Somogyi Hírlap, 2011. március (22. évfolyam, 50-75. szám)

2011-03-13 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 11. szám

2011. MÁRCIUS 13., VASARNAP 7 INTERJÚ oktatás Vitákkal alakul az oktatás reformja. Pokorni Zoltánnak, a Fidesz oktatáspolitikusának már többször vissza kellett „nyesnie” a KDNP-s államtitkár, Hoffmann Rózsa elképzeléseit. A SIKERES OKTATÁS NEM BUKTAT A miniszterelnök is fejtö­rést okozott Pokorni Zoltán­nak, a Fidesz oktatáspoliti­kusának. Orbán Viktor tan- kötelezettségkorhatár-csök kentési terveinek „méregfo­gát” a kötelező óvodáztatás ötletével húzná ki. Kun J. Viktória- Önnek négy fia van. A pálya- választás előtt tisztában lesz­nek azzal, hogy milyen esé­lyekkel indulhatnak a diplo­maszerzés után? Erre válaszol az oktatási reformterv?- Ez nem megoldott kérdés. Leginkább jól informált szülőkre lenne szükség, akik a gyerekeik­kel közösen hozzák meg a dönté­seket. Persze mindehhez igény­vezérelt rendszer kell, ahol hosz- szú távra tervezünk, s pontosan tudjuk, mi várható a munkaerő- piacon. Be kell vonni a kamará­kat, a vállalkozásokat, s nem vé­lekedésekre, hanem konkrét té­nyekre kell támaszkodni. A felsőoktatás szerkezete ma torzult, mert a divat és a meglé­vő kapacitások irányítják. Van­nak szakok, amelyek után nehéz az elhelyezkedés, miközben más területeken hiány mutatkozik. S vannak olyanok is, amelyek so­sem lehetnek a gazdaság aláren­deltjei, nélkülük a társadalom csődöt mondana.- A balneológia?- Na, annak az esetnek is megvan a története. Folyton „zabhegyezőként” aposztrofáltam a szükségtelen szako­kat, már unalmas volt. És akkor Bazsa György, a Magyar Akkredi- tációs Bizottság elnöke írt egy le­velet, amelyben a bálnatenyész­téssel példálózott, hát a tévéadás előtt gondoltam, váltok. Tudtam, hogy nálunk ilyen szak nincs, a balneológia pedig nem is tarto­zott a hétköznapi szókincsembe. Akkor még nem. Kellemetlen, de sose hibázzak nagyobbat! Visszatérve a képzésre, a pá­lyakövetés nem új dolog. Évek óta próbálkoznak a kormányok vele, csakhogy addig, amíg sok az el­lenérdekelt, nehéz a megvalósí­tás. A kormányon kívül persze kellene, hogy legyen a motivált és tájékozott állampolgár, akinél vi­szont az informáltsággal van a gond. Megmondható 5-10 évre előre, hogy milyen képzettséggel rendelkezőkre lesz szükség, de kell az is, hogy „intelligens löve­dékekkel keressük a célt”, hogy a hallgatók sikeresek legyenek, követni tudják a változásokat. .- A kormány 15 évre csökken­tené a tankötelezettséget. Ön mit gondol a tervről?- Nem 15 évesen kezdődik a probléma. Az oktatási rendszer tele van motiválatlan, érdektelen 17-18 évesekkel, akikkel nem tudnak mit kezdeni. Az lenne a cél, hogy megelőzzük ezt. Ha egy diák nem tud beilleszkedni, az el­sősorban a társadalom hibája, hi­szen felnőtt egy olyan generáció, amelyik otthon nem kapott min­tákat, ahol a szülők munkanél­küliként, kilátások nélkül ten­gődnek. Nem mondhatunk le ezekről a gyerekekről. Az okta­tás feladata, hogy ez a réteg ne termelődjön újra. Kérdés, meny­nyire lehet alkalmassá tenni az iskolákat a feladatra, hogy a gye­rekek ne morzsolódjanak le.- Vagyis nem lényeges, hogy 15 vagy 18 éves korukig „ra­gasztjuk” őket az iskolapadba?