Somogyi Hírlap, 2010. december (21. évfolyam, 279-304. szám)

2010-12-20 / 295. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2010. DECEMBER 20., HÉTFŐ 5 MEGYEI KÖRKÉP Keserű limonádé kifacsart citromból játék a kastélyban A látszat csal, jóval több, mint egyszerű vígjáték a Molnár Ferenc-darab Molnár Ferenc klassziku­sát, a Játék a kastélyban Mohácsi János rendezésé­ben, némiképp átértel­mezve mutatta be a ka­posvári Csiky Gergely Színház. Vas András A Játék a kastélyban példásan és tanulságosan szembetűnő írói erényei, az elmés szerkezet, a gazdaságos, kiegyenlített dia­lógusok, a valőrben biztos kéz­zel elhelyezett önálló kis aforiz­ma és tréfa-csemegék csettint- getve dicsérik lakomázó ínyünk­ben a jó szakácsot - írta a Nyu­gat 1927/2. számában Karinthy Frigyes, s mivel a megállapítás­ban minden benne foglaltatik, itt akár be is fejezhetnénk. Eset­leg annyit hozzá lehetne tenni, hogy Molnár Ferenc klassziku­sát a kaposvári színházban Mohácsi János áhította színpad­ra. Na, éppen emiatt nincs itt vé­ge a cikknek. Merthogy Mohácsi Jánosról köztudott, addig-addig fabrikál­ja, húzza-vonja, illeszti, értelme­zi az aktuális darabot, míg egy teljesen egyéni, rengeteg áthal­lással megspékelt, az eredeti mű mondanivalóját sokszorosan ki­bővítő előadást nyújt át a nagy­érdeműnek. Éppen ezért is tűnt furcsának az első felvonás. Mintha a rende­ző komolyan vette volna a szín­lapon a neve mögött szereplő két betűt - egyelőre emészthetetlen az m. v., hiszen Mohácsi neve 1983 óta összeforrt a Csiltyével, ám jelenleg úgy néz ki, egy ide­ig ez az utolsó vezénylése -, s tényleg csak vendégként vett volna részt a próbákon: hagyta, hadd csordogáljon a maga med­rében az előadás, hiszen Molnár elegendő instrukcióval ellátta a színészeket. A Játék a kastély­ban hősei cselekvésben és gon­dolkodásban tipikus molnári fi­gurák, akiknek már iparszerű megjelenítése is garantálja a tisztes sikert Aztán a második függönytől megváltozik minden, egyre job­ban kihallik Mohácsi hangja, ki­használja a darab adottságait, hogy kaposvárosítsa, így lesz a Victorien Sardou álműből egy kései - halál utáni... - Georges Kelemen József, azaz Gál (balról) és Kovács Zsolt, vagyis Túrái (jobbról) mindent megtesznek, hogy Takács Géza, alias Ádám révbe érjen szerelménél Feydeau, s így persze megeleve­nedik a Bolha a fülbe, ha már Kovács Zsolt és Kelemen József, azaz jelen esetben Túrái és Gál a tizenhárom évvel ezelőtti gigasi­kerből is kivették a részüket És a barack sem marad barack, bármilyen sima, gömbölyű, bár­sonyos, illatos és pihés, csak azért is citrommá válik Kocsis Pál, alias Almády kezében, és persze jelentősége is lesz a cse­rének, a tragikomikus pillanat, amikor beleharap, jóval többet mond-mutat, mint Molnár ere­detije. Hát még, amikor Almády dühödten-tehetetlenül facsarja- nyomorgatja a markában a ma­radékot. Ettől lesz keserű az ad­dig agyóncukrozott limonádé... Merthogy a felületes szemlélő számára - akadtak jó néhányan, akik csak a felszínt értették - a Játék a kastélyban egy habköny- nyű vígjáték a klasszikus forga­tókönyvvel: egy véletlenül ki­hallgatott párbeszéd keltette vi­harhullámokat próbálja elsimí­tani a főhős. A feladat Kovács Zsoltnak jut, ő játssza Túráit, a drámaírót, azaz inkább Molnárt, aki bizony saját életéből merítet­te a történetet. Merthogy meg­járta ő is a nőkkel, ebben az eset­Grisnik Petra és Kocsis Pál látványosan vezekelnek botlásukért A végére sikerül mindent elsimítani ben éppen harmadik feleségé­vel, Darvas Lilivel, akit egy né­mettanárral kapott rajta egy bé­csi hotelben nem sokkal az es­küvőjük után - hogy sikerült fel­dolgoznia sokadik csalódását a gyengébbik nemben, jól bizo­nyítja a darab, illetve, hogy még 26 évig együtt maradtak. Bár le­het, hogy a látszat csal... Ám ennek ellenére fontos, hi­szen a történet is erről szól: a lát­szat helyreállítása a cél, ennek rendel alá mindent az író, a szel­lemes replikákat, a szójátékokat, az ötletes fordulatokat, hangsú­lyozza a teátralitást szinte gro­teszk módon, s persze a cselek­mény valószínűtlen-képtelen volta is ezt emeli ki, ennek elle­nére az utolsó függönyre a társa­dalmi normák eredeti pozíci­ójukba kerülnek. És persze az is kiderül, nem is olyan poénos ez a vicc, inkább roppant kellemet­len és kínos, s bár folyamato­san nevet az ember, a lélek nem könnyebbül