Somogyi Hírlap, 2010. december (21. évfolyam, 279-304. szám)

2010-12-23 / 298. szám

4 MEGYEI KÖRKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2010. DECEMBER 23.,CSÜTÖRTÖK Fészket melengető lelkűiét: szállást adtak a Szent Családnak A szentkép előtt imádkoztak, énekeltek, ájtatosságot végeztek (Szent József litániáját), majd fel­ajánló imádságot mondtak. Még december 15-én kilenc katoli­kus, nyugdíjas hagyományőrző családi bokrot alkotott Görgete­gen. Otthonaikban valamennyi­en égő gyertyákkal kis oltárt ké­szítettek. Ahhoz vitték először a megszentelt, szállást kereső Szent Család képét, akik az első nap befogadták. Egyik estétől a másikig mindig másutt volt Szá­mukra hely. A kilenc nap letelté­vel a kép az utolsóként helyet adó családnál marad, ott véve ál­landó szállást a Szent Család. Csokonyavisontán az adventi ájtatosságot az imateremben végezték. Csorba Tamás lábodi plébános vezette az első napon a litániát; rámutatott a Szent Család erényeire. S arra buzdí­tott, hogy legyünk nagy biza­lommal Szűz Mária és Szent Jó­zsef iránt, s kövessük példáju­kat családi életünkben. ■ Gamos Adrienné Norvég és angol meglepetés a gyerekeknek Norvégiából érkezett vadonatúj ruhákat, Angliából jött ajándék- csomagokat és élelmiszerado­mányt osztott a Szeretetlánc Kastélyosdombóért Közművelő­dési és Faluszépítő Közhasznú Egyesület. Soós Józsefhé elnök elmondta: az értékes felajánlást az Adven­tista Fejlesztési és Segély Alapít­vány nemzetközi segélyszerve­zet hozta el a kis dél-somogyi te­lepülésre. Hozzátette: a faluból 54 kisgyerek és család részesült ebben a különleges karácsonyi ajándékban, de hat csomagot más falvakba is átszállítottak, hogy ott is szebbé tegyék a rá­szorulók ünnepét. ■ Jeki G. CIKKÜNK NYOMÁN Szolnokról jött mosógép a családnak December elején írtunk arról a négygyermekes kaposvári anyu­káról, aki egyedül neveli három kislányát és egy kisfiát. Babics Szilvia cikkünkben többek kö­zött arról beszélt, mennyire ne­héz megoldania a mosást régi, ke­verőtárcsás mosógépén, amely mellett állandóan ott kell állnia, miközben a gyerekekre senki nem figyel. Amellett, hogy a ka­posvári Nagycsaládosok Egyesü­letének több kiló ruhát, élelmi­szert és játékot gyűjtöttek a ka­posváriak a Somogyi Hírlap fel­hívására, örömmel értesültünk arról is, hogy egy szolnoki hölgy - miután a sonline internetes portálunkon olvasta a cikket a családról - felajánlott egy mosó­gépet. Az édesanya és a gyere­kek így karácsony előtt nemcsak ajándékokkal gazdagodtak, de egy mosógépet is kaptak, melyet Vörös Roland kaposvári vállal­kozó, a Vörös Design Kft. vezető­je önköltségén szállíttatott el Szolnokról Kaposvárra a család­nak. ■ Meiszterics Eszter Háromszor szökött Rudi bácsi somogyudvarhelyi rímfaragók A versek megjelentetésére nem elég a nyugdíjuk Horváth Rudolf és Ivancsóné Kocsis Julianna a a verseskötetei társaságában. Más sorsot szántak nekik... Két különböző életút az övék, noha lakhelyük, rímfaragásuk közös. Szépkorú gyöngyszemei Somogyudvarhelynek. Varga Andrea Ivancsóné Kocsis Julianna kony­hájában ülünk Somogyudvarhe- lyen. Az asszony előtt antológiák más-más évből, bennük - máso­kéval együtt - a versei. Horváth Rudolf saját verseskötetét lapoz­za. Csak vers - ez a címe. A szer­ző: Szántó Kiss Imre. Még a falubeliek sem tudták, hogy verselnek ők. Horváth Ru­dolfot egy országos lap által „leplezték le” elbeszélése alap­ján, amellyel haramdik díjat nyert. Az asszony az idei idősek napján állt a közönség elé. Mindketten máskor, másért kezdtek verset írni.