Somogyi Hírlap, 2010. december (21. évfolyam, 279-304. szám)

2010-12-23 / 298. szám

2 MEGYEI KÖRKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2010. DECEMBER 23., CSÜTÖRTÖK Kötözve a karácsonyfa sem jó vacsoracsata Az idén a korábbinál több asztalra kerül Szenteste halászlé Finomságok az ünnepi asztalra. Tömeg és cipekedés: az ünnepek előtti napokban óriási a tumultus a kaposvári nagypiacon A BALATONTÓL... Ünnepi műsorok advent alkalmából somogyfajsz időseit kö­szöntötték nemrég színes műsorral a helyi diákok, míg a napokban az Őske­resztyén Apostoli Egyház Pécs környéki és kaposvá­ri fiataljai örvendeztették meg a szépkorúakat. Az óvodások a Palánta társu­lat karácsonyi bábelőadá­sát tekinthették meg az advent időszakában, (me) Padláspróbák két új szereplővel A CSIKY GERGELY SZÍNHÁZ idei karácsonyi ünnepi elő­adása azt elmúlt évek egyik legnagyobb sikere, a Padlás lesz. Javában foly­nak a felújítópróbák, s két új szereplővel bővült a ta­valyi csapat A rádiós sze­repében Ozsgyáni Mihály mutatkozik be, a gyerme­két váró Sárközi-Nagy Ilo­nától pedig Czene Zsófia veszi át szerepét (bt) Kistérségi ülés Marcaliban búzás László marcali rendőrkapitány tájékozta­tójával kezdődött a Marcali Kistérségi Többcélú Társu­lás ülése. A közfoglalkozta­tás rendszerének jövő évi változásáról tájékozódtak, de terítékre kerültek a gyepmesteri, és az ATEV Fehérjefeldolgozó böhö- nyei telepének szolgáltatá­sai. A városi gyógyfürdőt is ajánlotta Czimmerman Árpád strandigazgató a te­lepülésvezetőknek, a kis­térség óvodásainak és idő­seinek is szervezhető lehe­tőségekről beszélt, (ve) Különdíjasoka zongoristák KÜLÖNDÍJJAL JUTALMAZTÁK Nemes Dánielt és Vass Bencét, a Liszt Ferenc Ze­neiskola növendékeit a Rév Lívia Dél-Dunántúli Regionális Zongoraverse­nyen, melyet első alkalom­mal rendeztek meg So­mogy, Tolna, Baranya és Zala alapfokú művészetok­tatási intézményeinek. A diákokat Farkasné Nagy Gabriella készítette fel a versenyre, (me) Embert próbáló feladat az ünnepek előtti nagybevá­sárlás, főként a metamor­fózis előtt álló kaposvári piacon. Ahol már annak is örül az ember, ha egyálta­lán bejut. Vas András- Körözünk, mint a dankasirály!- dühösködik a kolléga, bár plasz­tikusabb lenne a hasonlat kese­lyűvel, hiszen tényleg már-már a dögevő erényeivel felvértezve ku­tatunk parkolóhely után. Csak az a baj, hogy ránézésre a fél várost, de még inkább a fél agglomeráci­ót hajtja hasonló hév, így nagyjá­ból a Magyar Nagydíj körszámát teljesítjük, mire végre le tudjuk tenni a kocsit A közelgő ünnep jellegéből adódóan elsőként a halbolt felé vesszük az irányt, ha nem tud- nánk, is könnyen megtalál- | nánk, ugyanis a bejárattól ka- | nyarog a sor a pavilon felé. m Gyilkos tekintetek kereszttű­zében nyomakodunk előre - Szabad? Sajtó! Szabad? Sajtó! Szabadsajtó?... -, s egyszerre érünk egy merítőhálónyi tü­körponttyal a pulthoz. Utóbbi­ak persze a másik irányból kö­zelítenek, s nem is önszántuk­ból, de mindenkinek megvan a maga keresztje. Az övék a ha­lászlé.