Somogyi Hírlap, 2010. december (21. évfolyam, 279-304. szám)
2010-12-30 / 303. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 2010. DECEMBER 30., CSÜTÖRTÖK MEGYEI KORKÉP 5 Nem mindegy, a dűlő melyik végén állunk a bor 3t-je Természetes, tiszta és tisztességes borokat kell készíteni az Év Bortermelője szerint A borásznak évente csak egy lövése van - állítja Légii Ottó, az Év Bortermelője cím birtokosa Légii Ottó: amíg élünk, telepítünk! Idén a János-hegyen kezdtünk munkába A sokadik kattintás után megjegyzi a fotósnak: irigyli, mert nekik csak évente egy lövésük van, a szüret. Légii Ottó, az Év Bortermeló'je és a Borászok Borásza cím egyidejű birtokosa csendben szól nagyot és ugyanilyen csendben alkotott nagyot. Füleki Tímea A bemutatóteremben ülünk le, ahol nem a palackok „léglies” tartalmáról, hanem testvérei munkájáról, a cserépkályháról beszél elsőként. Aztán morfondírozni kezd: nem biztos, hogy a legjobban tervezték meg a helyiség világítását, pedig egy bemutatóterem esetében ez nagyon fontos.- A kollégákkal összejámak?- Nagyon ritkán. A borvidéken belül nincs ennek olyan hagyománya, mint például Szek- szárdon, ahol télvíz Idején minden hétfőn tematikus kóstolóra jönnek össze a borászok, fajtánként mennek körbe. Erre mi sajnos nem vagyunk harmincnegyvenen, bár ahogy villányi barátainknál, már nálunk is van egy hely - a bogiári Platán tér éven át nyitva tartó vendéglője - ahol alkalmanként három-négy termelővel is találkozhat az ember. Néhány éve megkíséreltük, télen elkezdtünk körbejárni, de valahogy nem sikerült megtalálnunk a közös hangot.- Pedig még az is egybevág, hogy legtöbben a borgazdaságnál kezdték.- Én csak három évet dolgoztam a BB-nél, a kutatóállomáson, a nyolcvanas évek közepén. Létezett a „bogiári progresszió” a hatvanas évektől a hetvenes évek közepéig, amikor európai szintű üzem volt Itt. Bár nekem már sok közöm nem volt hozzá, nyolcvan esztendős atyámnak viszont igen. Az alapot adta ez az időszak: eltelepült több mint ezer hektár korszerű ültetvény szinte a semmiből. Emiatt lehet azt mondani, hogy relatíve újabb borvidékről beszélünk, pedig Anjou-kori címerünkben már ott a szőlőfürt. Az első világháború előtt, a két világháború között az akkori elitnek harminc-negyven holdas mintagazdaságai voltak és komoly színvonalú borászkodás folyt.- Mi az oka, hogy csak későn fordult a borászat felé?- Nem tudnám igazán megmondani. A szőlő és a bor nálunk mindig ott volt a családban, amíg csak vissza tudok emlékezni. Mi, gyerekek, mindig kaptunk poharat az asztalnál, ezt nagyon jó nevelésnek gondolom. A család vallásossága, világnézete magyarázza, hogy beírattak Győrbe a bencésekhez. Az, hogy Kislakról, falusi, tanyasi gyerekként bekerültem egy ilyen szellemi műhelybe, nagy hatással volt rám, szenzációs nevelés zajlott ott. Aztán amikor eljött a pályaválasztás ideje, „hát ez jó lesz” alapon kerültem a kertészeti egyetem főiskolai karára. Diplomamunkámat oltványtermesztésből írtam, azt gondoltam, hogy olyasmivel fogok fog- 1 lalkozni. Az élmény, hogy érzé- f kém van a borokhoz, inkább ott- 1 honról jött: anyám főztje, meg a | borral szembeni igényesség I szülte. Nagy vendégjárások voltak, s én, mint elsőszülött gyerek voltam a segítség. Akkor döbbentem rá, hogy van hozzá érzékem, aztán nagyon felgyorsultak az események. Hamar megtanultam otthon, hogy a legfontosabb: reális képet adni a saját borainkról. Jobb ha én vagyok hozzá a legszigorúbb és nem más. Ha ízekről van szó, elég háklis és maximalista vagyok.- A Légli-borok esetében hogy szól ez az önmeghatározás?