Somogyi Hírlap, 2011. jamuár (22. évfolyam, 1-25. szám)

2011-01-03 / 1. szám

4 MEGYEI KÖRKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2011. JANUÁR 3., HÉTFŐ &&asjaewB6gjiiwg]&i3a&aiiaB8g|8^^ PERCES INTERJÚ Üj szalámiérlelő a Komáiénál Önkéntesként a kutyamenhelyen philip Ha egy kutya gazdára talál, öt kidobottat hoznak helyette a menhelyre Előremutató beruhá­zást hajtott végre tavaly a kaposvári Kométa, fontos díj is jelzi a vál­lalat sikerét.- Milyen éven vannak túl?- Ez az év nem volt köny- nyű az ágazat számára, hi­szen az emelkedő alapanyag árak és az ezzel párhuzamo­san stagnáló fogyasztói árak nagy nyomás alatt tartották a gyártókat - számolt be Giacomo Pedranzini, a ka­posvári Kométa ügyvezető igazgatója. - Továbbá az áfa emelés elhúzódó hatása sem volt kedvező iparágunkra. A nehézségek ellenére cégünk elsők között ismét emelte dolgozói bérét.- Valóra váltották a terve­ket?- A Kométa letette voksát a márkaépítés mellett. így eb­ben az évben is erre koncent­rált, bár ki kell emelnem, hogy a jelenleg piaci körül­mények között a minőségi termékek gyártása nem a könnyebb út, de mi hiszünk a Kométa márkában. Komoly marketinggel támogattuk is azt, az erőfeszítések elisme­réseként 2010-től a Kométa is Superbrand: a díjra külö­nösen büszkék vagyunk.- MUyen fejlesztéseket haj­tottak végre?- Komoly beruházások is voltak cégünknél. Például új szalámiérlelő részleget he­lyeztünk üzembe, amely ré­vén éves szinten mintegy 2500 tonnára nőtt az összka- pacitás. ■ Harsányi Miklós Munkatársunk egy napra önkéntesnek szegődött a Philip állatmenhelyre. Emberfeletti munka, amit nap, mint nap vé­geznek a kidobott gazdát­lan kutyákért. F. Szarka Ágnes Reggel mínusz 9 fokot mutatott a hőmérő, amikor Szántó Ildikó­val, a Philip állatmenhely tulaj­donosával találkoztam. A Zaranyi erdei telepen sokkal hi­degebbnek tűnt.- Várjál egy kicsit, előbb bezá­rom az őrkutyákat - mondta Szántó Ildikó. - Ők vigyázzák a telepet éjszaka. Addig a kocsi­ban át tudsz öltözni, mert van ugyan öltözőnk, de ott most ti­zennyolc kutya lakik. Alig nyílik ki a kapu, négy, öt kutya azonnal kislisszan. A sza­bad levegő varázsa csábító, an­nak ellenére, hogy minden nap sétálhatnak egy negyed órát. Félelemmel vegyes érzelmek­kel mentem a kutyák közé. Nyolc, tíz kószált szabadon és gyanakodva figyelték, szaglász­ták az idegent. Aztán elfogadtak, talán egy jövendőbeli szerető gazdát láttak bennem. A hajdani öltöző a karantén, mert felütötte a fejét a menhelyen a parvó jár­vány, a beteg kiskutyákat itt kü­lönítették el. Ez egy vírusos fertő­ző bél- és gyomorgyulladás, ha a kölyök nem kapja meg időben a védőoltást szinte nincs esélye a túlélésre. Létezik ellenanyag, fa­lán sikerül őket megmenteni. Il­dikó befele menet ellenőrzi a kondér hőmérsékletét, ebben fő hajnal óta a reggelire szánt anyag. Összetétele meghatároz­hatatlan, mindenféle húsok, sza­lámik, felvágottak, hal, mikor mi­hez jutnak hozzá és ehhez kap­nak még áztatott pékárut. Ráné­zésre is gyomorforgató, de mese nincs, bele kell nyúlni, aprítani a húsokat, kiszedni a csirkecson- toL Naponta tizennégy húsos-lá- dányi kaja fogy el. Az öltözőben iszonyatos a bűz. A kiskutyák éjszakai termésé­nek eltakarítása lesz a feladat. A szoba alját faforgáccsal szórták le, így könnyebb a takarítás. Ildi­kó közben etet. A kölykök, mint a kis sáskák rohannak a kajás edényhez, csak egyetlen szőr­mék gubbaszt a helyén. A nap egyik fénypontja: kitakarított kennel, friss ivóvíz és reggeli. Ennél jobb már csak az erdei séta Ha elfogy minden élelem, a kutyákat akkor is meg kell valamiből etetni A kutyáknak naponta kétszer adnak enni. Éppen abból, ami van Mert előfordult már, hogy semmi élelem nem volt a men­helyen..