- A közismeretek megalapozá­sa a kulcs. Az, hogy a fiatalok olyan minőségű és mennyiségű információt kapjanak, amit képe­sek feldolgozni és megtanulni. Itt nagyon találó a „sokat markol, ke­veset fog” megállapítás. Korábbi iskolámban az egyik rendkívül intelligens, széles látókörű tanár kollégám gondolta, megpróbálko­zik osztályának tananyagával. Próbált a diákjaival lépést tarta­ni. Novemberig bírta. A gyereke­ket sem tanítjuk meg szelektálni, gyengült az olvasástanítás, hogy értelmezzék a látottakat. Funkci­onális analfabéták kerülnek ki az iskolápadokból, ennek hatása a 40-50 év körülieknél a legijesz­tőbb. A nyolc általános iskolai év kevés az alapozáshoz, legalább kilencre lenne szükség. Nyilván­való, hogy a legtökéletesebb struktúrában is mindig marad néhány százalék, aki kihullik. Uniós cél, hogy 2020-ra ez 10 szá­zalék alatt maradjon. Nálunk ez az arány most 12-13 százalék. Hiányzik az egyénre szabott ok­tatás, s ettől nem­csak a nehezen ha­ladó diák szenved, de a tehetséges is. Nem tudjuk a tehet­ségeinket kibonta­koztatni. A tanköte­lezettség időtarta­mának meghatáro­zását az előzőekben elmondot­takkal összefüggésben tartom ér­telmezhetőnek. Úgy gondolom, a 16 éves korig tartó tankötelezett­ség mellett több érv szól: az ENSZ gyermekek jogairól szóló nyilat­kozata, de a hazai szabályozás is, gondolok a Munka törvényköny­vére vagy a Nemzeti alaptanterv­re, amely 10 évfolyamra határoz­za meg a tanulmányi ismerete­ket, követelményeket.- Mit szól ezekhez Hoffmann Rózsa, az oktatás átalakításá­val megbízott államtitkár? Ön nem rejtette véka alá véle­ményét, hogy az elképzelései az égető kérdésekre nem ad­nak megoldást?- Vannak közös pontok, és az elmúlt hónapok egyeztetései sem múltak el eredménytelenül. Ab­ban például egyetértünk, hogy az alulszocializált, hátrányos hely­zetben élő gyerekek gondját nem az iskolában, hanem már sokkal korábban kell kezelni. Én négy­éves kort mondok, az államtitkár asszony hármat, amikortól köte­lezővé kellene tenni az óvodaláto­gatást. Én itt fognám meg a „ku­darcos” gyermekek „újraterme­lődését”. Eldöntendő, hogy min­denki számára kötelező legyen-e a korai óvodába lépés, vagy a leg­inkább hátrányos helyzetűek szüleit ösztönözzük - akár pénz­beli támogatással - arra, hogy minél hamarabb vigyék óvodába gyermeküket.- Visszaállították a buktatást és az osztályozást a kicsiknél. Ftmkcionális analfabéták ke­rülnek ki az isko­lapadokból. En­nek hatása a 40- 50 év körülieknél a legijesztőbb. Pokorni Zoltán szerint kevesebb, jobban megfizetett pedagógusra van szükség, akiknek a teljesítménye is mérvadó Nem mutatnak épp visszafelé ezek a döntések?- Látható, hogy az államtitkár­ságon a kisgyermek nevelése egyre fontosabb, de még nem lá­tom megnyugtatónak az irányt. Úgy tűnik, talán sikerült lebe­szélni a vezetést arról, hogy a fel­zárkóztatást korrekciós osztá­lyokkal, 0. évfolyammal oldják meg, ami egyértelműen stigma- tizáló lenne. Az azonban aggasz­tó, hogy újra és újra előkerül az a lehetőség, hogy első osztályban lehessen évet ismételtetni. Ezek a szabályok türelmetlenségről ta­núskodnak, arról, hogy gyakran a kényelmesebb, de a gyereknek kevésbé kedvező utat választjuk. A sikeres oktatási rendszerek jel­lemzője, hogy minimális az évis­métlés, a felzárkóztatást nem ez­zel, hanem egyéni fejlesztéssel oldják meg. Nem szeretem a me­rev szabályokat, ugyanolyan ag­gasztónak gondoltam korábban az osztályozás teljes tilalmát és a szöveges értékelés kötelezővé té­telét, mint azt, ha ennek ellenke­zőjét vezetnénk be. De ugyanígy baj, ha lemondunk arról, hogy a szülők és a gyerekek árnyaltabb értékelést kapjanak munkájuk­ról, mint amit egy számmal ki le­het fejezni.- Vállalhatónak tartja az okta­tási tervezet utolsó formáját? Névjegy született 1962. január Iáén Budapesten. politikus, pedagógus, országgyűlési képviselő 1998 És 2001 között oktatási miniszter 2001-2002-ben a Fidesz elnöke 2006. október í jétól Buda­pest XII. kerületének polgár- mestere. A Fidesz oktatási kabinetjének elnöke, a párt alelnöke. NŐS, FELESÉGE Beck Andrea pszichológus. Négy fiú­gyermekük van.