- Nagyon nehéz röviden megfogalmazni. Arra hamar rádöbbentem, hogy az igaz bor készítéséhez számomra a legelfogadhatóbb út, ha felismerjük az adottságainkat. Elég jól ismertem a borvidéket. Tisztán láttam, hogy hol vannak szántóföldön ipari, kommersz tömegültetvények és hol vannak olyan területek - annak idején Kötcse, Kőröshegy, Kéthely, Szőlős- györök - ahol lehet feszegetni, hogy az adott terület mire van predesztinálva, mi az, ami csak ott igaz. Hogy konkrét legyek: Szőlősgyörök, Banyászó-dűlő. Mi azért telepítettünk oda olasz- rizlinget, mert az volt ott hagyományosan az egyik fajta. Pedig 1959-ben született, 1981-ben végzett a Kertészeti Egyetemen. 1992-ben szó szerint kőbe vésték a cégalapítást, most hivatalosan „szőlő- és bortermelő egyéni kft ”-ként működik a birtok. Légii Ottó úgy fogalmaz: párja, Noé Boglárka végzi mindazt az adminisztrációs és hivatali teendőt, ami számára nehéz és sok lenne. Édesapja, mint másik tulajdonos, pedig az, aki „segít jókat kérdezni és jókat válaszolni”. A borász Anna lánya is Légii Ottó nyomdokaiba lép, a Kertészeti Egyetem hallgatója. Ahogy az elismert borász mondja: „Ha a tágabb problémás, hosszú tenyészidejű, nem mindig érik be, például idén sem. Felelősen kell bánni a talajjal, nem elkényeztetni műtrágyákkal, nem megmérgezni. Ehhez jön a fekvés, a mikroklíma, mely csak ott áll össze. Tovább megyek: nem mindegy, hogy a dűlő melyik végén állunk. Ez az igazi kihívás. Az a jó termelőnek, fogyasztócsaládot nézzük: Attila öcsémnek, aki végzettsége szerint fazekas, nagyon határozott véleménye van az ízekről, Gézáról nem is beszélve, aki végzettsége szerint szintén fazekas, de köztudottan borászkodik A sorba egy ilyen fiatal lánynak be kell állnia. "A bormanufaktúrája révén egyre ismertebb Légii Gézáról is szeretettel szól a bátty: „Géza egészen más. Számomra a bor éberen és álmomban is olaszrizling, neki pedig inkább egy kékfrankos vagy egy merlot Tehát mondhatjuk, hogy hagytam neki teret, ahol vitézkedhet. ” nak is, ha ez a sok szín, mint egy mezei csokor, összeadódik. Nem kell rögtön értékelgetni, hogy ez „nagy bor” meg „csúcsbor”, hanem természetes, tiszta, tisztességes bornak kell lennie. A mai ember nagyon sokat tud, az őt kiszolgáló élelmiszeripar még többet. Ezért nagyon könnyen enged az ember a csábításnak, hogy ezt a gondolkodásmódot kilégli ottó a jövőbeni tervekről humorát újból megcsillantva úgy fogalmazott: „amíg élünk, telepítünk”. Idén a János-hegyen kezdtek rekonstrukcióba, tavasszal két hektár furmintot telepítettek, mert - mint mondja - a 19. században a Balatonmelléki borvidéken Szigeti néven a furmint az egyik fő fajta volt. János-hegy- re még chardonnay-t és pinot blanc-t szeretnének telepíteni és elkezdtek egy pinceépítést, mely köré igazi majorsági életet álmodtak, ahol a borok mellett ételekben is megjelenne a falusi természetesség. csit finomítsa valamilyen segítséggel.- Jól értem: ha az ember alázatos a természettel szemben, többet ér el, mint ha ráerőlteti magát?- Ezt nagyon jól megfogalmazta. Többféle út van a boldogsághoz, és azt mondják: a magyar ember elég kreatív. Az lenne az igazi, ha egy faluból vagy egy dűlőből többféle megfogalmazásban jelennének meg borok, nem pedig leegyszerűsítés vagy tipizálás mentén. Mi ezt az utat választottuk, bár szerintem kicsit nehezebb volt, és az eredmények is jóval lassabban születnek így.- Most kezdem érteni a Légii család működését- Hála isten1 egyre többen gondolkodnak így. Mint vidéken, földből élő ember nincs más lehetőségünk, mert különben lenyelne bennünket a glob- alizált élelmiszeripar. Olyan szintű a centralizáltság és a monopolhelyzet, hogy a helyi, manufaktúraszerű termelők esetében a megmaradás a tét. A bornál ugyanez a helyzet. Jól látszik, hogy a felület hogy csökken. Mi, magyarok az utóbbi tíz évben sokszor választottuk a könnyebb utat és bele se gondoltunk, hogy mit jelent, ha vidéken megmarad egy adott kultúra: munkát ad, a közösség megmaradását jelenti.