felhőtlenül. Mert az egész környezet azt sugallja, a nagy vidámkodás bár­melyik pillanatban átcsaphat drámába. A díszlet egyszerű, szinte félbehagyott, semmi szín, csicsa, mintha csak az első pró­bára építették, aztán itt felejtet­ték volna, látszanak az illeszté­sek nyomai, irányai, a kellékes jelölései, nyilak, számok, betűk, minden fehér, sivár. A szereplők ruhái is inkább csak félkész sza­básminták, férceit öltönyök, estélyik, szmokingok, maga a ki­fordított világ. Ebbe a környezetbe érkeznek sorra a molnári alakok, Kovács Zsolt, az optimista stratéga, a nagy machinátor, egyben egy­személyes, kegyetlen kivégző­osztag. Fegyverét, az áldarabot Almádyra, azaz Kocsi Pálra irá­nyítja, aki elképesztő átéléssel hozza a szerelmes lovagot, a jó nevű színészt, s végül a mindkét mivoltában megalázott, koroso­dó férfit, aki belátja, életének egy igencsak fontos szakasza végérvényesen lezárult. Facsaro- dik a szív és a citrom... Míg a színpad közepén kette­jük párbaja zajlik, Kelemen Jó­zsef és Takács Géza külön kis darabot adnak elő a szín szélén: Gál drámaírótárs és Ádám zene­szerző papíron csak melléksze­replők, ám gesztusaik, mimiká­juk annál beszédesebb, ráadá­sul Mohácsi jó érzékkel az ere­detinél több lehetőséggel ruház­ta fel Kelement, aki elképesztő­en lubickol a szerepben, jó ütem- és stílusérzékkel jelenik meg egy-egy pillanatra, s bár papíron perifériára szorul ek­kortájt, mégis főszerepet követel magának. Ezért is nehéz a hely­zete a fiatal hősszerelmesnek, Takács Gézának, ilyen partner mellett, főként jóval kevesebb megszólalási lehetőséggel ne­héz labdába rúgni, ám neki mégis sikerül jó néhányszor még dekáznia is. Szíve válasz­tottja, Annié, azaz Grisnik Petra ezzel szemben olykor túljátssza szerepét, harsánysága túl han­gos, mint ahogyan Karácsony Tamás is túlságosan kimódoltan adja az inast, ezzel szemben Szvath Tamás titkára az elvárá­soknak megfelelően kellemesen butára sikeredik. A vége pedig mohácsisra, Molnárral ellentétben nem hagyja meg boldog-együgyű tévedésében Gált - a látszat így végül csak az egyetlen áldoza­tot csalja meg, mindenki más­nak kinyílik a szeme. A kö­zönségnek is... Fegyelmi eljárás helyett problémaoldó tréning Az erőszakmentesség jegyében alternatív problémamegoldó programhoz csatlakozott a nagy­bajomi Kolping iskola. Csima Ágota igazgató szerint kezelhe­tőbb lesz egy gyerek, könnyeb­ben beilleszkedik, ha érzi, hogy figyelnek rá, hogy fontos a többi­eknek.- Fegyelmi eljárást kellene kezdeményezni azzal a tanuló­val szemben, aki begyűjt hat fe­gyelmi fokozatot - mondta az igazgató. - Ennek eredménye akár egy másik iskolába irányí­tás is lehet. Ez viszont senkinek sem jó, főként nem a problémás gyereknek. Az új iskolában ugyanazokkal a beilleszkedési gondokkal küzdene, mint ná­lunk. Éppen ezért inkább közö­sen kivesézzük a problémát és a gyerekek saját maguk jönnek rá a megoldásra. Ha előtörnek a könnyek, az annak a jele, hogy a történtek megérintik az addig kezelhetetlen gyereket. A fiata­loknak meg kell ismerniük ön­magukat és egymást. A tanórák közti szünetekben nincs mód az elmélyültebb beszélgetésre. Ezek a egyeztető beszélgetések azonban alkalmasak arra, hogy a miértekre és a hogyanokra fény derüljön. Előtörnek az ér­zelmek, az érzések, a gondola­tok. Egy mediátor segít nekik, de a végső megoldásra önálló­an, illetve közösen kell rájönni­ük. ■ F. Szarka Á. A kórházban széf! a dtxiemuzsika. Zöld műtősruhában, mikulássapkában zenélt a helyi Apáti Dixieland a siófoki kórház aulájában. A karácsonyváró műsort nem csak az intézmény dolgozói tekintették meg, hanem a betegek közül is jó néhányan. A jó hangulatot varázsoló zenekar klarinétosa egyébként maga is orvos Huszonhét postagalamb a döntőben Csaknem kétszáz galambból huszonhét szerzett jogosultsá­got arra, hogy részt vegyen a ja­nuári országos döntőn, a főváro­si Syma-csarnokban - ez a dél­dunántúli postagalamb tagszö­vetség vasárnapi zamárdi be­mutatójának eredménye. Major Gyula zamárdi egye­sületi elnöktől tudjuk: Poznan­ban lesz februárban az olimpia, a legkiválóbb postagalambok ott is repülhetnek. - Most a zamárdi kiállításon az vehetett részt, amelyik két éven belül legalább 2000-2500 kilométert teljesített; a legjobb galambok persze ennek a dupláját is megrepülik egy év alatt - így Major Gyula. ■ Fónai Imre

Next

/
Thumbnails
Contents