Somogyi Hírlap, 2011. jamuár (22. évfolyam, 1-25. szám)
2011-01-30 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 5. szám
2011. JANUAR 30., VASÁRNAP 3 MEGYEI KÖRKÉP Pénzspórolás tudatos öltözködéssel turkálás Egészítsük ki az alapdarabokat egy-két használt holmival és vintage stílusú cuccokkal Megkezdődött a téli leárazás, érdemes hát kihasználni az akciós árakat. Nem mindegy azonban, hogy ész nélkül vesszük az olcsót, vagy tudatosan keresgélünk. Meiszterics Eszter „Ah, kínos élet: reggel, estve öltözni és vetkezni kell!” - Arany János Híd-avatás című versében már régen megfogalmazta a hölgyek nagy problémáját, az öltözködést. Emlékszem, tíz-tizenöt évvel ezelőtt hogyan öltözködtünk. A kis városokban volt egy-két bolt, például márkás farmerüzletek, de nem volt nagy választék, csak a nagyon béna, meg a nagyon jó. Az elmúlt tíz évben bejöttek a nagyáruházak, a tömegtermelés, és egyre alacsonyabbak lettek az árak, nagyobbak a leértékelések. Tizenöt évvel ezelőtt még a harminc százalékos leértékelés is nagy szó volt, mostanra pedig az ötventől hetvenig az általános. Tíz-tizenöt évvel ezelőtt megvettünk tizenötezerért egy farmert, ami ma már tízezerért is drága. A tömegtermelés hozzászoktatta az embereket ahhoz, hogy olcsón nem éppen minőségi, és mindegy, hogy hol és hogyan gyártott ruhákat vásároljanak. így január végére óriási leárazások vannak országszerte, Kaposváron például szinte minden bevásárló központban kint lógnak a, „vásár" feliratú táblák meg a %-jelek, akad, ahol 50-70 százalékos leértékeléseket is ki lehet fogni. Sokan azt gondolják, hogy felesleges ilyenkor már téli cuccokat vásárolni, hiszen már csak egy hónap és kitavaszodik, csakhogy lehet közöttük olyan darab - egy csinos kendő Vagy kardigán például - melyeket majd tavasszal is hordhatunk. Stylistok és divattervezők harsogják mindenütt a tudatos vásárlás előnyeit, hogy az okos nő nem vásárol eszement módjára, hanem összeválogatja a megfelelő ruhadarabokat, amiket aztán úgy tud variálni, mintha rengeteg ruhadarabja lenne otthon. Nemcsak arról van ugyanis szó, hogy ezzel helyet spórolunk a szekrényben, de a pénztárcánkban is több marad. A recept egyszerű: kell néhány alapdarab, amelyekhez aztán évekig válogathatjuk az újabb szerzeményeket. Ilyen alapdarabnak számít a hölgyeknél a farmer, a fekete hegyes orrú magas sarkú, a fekete koktélruha, egy sötét kosztüm, szoknyával, nadrággal, egy jól szabott blézer. A stylistok állítják: a farmer alapdarab, három színben, legyen egy világos, egy indigókék és egy fekete. A farmerok mellett egy „ünneplős” nadrággal is kell rendelkeznünk, aminek jó anyaga van, fel tudjuk venni magas sarkúval, lapos sarkúval egyaránt. Ehhez pedig zakó is dukál természetesen. Szoknya tekintetében ceruzaszoknya előnyös, mivel ez szinte bárkinek jól áll és egy farmerdzseki sem hiányozhat az alap ruhatárból. A férfiaknak a szürke és a sötét öltöny az alap, de kell egy csiAz akció nem minden. Érdemes átgondolni mit miért veszünk meg nos ing, hozzá illő nyakkendővel. Ha ezek megvannak, szinte minden évszakban, és minden divathullámban találunk újabb és újabb kiegészítőt hozzájuk. Mindezekhez az üzletek megannyi variációt kínálnak, ám akadnak olyan „különcök", akiknek nem kell a ffanchise- rendszer kínálta tömegkollekció, és időt, energiát nem kímélve keresik az egyedi ruhákat. Kaposvár belvárosában szinte minden második utcasarkon nyílt már turkáló, ahol a tévhittel ellentétben lehet találni egykét vadonatúj, sőt márkás darabot is. Az egyik kaposvári turkáló eladójától megtudtuk: bálabontáskor kígyóznak a sorok az üzletben, és egyáltalán nem kell azt hinni, hogy csak a kevésbé tehetősek járnak hozzájuk. Rengeteg márkás cuccot találni a ruhahalmok között, luxusmárkák egy-egy darabjára is rá lehet akadni. A ruhák alapvetően Angliából, Ausztriából, Olaszországból érkezhetnek, így esélyes, hogy olyan darabok is belekeverednek, amiket itthon még sosem láttunk a boltokban. Két hátránya azért biztos van: egyrészt ha megtetszik egy ruha, esélytelen, hogy több méretben legyen belőle, másrészt a használtruha boltokban ritkán van lehetőség cserére. A turkálók törzsközönsége egyébként elsősorban a kismamák és az anyukák.