Somogyi Hírlap, 2011. március (22. évfolyam, 50-75. szám)
2011-03-20 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 12. szám
2011. MÁRCIUS 20., VASARNAP 3 MEGYEI KÖRKÉP A néma kapcsolat nem kapcsolat? párosán szép az élet A boldogan élet, míg , meg nem haltak, nem csak a mesében létezik „Régebben olyan jókat beszélgettünk. Aztán ez valahogy megszűnt, nem is tudom, hogyan és mikor.” „Régebben sem beszélgettünk sokat, akkor ez valahogy normálisnak tűnt. De hogyan éljem le az életemet valakivel, akit tulajdonképpen nem is ismerek?” Pál Judit Két nagyon gyakori sóhaj a párkapcsolati krízisek világából - valószínűleg mindannyian tudnánk példákat sorolni mindkét forgatókönyvre. Törvény- szerű, hogy egy idő után marad a némaság és a sóhajtozás, vagy alakíthatjuk másképp is a történetünket? A problémák, konfliktusok gyökere nagyon sok házasságban, párkapcsolatban - megkockáztatom, a legtöbb emberi kapcsolatban - a hiányos vagy nem megfelelő kommunikációra vezethető vissza. Egyszerűbben szólva: nem beszélgetünk. Nem jól, nem eleget. Pedig a „képlet” már-már közhelyes: ahhoz, hogy ne csak lakótársak, szeretők, szülők, de egymás „legjobb barátai” is legyünk, rábízhassuk magunkat a másikra és ő is ránk merje bízni magát, ismernünk kell egymást. Ahhoz, hogy ismerjük egymást, beszélgetnünk kell. A beszélgetéshez pedig az kell, hogy ismerjük magunkat, és őszinték legyünk magunkhoz. (Feltételezve persze, hogy „valamiért csak összekerültünk”, vagyis az alapvető vonzalom, érdeklődés, „a szándék” már adott.) Egyszerűnek tűnő képlet, amelyet mégis nehéz megvalósítani. Számtalan pár burkolózik némaságba, és sok párkapcsolatban élő férfi és nő érzi magát magányosabbnak, mint akár egyedül élő társaik. A hallgatás kiváltotta folyamatos csend fásultságba, közönybe torkollik, amely egy idő után megöli az érzelmeket, és mindkét fél számára elviselhetetlenné válik. Természetes, hogy az embernek egy párkapcsolaton belül is lehetnek „csendes órái”, periódusai, akár személyes titkai is. Természetes, hogy akadnak köGyakran elrohanunk a problémák mellett, pedig mindig van megoldás. Sajnos manapság a párok kevés időt fordítanak arra, hogy igyekezzenek minél jobban megérteni egymást zöttünk beszédesebbek és hallgatagabbak; hogy mindannyiunknak különböző a társalgási (beszélési-hallgatási) alapszintje. Az is igaz, hogy amennyire tönkretehet egy kapcsolatot az állandó némaság, legalább any- nyira ártalmas lehet a folyamatos, a másik fél igényeit figyelmen kívül hagyó, válogatás nélküli fecsegés. De ha most kizárjuk a végleteket, és megpróbálunk a „nem létező átlagra” koncentrálni, a valódi kommunikáció hiánya akkor is a leggyakoribb problémák egyike marad. A „boldogan éltek, míg meg nem haltak” kapcsolatok csak a mesékben léteznek. Legalábbis ha nem tesszük hozzá, hogy „és ezért minden nap megdolgoztak”. Minden nap adtak egytársunkkal) ezek közé a fontos dolgok közé tartozzanak, bizony nagy esélyünk van rá, hogy a hétköznapi rohanásban egyszer csak azt vesszük észre, maximum annyit kommunikálunk egymással, ki veszi az aznapi kenyeret vagy ki hozza haza a gyereket az iskolából. (És azt talán nem is kell mondanom, hogy amikor beszélgetésről beszélek, nem ezekre a technikai kérdésekre gondolok.) Néha elég lehet egy mondat, hogy a másik tudja, „hallgatóképes” állapotban vagyunk-e. És néha elég lehet egy mondat, hogy úgy érezze, fontos nekünk, hogy megosszuk vele a bennünk zajló dolgokat, része legyen az életünknek. És akár az egész kapcsolatunk is múlhat egy-egy mondaton... másnak valamit magukból. Amiből mindketten érezték a figyelmet, törődést, biztonságot, szeretetet. Megosztották egymással az érzéseiket, gondolataikat, örömeiket, bánataikat... Igen, talán ez is úgy hangzik, mint a mesében. És millió dolgot hozhatunk fel a „de” után, amivel magyarázni tudjuk, miért is nem megvalósítható mindez. Rohanó világ, megélhetés, feszültségek, felcserélődő szerepek, a gyerekek, időhiány, a partner nem akarja, mi nem akarjuk... Az a baj a mentségekkel, kifogásokkal, hogy bármennyire igazak és indokoltak is, állandóan jelen lesznek. És rajtunk kívül senki más nem fogja tudni meg- és átszervezni az időbeosztásunkat, hogy kötelességeink mellett az igazán fontos dolgokra is maradjon időnk, kedvünk. Ha