- Azokat a felsőoktatásról szó­ló elképzeléseket tartom vállal­hatónak, amelyeket Navracsics Tibor és kollégái jelentősen átdol­goztak, ebben nem szerepelnek a szerintem elfogadhatatlan ele­mek. A közoktatásnál inkább azt mondom, vannak közös pontok.- Hoffmann Rózsa szerint nincs éles ellentét önök között. Miről gondolkodnak másképp?- Rózsa pontosan tudja, mit szeretnének a pedagógusok. Ő egy puhább, a kereszténydemok­ratáknak tetsző megoldást vázolt. Mindketten tudjuk, hogy a szak­ma alulfizetett és a benne dolgo­zók túlterheltnek érzik magukat. Nem mindegy azonban, hogy ezt a problémát egy gyors, elvárások nélküli béremeléssel akarjuk megoldani, vagy egy hosszú tá­vú, jól átgondolt, bár lassan épü­lő rendszerben. Én ez utóbbi mel­lett vagyok, 5-6 év alatt, komoly szűrési rendszerrel biztosíta­nánk a pedagógusi pálya megbe­csültségét. Negatív spirálban va­gyunk, a legjobbakat nem tudjuk idevonzani, s egyre kevesebben érdeklődnek a pálya iránt, már nincs mód a válogatásra, ami csak rontja a pedagógusok meg­ítélését. Az új rendszerben keve­sebb, jobban megfizetett kollégá­ra van szükség, akiknek a telje­sítménye is mérvadó, s akik át­mennek a szakmai minősítésen. Hoffmann Rózsa ezt úgy gondol­ná, hogy minden pályakezdőnél el kellene végezni egy ilyen vizs­gát, én pedig azt, hogy első kör­ben önkéntes alapon, de később időről időre mindenkinek át kel­lene esnie a szakmai minősíté­sen. Külső szakértők bevonásá­val, hogy ne legyen belterjes a döntés, és a minősítés képes le­gyen védjegyként funkcionálni. Aki megfelel, annak ezt a rend­szer honorálja, újabb feladatokat vállalhat, komolyabb pénzügyi megbecsülést kapna. Magasabb­nak kell lenniük a kezdőbérek­nek, versenyképesnek más diplo­másokéval, hogy legyen perspek­tíva a szakmában.- Vita van a bevezetés időpont­járól is?- 2013 előtt nincs realitása, az a legkorábbi dátum, amíg a szak­mai és pénzügyi háttér megte­remthető.- Addig is épp a miniszterel­nök elképzelése miatt fájhat a feje. Kosa Lajos és Rogán Antal nyíltan szembe ment Orbán Viktor iskolaállamosítási, vala­mint az önkormányzatokat centralizáló tervével. Csatlako­zik hozzájuk?- Abban mindenki egyetért, hogy a jelenlegi helyzet nem jó. A 22-es csapdájában vagyunk: ott, ahol a legszegényebbek élnek, ahol a gyerekek a legkiszolgálta­tottabbak, ahol leginkább lét­szükség az állami segítség, ott az önkormányzat is szegény. A költ­ségek alig negyven százalékát fe­dező állami támogatást képtelen a település kipótolni. Van, ahol nagyobb szükség van az állami szerepvállalásra, feladatok kerül­nek így el, s nyilván a hozzáren­delt források is visszakerülnek az államhoz. De a kérdés nem az eszköz, hanem a cél. Lehet jól üzemeltetni állami és önkor­mányzati irányításban is intéz­ményeket, ugyanakkor szemé­lyes véleményem az, hogy sze­rencsésebb, ha a döntések közel vannak. Sok az illúzió az állami fenntartással kapcsolatosan és sok a felelősségre vonás az ön- kormányzatoknál. Ha a cél az, hogy ne szegregáljon a rendszer, jó a nagyobb állami kontroll. Ha spórolni szeretnénk, akkor hely­ben kell megoldásokat találni.- A költségtérítéses képzés megszüntetése viszont bele­került a tervezetbe, állítólag véletlenül.- Szerintem sem volt szándé­kos, ezt nem lehet megszüntetni, ez ugyanis az egyetemi költségve­tés 30-40 százalékát adja, csak az orvosin évi 14-15 milliárdot j elent. Már így is gond, hogy visz- szaesett a fizetős hallgatók szá­ma, hiszen az intézmények csak ezzel együtt tudnak rentábilisan működni. Nem cél persze elavult kapacitásokat konzerválni, vagy kiskapukat engedni a finanszíro­zás kijátszására, erre azonban a megszüntetés nem válasz. 0 r

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents