Somogyi Hírlap, 2010. december (21. évfolyam, 279-304. szám)
2010-12-20 / 295. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 2010. DECEMBER 20., HÉTFŐ 3 MEGYEI KÖRKÉP Orvos-beteg zsebszerződések hála istennek Rokkantnyugdíjas harca az orvosnak is megalázó paraszolvencia ellen (Folytatás az 1. oldalról) Az idén meghirdetett 781 rezi- densi helyre mindössze 377 jelentkezőt sikerült felvenni, korábban ez a szám nemigen volt hétszáz alatt. Andrasovszky Zsolt, a Magyar Orvos Kamara somogyi elnöke eltökélten hálapénzellenes, de a lehetőségeket kissé borúlátóan fogalmazza meg. Szerinte annyira beleivódott a szokásaink közé, hogy nem lesz egyszerű eltörölni. Amíg lesz, aki adja, addig lesz olyan is, aki elfogadja, mondja a főorvos. Sok esetben mint orvos találkozik vele, hogy a visszautasításnak szinte sértődés az eredménye az ellátott beteg részéről. - A bérezés régóta rendezetlen kérdése az egyetlen, amivel nagy lépést lehetne tenni azért, hogy visszaszorítsuk a paraszolvencia rendszerét - mondja a tüdőgyógyász főorvos kamarai elnök. - A bérezés azonban nem minden. Az ismét egyre hosszabb várólisták tovább erősíthetik a hálapénz rendszerét. Adrasovszky Zsolt arra is figyelmeztet, nem csupán a hálapénzről van szó, hiszen a társadalom egésze mélyen átitatódott a hála anyagi kifejezésével, így volt ez már a Merkúr-autók időszakában is. Amikor valamiből, kevés van, akkor a pénzért előnyt vásárlás megjelenése elkerülhetetlen. Felveti, nemcsak az orvos, hanem a beteg felelőssége is felvethető ebben a kérdésben. A hálapénz számos más árnyalatát világítja meg Bollók Sándor, a számos szakvizsgával rendelkező balatonmáriafürdői háziorvos. A marcali, balaton- boglári és nagyatádi betegeket gyógyító kandidátus szerint az orvosnak ugyanolyan kellemetlen a hálapénz, mint a betegnek, de e hivatás tisztességes gyakorlására nem elegendő az állami fizetés. A több szakma folyamatos tanulása, az évi négy-öt tudományos konferencia, a bizalomkeltő megjelenés nem olcsó mulatság, és háziorvosként nem az az üzemanyag, a műszerbeszerzés sem. - A beteg elvárja tőlem, hogy meggyógyítsam, és abban a pillanatban a tőlem telhető legjobb legyek. Az orvos mint gyógyszer, erről kiváló könyvet is írt egy amerikai magyar kolléga. Ezt a gyógyító lelki-testi-szellemi állapotot azonban képtelenség az orvosbérből megteremteni. A problémát nem túl korrekt úton, a hálapénzzel tudjuk megoldani. Kriminálpszichológusként dolgozva sok éven át ismeretien volt előttem ez a fogalom. Hosz- szú időbe telt megszokni, hogy az embernek borítékot tesznek a zsebébe. Zavarban voltam mindvégig emiatt. Bollók Sándornak felvetem, a hála érthető Boríték a zsebben. Egyszer talán elég lesz majd egy szál virág is utólagos kifejezésének igénye és az árlistával rendelkező gyógyítók között van különbség. A háziorvos élesen elítéli, ha a közért dolgozó orvosnak tarifái vannak, és ha bizonyos szolgáltatásért előre pénzt kér. A hála az utólag hála, előtte vásárlás, korrupció, mondja, és hozzáteszi, ebben sajnos a betegek is hibásak, mert sokszor maguk is terjesztenek tarifákat, és még rá is hcitálnak egymásra. - Egy szál virág, egy tábla csokoládé, urambocsá' egy üveg bor: nyugaton ez a legtöbb, amit a hála jeléül, a simogatásért, a kedvességért cserébe adnak a betegek. Az a vágyam, hogy egyszer itt tartsunk. Ez szeretné minden orvos, higgye el, nekünk a legnagyobb hála az, ha meggyógyul beteg. Ezt az állapotot kívánom minden betegnek is. Bollók Sándor szerint annál is inkább megoldás kell, mert az országban elhíresült korrupciós ügyekkel sokan negatív megítélés alá veszik az orvosokat is, holott ők ragaszkodnának a munkavégzésükhöz elengedhetetlen presztízsükhöz. Az a különös varázs, ami egykor volt orvos és betege között, rég elveszett, mondja, de remélhető, hogy nem visszavonhatatlanul. Ha mégis, az nagyobb baj volna, mint