Somogyi Hírlap, 2011. március (22. évfolyam, 50-75. szám)

2011-03-16 / 62. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2011. MÁRCIUS 16., SZERDA 3 MEGYEI KÖRKÉP Csattogtak a nyesőollók tavaszi munkakezdés A kiskertek gazdái régóta vártak a dologidőre Kis Gáli Sándor és László Ferencné alig várták, hogy kijussanak kertjükbe A tavaszi munkák népi kalendáriuma HIRSAV A Kossuth-nótákról Balatonszárszón Kossuth lova címmel ötö­dik alkalommal tartották meg az Evangélikus Nép­zenei Találkozót Balaton­szárszón. A népdal, népze­ne és hagyományőrzés kedvelőit és művelőit vár­ták a Balaton partjára. A katonaélet és a hozzá kap­csolódó népdalok, a Kos- suth-nóták és a hagyomá­nyok kerültek a találkozó középpontjába, (fi) Jelesre vizsgáztak veszélyes fákból A szőcsényi Széchenyi Zsigmond Szakközép és Szakiskola legutóbb Szi­getváron hirdette meg á lakott területi fakitermelői tanfolyamot. A képzésen pécsi, szigetvári, keszthe­lyi tűzoltóságoktól vettek részt, valamint két ma­gánszemély is jelent­kezett. Összesen tizenöten éltek a lehetőséggel és mindenki jelesre vizsgá­zott. (ve) Berzsenyi-nap a gimnáziumban Berzsenyi-nap keretében emlékezett meg a költő nevét viselő marcali gim­názium és közgazdasági szakközépiskola az 1848/49-es forradalom és szabadságharcról. Az em­lékező ünnepség után sza­valóverseny, s más szelle­mi vetélkedők, valamint érdekes előadások várták a diákokat, (ve) Vizsgáztak a háromfai polgárőrök Ránics János babócsai pol­gárőr elnök felkészítő elő­adása után az új szabá­lyoknak megfelelően teszt­lapok kitöltésével tettek is­mét tanúbizonyságot tudá­sukról a háromfai polgár­őrök. (gyj) Elmélyült válaszadás közben A négynapos ünnepet és a jó időt sokan munkával töltötték: kihasználva az első tavaszi napokat, megteltek a kiskertek Ka­posvár határában. Vas András- Végre! - jelentette ki László Fe­rencné, s bár első blikkre úgy tűnt, a megjegyzés annak szólt, hogy lejöhetett a létráról, miu­tán végzett a barackfa metszésé­vel, ám hamarost kiderült, az időjárásról beszélt.- Erre vártunk már vagy egy hónapja - tette hozzá, s élettár­sa, Kis Gáli Sándor egyetértőn bólogatott. A két nyugdíjas több mint két évtizede vásárolta meg a telket Kaposvár szélén, a Zselic- Kertvárosban, még a 67-es út sem épült meg akkoriban - az elkerülővei el is veszítették a birtok kétharmadát -, s azóta márciustól fél éven át szinte minden nap a kertben dolgoz­nak.- Mindig van mit tenni - ma­gyarázta László Ferencné -, a föld pedig hálás, megterem minden, amire szükség van a konyhában vagy a kamrában.- És meg is fiatalodunk, ha dolgozhatunk - szólt közbe is­mét élettársa. Ilyenkorra, március közepére már végeztek a metszéssel, a veteményest is felásták, elboro- nálták, így a hosszú hétvégére megérkező jó időben el lehetett vetni a magokat.- A hagyma, a fokhagyma, a zöldség, a répa és a cukorborsó kerül a földbe - avatott be a ker­ti titkokba László Ferencné -, a krumplit majd két-három hét múlva, a paprika- és paradi­csompalántákat pedig bő hónap múlva rakjuk le. Permetezni nem szoktunk, lehet, hogy a termés nem olyan látványos, mint a boltok polcaira kerülők, de egészséges, s nem esszük meg azt a sok kemikáliát. Nemcsak a nyugdíjas pár töl­tötte az ünnepeket a hétvégi tel­ken, rengetegen indultak a me­gyeszékhely környéki kertek­be, szőlőhegyekre, hogy meg­kezdjék a tavaszi munkákat. A dologidőben kevesebb jutott pi­henni, pláne ünnepelni, de né­hány házon így is feltűnt a ma­gyar zászló, jelezve a nemzeti március 24., Gábor napja: vet­ni kell a káposztát és a ká­posztaféléket, de vigyázni kell, ha távolabbi földre esik a ve­tő, úgy nézze, hogy ne talál­kozzék útközben kakassal, mert majd repce nő a káposz­ta helyett. március 