Somogyi Hírlap, 2010. december (21. évfolyam, 279-304. szám)

2010-12-29 / 302. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2010. DECEMBER 29., SZERDA INTERJÚ 11 Nem kell több olvasó a jó versnek sem nyári László Az első nyolcszáz forintos honoráriumtól a Hamvas-féle lírai árokpartig Elég a versnek annyi olvasó, amennyi van. Költőnek lenni lelki állapot, egy olvasó épp olyan fontos, mint százezer. Nyári László költő nem vár fi­gyelmet, sokat mosolyog, és legalább annyit jár védősisakban. Balassa Tamás- Mennyit ér ma egy vers a lapok­ban? A Képírás fizet honoráriumot?- Nem, miért is fizetne? Aki úgy ér­zi, pénzért ír vagy szívességből, hagy­ja abba. Aki igazán jó költő, és mond­juk öt-tíz verse megjelenik egy évben, versenként százhúszezer forintot kel­lene neki adni a megélhetéshez. Eny- nyit senki sem kap. És ha nem kap százhúszezret, akkor nem mindegy, hogy kap-e ötezret? Hamvas Béla írta valahol: életművemet az árokparton is megírom. Ez volna a lényeg.- Mikor szembesült vele, hogy még a remek rímekből sem lehet megélni?- Akkor, amikor húsz éve az első há­rom versem megjelent a Somogy folyó­iratban. Nyolcszáz forintot kaptam ér­tük. Aznap jött a gázszerelő, ekecselt valamit, és elkért ezerhatszázat. Az irodalom nem lehet más, mint misszió. Thomas Mann tizenhét évig írta a Jó­zsef és testvéreit...- Esterházy kilencig a Harmónia Caelestist: hogy kortárs is legyen.- Ha pénzért csinálták volna, sovány lenne az órabérük. Költőnek lenni lel­ki állapot. Mondok egy példát. A néhai Fodor András haláláról előbb értesül­tem, mint hogy megkaptam volna név­napi üdvözletét postán. Ugyan nem va­gyok híve annak, hogy egy jeles kor­társ távoztával száz költő ragadjon tol­lat, de jó barátom síron túli üzenete megfogott. Az ember, ha költőből van, ilyenkor ír egy verset, de ezt nem azért teszi, hogy azonnal megjelentesse.- A lírát lépten-nyomon temetni szo­kás. Temessük?- Az istenért se! A költészet helyze­te semmivel sem rosszabb, mint két­száz éve, amikor alig tudott valaki ol­vasni. Ma rogyadoznak a polcok a ver­seskötetek alatt. A könyváruházakban már a földön is tornyokban áll az iroda­lom. Nem is megyek többé abba a bolt­ba, ahol egyszer megláttam a padló­szőnyegen Aranyt.- Ha ő a földön, akkor ki a polcon?- Megdöbbentő, amikor az ABC- rendben egymás mellett találjuk a Ha­vast Hraballal, a Kendét Kunderával vagy Jamie Olivért OrweUel. Amikor minden celeb könyvet ír, előállhatnak ilyen „rossz szomszédságok”.- Sok könyv, kevés olvasó. Drága könyv, szegény olvasó.- Az olvasás nem pénzkérdés, a könyvtárban nem számít a könyvár. A szocializmus népes olvasótábora mes­terségesen gerjesztett történet volt. Mára a helyükre kerültek a dolgok.- Akkor nem kevés az olvasó?- Amennyi kell, annyi van, és a- mennyi van, az éppen elegendő.- A találkozókon írófüggetlenül né­hány tucat arc ismétlődik...