- Az idén a többség nem sütni viszi - erősíti meg az előbbi té­telt Kovács Csaba, a halboltveze­tője. - Ez is a válság jele, egy két- kilós pontyból, kiegészítve némi sűrítménnyel, egy öttagú család megvacsorázik. S az egész kijön kétezer forintból. A spórolás mellett a kényelem a másik fő jellemzője a sorban állóknak, a normál helyett ugyanis a tükörpontyra esküsz­nek, mely pucolásnál nem keni össze a fél lakást. Emiatt csak az igazán igényesek választják a sűrítmény helyett a normál ap­róhalat, melytől ugyan tényleg jobb lesz a halié, de sokaknak többet ér, hogy nem kell pucol- gatással és passzúozással tölte­ni egy fél délelőttöt- Sütni inkább tengeri hala­kat, főként hekket visznek - folytatja Kovács Csaba, akin lát­szik, ezekben a napokban bo­nyolítják le éves forgalmuk majd hatvan százalékát. - Illet­ve cápaharcsát, no és a fogas is kelendő. Miután ekkor ismét marokra kapja a merítőhálót, érezzük, le­járt az időnk, s a hátsó ajtón tá­vozunk - a kint várakozók sze­méből kiolvasható, mit is gon­dolnak a protekciósokról... Az őstermelői sor felé törünk előre, Magyar László érezhette így magát a kongói dzsungel­ben, csak felettünk fenyők ér­nek szinte egybe. Karácsonyfá­nak valót válogat a nép, s bőszen alkudna, ám az árusok még nem érzik a vészt, rajtuk marad a hu­szonnegyediké után már csak tüzelőnek jó portéka.- Az jó lesz - bök a kétméte­res lucra egy bordó kalapos asz- szony, mögötte férjura bevásár­lószatyrok alatt roskadozva, re­ménytelen tekintettel méri végig az újabb málhát. - És kérem, húzza hálóba!- Akkor inkább vigye ezt! - próbálkozna a könnyebb irány­ba a nagybajomi fákat árusító kofa, s a hátsó sorból előcibál egy valóban csomagoltat. A mé­ret is stimmel nagyjából, csak hát nem tudni, müyen forma rej­tőzik a háló alatt.- Kötözve két dolog nem jó: a sonka és a fenyő - szólal meg hirtelen a pakkok alól egy mély hang. Az asszony párja jelzi, bár jelenleg az erejét használják fő­leg, gógyiban sem szenved hi­ányt. Ilyen parádriposzt után persze az eredeti választás kerül csomagolásra, viszont az utolsó vigyor így is a kofáé, amint a tá­volodó málhás után néz. Aztán fázósan a markába fúj... Á csarnokban sincs mele­gebb, a különbség csak annyi, itt nem kell bokáig gázolni a la­tyakban, s nem folyik a pony­vákról az ember nyakába az ol­vadó hóié. A halas után a hús­bolti sorokban várakozókat már nem akarjuk felidegesíteni, igaz, ha csak oda merészked­nénk, ahol kevesen várakoz­nak, be kellene érnünk a jó­részt kannás borokra szakoso­dott pavilonban Takács Nikolas cédét kínáló árussal, vagy a fa­gyöngyös nénivel.- Kétszázötven - mondja az árat kérdezés nélkül a fejken­dős mama, majd, miután látja, egyelőre távol az üzlet, alkudoz­ni kezd. - Kétszáz? Százötven? Ha hármat visz, háromszázért odaadom. Az ajánlat ugyan csábító, hi­szen három csokor fagyöngy már komoly smárpartit helyez kilátásba, de így is kihagyjuk. A szomszéd asztalnál ugyanis ko­moly szakmai vita bontakozik ki, a kilónként kétezer forintos dióból, illetve az ezerkétszázért vesztegetett mákból mennyi is kell a bejglibe.- Fél kiló tíz rúdra, ha elég - állítja meggyőződéssel az egyik fél, a másik viszont azt, hogy annyiból a duplája is kihozható.