Somogyi Hírlap, 2010. december (21. évfolyam, 279-304. szám)
2010-12-01 / 279. szám
11 HONISMERET SOMOGYI HÍRLAP - 2010. DECEMBER 1., SZERDA sortűz A háziorvos nem gyógyított katonát. Berzencén ötven év után sem beszélnek a lezajlott eseményekről az emberek, hallgatás övezi az egykor történteket A TETTES MÁIG ISMERETIEN 1956. november 23-án, a forradalom egyhónapos évfordulóján, egy órára elnéptelenedett a főváros. Bár a szovjet intervenció megkezdődött november 4-én, ellenálló csoportok még Budapesten és vidéken is harcoltak. Varga Andrea A mecseki láthatatlanok egészen november második harmadáig. Decemberben pedig megkezdődtek a deportálások Kárpátaljára. Nem hervadnak még a virágok az 1956-os kopjafa előtt Berzencén. Az emlékezet gyarlóbb: hagyja, hogy homályba vesszen a múlt, anélkül, hogy megnyugvással kijelenthetnénk: mindent tudunk arról, ami 1956. október 27-én történt itt. Berzence, a horvát határ menti település éli mindennapjait. Hatalmas zöld parkjai, virágos utcái kiemelik a többi település sorából, óvodájának, iskolájának stabil a helyzete. Kuriózum négy katolikus temploma, kétezres lélekszámú nagyközségben nemigen van erre példa. Mindig buzgó hívők laktak itt, a Szent Antal napi búcsúra, legyen bármilyen tikkasztó a hőség, mint ahogy idén is volt, sokan jönnek más falvakból is. - Berzence mindig szerette papjait - hallom ezt már Marics József plébános, püspöki tanácsostól, kutatótól. Ennek is köszönhető, hogy Berzence nemcsak templomai miatt lett kuriózummá, de azért is, ahogy Kovács Emőke történész fogalmazott: kétszer sújtott le a kommunista harag.- 1949. február 8-án koholt vádak alapján életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték Mindszenty József bíborost - kezdte az országos történéssel Marics József. A hatalom úgy látta, le kell számolnia a Mindszentyhez hű papokkal, szerzetesekkel is. Ez a sors várt nagyközségünk papjára, Pongrácz Tiborra is. 1949. április 3-án az ÁVH szerette volna a plébánost letartóztatni, ám ez valahogy az emberek fülébe jutott. Futótűzként terjedt a hír, félreverték a harangot, és a jelenlegi benzinkút környékén gyűlt Össze a tömeg, hogy megvédje plébánosát. Az ÁVH nem tétovázott, a tömegbe lőttek. Simonics László azonnal meghalt, sokan megsebesültek, majd rengeteg embert elvittek kihallgatni. Radics Vince harangozó három év, Varga Mihály 3,5 év börtön- büntetést kapott, Maronics Jánosné a vallatások következtében meghalt a börtönben.- Utána az ÁVH okosabb volt, mert olyan időben jöttek a papért, amikor nem is gondoltak rá - folytatta Marics József. 1949. október végén 10 évi börtönre ítélték, mondván fegyvert és más tiltott dolgokat találtak a plébánián. Az egyházi iskolákat 1948 július 16-val államosították, s Mindszenty kérte: a szerzetesek ne vállaljanak állami iskolában tanári munkakört. Berzencén sem vállaltak a nővérek, csak egyikük a kántori teMarics József: Berzence nem csak templomai miatt kuriózum, kétszer sújtott le itt a kommunista harag Leszámoltak Pongrácz Tiborral is Kavulák János sírja Berzencén endők elvégzését. Egy darabig még bent lakhattak a kolostorban, volt könyvtáruk, irattáruk, levéltáruk, a kápolnájukon kívül semmi nem maradt meg az utókornak. Az Isteni Szeretet Leányai egyébként bécsi alapítású rend, Berzencén Kavulák János hívta életre az 