Somogyi Hírlap, 2011. jamuár (22. évfolyam, 1-25. szám)

2011-01-30 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 5. szám

2011. JANUAR 30., VASÁRNAP 3 MEGYEI KÖRKÉP Pénzspórolás tudatos öltözködéssel turkálás Egészítsük ki az alapdarabokat egy-két használt holmival és vintage stílusú cuccokkal Megkezdődött a téli le­árazás, érdemes hát ki­használni az akciós ára­kat. Nem mindegy azon­ban, hogy ész nélkül vesszük az olcsót, vagy tudatosan keresgélünk. Meiszterics Eszter „Ah, kínos élet: reggel, estve öl­tözni és vetkezni kell!” - Arany János Híd-avatás című versében már régen megfogalmazta a höl­gyek nagy problémáját, az öltöz­ködést. Emlékszem, tíz-tizenöt évvel ezelőtt hogyan öltözködtünk. A kis városokban volt egy-két bolt, például márkás farmerüzletek, de nem volt nagy választék, csak a nagyon béna, meg a nagyon jó. Az elmúlt tíz évben bejöttek a nagyáruházak, a tömegterme­lés, és egyre alacsonyabbak let­tek az árak, nagyobbak a leérté­kelések. Tizenöt évvel ezelőtt még a harminc százalékos leér­tékelés is nagy szó volt, mostan­ra pedig az ötventől hetvenig az általános. Tíz-tizenöt évvel ez­előtt megvettünk tizenötezerért egy farmert, ami ma már tízeze­rért is drága. A tömegtermelés hozzászoktatta az embereket ah­hoz, hogy olcsón nem éppen mi­nőségi, és mindegy, hogy hol és hogyan gyártott ruhákat vásá­roljanak. így január végére óriási leára­zások vannak országszerte, Ka­posváron például szinte minden bevásárló központban kint lóg­nak a, „vásár" feliratú táblák meg a %-jelek, akad, ahol 50-70 százalékos leértékeléseket is ki lehet fogni. Sokan azt gondolják, hogy felesleges ilyenkor már téli cuccokat vásárolni, hiszen már csak egy hónap és kitavaszodik, csakhogy lehet közöttük olyan darab - egy csinos kendő Vagy kardigán például - melyeket majd tavasszal is hordhatunk. Stylistok és divattervezők har­sogják mindenütt a tudatos vá­sárlás előnyeit, hogy az okos nő nem vásárol eszement módjára, hanem összeválogatja a megfele­lő ruhadarabokat, amiket aztán úgy tud variálni, mintha renge­teg ruhadarabja lenne otthon. Nemcsak arról van ugyanis szó, hogy ezzel helyet spórolunk a szekrényben, de a pénztárcánk­ban is több marad. A recept egy­szerű: kell néhány alapdarab, amelyekhez aztán évekig válo­gathatjuk az újabb szerzemé­nyeket. Ilyen alapdarabnak szá­mít a hölgyeknél a farmer, a fe­kete hegyes orrú magas sarkú, a fekete koktélruha, egy sötét kosztüm, szoknyával, nadrág­gal, egy jól szabott blézer. A stylistok állítják: a farmer alapdarab, három színben, le­gyen egy világos, egy indigókék és egy fekete. A farmerok mel­lett egy „ünneplős” nadrággal is kell rendelkeznünk, aminek jó anyaga van, fel tudjuk venni ma­gas sarkúval, lapos sarkúval egyaránt. Ehhez pedig zakó is dukál természetesen. Szoknya tekintetében ceruzaszoknya elő­nyös, mivel ez szinte bárkinek jól áll és egy farmerdzseki sem hiányozhat az alap ruhatárból. A férfiaknak a szürke és a sö­tét öltöny az alap, de kell egy csi­Az akció nem minden. Érdemes átgondolni mit miért veszünk meg nos ing, hozzá illő nyakkendő­vel. Ha ezek megvannak, szinte minden évszakban, és minden divathullámban találunk újabb és újabb kiegészítőt hozzájuk. Mindezekhez az üzletek meg­annyi variációt kínálnak, ám akadnak olyan „különcök", akiknek nem kell a ffanchise- rendszer kínálta tömegkollek­ció, és időt, energiát nem kímél­ve keresik az egyedi ruhákat. Kaposvár belvárosában szinte minden második utcasarkon nyílt már turkáló, ahol a tévhit­tel ellentétben lehet találni egy­két vadonatúj, sőt márkás dara­bot is. Az egyik kaposvári turká­ló eladójától megtudtuk: bála­bontáskor kígyóznak a sorok az üzletben, és egyáltalán nem kell azt hinni, hogy csak a kevésbé tehetősek járnak hozzájuk. Ren­geteg márkás cuccot találni a ru­hahalmok között, luxusmárkák egy-egy darabjára is rá lehet akadni. A ruhák alapvetően Angliából, Ausztriából, Olaszor­szágból érkezhetnek, így esé­lyes, hogy olyan darabok is bele­keverednek, amiket itthon még sosem láttunk a boltokban. Két hátránya azért biztos van: egyrészt ha megtetszik egy ru­ha, esélytelen, hogy több méret­ben legyen belőle, másrészt a használtruha boltokban ritkán van lehetőség cserére. A turká­lók törzsközönsége egyébként elsősorban a kismamák és az anyukák.