- Kaposvár értelmiségi város, és ha összeadnánk a tanárok, orvosok, mű­vészek, mérnökök számát, akkor egy író-olvasó találkozóhoz nem lenne elég a könyvtár kisterme. Csak a humán ér­telmiség köréből számtalanszor kelle­ne megtelnie a Szivárványnak. De nem telik meg. És ez nem olyan nagy baj. Egy embernek írni ugyanolyan ér­tékes, mint százezernek. Ha valaki mindenkinek tetszik, az gyanús. Aki tűér naponta 2-3 órán át hülyesé­geket nézni a tévé­ben, az ráérne ér­telmes dolgokra is... Persze, attól még lehet jó vala­mi, hogy nekem nem tetszik. Olyan ez, mint a népkölté­szet sikere: majd az idő elválogatja. Nyári László megdöbbentőnek tartja, amikor a könyvespolcon egymás mellett látja Havas és Hrabal, Jamie Olivér és Orwell köteteit- Könyvszerető ember, rengeteget ol­vas. A fiai örökölték a betűimádatot?- Barnabás, akinek sokat meséltem, és ezek Őszi Zoltán barátom illusztrá­cióival kötetben is megjelentek, életé­ben el nem olvasott könyvet önszántá­ból. Pedig könyvek között nőtt föl, és apját mindig olvasni látta. Más érdek­li, internetes vállalkozást vezet.- És a kisebbik?- Szabolcs rám ütött, imád olvasni. A könyvszeretet különbsége ellenére mindketten értékesek. Az irodalom, a költészet érzelmi kérdés, a szöveget is szeretni kell, és aki e kettőre együtt nem érzékeny, nem lesz vevő az olva­sásra.- Való VUágok és Big Brotherek nél­kül nem lenne több esélye a könyv­nek?- Nem a valóságshow rontja el az íz­lést, az azért van, mert igény van rá. Aki naphosszat Big Brothert néz, nem fog József Attilát olvasni. És ez nem ér­telmiségi kérdés: ismerek olvasott munkásembereket.- Egy keményen átdolgozott nap után, kizsigerelve hogy is lehetne el­várni József Attila versek olvasását?- Kizsigerelés az ipari forradalom idején volt. Aki ráér naponta 2-3 órán át hülyeségeket nézni a tévében, az rá­érne értelmes dolgokra is. Ha kevés, akkor nem ettől kevés az olvasó. És egyébként is, Vergiliusnak mennyi ol­vasója lehetett?- És Nyári Lászlónak?- A blogjaimat húszezren látogatták eddig. Nem tudom, ki egy pillanatig, ki egy percig, ki tovább, de ez talán nem olyan kevés. De mint mondtam, ha a költő nem megélhetési költő, akkor az egy lényegében ugyanannyi, mint a százezer. Jó, ha az embert olvassák, és Megél a jóisten hosszú ideje már fehér motorbiciklin jár közöttünk s rendszeresen megbocsát áldást oszt a rendőrnek ki nem sejtve kilétét minduntalan megbírságolja s még élvezi is amint a nagyszakál- lú huligán motorossal lámpát szereltet féket igazidat az úristen fogyó folyószámláján me­rengve szüntelen arra gondol neki szeretnie kell ezt az undok alakot éppen úgy mint azt a kalapos kövé­ret aki múltkor a boltban ordítva követelte álljon a sor végére s szeretnie kell azt az egyenruhás mohamedánt is aki miad a benzin ára lassan a lakásáig kú­szik szeretnie kell bár az ő motorját sem a sóhaj hajtja az úristen nehéz helyzetben van mert hiába túlórázik osztja a meg­bocsátást a szeretetet dupla órabérért este nyolcig a számlák és csekkek egyre kifizet- hetetlenebbül sorakoznak a kredencfíókba most azon gondolkodik éppen hogy a fehér motort rózsaszín bicik­lire cseréli mert jön a karácsony s neki mint tavaly most is mindenho­vá vinnie kell egy kis békét s bizo­dalmát a lekonyuló fejeknek hogy bár kissé szűkösen éhesen még él az Úr Nő a könyvesboltban a nő a könyvesboltban se szép nem volt s nem volt sugárzón eleven de Kunderát ved s kezében a lét oly könnyedén szállt a pénztárgépig mint mikor pitypang vitorlát repít a szél nem volt szép a nő a könyvesboltban nem