amekkorát a hálapénz valaha is okozott. ■ Balassa T. Autókat sorsolna a hálapénzt adó, majd az orvost bejelentő betegek között, s adóhatóságot küldene a doktorra Kaszás József Fizess zsebbe, majd jelentsd be, s autót nyerhetsz - javasolja a nyugdíjas az ADÓHATÓSÁG elnökének feljelentését fontolgatja Kaszás József rokkantnyugdíjas, mert az szerinte nyomatékot adna a hálapénz elleni küzdelemhez. Van egy még különösebb, mondhatni megosztóbb terve is az egykori ráksi lakosnak. Szerinte évente három autót kellene kisorsolni a betegeknek között, akik zsebbe fizetnek az orvosnak, aztán feljelentik. Az, hogy sérelmei miatt a főügyésszel is egyeztetne, szinte már magától értetődő. Kaszás József is tudja, ötletei módfelett végletesek, már-már abszurdba haj- lóak, de ez talán érthető, ha azt nézzük, mi ellen kíván háborút indítani. A hálapénz félszáz éve belegyökeresedett a társadalomba, és nem úgy tűnik, mintha bármi egykönnyen kitéphetné, vagy bárki egyáltalán ki akarná tépni ezeket a gyökereket Bár mintha ismét mozdulna valami, és a szégyentelenül alacsony egészségügyi bérek rendezése talán ismét napirendre kerül. Az egykori ráksi fizikai munkás tizenhét éve Németországban él, és eltökéltségét az egészségügyi tapasztalatok adják Széles az értékelés, az orvosok istenítésétől a földön járó fehér istenek említő séig, de teljességében mégis inkább lesújtó. - Katasztrófa, ami az egészségügyben van - mondja -, én sokadmagammal haza szeretnék menni a nyugdíjas éveimre, de szerintem hónapok alatt kipurcannék Nem lenne módom hálapénzt fizetni, márpedig ma sokszor csak az gyógyul meg, akinek van pénze. Teljesen hülyének nézik a népet, a várólista miatt végképp csak borravalóval lehet előre jutni. megy A nagy zsozsó a zsebbe. Visszásságok vannak az állami intézeti ellátás és a magánrendelések között is. Hát hol van a hip- pokratészi eskü? Meddig tűri ezt ez a kis szerencsétlen, pénztelen nép? egy órás, életek történetét mesélő telefonbeszélgetésünk közben sokszor marad a szó a levegő ben. Válasz híján ilyenkor hallgató vagyok. A FÉRFI 81 ÉVES ANYÓSÁRÓL mesél, akit a várólista miatt, és mert nem volt pénzük az ajánlott maszek útra, egy somogyi megyehatárszéli tolnai kórházban vizsgáltak, majd a megye másik végén, egy zalaiban operáltak meg szürkehályoggal. Hálapénz nélkül aztán egy bácsi esetet mesél, kisnyugdíjas ismerősei 1,2 millióforintot hordtak el egy orvoshoz, majd amikor a pénz elfogyott, átutalták őket máshová. A történet fonala olykor történelmi viharokba kerül A húsz Év NADRÁGSZÚHúzÁs említése közben mai ráksi idősekről hallok, akiknek nemhogy műtétre, gyógyszerre sincs pénzük, inkább nem mennek orvoshoz sem. kaszás József véleményével sok mindenben nem értünk egyet, olykor leegyszerűsítésnek érezzük, de jelentkezésében mégis több jó szándékot éreztünk, sem hogy egyszerű hangulatkeltésnek gondoljuk B. T. JEGYZET Akár magyarul is válságát Éli a hálapénz- rendszer, mondja egy somogyi orvos. Nem azért, mert megelégelte az ország ezt az arcpirító szokást, hanem mert már erre sem futja. Nem az ilyesmire mondják ugyan, hogy a válság egy okos körültekintő, hibáiból tanuló rendszerre, vállalatra vagy országra akár jó hatással is lehet, de akár értelmezhetjük így is. A baj az, hogy ha majd megint lesz pénzünk, akkor a boríték is vastagabb lesz, addig meg a kis kuporgatást még inkább pironkodva tesszük egyik zsebünkből a másikéba. Hanem az állam mit tesz mindeközben? lapít, ezt a 80. más források szerint 300 milliárd forintot sem kell kifizetnie. Csöndben van azért is, mert az emberek még ráébrednének, hogy ez a pénz egyfajta önkéntes adózás. Igaz, nem általános érvényű, mert csak az fizet, aki igénybe veszi a szolgáltatást. Mintha egy sátáni képződmény, mondjuk tandíj volna, kapitalista ópiumszármazék. De miután aligha van család, aki ne játszana államkincstárosat az