- Na, mernék csak ilyet adni a férjemnek - biggyeszti le a szá­ját a gazdag töltelék híve, s eldől­ni látszik a sütőverseny, ám ek­kor, szinte a padlóról az ellenfél beviszi a győztes találatot: - Én mernék... Nem várjuk meg, hogy cekke- reikkel egymásnak essenek, meg aztán a szentestei vacsora alapanyagaira vadászó tömeg is szép lassan arrébb sodor. Célba vesszük a kijáratot, a bódésor mellett végigtaszigálva még egy­szer feltűnik a fenyősoron meg­ismert pár: mintha a férfi koráb­ban szabad vállán egy fél disz­nót egyensúlyozna. Persze lehet, csak odaképzeltük... Az idén a szokottnál több halászlé kerül az asztalokra Az üzemképtelen autót is beindította a tolvaj Hűtők és mosógépek karácsonyra csere Energiatakarékos gépeket kaptak a nyugdíjasok és a nagycsaládosok Még a tulajdonos sem tudta, hogy ellopták az autóját, amikor a rendőrök már elkapták a tettest A balatonföldvári járőrök közúti ellenőrzéskor éjszaka megállítot­tak egy autót, mivel feltűnt nekik, hogy a jobb hátsó ablaka ki van törve. A sofőr se magát, se az autó ere­detét nem tudta iga­zolni. Beke Ibolyától, a siófoki rendőrkapitányság sajtószóvivő­jétől tudjuk: a 25 éves kőröshegyi férfi azt állította kihallgatása so­rán, hogy nem tervezte az autó el­lopását, ez csak egy hirtelen jött ötlete volt, sőt, meg se akarta tar­tani, csak a hóban szeretett volna vele csúszkálni. Az autó tulajdonosa csak a szokatlan éjszakai ébresztésből tudta meg, hogy a Zamárdiban, a 7-es főút mellett műszaki hiba miatt leállított gépkocsiját el­lopták. Á sértett sze­rint a sebességváltó meghibásodása mi­att a járművel nem lehetett közlekedni, ezért is várakozott az útszélen az autómentőre. To­vábbi érdekesség: a tettes me­net közben úgy gondolta, kifo­gyott az autóból az üzemanyag, ezért kihúzta a benzincsövet és a kocsiban talált benzines pa­lackba vezette, így hajtott to­vább, míg a rendőrök meg nem állították. ■ Fónai I. ■ A tulajt éjjel ébresztették, hogy megvan az autója. Energiatakarékos háztartási gé­pek a régiek helyett. Marcaliban a rászoruló kisnyugdíjasoknak és a nehéz körülmények között élő nagycsaládosoknak segített a családsegítő szolgálat közremű­ködésével a Családokért Közala­pítvány sikeres pályázata, amit a környezetvédelmi és vízügyi mi­nisztériumhoz nyújtott be. A mintegy tízmillió forintos támo­gatással az új háztartási gépek karácsonyi ajándékként érkez­tek meg. Az ünnepek előtt ösz- szesen 160 hűtőszekrényt és mosógépet szállítanak ki folya­matosan a rászorulóknak, s van olyan háztartás, ahol mindkettő­ből jut. Hartal Katalin, a közalapít­Hűtőszekrényeket és mosógépeket kaptak a rászorulók Marcaliban vány kuratóriumi elnöke el­mondta: 92 idős ember, vala­mint 13 nagycsaládos kap a régi helyett energiatakarékos gépe­ket. Ugyanis ez csereprogram: a pályázat egyik kritériuma volt, hogy a régi, még működőképes gépeket le kellett adni, aminek fejében kapták meg az újakat a rászorulók. A korábbi felmérés­ből kiderült az is: leginkább a hűtőszekrényekre volt igény, de akadt olyan is, ahol még a régi tárcsás mosógépet cserélték au­tomatára. A program célja, hogy a háztartások kiadásai csökken­jenek, illetve, hogy minél töb­ben használjanak energiataka­rékos, környezetbarát gépeket. ■ Vigmond Erika

Next

/
Thumbnails
Contents