- éppen tegnap - mondta Szántó Ildikó. - Néhány helyen van adománygyűjtő perse­lyünk, az összegyűlt pénzből májkrémet kaptak. Azt tudtuk megvenni Hiába van ado­Mindent megkapnak a menhelyi kutyák, csak a gazdi hiányzik mányból kutyatápunk, nem eszik meg a kutyák ismerik a napirendet Nyílik a kennel-ajtó, futás kör­ben, egy kis erőfitoktatás a töb­biekkel, aztán spuri vissza, mert ott a reggeli. dél van, mire megreggelizik a társaság, a kifutók kitakarítva, akinek kellett a gyógyszeradag ját is megkapta.- Úgy néz ki, hogy őt is elkap- ta a parvó. Délelőtt folyamán jön a testvérem aki állatorvoshoz vi­szi a társaságot: a tegnap leoltot- takat és ezt a kicsit is. Foltos - egy pointerszerű sihe- der kutyus - nem vette jó néven ténykedésemet Hangos ugatás­sal adta tudtomra, hogy nem is­mer és nem hajlandó barátkoz­ni. Bár ez csak az első benyomás volt, mert néhány perc múlva már az ölemben ült még egy kis simogatásért. Aztán jött Borsó és a többiek. Semmi mást nem akartak csak egy kis szeretetet, egy kis melegséget. Egy kis me­leg nekem sem ártana, mert egy­re hidegebb van, de ez semmi a kinti etetéshez képest. Itt még fűtés is van: egy parányi hősu­gárzó ad meleget.- Nekünk már ez is keleti ké­nyelem - így Ildikó. - Itt leg­alább nem fáznak a frissen mű- tött kutyák, vagy a betegek, és egy kicsit mi is át tudunk mele­gedni. Kávét, teát?- Nem köszönöm! Ebben a kutyasz...r bűzben azt hiszem egy kortyot sem tudnék lenyel­ni. Totális együttélés az ebekkel. Erre kevés ember képes. Kriti­zálni könnyű, de tessék megpró­bálni. Reggeltől, estig, kánikulá­ban, fagyban. Közben folyamato­san cseng a telefonja.- Kölyökkutyát egyáltalán nem tudok most elhozni - hang­zik, - parvó járvány van, ha nem lett beoltva és elkapja meghal. Inkább vállalom az oltatásának a költségeit, csak tartsák még két hétig, amíg védettséget sze­rez a betegséggel szemben.- így megy egész nap - fordul hozzám, - egy kutyát elvisznek, ötöt hoznak. Nem tudom meddig bírjuk, kezdek belefáradni. KUá- tástalan ezeknek a kutyáknak a jövője. Ha abbahagyom, el kell altatni mind a százhatvanat. Fi­zikailag, lelküeg elfáradtam, és anyagilag sem bírom már. Ese­tenként el kell döntenem, hogy benzint veszek vagy élelmet az állatoknak. Ha a külföldi szpon­zoraink és a hazai támogatóink, az adók egy százaléka nem len­ne, már rég bezárhattunk volna. Közben Karcsi az önkéntes se­gítő a kinti kenneleket takarítja cseréli a vizet. Mármint az edénybe fagyott jeget vízzé.- Szeretem a kutyákat, ese­tenként jövök segíteni - mondta a férfi, - kevés az ember, aki jön­ne időnként önkéntesnek. Akár csak egy napra. Gabi egy hete a munkaügy központ közvetítésével került a telepre. A közelben lakik, bármi­kor mozgósítható.- Amolyan próbaidőn vagyok, egyelőre még fizetésről sem be­széltünk - mondja, miközben egy zsák száraz kiflit kezd aprí­tani. - Ezt kapják áztatva a főtt ételhez. Ezelőtt egy óvodában ta­karítottam. Férjnél vagyok, gye­rek még nincs. Szeretnénk, dé ahhoz stabü anyagi héttér kell. Közben Ildikóval az egyik na­gyobb kennel takarításába kez­dünk. Sziácsot seprűnk, ami egy zsákba kerül. Új tiszta faforgács a kennel aljára, egy jókora merítőnyi étel és már kész is.