hazafelé. Utóbbi állítását a negyedrendű vádlott is megerősítette, A vádlott kihallgatása elhúzódott csak éppen ez volt az általa előadott harmadik forgatókönyv. Először ugyanis részletesen elmesélte a rendőrségen, hogyan szereztek társai kulcsot a sértett házához, s miket zsákmányoltak a betörés során. A rablásról, mivel az utcán figyelt, nem tudott részletekkel szolgálni, ám a vádiratból kiderült, hogy a három férfi kétmillió forintot követelt az idős férfitől, kést nyomtak a torkához, összeverték, eltörték a kezét, a földön megrugdosták, végül bezárták a nyári konyhába. S követelték, hogy adott időben vigyen kétmillió forintot a temetőhöz.- A rendőrök vihogtak, fenyegetőztek, ütötték, s a kocsiajtóba verték a fejem - magyarázta a negyedrendű vádlott, miért is írta alá a vallomást, melyet állítása szerint el sem olvashatott. - Emlékszem rá, drága asszonyom - fordult az ügyészhez -, lelkileg teljesen szétrázott a dolog... Második kihallgatása során viszont elismerte, hogy az első jegyzőkönyvben az általa elmondottak szerepelnek, ám mégis visszavonta, s kijelentette, ő és társai ártatlanok, sőt, meg is nevezte a vélt tetteseket. Akiket az egyik általa meggyanúsított testvére dobott fel nála, csak éppen falaznia kellett nekik, ugyanis Parizer megfenyegette, kezét-lábát eltörik, ha rájuk vall - Parizer személyében egy háromfai férfit ismertetett meg a bírósággal és a hallgatósággal. Azt is hozzátette, ezt jelentette is a rendőrségen, ám ott nem foglalkoztak vele. Azzal viszont ő nem akart foglalkozni, miért is jelentette fel a két vallomása között a másodrendű vádlott testvérét. A periratokból azonban kiderült, hogy a férfi megfenyegetett - utóbb a negyedrendű vádlott bagatell civódásnak minősítette az esetet. Mint ahogyan arra sem emlékezett, hogy az elsőrendű vádlottal is volt afférja: a fiatalkorú állítása szerint le akart feküdni az élettársával, ezért jól elverte.- Ja, akkor csak játszottunk - jelentette ki a negyedrendű vádlott a szembesítés után.- Hogy pofon vágják?! - döbbent meg érthetően a bíró... Aki a vádlottak kihallgatása után szünetet rendelt el. Az ügy a tanúk kihallgatásával folytatódik, ám a bíróság folyosóján az is kiderült, bár az elkövetők maszkot viseltek, a sértett - akit közben gondnokság alá helyeztek, s nem jelent meg a tárgyaláson - egyiküket felismerte a rablás során... ■ Vas András \
