Somogyi Hírlap, 2011. március (22. évfolyam, 50-75. szám)

2011-03-16 / 62. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2011. MÁRCIUS 16., SZERDA MEGYEI KORKÉP 5 médiatörténet A húsz éve alakult kaposvári Zöm Rádió munkatársai saját örömükre készítették műsoraikat, de elindítottak egy folyamatot, melyet nem lehetett megállítani RENDSZERT IS VÁLTOTTAK A KALÓZOK Éppen húsz esztendeje, hogy két kaposvári diák, Mike Gábor és Cserjés András merészet gondol­ván rádiót alapított. A Zöm Rádió Magyarország első kalózrádiója volt, amely kisebb-nagyobb megszakításokkal 1991 ja­nuárjától 1992 júniusáig működött. Kun Zoltán A műszaki érdeklődésű közép- iskolások egy születésnapi bu­lin határozták el, hogy saját rá­dióadót eszkábálnak össze. A szó szoros értelmében. A kísér­letező kedvű diákok elsőként „lehallgató eszközöket” gyár­tottak, majd egyre gyarapodó technikai tudásuk lehetővé tet­te igazi rádióadó építését. A Zöm nevet egyik tanáruk ked­venc mondásából kölcsönöz­ték, miután adásaikkal a több­séghez kívántak szólni. Akkor persze még nem tud­ták, hogy tettükkel médiatörté­nelmet írnak. Magyarország első kalózrádiója Kaposváron és tizennégy kilométeres kör­zetében volt fogható a 87,75 MHz-es ultrarövid hullámon, mégpedig sztereóban és kiváló minőségben. A kalózrádió kife­jezést hallva legtöbben mégis a fővárosi Tilos Rádióra emlé­keznek, hiszen budapestiek lé­vén már akkor sokkal komo­lyabb publicitást kaptak, mint a kaposváriak. Az első Zöm Rá­diós adás 1991. január 7-én volt fogható, majd kisebb-na­gyobb rendszerességgel 1992 júniusáig volt műsor. A rend­szerváltás utáni időszakban - megfelelő törvényi háttér híján - még illegális tevékenységnek számított a rádiós műsorsugár­zás. Az úgynevezett frekven­ciamoratórium szabályozta, hogy amíg nem születik meg a médiatörvény, nem alakulhat­nak helyi rádióadók. Ezt persze nem akarta kivárni a két kaposvári fiatalember, akik az első kísérletinek mond­ható „műsorok” után többet sze­rettek volna elérni. Stábot tobo­roztak és szerkesztett műsorok­kal jelentkeztek. Ez az előbb hat, később már nyolc tagból álló kö­zösség készítette a kétórás adá­sokat a hét két napján. A prog­ramban a zene mellett ekkor már több minden helyet kapott. A szerkesztett híreken és helyi információkon kívül volt stúdió­beszélgetés (elsősorban a fiatalo­kat érintő témákban), irodalmi- és sportösszeállítás is. Utóbbi a visszajelzések alapján a legnép­szerűbb műsor volt. Az idő telt, a törvényi háttér azonban nem változott. Miután valamennyi résztvevő hobbiként rádiózott, minden költséget saját zsebből fizettek. A reménybeli támogatók valamennyien visz- szakoztak, így június végén be kellett fejezniük az adásukat. Az ezt követő „holt időben” jelent­kezett a budapesti székhelyű Akció Kft., amely anyagilag is segítette a rádiót. Ebből a pénz­ből a stúdiótechnikát fejlesztet­ték a fiúk, akik 1992. január 20- tól heti két alkalommal ismét je­,AZ ORSZÁG ELSŐ kalÓZ­balrol): Mike Gábor. Kun Zoltán, Kristóf Zoltán es Tóth Éva Szakmai kihívás és vagányság rádióját tehát szakmai L kihívásból, némiképp I vagányságból alapítot- 1 ta két 18 éves kaposvá­ri fiatal. Rövidesen rá kellett jönniük, hogy egy sor igényt is kielégíte- I nek, amelyre az akkori állami rádió nem volt képes. Igényes köny- I! nyűzenét sugároztak, W amit a közrádió nem Állandó volt a zsúfoltság a kis stúdióban, ahol a Zöm Rádió műsorai készültek Szép emlékeket őriznek- FÉNYKÉPEKET, VIDEÓKAT, ko­rabeli cikkek szkennelt máso­latait őrzöm erről az időszak­ról, amúgy minden műszaki dolgot kiszórtam, szétszedtem, felhasználtam - árulta el Mike Gábor. - Nem bánom, hogy nem lett „igazi” rádiónk. Az utolsó időszak végére ambi­valens érzéseim voltak. Vár­tam a csodára, hátha sikerül megteremteni a „sugárzó" jö­vőt, de láttam, hogy a csapat szép lassan szerteszétszéled. Örülök, hogy a rádió vala­mennyi berendezését meg tud­tam tervezni, építeni Sokat ta­nultam az üzemeltetés során is. Azért sem bánom, mert így szép emlék lett, nem pedig va­lami rossz történet, ami - eset­leg - a „biznisz” miatt esik szét. Mérnöknek, tanárnak ta­nultam, mérnök és tanár let­tem. A Kapós Rádió műszaki vezetőjeként, a TIT Alapítványi Középiskola és Szakiskola ta­náraként dolgozom.- KELLEMES EMLÉKEKET Őrzök- mondta Cserjés András - Nagyon jó társaság, igazi érte­lemben vett csapat gyűlt össze annak idején a Zöm Rádió­ban. A továbbtanulásnál meg határozó volt az ott szerzett tapasztalat. Első­ként kommunikáció sza­kon mentem tovább, hi­szen a rádiózás és az újságírás érdekelt Ké­sőbb a számítástech­nika átvette a vezető szerepet, ezen a vona­lon képeztem magam. Tizennégy éve ezen a területen dolgozom. Budapesten élek, egy rendszer- üzemeltető cég informatikusa vagyok. Ma is kicsit másképp figyelem a tv, rádió, az újság információit mint az átlagol­vasó. Néha hiányzik a szer­kesztőség hangulata, vagy az, hogy információáradat közép­pontjában legyek. Máskor jó, hogy „nyugisabb" a szakmám, mint a médiában dolgozóké. Bár néha a gépek önállósít­ják magukat... túl jó minőségben, szűk idősáv­ban, ritkán játszott. A helyi hí­rek mellett sportközvetítést ad­tak, amellyel megelőzték az összes hazai független rádiót. körvonalazták a magyar helyi kereskedelmi rádiók struktúrá­ját. Amikor erre lehetőség volt, szakszerű tervekkel stúdióala­pítási engedélyért folyamodtak és ezzel is hozzájárultak a tör­vény kikényszerítéséhez. A sza­bad rádiózás eszményét testesí­tették meg a médiaháború idő­szakában. Ugyanakkor felmér­ték, hogy a rádió politikai és gazdasági támogatás nélkül nem működhet. A politikai támogatást nem, a gazdaságit megkapták. A Zöm Rádió az alternatív vagy rétegrádiózás helyett inkább a helyi kereske­delmi rádió alapjait tette le, a neve alapján a többséghez és nem valamelyik kisebb közös­séghez kívánt szólni. ” Részlet Faragó László ad­junktus (Kaposvári Egye­tem - Pedagógiai Kar Kommunikáció és Média­tudomány Tanszék) Rend­szerváltó kalózok című 2006. április 26-i előadá­sából. lentkeztek műsorukkal. A rádió­ban ekkor Faragó László, a Ma­gyar Rádió helyi tudósítója is ké­szített interjúkat, akit azonban hamar „leállítottak” felettesei. Akkoriban még luxusnak szá­mított a CD-lejátszó, a csapatnak ráadásul csak néhány darab ilyen hanghordozója volt. A ze­nei szerkesztésnél ügyelni kel­lett arra, hogy két, bakelitleme­zen található felvétel ne követ­kezzen egymás után, hiszen a korongokat ki kellett cserélni, így a keverés nehézségbe ütkö­zött. A műsorokhoz már szigná­lok is készültek. Egy alkalom­mal a Bajcsy-Zsilinszky utcai óvodába kéretőzött be a stáb, hogy az esti meséhez - melyet akkoriban Csák Teodóra olvasott fel élőben - szignált készítse­nek. A rádiósok az egyik cso­portban megkérték a gyereke­ket, hogy kórusban zengjék: „Anyúúúú, hallgassuk a Zöm Rádiót!” Ez lett az egyik legsike­resebb spot a rádió műsorában. Akkoriban nemhogy internet, de még mobiltelefon sem volt, így a rádiósok a külső tudósítá­sokat jobb híján az események közelében található utcai tele­fonfülkékből adták le. Egy eset­ben hirtelen megszakadt a beje­lentkezés, a miértre roppant egyszerű volt a válasz a tudósító­tól: - Nem volt több húszasom... A szerkesztőség életében 1992 áprilisa volt a legkiemelke­dőbb időszak, amikor 14 mun­katárs dolgozott a műsorokon. Az úttörőnek (sicc!) számító Zöm Rádió után számos város­ban alakultak hasonló adók, közösségek. A már említett bu­dapesti Tilos Rádió mellett megkezdte működését a pécsi Szubjektív Rádió, a gyömrői Sirius Rádió, valamint a balas­sagyarmati Rádió 19 is. A frekvenciagazdálkodási in­tézet munkatársai persze nem tétlenkedtek. Igyekeztek sorra bemérni az illegálisan működő adókat. Ez a kaposváriaknál si­került legkorábban, miután a Zöm adója nem mobil alkotás volt. A többség ugyanis autóból üzemeltette az adóját, hogy gyor­san helyet tudjon változtatni és minél nehezebb legyen a bemé­rése. A kaposváriak szándéka más volt, ők idővel mindenkép­pen legálisan szerettek volna su­gározni (be is adták a kérvénye­ket), így Mikéék családi házá­ban, a padláson helyezték el az adót. Némi furfang azért volt a dologban. A stúdió - ahol a mű­sort készítették - az udvari mű­hely egyik helyiségében lelt ott­honra. így amikor megérkeztek az FGI (Frekvenciagazdálkodási Intézet) munkatársai - házkuta­tási engedélyük nem lévén - az adót sem tudták lepecsételni. Miközben a házban kitöltötték az - érvényben lévő 1968-as (!!!) törvény alapján kiállított bírság­ról szóló - okmányokat, kényte­lenek voltak hallgatni, amint az élő műsorban bemondják, hogy épp a helyszínen vannak... A szabálysértés, ahogy ma mondani szokás 3400 forintba fájt a rádió üzemeltetőjének. A véget persze nem csak ez, ha­nem inkább a stáb több tagját közvetlenül érintő érettségi mi­atti más irányú elfoglaltság je­lentette.

Next

/
Thumbnails
Contents