pedig nem teszünk tudatosan azért, hogy a beszélgetések (magunkkal és Mindig adjunk időt arra, hogy megbeszéljük a társunkkal, ha elvonulnánk ha időszakosan be is zárkózunk magunkba, húzunk is falakat, magányra, elvonulásra van is szükségünk, beszéljük meg a társunkkal, hogy tudja, mit szeretnénk, miben segíthet ilyenkor. de ügyeljünk rá, hogy ezek a periódusok ne nyúljanak viszszafordíthatatlanul hosszúra, ne azt érezze belőle a másik, hogy „nem vagyunk jelen”, nem törődünk vele, nem figyelünk rá. Ha ő látszik távolodni, magyarázzuk el neki, miért bántó, fájó, elidegenítő, ha mindezt úgy teszi, hogy nem tudjuk az okát. Ne hagyjuk, hogy a eltávolodjon Már csak 989 év és száguldhat a vonat „azt szeretnem, ha a sajtó segítene, amin már magam is több mint fél évtizede fáradozom: Magyarországon a gyűlöletet kissé lejjebb csavarni. Ma ugyanis nem történhet olyan, ami ne részesülne kritikában; nem történhet olyasmi, amit be ne mutatna a sajtó, amiről ne közölne véleményt - istennek hála, többféle véleményt! Arra kérek mindenkit, ne mondjanak le a forradalmi hévről, de ez ne gyilkos hév és ne tűz legyen, hanem emberi melegség” - mondta sajtónapi ünnepi köszöntőjében Göncz Árpád köz- társasági elnök, míg Eötvös Pál, a Népszabadság főszerkesztője hozzátette: „A sajtó csak akkor szabad, ha a feltett kérdéseire a válaszokat minden külső befolyástól, erőszaktól mentesen magának tudja megfogalmazni. ” És EZ még ma is így van. De mi lesz nyártól? „A társadalom sirámok és ígéretek helyett tetteket és jogállam kiszámítható biztonságát követeli, ahol csak a törvény a tiszta beszéd. És nyíltságot követel, olyan politikát, amely nagykorúként kezeli az állampolgárokat. Az emberek lakható országban megélhető életet akarnak élni" - írta ünnepi köszöntőjében Gyenesei István, a megyei közgyűlés elnöke. Az ünnep szusszanásnyi időt biztosít a korrekt számvetésre, nagy szükségünk van erre, hiszen a hitevesztettség, az események egyoldalú megközelítése nem vezet megoldáshoz. (...) Nekünk itt és most kell élnünk, sőt talpon maradni az egyre mélyülő gazdasági és morális válsághelyzetben." az EGYOLDALÚ megközelítés azóta nemzeti sporttá vált, a többi maradt... „a kormány nemrég elfogadta a vasút 2000-ig szóló fejlesztési koncepcióját - mondta Csárádi János, a MÁV vezér- igazgatója, aki ezt a lépést a vasút nagy sikerének nevezte. Olyan szilárd alapnak, melyre lehet építkezni. Például az igényekhez igazodva rövidítik az utazási időt, három óránként magas komfortfokozatú vonatok közlekednek majd Budapest és a nagyobb vidéki városok között. Az átlagsebességet ezeken a vonalakon 160 kilométerre növelik, a vezérigazgató szerint az ezredfordulóra már Kaposvár és Budapest között is 160-nal közlekedik majd szerelvény. ” kár, hogy nem határozták meg, melyik ezredfordulóra, így most várhatunk még 989 évet... A NEMZETI ÜNNEP múltával a parlament is munkához látott, „a kedélyeket leginkább a társadalmi szervezetek idei költségvetési támogatásáról szóló országgyűlési határozati javaslathoz elhangozz módosítások indoklása, vagy az ezzel szembenálló megjegyzések borzolták fel. A különböző egészség- ügyi szervezeteket például kedvezőbben bírálták el a Magyar Újságírók Országos Szövetsége, illetve a Független Jogász Fórum terhére. A Történelmi Igazságtétel Bizottság támogatását pedig a Társadalmi Egyesületek Szövetsége rovására növelik. A legnagyobb vita a fideszesek és a Pofosz tagjai között volt, mivel a Politikai Foglyok Országos Szövetsége január 15-én még párt volt, most viszont már politikai érdekképviseletként várja az egymilliós állami támogatást, s ez nem tetszett a Fidesznek. ” AZÓTA VISZONT láthatóan kibékültek... „lehetnek, vannak a mai pártok között politikai vélemény- különbségek - mondta Antall József miniszterelnök az 1944- es német megszállás napjára emlékezve a Parlamentben -, de vannak olyan közös alapeszményeink, amelyek vállalásában egynek kell lennünk. Az ilyen jeles dátumok arra is figyelmeztetik a mai politikusokat, hogy tetteikért és kijelentéseikért felelősség terheli őket, hiszen nem mindegy, hogy milyen politikai szellemiség jön ki a palackból: a szélsőjobb és a szélsőbal egyaránt veszélyezteti a demokráciát. ” azért vigyázó szemeiket mostanság egy irányba kellene vetniük... l *
