Somogyi Hírlap, 2011. február (22. évfolyam, 26-49. szám)
2011-02-16 / 39. szám
11 SOMOGYI HfRLAP - 2011. FEBRUAR 16., SZERDA KORKEP Felszaz ev alatt eltunt Kak Somogybol tortenelem Koppany vezer jol valasztott, Zrinyi segitseget kiildott, Bozsi neni maradt utolsonak Eltunt egy puszta Nagy- bajom mellol, amit fel ev- szazada meg hatszazan laktak. Egykor Zrinyi kiildott ide segitsegiil ka- tonakat. Ami a toroknek nem sikeriilt, azt beve- gezte az ido es a tolvajok; a telepiiles teljesen elpusz- tult, mara mar az epiile- tek koveit is elhordtak. Belso-Somogy Koppany birto- ka volt. Jol valasztott, mert hal- ban, vadban gazdag videk. Foldrajzilag is kiilonleges terii- let. Eszak-deli iranyban pata- kok tucatjai szelik at az Ara- nyos patakban egyesiilve, hogy az eger-lapos mocsarakba tisz- tara szurve viziiket a Balaton- ba igyekezzenek. Tavasszal itt tomegevel viri't a tozike, ke- sobb a golyahir, majd a tavaszi erdok-retek sok szlnes viraga. Az egerlapos erdok kis viz- gyujto patakjaiban meltosag- teljes lassusaggal folylk a kris- talytiszta viz, mint a paraszt- ember ereiben a ver. Egy 16. szazadbol szarmazo terkepen fedeztem fel, hogy e telepiiles az akkori l'rasmoddal Chak-nak irva mar letezett. Kaktol delkeleti iranyba 5-6 ki- lometerre allt Korokna vara, melyet a kronikasok szerint a torok is ostromolt. A var fel- mentesere Szigetbol Zrinyi is kiildott eroket. Gyerekkoromban a falu men- ti nagyerdot Nagysancnak hiv- tak. A parasztok ekei neha regi penzeket, cserepeket forgattak ki a kozeleben fekvo foldekbol. Korokna vara- nak romjait szet- hordtak. Nehany faragott oszlopfo a Kaposvari Muze- umban meg meg- tekintheto. Ez a vi- lag eltunt. Mar csak kovek, helynevek es cserepdarabok beszelnek rola. Aztan jottek uj szazadok, uj ido'k, uj emberek. Szembeszall- tak a termeszet eroivel. Az er- dok egy reszet kiirtottak, az ir- tasokat szantofoldi muvelesbe fogtak, a patakokon halastava- kat epitettek es uj kulturat ho- nositottak meg. Sorra epitettek sarbol es szalmabol vertfalu tal- pas hazaikat, es boldogan, vagy boldogtalanul eltek mindennaKak Nagybajom legnagyobb pusztaja volt egykor, meg az 1960-as evekben is hatszazan laktak. Temetojet par evtized alatt teljesen benotte az erdo A parasztok nem turtek ma- guk kozott a lusta, dologta- lan embereket. pi eletiiket. Szegeny jobbagyok, zsellerek, parasztok, es favagok eltek itt szazadokon at. Gyenge termokepessegu, homokos fold- jeiket muveltek szorgalmasan, vagy az erdore jartak dolgozni. Megelt belole a csalad. Zart ko- zosseg volt. A parasztok nem turtek maguk kozott a lusta, do- logtalan embereket. Kikozosi- tettek oket. Megbiz- tak egymasban, es az adott szavuk „Szentseg” volt. Se- gitettek egymast, ahogy tudtak. Pel- damutato kozosse- gi eletet eltek. Oseim, a 800-as evek legele- jen a Drava tulso oldalarol in- dultak el. Oreganyam elmon- dasa szerint a Dravan hajtot- tak at teheneiket, lovaikat, bir- kaikat es indultak eszak fele jobb hazat keresni. Kakpuszta kies taja megtetszett nekik, es letelepedtek. Nagybajomtol Somogyfajsz- Mesztegnyo' vonalaig ezt a terii- letet szinte dsszefiiggo erdok boritjak. Ennek kellos kozepen Jezus vigyaz az osok sirjara a tajon, amerre ma mar madar is alig jar fekiidt a hatvanas evekben meg 600 lelket szamlalo szort tele- piiles hosszan elnyulva a sze- kerutak