- Levente-gyerekként három­szor hurcoltak el a nyilasok - kezdte az emlékezést a 83 éves Horváth Rudolf. Hitler Jugend- ba vittek volna. Először a csurgói iskola tor­naterméből szökött meg, ahova begyűjtötték őket. Élsportoló volt, könnyen átugrott a drótke­rítésen, meg sem állt hazáig. Aztán sokáig az erdőben buj­kált. Második alkalommal már a bevagonírozáson is túl voltak, amikor vadászrepülők csaptak össze fölöttük. Míg mások fede­zékbe bújtak, ő megint haza szökött, immár a csurgói állo­másról. Újabb bujkálás, majd újabb bevagonírozás követke­zett. Harmadszor Gyékényesig robogott vele a vonat. Ott a for­galmista és a nyilasvezető vala­mi vitába bonyolódott, közben az egyik nyilas időtöltés gya­nánt puskáját ütögette a vagon­ajtóhoz. A fegyver elsült és homlokon találta a férfit. A 17 éves Rudolf sem volt rest: kiug­rott a vonatból, és Jugoszlávia felé, a bozótosba bevetette ma­gát. Akkor már sírt az édesany­ja, mert megfenyegették, ha a fia nem megy, lánytestvéreit vi­szik. Végül mégis megúszta, mert beállt a csendőrszázados szolgálatába. Ellátmányt is ka­pott, többek között cigarettát. Ez nem járt volna neki, hiszen nem dohányzott, de undorod­va és fuldokolva inkább imitál­ta, hogy bagós, csak kapja meg és vihesse haza dohányzó roko­nainak. Az élet mégsem volt kegyes, mégis rabságba kényszerítette a fiatalt: a szovjet hadifogság­ból 1947 augusztusában, csonttá soványodva ért haza. 1949-ben elkezdett verseket ír­ni. Aztán legalább hatszázat el is égetett, azt gondolta, hogy a kutyát se érdekelnék. Máig bánja. Ivancsóné Kocsis Julianna tős­gyökeres udvarhelyi. Meséli: a férje itt katonáskodott, egy­másba szerettek. Elkelt a 16 éves lány, aki 17 évesen már gyereket ringatott. Bánata, hogy csak nyolc általánost vég­zett, de a szegénységben, mondja, ki gondolhatott to­vábbtanulásra, pedig ő ellen­őrizte diákként azok házi fel­adatát, akik később többre vit­ték. Mire a fiatal pár anyagilag „összeszedte magát”, késő volt továbbtanulni. Egy varrodából ment nyugdíjba. Erre az időre tehető verselésének kezdete is, túl sok lett a szabadideje. Beszélgetés közben kiderül: Rudi bácsinak is más sorsot szánt az apja. Amikor három lánya után fia született, kije­lentette: ebből urat nevelek.- Nem úr lettem én, hanem cigány, cigányéletet éltem, nem volt hazám - kesergett a férfi. Dolgozott kohónál, csa­tornaépítésen, bányászként, Tiszalöktől-Tatabányáig.- S mi lesz a verseik sorsa? IHORVÁTH RUDOLF: Egy szó a szépért Vedd föl a szépet öledre, dajkáld, tedd még szebbé. Akard, hogy jó is legyen, gyengéd, még édesebb mint a régebbieké. Arca legyen, két simogató keze mint az angyalé. Ne vádold ki sarat dob elibéd, ő is egy anyáé. Legyen szép a szó is, fényes, mint az ég augusztus este. Ahová lépsz az is legyen szép mint azé ki a szépet szerette.- kérdezem végül. Ivancsóné költeményei évről-évre antoló­giában jelennek meg. Rudi bá­csi rossz szájízzel mutatja sa­ját kötetét: 2007-ben adták ki, 350 ezer forintot kellett fizet­nie, mondván kap érte 300 könyvet. Csak ötvenet kapott.- Jó lenne - hallom mind­egyiktől - ha kiadhatnák a költeményeiket, de ehhez nem elég sajnos a nyugdíj. A versírás öröme azonban ettől nem kisebb.