- Ne félj tőlük, nem harapnak, csak ugrálnak! Utolsó pillanatban jött a figyel­meztetés, mert egy kaukázusi juhász méretű kutya már a nya­kamban is volt. Erre várt a többi: pillanatokon belül vagy négy ku­tya ugrált fel rám. Az egyensú­lyomat is alig bírtam megtarta­ni. Minden kennelt kitakarítani, vizet, élelmet adni a kutyáknak. Öt perc alatt vörösre fagy az em­ber keze. A reggeliztetés délig tart. utána van egy kis szussza- násnyi idő. Nem sok, mert indul a sétáltatás. Három, négy kutya sétálhat, rohangászhat egyszer­re kint az erdőben úgy negyed órát így is négy óra alatt lehet az egész társaságot megjáratni. Közben már fő a vacsorára való. Az esti etetés gyorsabb a reggeli­nél, mert most nincs takarítás. Este hat órakor végzünk. Az őr­kutyák válnak ismét főszereplő­vé. Vigyáznak a többiekre. Szeretem a kutyákat, magam is kutyatartó vagyok. De ezt a munkát hosszú távon nem tud­nám vállalni. Bevásárlókocsival vadászott madárpókra a siófoki befogó vadászat a pultok között Perrel fenyegették, pénzzel vásárolták meg a hallgatását az üzletláncok képviselői Pénzt adtak a multik a hallgatá­sáért, pedig előfordult, hogy chips-szállítmánnyal érkezett madárpókok futkostak a hiper­marketben... Önkényesen fölol­dom a hallgatási fogadalmamat most, hogy fölhagyok a veszélyes állatkák befogásával - mondta la­punknak Both Zoltán, aki eddig az ország egyetlen hivatásos vad­állatbefogója volt. Megfizették a multik a hallgatását, mentségére szolgáljon: jól jött az a pénz, kinek ne jött volna jól..- Akárhová tárcsáztak, az ál­latkertnek, a katasztrófa-véde­lemnek vagy a rendőrségnek, mindenhonnan engem riasztot­tak - így a Siófokon élő vadállat­befogó. - Egy bevásárlóközpont­ban hajnalban egy hatalmas skorpiót láttak bemászni a biz­tonsági őrök a egyik ruházati üz­letbe, a rácsok alatt. Reggel jött egy menedzser, s épp a jegyző­könyvet töltöttem ki, amikor megkérdezte: ez ugye nem fog megjelenni egyetlen médiában sem? Persze, már szerepeltem többször a bulvársajtóban, sej­tette, mire számíthat. Mondtam, mennyi a kiszállási díj, azt felel­te, a dupláját is odaadja, csak hallgassak. Fiatal voltam, kellett a pénz, hát hallgattam. Olyanra is emlékszem: a bulvárlap fotósa előbb értesített. Felhívott, hogy ott vár az áruházban, mert egy kétméteres thaiföldi patkánysik­lót találtak a ruhák között. Egy Both Zoltán: hibás vagyok én is, mert elfogadtam a hallgatási pénzt perc múlva már hívtak is az üz­letből, tudták a számomat, nem először fordultam meg náluk. Utána, amikor a sajtó érdeklő­dött, azt állították: semmi sem igaz az egészből, náluk az áruk többszörös ellenőrzésen esnek át. Na ja... Az egyik legemlékezetesebb esete a madárpókos. - „Buda- pest-külsőről” hívtak: ahogy ki­nyitották a chipses szállítmányt, madárpókok másztak elő belőle. Összefogdostam a raktában né­hány elfutott pókot, de közben már az eladótérben is láttak egyet. Mondtam, három órára zárják le az áruházat, mert ki tudja, mennyi szabadult el és ezek nagyon veszélyesek. Azt válaszolták, mit képzelek én, az több milliós kiesés volna. Adtak mellém egy biztonsági őrt azzal, hogy tolnom kell egy kocsit mintha vásárló volnék és feltű­nés nélkül vizsgáljam végig az üzletet, de nehogy kitörjön a pá­nik. Egy pókot sikerült is megta­lálnom. Mire kitöltöttem a szám­lát, már ott volt előttem a titok- tartási nyüatkozat, amit alá kel­lett írnom. Az állt benne, hogy ha megjelenik a történet a médi­ában, akkor beperelnek és kár­térítést követelnek tőlem. Egy ilyen kiszállásért úgy hatvan­ezer forintot kértem, de ők haj­landók voltak ezen felül még kétszázezret a zsebembe tenni. Persze, ez nekik fillérszámba megy. Mert a pénz a legfonto­sabb, soha sem az emberek biz­tonsága. Sorolhatnám még a ha­sonló történeteket: kockás sikló a telefonos társaság ügyfélteré­ben, hatvan centis bambuszvi­pera a banánok között, skorpió a hűtőszekrényben... Mi van, ha egy Uyen megmar egy gyereket, de akár egy felnőttet is? Az nem számít a multinak? Eddig befog­tam a számat. De most, hogy már olyan mélyen vagyok, hogy azon töprengek, talán a kutya- menhelyre megyek takarítónak, milyen baj érhet? A barátnőm tartja bennem a lelket, elegem lett abból a szemléletből, hogy semmi nem számít, csak a pénz... ■ Fónai Imre

Next

/
Thumbnails
Contents