- Mindig találok egy-két jó minőségű rugdalózót a kisfiamnak - mondta Horváth Aliz. Pár száz forintba ketrül, úgyis hamar kinövi, így nincs mit sajnálnom rajta. Természetesen alaposan átmosom őket mielőtt ráadnám. A tűrik mellett egyre nagyobb teret hódítanak a vintage üzletek, amelyet sokan összetévesztenek a sima second handekkel. Hogy mit is jelent ez a kifejezés? Ide tartozik minden olyan ruha, amely régies, vagy használtnak tűnik. A vintage stílus jellemzői az agyonmosott hatás, a régi vagy népi motívumok. A vintage üzletek kapóra jöhetnek azoknak is, akik régóta áhítoznak például egy Chanel 2.55-ösre, de egy újat soha nem engedhetnének meg maguknak. Könnyen találhatunk már-már antiknak minősülő darabokat néhány divatháztól, így a valódi ár töredékéért tehetünk szert a divattervezés egyik gyöngyszemére. Az ilyen ruhák vásárlása környezet- tudatos, hiszen további felhasználásra kerülnek, és nem a szemétben végik. Kaposváron vintage üzlet egyelőre nincs, de egyre többen nyimak online ruhakereskedést, így a világ bármely pontjáról hozzájuthatunk egy-egy örök modellhez. És ha már az internetnél tartunk: az egyik legismertebb online aukciós portálon a megszállottak nemcsak használt pianínót vesznek, hanem ruhát, cipőt is. Fotókon bizonyítja a tulajdonos a kifogástalan minőséget, és köteles felhívni a figyelmet a ruhanemű esetleges hibáira. A kulcsszó tehát a tudatos vásárlás. Ne költsünk fölöslegesen, ne pazaroljunk ész nélkül, de merjünk áldozni egy,:egy alapdarabra. Függők: a kényszeres ruhagyűjtés könnyen szenvedélybetegséggé válhat szigeti Mónika kaposvári pszichológus a vásárlás lélektanáról azt mondta: az emberek alapvetően szeretnek jó üzletet csinálni, vagyis jólesik elmondani az ismerősöknek, ha valamihez jó áron jutottak hozzá. EZ IGAZ A RUHÁZKODÁSRA IS, azzal együtt, hogy sokan a feszül séget is ezzel próbálják meg levezetni.- Kevés ember számára bizonyul elég feszültségoldó- nak a sport vagy valamilyen kreatív tevékenység, ezért gyakran a vásárlásban keresik az örömforrást - magyarázta. Erős kényszert éreznek arra, hogy „gyűjtögessék“ a holmikat, amiktől aztán nem tudnak megszabadulni. Ez akár a végletekig fajulhat, és szenvedély- jt betegség ként is megjelenhet, mint az alkohol, a cigaretta, az evés vagy a drog. Utóbbiakról ráadásul néhány hét alatt le lehet szokni, míg a vásárlástól való le mondás - mivel az lélektani függéshosszú há napokig is eltarthat. A szakember ugyanakkor hangsúlyozta: természetes, hogy a hölgyek életében az egyik központi téma az öltözködés, hiszen az nemcsak az identitásukat, de nőiességüket is kifejezi. Ha egy nőben nincs meg az igény az új ruhákra, az szintén baj, párkapcsolati problémákat és testképzavart is jelezhet. Sokan csak a villantós cuccokért járnak turkálóba az elmúlt években sokat változott a turkálózás. Már messze nem olyan a megítélésük, mint egykor volt. Sok turkálónak extrább kirakata van, mint egyes butikoknak, s a cuccokat sem ömlesztve, kilóra találjuk már, hanem tematikusán elrendezve, fogasokra aggatva - és nem mellesleg sokkal drágábban, mint régen. Egyre kevesebb a klasszikus pár száz forintos tuti, a kilós, amelyben még megvan a turkálás hangulata. Újabban megjelentek a turkálókban a márkafreakek, akik nem az életérzés és az egyediség miatt járnak oda, hanem azért, hogy Ralph Laurent, Nauticat, Burberryt vagy hasonló, villantós cuccokat szerezzenek be. Valószínűleg mindig akadtak ilyenek a bálákban, csak akkor még senkit nem érdekelt Ezeken az igényeken felbuzdulva vérszemet kaptak a kereskedők, és