- Amikor verset írok, eszembe jutnak régi dolgok, múlt és jelen a verseimben ta­lálkozik - summáz a 71 éves asszony. Rudi bácsi bólogat... Határérték alatti a Tetves-patak szennyezettsége teregetik a szennyest Az állattartó telep trágyája nem veszélyes a Balatonra, az Off-Road annál inkább? (Folytatás az 1. oldalról) Korábban megírtuk, hogy a bűzös, habzó lének utat vájtak egy homokbánya határában, majd egy frissen árkolt szaka­szon a Tetves-patakba vezették. Nem hivatalos értesülésünk szerint az ügy nem zárult le a laboratóriumi vizsgálattal, ugyanis tisztázni kell: a jogsza­bályok értelmében meg lehe- tett-e nyitni a víz útját. Az érintett állattartó telep tulajdonosa közben megkeres­te lapunkat, s azt részletezte: nem minden előzmény nélkü­li, hogy Somogytúr polgármes­tere kritikával illette őket. A mezőgazdasági vállalkozó el­mondta: nem ők nyitották meg a víz útját, nem is árkoltak, bár kétségtelen, a szőlőhegy­ről a területükre zúduló vízzel meggyűlt a bajuk. Azt remé­lik: egy asztalhoz ülnek majd az érintettek, hogy megoldják a domboldal csapadékvíz-elve­zetését.- Felettünk szőlők vannak, onnan érkezik a víz, de az idei mennyiség már teljesen kezel­hetetlen. Természetes, hogy a telep útjain előfordul kis meny- nyiségű trágya, mert ott hajt­juk a marhákat. De ez nem fe- kália, hanem friss tárgya, ami kétségtelenül elég fekete és el­i s 1 I 1 Az állattartó telepen nem nyitották meg a víz útját, nem is árkoltak - állítja a tulajdonos színezi a csapadékvizet, mert silót etetünk - részletezte a vál­lalkozó. - Tőlünk ez a víz a ho­mokbányába folyik tovább, ahol viszont annyi összejött, hogy a működésüket veszélyez­tette - így Udvaros Zoltán Hangsúlyozta, hogy a víz nem közvetlenül folyik a Tet­vesbe, hanem előtte egy rétre érkezik, a patakba az már telje­sen tisztán kerül. Azt is leszö­gezte: a telep, ahol egyébként ezerötszáz marhát tartanak, nem csupán maradéktalanul megfelel a környezetvédelmi előírásoknak, hanem rende­zettsége és tisztasága országos viszonylatban kimagasló. ■ Füleki Tímea Milliókat fizetett az Off-Road szervezője a vadásztársaságnak az erdőkben, földekben keletkezett kárért udvaros Zoltán szerint azért kapott kritikát a bűzös víz miatt Somogytúr polgármesterétől, mert sokszor hangoztatta: át kell gondolni, hogy szükség van- e a Túr számára is komoly bévé telt jelentő Off-Roadra, mivel a terepjárósok súlyos környezeti károkat okoznak - épp a Tetves­patakban, s azon keresztül a Balatonban is. a látrányi vadásztársaság el­nökeként, valamint a családom tulajdonában lévő erdők, földek érdekében levelet írtam ezért a polgármesternek. Sokáig kárta­lanított minket a terepjárós fesz­tivál szervezője. Kétmillió forin­tot fizetett a vadásztársaságnak és a földtulajdonosok is több százezer forintot kaptak. Az utóbbi három évben viszont semmit nem fizettek a kukorica- és a búzatáblákban keletkezett károkért, erdei utak rongálásá­ért, mivel mire fizetni kellett vol­A Tetves-patak az Off-Roadnál. A szennyezést Udvarosék fotózták le na, a szervező cég megszűnt A TÖBBMILLIÓS KÁROKAT a Vü­dásztársaság viseli és az Off- Road a vadásztatást jó ideig el­lehetetleníti. A terepjárósoka vadakat szórakozásból űzik, hajtják és ezt videón rögzítik - így Udvaros Zoltán. A sors finto­ra, hogy annak idején azért emelte fel szavát, mert elmondá­sa szerint az Off-Roadon rend­szeres, hogy a terepjárósok a Tet­ves-patakot olajjal szennyezik.

Next

/
Thumbnails
Contents