menten. Nagybajom het pusztaja koziil ez volt a legnagyobb. Nehol utcaszeruen, mashol szortan feherre meszelt hazak sorakoztak, mint egy ag- gastyan hianyos fogsorai. A falu az en gyerekkoromban elte viragzasa- nak tetofokat. Volt sajat templomunk, boltunk, kocs- mank, osztatlan ta- nyasi iskolank. Gyerekkoromban meg egy gozgepet is csodalhat- tam, amely a kovacs fujtatoit es gepeit hajtotta. Az otvenes, hatvanas evekben a tanito vezete- sevel szinjatszo- es neptanc kor is mukodott sikeresen egy evti- zeden at. Telen a szomszed fal- vakba is atjartunk lovas kocsi- val, es a kis rogtonzott szinpa- dokon szavaltunk, tancoltunk, szindarabot jatszottunk. A negyvenes evek vegen, az otvenes evek elejen indult or- szagos nagy litepites es villaChak masod- szor is meg. semmisult, kovek sem ma- radtak belole. mositas elkertilte Kakpusztat. Igy sorsa megpecsetelodott. A hatvanas evek vegen a falu la- koi kezdtek elkoltozni a kozeli- tavoli falvakba, ahol kovesut, villany, buszjarat volt. Az uj alakulo kultura velejaroi. A hetvenes evek vegere a falu el- neptelenedett. A hazak erteke- sebb reszeit lebontottak, es el- vittek, a valyogfalak pedig nem sokaig tudtak kiizdeni az idovel. A hazhelyeket ma mar csak a gyiimolcsfakrol, ut menti viragzo cserjekrol lehet felismerni. A nyolcvanas evek vegen a szaztizenhet korabbi hazbol mar csak harom-negy allt. Az egyikben Bozsi neni lakott. 6 nem volt hajlando elmenni csp- ladjaval, es kitartott sziildhelye mellett. Havonta gyalog jart be a tiz kilometernyi tavolsagra eso Nagybajomba bevasarolni. Aztan a telepiiles onkormany- zatatol havi rendszeres szocia- lis segelyt utaltak ki neki. Ezt 6 elso alkalommal nem volt hajlando felvenni. Csodalkozva allt a tanacshazan es azt mond- ta: „Edbs gyerokeim! Nekem nem jar nyugdij, en az uram mellett sosem votam allasba.” Aztan elfogadta a penzt. Ezt kb- vetoen, amikor jott jarandosa- gat felvenni, mindig hozott va- lamit termelvenyei koziil. Hoi mezet, hoi csibet, hoi tojast. Ezt cserebe otthagyta a tanacshazan. Igy mar rendbe volt becsii- letes, szorgos lelkeben a dolog. Hat ilyen emberek laktak Kakpusztan. Chak masodszor is megsem- misult. Es most mar kovek sem maradtak belole. Csak az emlekek. Ezek meg tisztan, es hatarozott kon- turokkal elnek lel- kemben. Hogy ki- ket erdekelnek' ezek az emlekek, tortenetek nem tudom. De azt tudom, hogy az ifjak kozott is mindig vannak, akik erdeklodnek es tudjak, hogy a multba nyulnak vissza gyokereik. Es tudjak azt is, hogy gyoke- rek nelkiil csak „gyokertelen” eletet elhetunk. A Vilagok a Gondolatban szuletnek es Gon- dolatkent halnak meg, amikor az utolso szemtanuk lelkeben is kialszik a gondolat, az emleke- zes langja. palkovics gyorgy A gyakori ital es a ritka vacsora vezetett a tragediahoz vad: emberoles Angyalka hatulrol, teglaval iitotte fejbe elettarsat, aki egy honap mulva belehalt seruleseibe- Te, Ancsa, megoriiltel?! Teglaval vered a fejem?! Ez a - fel- haborodott?, koltoi? - kerdes ta- valy juniusban hasitott a fonyodi kora estebe. A kis mellekutca la- koi annyira meg sem lepodtek, hiszen szinte mindennap uvolto- zes, veszekedes, tragarkodas hal- latszott az ominozus portarol. An- nal inkabb masnap reggel, amikor mento erkezett, s elvitte Ka- posvarra az egyik lakot.