meglátták az üzleti lehetőséget, így juthattunk el mára oda, hogy már a turkálózás sem mindig filléres mulatság. A tapasztalat azt mutatja, hogy olykor irreálisan drágák a másodkezű cuccok, hiszen megegyeznek egy butik új ruhájának árával. Baba és a gyerek cuccot azonban minden túriban megéri venni. „azt hiszem, a józanul gondolkodó emberek eddig is tudták, hogy csak egy ideig jó politika a múltat hibáztatni, azért, ami ma van. (...) Az emberek a kormánytól egyre inkább azt kérik számon, hogy mit tesz. Eltelt jó néhány hónap, s legalább a programjukban kellett volna felmutatni olyat, ami jelezné, hogy az ország gazdasági, társadalmi, szociális és egyéb gondjait meg tudják oldani. A kormány cselekvése azt mutatja, nem képes erre. (...) Ma a bérből és fizetésből élők milliói kezdik világosan megérteni, hogy nem ilyen menyasszonyt akartak. Az emberek kiszolgáltatottsága, az infláció, a munkánálTévé másfél bogiári nyaraló áráért küliség, a teljesen indokolatlan áremelések, az országszerte megindult belpolitikai agresszió világosan leplezi le a kormány mai politikáját. A jelenlegi hatalmi struktúra, a parlament, az önkormányzatok nem tükrözik teljes mértékben a lakosság jelentős rétegeinek érdekeit. (...) Persze lehet olyan politikát folytatni, amely ezt figyelmen kívül hagyja, ennek azonban az lehet a következménye, hogy tíz- és százezrek jelennek meg az utcán... ” bármily meglepő, a fentieket nem Mesterházy Attila, az MSZP-elnöke mondta tegnapelőtt, nem is Orbán Viktor valamikor két esztendeje, s nem is Kovács László az ezredfordulón, hanem Thürmer Gyula, a Munkáspárt (MSZMP) elnöke éppen két évtizede. Ki hitte volna, hogy Thürmert ennyien fogják idézni? az akkori bérből és fizetésből élők vélhetően könnyedén átlapozták a lap azon részét, mely a legújabb technikai csodákról értekezett - érthető okokból. Hiszen minek csorgatták volna a nyálukat a Toshiba legújabb fejlesztésén, „a mozikép minőséget ígérő forradalmi tévétechnikán”, a HDTV-n, mellyel a Sony és a Matsushita után harmadikként rukkolt elő a japán társaság. Pedig utóbbi kettő tévéjéhez képest rengeteget spórolhattak volna, hiszen a Toshiba a konkurenciánál négyszázezer forinttal olcsóbban, rongyos 1,8 millióért vesztegette a házi moziélményt. Éppen másfél, vízparthoz közeli, negyven négyzetméteres balatonboglári nyaraló áráért... ÁM ekkor még csak terv szintjén létezett a magyar gazdaságot új, sodróbb mederbe terelő nemzeti megújhodási program, melyet február végére ígért a kabinet. Mely belátta, „a korábban támogatott terv, hogy a belső kereslet növelése elősegíti a vállalkozások élénkülését, s ezáltal a növekedést, nem járható, ugyanis olyan jelentősen növekedne az import, hogy annak finanszírozására nem lenne lehetőség az országnak. ” Egy másik út lehetett volna „a vállalkozók terheinek csökkentése a lakosság kárára. ” A kormány végül egy harmadik mellett döntött, „az adminisztratív akadályok csökkentésével, a feltételek javításával támogatja az üzleti szférát, s elvetette a belföldi kereslet növelésének mesterséges, költségvetési eszközöket igénylő módját. ” bár a program a következő esztendőre jelentős fordulatot, s az infláció rohamos csökkenését jövendölte, hatásosságát jól mutatja, hogy az ígért magyar gazdasági csoda helyett négy esztendő múlva egy Bokros-csomagot kapott a lakosság... míg itthon a gazdaság, Jugoszláviában a több mint egy éve ingatag politikai helyzet miatt aggódók homloka szaladt ráncba. Egészen addig, míg el nem olvasták a távirati iroda hírét, mely szerint „hamarosan megszüntetik a megerősített védelmet a magyar-ju- goszláv határon, miután Jugoszláviában hosszú idő után végre normalizálódott a belpolitikai helyzet, azaz megszűnt az ok, a megerősített védelem fenntartására. ” a hír után alig öt hónappal Horvátország és Szlovénia kikiáltotta függetlenségét, s kitört a délszláv háború...