orvosok fizetésében, inkább van köze a történetnek a már emlegetett patás leszármazottjához. Horváth Ágnes ex-egészségügyérhez, és ahhoz a zsebmetsző vizitdíjhoz, amit mindenkinek le kellett szurkolnia. El is söpörte a népharag a szőke vérszipolyt. ÁBunk nyakig a válságban, és ki nem ejtenénk a szánkon az igazat Se a vállalat, se az ország. A magánnyugdíjról például, amivel semmi komoly baj nem volt az őszig. A megszorítás sem a Fecó örökös óvodai jele, hanem a kevés pénz, sok kiadás következménye: lásd mindennapok. Beszéljünk már magyarul a változatosság kedvéért, válságos barátaim. Műkorcsolyabajnokok házimozival, dadaisták ihletgyűjtésen aranyvasárnap Az ünnep előtti utolsó pénzapasztó hétvégén csak a szombati havazás csökkentette a vásárlási lázat Nem lehet tudni, a centrifuga, vagy az apparátot cipelő, kissé kapatos férfi nyekkent-e nagyobbat, mindenesetre a páros kűrje láttán még az lcd-tévét cipelő, s a szombati havazást átkozó prém- dzsekis családfő is mosolyra húzta a száját. No persze csak időlegesen, a biliárdasztalnyi doboz ugyanis nem tűrt meg hosszabb figyelemkiesést, az pedig igencsak ciki lett volna, ha a família karácsonyfája alá csak némi üvegcserép és műanyagdarabok kerülnek, no és egy helyre, ám funkcióját veszített távirányító. A szombaton Kaposvárt belepő bő 30 centis hótakaró igencsak átszabta sokak másnapi programját, meglehetősen pórul jártak, akik az utolsó pillanatra, aranyvasárnapra hagyták a karácsonyi bevásárlás dandárát, ugyanis a mínuszokban megje- gesedett hóban sokhelyütt még a szimpla talpon maradás is félprofi tornászmúltat igényelt, mindez zacskókkal, pakkokkal, dobozokkal kiegészítve legalábbis olimpiai pontszerző jégtánctudást feltételezett. Ebből a szempontból kifejezetten szerencsésnek tűntek, akik nem engedhettek meg maguknak fél falakat betöltő híradás- technikai ajándékokat, hiszen egy kávéfőzővel mégiscsak egyszerűbb elcsúszkálni a kócsag, mint egy házimoziszettel. Merthogy, ha nem is olyan Volt, akinek plazmatévé, másnak plüsskS jutott osztályrészül ütemben, mint a válság előtti időkben, de fogytak a Való Vüá- got élethűen a nappaliba hozó készülékek. Persze a kereskedők is tettek a forgalomért, az árcímkéknél minimum kétszer, de inkább tízszer nagyobb feliratok ajánlottak nulla százalékos hiteleket, jövőre halasztott részletfizetést vagy 10-30 százalékos árengedményt. Az elektronikai boltban például kifejezetten megsértődött az egyik - hitelorientált - eladó, amikor kiderült, a jólszituált középkorú házaspár bankkártyával ugyan, de ki szeretné fizetni a mosógépet. Melyből előbb nagy nehezen kiimádkozták a dob méretét empirikus úton letesztelő unokájukat. Bár a karácsony és az elektronika valahogyan szimbiózisban állnak, sokan a 67-es úti felüljáró melletti üzletközpontban keresték a fa alá valót Egy kisebb közép-amerikai ország éves műanyagigényét kielégítő mennyiségű reklámszatyor fogyott, a vásárolt termék mérete sokszor nem is számított, zsáknyi méretű nejlonba került a két pár zokni - a környezetszennyezésnél sokkal fontosabbnak tűnt a másodlagos reklámérték, amit a kezében cipelt a fél városon át a vásárló. A vásártéren sem érdekelt senkit a hirtelen jött szibériai klíma, igaz, a mindig elégedetlen árusok ezúttal is a lángossütőt irigyelték, mint - szerintük - az ünnepi bevásárlási láz egyetlen igazi nyertesét. Noha azért többen pályáztak a címre, mert válság ide, eladósodás oda, a hipermarket parkolójában többet kellett körözni egy szabad parkolóhelyért, mint Sebastian Vettelnek a For- mula-l-es világbajnoki címért. A csurig pakolt bevásárlókocsik sem a pénztelenségről tanúskodtak, a zsák hagyma mellett jól megfért a mikro-sütő, a műfenyő és a hólapát - bármelyik dadaista művész életre szóló ihletet meríthetett volna. A műremekek bevételéből pedig futotta volna egy jó kis plazmatévére... ■ Vas András