- Eloszbr azt hittiik, az ital mi- att - mondta kedden reggel a megyei birosagon az egyik szomszed. S igaza is volt... A 39 eves Ancsa, hivatalos ke- resztneven, Angyalka es elettar- sa ugyanis gyakran nyultak a pohar - uveg... - utan, s amikor tombolt benniik a maligan, ki- tort beloliik a huligan. A szom- szedok szerint naponta kaptak ossze, s ilyehkor nem szamitott, ' ki hallja, meg kevesbe, kit zavar a szajkarate. Tavaly juniusban is uvoltozes- sel kezdodott a szokasos kora esT ti musor, a vadlott szerint elet- tarsa, aki reszegen ert haza a munkabol, szamon kerte rajta, miert nines kesz a vacsora.- Eppen a tejfblos zoldbabfo- zeleket foztem, de ez nem erde- kelte, orrba vagott, megrugdo- sott - allt Angyalka elso vallo- masaban. Az asszony kimene- kult a kertbe, a ferfi kovette, s a no elmondasa szerint egy karo- val piifolte. Ezt elegelte meg a vadlott, s mikor parja visszain- dult a hazba, felkapott a rozsa- agyasbol egy teglat, s hatulrol le- utotte. Ekkor hasitott a fonyodi estebe a fentebb citalt kerdes... A ferfi bevonszolta magat a haloszobaba, Angyalka uj vl- szalypartnerre lelt parja apja- ban. Aki hosszu ideje nem moz- dult ki a szobajabol - a birosag- rol is kimentette magat, ugyanis egy Vas megyei oregotthon lako- ja, igy tavollete miatt biztos volt, iteletet kesobb hoz a gremium de a fiatalokhoz hasonloan napi szinten - a tanuk szavaival elve - piazott. Es hallotta a veszeke- deseket, melyekbe verbalisan gyakran bekapcsolodott. Ekkor is elmondta mindennek Angyalkat, aki ezuttal az ajtotamaszto teglat kapta fel, hajitotta az oreg fele - s talalta fejen -, aki koz- ben a kampos botjaval csepelte.- Fel nyolckor dbrbmbolt az aj- ton - idezte fel a masnap reggelt a harmadik szomszed, akihez az asszony azzal rohant, hogy parja rosszul lett. A kierkezo mentok eloszbr - az ital miatt nem ok nelkiil - epilepsziara gyanakod- tak, a no pedig nem igazitotta ki oket. Azt hitte, ahogyan a korabbi esetekben is, ezuttal is sikerul hazon belul megoldani a konf- liktust. Csak hat nem szamolt a koponyatoressel, traumas agy- duzzanattal, beverzesekkel, melyekbe parja egy honap mulva belehalt a korhazban...- Jol megvoltunk, csak neha veszekedtunk, de mindig kibe- kultiink - magyarazta a biro- nak. Az egyik tanu a kapcsolatot azonban inkabb kutya-macska baratsagkent jellemezte. - Vegiil is ki lehet jelenteni, mindketten ittunk alkoholt. En, mondjuk, ritkabban, hetvegenkent, het- kozben csak alkalomadtan - folytatta Angyalka, am a tanuk legalabbis velemenyesnek itel- tek allitasat, fokent azt a pasz- szust, hogy sohasem rugott be.- Nem igaz! Mindig tudtam, mennyit kell inni! - haborodott fel a vallomasok utan, melyek szerint altalaban o robbantotta ki a veszekedeseket, melyek al- lando taptalajanak a rendszeresen elmaradt vacsora szamitott. Persze akadt olyan beidezett is, aki meglehetosen kiteroen fe- lelgetett a biro kerdeseire, ugyanis ugy velte, „az elhunyton ugysem tudok segiteni, a vadlot- tat meg minek bantsam...” Ezen meg a vadlott is elmosolyintotta magat, nem ugy a vadirat hallatan: az ugyesz em- berolessel es sulyos testi series kiserletevel vadolta meg.- Ha nem bantott volna, nem lenne ez a baj - jegyezte meg Angyalka is, aki tobbszor is el- sirta magat a targyalas soran, s bizonygatta, nem akarta megolni a parjat, nem gyilkos. - Egy allatot sem tudnek meg- utni... ■ Vas Andras k l i 1