25., Gyümölcsoltó Boldogasszony napja: e nap alkalmas a fák oltására, szemzésére. Gyimesben úgy hitték, ha ezen a napon rossz idő van, akkor rossz tavasz várható. április 1., Bolondnap: a népi hagyomány szerint ez a nap nem alkalmas vetésre, mert nem lesz bőséges a termés. áprius 5., Vince napja: meg­csordul a jégcsap az ereszen. Ha eddig nem, most már biz­tosan itt a tavasz. áprius 6., Vilmos napja: ter­mésjósló nap. Ha esik az eső, szűk lesz az esztendő. április 12., Gyula napja: az év századik napja. Mivel féreg űző nap, megfürdetik a lova­kat, a teheneket leöntik, le­mossák. április 14., Tibor napja: ha ilyenkor már szép zöld a vetés, a rét is kizöldült, akkor jó szé­natermés várható. április 24., Szent György nap­ja: e naptól számítja a népha­gyomány az igazi tavasz kez­detét. Minden esztendőn Szent György, a nap vitéz győzi le, szabadítja ki a királylányt, a megújult n&növényi életet a sárkány, a „poshadt tó ura" fogságából, s ő tisztítja meg a vizeket is. Az emberek megtisz­tították előbb a bíró és a pap kútját, majd kint a határban, s a legelőn a forrás- és csor- dakutakat, ezután ki lehetett hajtani már a legelőre a jószá­gokat. április 25., Márk napja: a bú­zaszentelés napja. Mise után a pap megszentelte a vetést. április 28., Vitális napja: rá­mutató negyvenes nap, 40 na­pig e nap időjárásához hason­ló várható. Dologtiltó nap a férfiak számára, semmit sem szabad vetni ezen a napon. ünnepet. Melynél persze akad­tak fontosabb tennivalók, Bir- kás Tamás például francia­kulccsal bajlódott a kerti csap körül, melyből semmilyen te- kergetés nem csalt elő egyetlen csepp vizet sem.- Remélem, nem fagyott szét a cső a télen - szólt oda gond­terhelten feleségének, ám sze­rencsére bő öt perc múlva, mire az asszony kihordta a plédeket, ágyterítőket, párnákat a terasz­ra szellőzni, néhány nagyobb prüszköléssel megindult a víz­folyam. - Kicsit büdös - jegyez­te meg Birkás Tamás -, de ön­tözni jó lesz. Méghozzá a paradicsom- és paprikapalántáknak szánta a vizet, ellentétben ugyanis Lász­ló Ferencnéékkel nem várták meg Szent György napját, in­kább bíztak benne, nem jönnek már komoly fagyok.- Zolikám, lyukas a slag - hallottuk két utcával feljebb a panaszos hangot, mire a szólí­tott azonnal a kutyát tette fele­lősség, biztosan az a fránya blö- ki rágta szét a műanyagcsövet. A nyomozás eredményét és az esetleges büntetést nem vártuk meg, inkább meglehetős tiszte­lettel néztük néhány kerttel ar­rébb Kalmár Ferencet, amint fáradhatatlanul rója a kapáló­géppel a hosszokat: ránézésre másfél-kétezer négyzetméter várt rá, illetve, mivel már reg­gel beizzította a Robit - akin kevésbé látszott a majd fél na­pos munka, mint kezelőjén -, csak a fele.- Kora délutánra befejezem - állt meg egy pillanatra a hatvan­két éves férfi -, holnap, míg so­kan a városi ünnepet nézik, vé­gigegyengetjük az asszonnyal. Berta Péter is szorgosan egyengetett, simítgatott, csak éppen a veteményes helyett a kis töröcskei ház teraszát repa- rálta.- Felfagyott a járólap, de még alatta a beton is, ki kell cserélni - morogta. - Pedig jobb dolgom is lenne, a szőlőt már egy hó­napja meg akartam metszeni, csak éppen nem engedte az idő. Aztán vár még rám huszonhét gyümölcsfa, azokat is rendbe kellene tenni, mert oda lesz a termés. Későn jött a tavasz az idén, összesűrűsödött a munka, s nem lehet csúszni, mert a ter­mészet nem vár meg... A rovásírás szabadsága bár az én fejemben nehe­zen párosítható a rovásírás­hoz való visszanyúlás a márciusi revolúcióval (biz­tosan az én fejemmel van a baj), kuriózum, hogy teg­nap óta Kaposmérő és Kereki nevét is elolvashat­nánk így - ha el tudnánk olvasni a most avatott hely­ségnévtáblákat. már diákkoromban is gya­nítottam: baj lehet történe­lem-tanításunkkal, mintha magyar történelmünkből aránytalanul keveset taníta­na meg az általános és a kö­zépiskola. S nyilván nincs ez másként ma sem, miért lenne, elfuserált oktatási rendszerünk őskövületként őrzi minden nyűgét. hiszen nemhogy Balogh Kálmánról nem olvasni a történelemkönyvekben (ugyancsak Kerekiben avat­tak tegnap kopjafát a hajda­ni helyi református kántor­tanító, önkéntes '48-as nem­zetőr emlékére), de még Rozgonyi Cicelléről sem, aki egész török hajóhad ellen nyert csatát, Jeanne 'd Arc is róla vett állítólag példát, hírét véve hősiességének. a női eszménykép persze mindig más volt, egy idő­ben például a traktoros pro­letár. De ha a rovásírás ki is maradt a megtanulandók közül, annyit azért hadd szögezzek le, a márciusi if­jak szabadságpártisága je­gyében: ahol fontosnak vé­lik, írják ki bátran a telepü­lésük nevét így is. Ne tart­sunk ezért senkit elvete­mültnek, de a rovásírást nem értékelőket se üldöz­zük ki még szóban sem az országból, mint egyik inter­netes hozzászólónk. legyen béke, szabadság, egyetértés - persze ne poli­tikusok vezényszavára, ne azért, mert ők azt mondják. Úgy nem fog menni. Ma­gunk teremtsük meg a ma­gunk békéjét, szabadságát, ha lehet, nélkülük. Villamosítottak a vései szőlőhegyben Rovásírásos tábla Mérőben hagyományőrzők Somogyi települések a mozgalomhoz Eltáncolták a fúvószenét Balatonföldváron Befejeződött a vései két szőlő­hegy, a Kishegy és a Rigóhegy villamosítása, illetve a már meglévő elektromos hálózat korszerűsítése. Berták László vései polgár- mestertől megtudtuk: a gaz­dák évtizedes álma valósult meg ezzel. Jelzi ezt az is, hogy már az igényfelméréskor is több mint húsz gazda jelezte szándékát, hogy présházát, pincéjét, illetve más kisebb-na- gyobb ingatlanát csatlakoztat­ni szeremé a villamos hálózat­hoz. A két szőlőhegyi területen csaknem kétezer méter hosr- szú elektromos hálózatot és két trafóállomást épített ki az áramszolgáltató.* Vigmond E. Rovásírásos helységnévtáblát avattak Kaposmérőben és Kere­kiben. Egy alapítvány, mely a ro­vásírás újjáélesztését tűzte ki cé­lul tavaly indított mozgalmat, hogy minden Kárpát-medencei településen legyen egységes, ro­vásírásos tábla. Somogybán első­ként Kaposmérőben került sor avatási ceremóniára.- A tábla hivatalos, a közútke­zelő is elfogadta - mondta a Kas­sai Lajos lovas íjász világbajnok lovasainak felvonulásával kísért táblaállítás egyik szervezője, Nánási Katalin. A táblát Somos László esperes­plébános és Kutasiné Molnár Boglárka református lelkész is megáldotta. ■ Vas A. Mérőben Nánási Katalin és Pap Csaba avatta föl a rovásírásos táblát Megint valami egészen külön­legessel rukkolt elő a Balaton- földvári Ifjúsági Fúvószenekar Kapus János karnagy dirigálá­sával. Szokásos évi nagy kon­certjüket hétfőn adták elő zsú­folt ház előtt a Ba­jor Gizi Közösségi Házban. Kuriózum­ként a hangver­seny második felé­ben nyugdíjas és fi­atal táncegyütte­sek el is táncolták a fúvósmu­zsikát. Három komoly művel kezd­tek, amit még soha nem hall­hatott tőlük a közönség. A Rá- kóczi-indulóval a kétszáz éve született Hidas Frigyes előtt tisztelegtek, a Kraftwerk pe­dig egy németországi falu hu­szadik századi történelmét meséli el a nagy világégéssel. A mű elején még győzedel­meskedni látszik az erő az em­berség fölött, de aztán a csúcspont­ján megszólal a Frankok dala, az újjáépítés, az újra­kezdés himnusza­ként. Viva Espana, Radetzky- mars, üveges tánc - többek közt e fúvószenékre táncolt a Szamba tánccsoport, a Tarisz- nyás néptánccsoport és a bala- tonföldvári nyugdíjas egyesü­let táncos formációja. ■ F. I. ■ A földvári fú­vósok mindig; újdonsággal lepik meg a közönségüket.

Next

/
Thumbnails
Contents