- Mindig találok egy-két jó mi­nőségű rugdalózót a kisfiamnak - mondta Horváth Aliz. Pár száz forintba ketrül, úgyis hamar ki­növi, így nincs mit sajnálnom rajta. Természetesen alaposan átmosom őket mielőtt ráadnám. A tűrik mellett egyre nagyobb teret hódítanak a vintage üzle­tek, amelyet sokan összetévesz­tenek a sima second handekkel. Hogy mit is jelent ez a kifejezés? Ide tartozik minden olyan ruha, amely régies, vagy használtnak tűnik. A vintage stílus jellemzői az agyonmosott hatás, a régi vagy népi motívumok. A vintage üzletek kapóra jöhetnek azok­nak is, akik régóta áhítoznak például egy Chanel 2.55-ösre, de egy újat soha nem engedhetné­nek meg maguknak. Könnyen találhatunk már-már antiknak minősülő darabokat néhány di­vatháztól, így a valódi ár töredé­kéért tehetünk szert a divatter­vezés egyik gyöngyszemére. Az ilyen ruhák vásárlása környezet- tudatos, hiszen további felhasz­nálásra kerülnek, és nem a sze­métben végik. Kaposváron vintage üzlet egy­előre nincs, de egyre többen nyimak online ruhakereskedést, így a világ bármely pontjáról hozzájuthatunk egy-egy örök modellhez. És ha már az inter­netnél tartunk: az egyik legis­mertebb online aukciós portálon a megszállottak nemcsak hasz­nált pianínót vesznek, hanem ruhát, cipőt is. Fotókon bizonyít­ja a tulajdonos a kifogástalan mi­nőséget, és köteles felhívni a fi­gyelmet a ruhanemű esetleges hibáira. A kulcsszó tehát a tudatos vá­sárlás. Ne költsünk fölöslegesen, ne pazaroljunk ész nélkül, de merjünk áldozni egy,:egy alapdarabra. Függők: a kényszeres ruhagyűjtés könnyen szenvedélybetegséggé válhat szigeti Mónika kaposvári pszi­chológus a vásárlás lélektaná­ról azt mondta: az emberek alapvetően szeretnek jó üzletet csinálni, vagyis jólesik elmon­dani az ismerősöknek, ha vala­mihez jó áron jutottak hozzá. EZ IGAZ A RUHÁZKODÁSRA IS, az­zal együtt, hogy sokan a feszül séget is ezzel próbálják meg le­vezetni.- Kevés ember számára bi­zonyul elég feszültségoldó- nak a sport vagy valami­lyen kreatív tevékenység, ezért gyakran a vásárlásban keresik az örömforrást - magyarázta. Erős kényszert éreznek arra, hogy „gyűjtögessék“ a holmi­kat, amiktől aztán nem tudnak megszabadulni. Ez akár a vég­letekig fajulhat, és szenvedély- jt betegség ként is megjelenhet, mint az alkohol, a cigaretta, az evés vagy a drog. Utóbbiakról ráadásul né­hány hét alatt le le­het szokni, míg a vásár­lástól való le mondás - mivel az lélektani függés­hosszú há na­po­kig is eltart­hat. A szakember ugyanak­kor hangsúlyozta: ter­mészetes, hogy a höl­gyek életében az egyik központi téma az öltözködés, hiszen az nemcsak az identitásukat, de nőiességüket is kifejezi. Ha egy nőben nincs meg az igény az új ruhákra, az szintén baj, pár­kapcsolati problémákat és test­képzavart is jelezhet. Sokan csak a villantós cuccokért járnak turkálóba az elmúlt években sokat válto­zott a turkálózás. Már messze nem olyan a megítélésük, mint egykor volt. Sok turkálónak ext­rább kirakata van, mint egyes butikoknak, s a cuccokat sem ömlesztve, kilóra találjuk már, hanem tematikusán elrendezve, fogasokra aggatva - és nem mel­lesleg sokkal drágábban, mint régen. Egyre kevesebb a klasszi­kus pár száz forintos tuti, a ki­lós, amelyben még megvan a turkálás hangulata. Újabban megjelentek a turkálókban a márkafreakek, akik nem az élet­érzés és az egyediség miatt jár­nak oda, hanem azért, hogy Ralph Laurent, Nauticat, Burberryt vagy hasonló, villan­tós cuccokat szerezzenek be. Va­lószínűleg mindig akadtak ilye­nek a bálákban, csak akkor még senkit nem érdekelt Eze­ken az igényeken felbuzdulva vérszemet kaptak a kereskedők, és meglátták az