- A szemlélet alapján szinte törvényszerű, hogy hetedik jelölés után lett Év Bortermelője.- Kétségtelen, hogy nem vagyok egy harsány típus, nem nagyon mozgolódtam. Komolyan vettem, hogy ez egy meghívás, ide jelölik az embert A hét jelöléssel, azt mondják, rekorder lettem. Nagy dolog, hogy ennyi éven keresztül ott voltam az első öt között, bár tisztában vagyok azzal: Magyarországon csak az elsőség számít, a második még az olimpián sem. Olyan sem volt még, hogy valaki egyszerre volt Év Bortermelője és Borászok Borásza. Érdekes, az első lassan jött meg, a második pedig idejekorán, hiszen az egymás közül választott Borászok Borásza-je- löltlistán olyanok is voltak, akik egyértelműen többet tettek a magyar borászatért, mint én.- Szóval a Borászok Borászát tartja nagyobb elismerésnek?- Ne kelljen választanom, Ez a huszadik Év Bortermelője cím, nincs mese, ez a legnagyobb hagyományú, legnívósabb szakmai elismerés, de egy ötvenes körből magunk közül nyerni, hát az nem semmi... Titkos szavazás a katasztrófavédőknél voks A munkatársaktól Kőhalmi Szilvia kapta szerdán a legtöbb jelölést Árva lányról meséltek a katolikus hajlékban Jelölés és titkos voksolás a megyei katasztrófavédelmi igazgatóságon - szerdán az Év munkatársának Kőhalmi Szilviát választották. Hűek a hagyományokhoz a somogyi katasztrófavédők. A csapat valamennyi tagja választhatott tegnap: az eddig végzett munkát és a közösségi tevékenységet értékelték a szavazók.- Nagyon meglepett, s hihetetlenül jól esett az elismerés - mondta lapunknak Kőhalmi Szilvia, aki kilenc éve dolgozik a katasztrófavédelemnél. Honlapszerkesztéssel, fotózással foglalkozik, számos somogyi tragédia és tűzeset helyszínén járt. Felborult kaposvári tűzoltóautó, kaposvári hűtőház, illetve a SZÜV-székház tűz - néhány eset a közeli- és a távoli múltból. Az év munkatársa több fotópályázaton nyert elismerést: idén a Rádiós Segélyhívó- és Infokommunikációs Országos Egyesület különdíját vehette át, pár éve pedig az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság pályázatán sepert be több díjat.- Remek és összetartó csapat dolgozik a katasztrófavédelemnél - így a 35 éves szakember. - Ez nagy segítséget jelent a napi munkában. Heizler György ezredes, a megyei katasztrófavédelmi igazgatóság igazgatója aláhúzKőhalmi Szilvia: nagyon örültem a kollégák elismerésének Isten háza fiatalokkal telt meg Csokonyavisontán és Görgetegen is ta: rendkívül sok feladat hárult a tűzoltókra. Összehasonlításként: amíg tavaly 2668 esetük volt, addig az idén eddig 4006. Ebből 666 tűzhöz riasztották őket, s több mint 2900 alkalommal műszaki mentésnél működtek közre.- Árvizeknél, karamboloknál is dolgoztak a somogyi tűzoltók, egész éven át nagy volt a leterhelés - fejtette ki. - A vörös- iszap-katasztrófához is vonultak az egységek, Kolontáron hosszú hetek óta egymást váltják a szakemberek. Ügy gondolom, minden helyzetben tisztességesen, a szakmai követelményeket teljesítve helyálltak a munkatársaim. ■ Harsányi M. Pásztorok szent éjjele címmel az iskola negyedikesei mutattak be szép népszokást a csokonyai református templomban. Andersen meséjének, A kis gyufaárus lánynak a színpadi feldolgozását „Az árva karácsonyát” sok betétdallal a hittanosok és a csokonyavi- sontai hagyományőrzők adták elő a katolikus hajlékban. Görgetegen együtt kerestek szállást a hagyományőrzők a gyerekekkel a szentmise előtt a székely betle- hemes játékban. ■ G. A.