táncoltak szemében huncut tüzek mégis mikor táskájába tede a lét elviselhetetlenül könnyű led s a könyvesbolt üres Nyári László KÖLTŐ, 49 ÉVES. Az első kötete 1992- ben jelent meg Ének a XXI. század­ból címmel. Két év múlva máris jöd a Búcsú az olvasóktól: a kötet végül 1997-ben jelent meg. Ez idáig utol­só, a Romlás virágai című kötete 2007-ben látod napvilágot. A hár­mas magyar igazság után a Rá­adás című könyv íródik ezekben a napokban. Könyveit szinte teljes egészében közzéteszi az interneten. három blogot ír váltakozó lendület­tel, Kéktoll néven ( www.kektoll.com ) irodalmit, Égikéktoll (Simon Odó emlékére) néven közéletit, Fröccs néven bordalosat. A Képírás.com egyik ötletgazdája, programozója. korábban a Sonline.hu Somogy blogjának egyik szerzője volt, köze­lebb a konzervatív nézetekhez, de aki beskatulyázta, olvassa el a Né­pi\ nemzeti, satöbbi című versét (Ének... 67. oldal). Különös, de sem­miképpen sem hétköznapi szokása, hogy balliberális kormányok idején Magyar Nemzetet, konzervatív kor­mányok alad Népszabadságot ol­vas előfizetőként. Most a napisajtó politikai imamalmaitól csömörlöt- ten megtörni látszik a hagyomány: csak a szombati kulturális mellék­let miatt olvas országos napilapot. PROJEKTMENEDZSERKÉNT dolgozik építkezéseken, végzett gépész, he­gesztő, informatikus. Nős, feleségé­vel és két fiával Kaposfüreden él, ahol korábban részönkormányzati képviselő is volt. Derűs ember, aki imádja a szócsavarintásokat. A sze­me körüli mosolyráncok csak akkor simulnak ki, amikor édesapjának elvesztéséről beszél. arc poéticája is lehetne a követke­ző idézet: „írásaimnak nem célja, hanem oka van. Az alkotás, a gon­dolatok szabatos megfogalmazásá­nak szenvedélye vezet. A lét és nem lét foglalkoztat, s a rítusok újra te­remtésének igézete. Nem várok elis­merést, kíméletet, még figyelmet sem." az is jó, ha nem. Nem érdekes a nagy­ságrend. Az irodalmat nem lehet számszerűsíteni, nincs mérőszám. Mi­nőség van, legfeljebb nem megfelelő az értékelés. Updike nem kapott Nobel-dí- jat, pedig megérdemelte volna. Más kapott kevesebb érdemmel is.- Fodor András egyengette az útját. Önnek is van mentoráltja?- Megkeresnek időnként barátok, hogy mondjak véleményt ismerős fia­talok írásairól. És én mondok. Régeb­ben recenziókat is írtam. Persze, attól még lehet jó valami, ha nekem nem tetszik. Olyan ez, akár a népköltészet sikere: majd az idő elválogatja.- Mitől szép? - kérdezhetnénk?- Jó az a vers, amelyik gurul. Gördü­lékeny, nincs benne törés. Csak akkor törik, ha szándékosan eltörik. Igen szép példa Weöres Sándor Fughettája, ami az egyik legjobb vers. (A költő szaval.)- Mikor ír verset? Jön az ihlet, és rögvest nekilát?- Hát az nem kis nehézség volna egy építkezésen. Ott azonnal el kell háríta­ni: „Most nem érek rá, kérlek, menj el”, mondom magamban. Nem vagyok lö­kött, de vannak alkalmatlan helyzetek. Később lejegyzem a gondolatot, elég jó a memóriám. Fodor András leginkább csak a nyári balatoni szabadságán írt verset, akkor viszont olykor naphosz- szat. Munka közben én inkább mon­dok verset, sem hogy írjak, nincs is an­nál jobb, mint amikor az ember vezetés közben Husztot szaval. (Szaval.)

Next

/
Thumbnails
Contents