üzleti lehetősé­get, így juthattunk el mára oda, hogy már a turkálózás sem min­dig filléres mulatság. A tapasz­talat azt mutatja, hogy olykor ir­reálisan drágák a másodkezű cuccok, hiszen megegyeznek egy butik új ruhájának árával. Ba­ba és a gyerek cuccot azonban minden túriban megéri venni. „azt hiszem, a józanul gondol­kodó emberek eddig is tudták, hogy csak egy ideig jó politika a múltat hibáztatni, azért, ami ma van. (...) Az emberek a kormánytól egyre inkább azt kérik számon, hogy mit tesz. Eltelt jó néhány hónap, s legalább a programjukban kellett volna felmutatni olyat, ami jelezné, hogy az ország gazdasági, társadalmi, szociá­lis és egyéb gondjait meg tud­ják oldani. A kormány cselek­vése azt mutatja, nem képes erre. (...) Ma a bérből és fize­tésből élők milliói kezdik vilá­gosan megérteni, hogy nem ilyen menyasszonyt akartak. Az emberek kiszolgáltatottsá­ga, az infláció, a munkánál­Tévé másfél bogiári nyaraló áráért küliség, a teljesen indokolat­lan áremelések, az országszer­te megindult belpolitikai ag­resszió világosan leplezi le a kormány mai politikáját. A je­lenlegi hatalmi struktúra, a parlament, az önkormányzat­ok nem tükrözik teljes mérték­ben a lakosság jelentős rétege­inek érdekeit. (...) Persze lehet olyan politikát folytatni, amely ezt figyelmen kívül hagyja, ennek azonban az le­het a következménye, hogy tíz- és százezrek jelennek meg az utcán... ” bármily meglepő, a fentieket nem Mesterházy Attila, az MSZP-elnöke mondta tegnap­előtt, nem is Orbán Viktor va­lamikor két esztendeje, s nem is Kovács László az ezredfor­dulón, hanem Thürmer Gyu­la, a Munkáspárt (MSZMP) elnöke éppen két évtizede. Ki hitte volna, hogy Thürmert ennyien fogják idézni? az akkori bérből és fizetésből élők vélhetően könnyedén át­lapozták a lap azon részét, mely a legújabb technikai cso­dákról értekezett - érthető okokból. Hiszen minek csor­gatták volna a nyálukat a Toshiba legújabb fejlesztésén, „a mozikép minőséget ígérő forradalmi tévétechnikán”, a HDTV-n, mellyel a Sony és a Matsushita után harmadik­ként rukkolt elő a japán tár­saság. Pedig utóbbi kettő tévé­jéhez képest rengeteget spórol­hattak volna, hiszen a Toshiba a konkurenciánál négyszázezer forinttal olcsób­ban, rongyos 1,8 millióért vesztegette a házi moz­iélményt. Éppen másfél, víz­parthoz közeli, negyven négy­zetméteres balatonboglári nya­raló áráért... ÁM ekkor még csak terv szint­jén létezett a magyar gazdasá­got új, sodróbb mederbe terelő nemzeti megújhodási prog­ram, melyet február végére ígért a kabinet. Mely belátta, „a korábban támogatott terv, hogy a belső kereslet növelése elősegíti a vállalkozások élén­külését, s ezáltal a növeke­dést, nem járható, ugyanis olyan jelentősen növekedne az import, hogy annak finanszí­rozására nem lenne lehetőség az országnak. ” Egy másik út lehetett volna „a vállalkozók terheinek csökkentése a lakos­ság kárára. ” A kormány végül egy harmadik mellett döntött, „az adminisztratív akadályok csökkentésével, a feltételek ja­vításával támogatja az üzleti szférát, s elvetette a belföldi kereslet növelésének mestersé­ges, költségvetési eszközöket igénylő módját. ” bár a program a következő esztendőre jelentős fordulatot, s az infláció rohamos csökke­nését jövendölte, hatásossá­gát jól mutatja, hogy az ígért magyar gazdasági csoda he­lyett négy esztendő múlva egy Bokros-csomagot kapott a la­kosság... míg itthon a gazdaság, Jugo­szláviában a több mint egy éve ingatag politikai helyzet miatt aggódók homloka sza­ladt ráncba. Egészen addig, míg el nem olvasták a távirati iroda hírét, mely szerint „ha­marosan megszüntetik a meg­erősített védelmet a magyar-ju- goszláv határon, miután Jugo­szláviában hosszú idő után végre normalizálódott a belpo­litikai helyzet, azaz megszűnt az ok, a megerősített védelem fenntartására. ” a hír után alig öt hónappal Horvátország és Szlovénia ki­kiáltotta függetlenségét, s ki­tört a délszláv háború...

Next

/
Thumbnails
Contents