1880- as években, célja a leánynevelés volt. Elsősorban nem tanítókat, hanem hűséges, gondos, talpraesett feleségeket, édesanyákat neveltek, például megtanították, hogyan kell virágot ültetni, a virágos Berzence kezük nyomán alakult ki. Ki volt Kavulák János? A plébános neve eggyéforrt a faluval, hiszen ő alapozta meg itt az egyház tekintélyét. Berzence gazdag plébánia volt 100 hold földdel, réttel, legelővel, szőlővel és halastóval. Kavulák gazdag plébános lehetett volna, ehelyett másik utat választott. 1846-tól 1906- ig szolgált itt, s minden jövedelmét visszaforgatta a falunak: fiú és lányiskolát épített, zárdát, kápolnát, óvodát, miközben sokszor volt lyukas a cipője.... Berzencét 1949-es sérelmével együtt érte 1956. októbere. - Bosszú volt az emberekben, de nem olyan, hogy valakit meglincseljenek - mesélte Marics József -, hanem be akartak jutni a ; községházára, megnézni a dokumentumokat, a B listákat. Mindez október 27- én történt, amikor néhány nap már eltelt a forradalom kirobbanása óta. A dokumentumok tanúsága szerint délután a tanácsháza elé vonult 15-20 fő, kihordták a begyűjtési papírokat és elégették. Krisán Attila ezredes, a belügyminisztérium tényfeltáró bizottságának vezetője azt írta 1992-ben: minden okmányt el akartak égetni, még az anyakönyBocsánatot kért a parancsnok Berzencétől NAGY JÁNOS PARANCSNOK a rendszerváltás után bocsánatkérő levelet írt, Berzence polgármesterének címezve. Úgy tudjuk, hogy a község kérte, öntsön tiszta vizet a pohárba. Azt írta: „...már 24-én és azt követően a berzencei lakosok közül a határőröket le akarták fegyverezni, amikor azok Somogyudvarhelyről mentek árubeszerzésre Berzencére. Előfordult, hogy berzencei lakosok az őrs előtt menve fenyegetőztek, ezt az őrs őrei jelentették. a berzencei árpássy hadnagy és családja kiirtását helyezték kilátásba ....12 fővel mentem Be rzencére, ahogy a Tanácshoz értünk volna, úgy utunkat állták és igyekeztek körülfogni minket, majd a tömeg felől, illetve irányából lövés hallatszott. Amelyre figyelmeztető lövés volt a válasz. A tömegbe való lövésre nem volt tűzparancs. Tudatom Önnel, hogy a B. M. részéről két esetben volt kivizsgálás a rendszerváltozás óta. A vizsgálótiszt uraknak azt mondtam, amit itt leírtam. Ezek után sajnálattal voltam és jelenleg is vag}rok a hozzátartozók iránt, a lelkiismeretem tiszta, mert én a tömegbe való lövésre nem adtam parancsot. ” * I veket és birtokleveleket is, [ de a falu orvosa, pár gazda : és a falu rendőre ezt meg- | akadályozta. Ezzel egyidőben betörték a beszolgáltatási előadó házának ablakait. Este hét órára nagygyűlést hirdettek a falu főterére, akkor már 100-120 fős tömeg vonult, kiegészülve a litániáról érkezőkkel. Elhangzott a Talpra magyar, felolvasták a Tizenkét pontot. Kovács Emőke történész azt írja: sokan az 1949-es vérengzés felelőseit követelték és egyesek elmesélték meg- kínzásuk történetét. Egyre több ember érkezett, míg 22 óra tájban megjelent a somogyudvarhelyi őrs riadócsoportja és lövések dördültek. Ennek persze előzménye volt: Berzencén ebben az időben nem volt határőr őrs, de a faluban lakott Fehér könyvek A SOMOGYI FEHÉR könyvről és általában a fehér könyvekről nem nagyon tudnak manapság semmit - mondta Kovács Emőke. A lényege: minden megyében született 1957 táján egy ilyen fehér könyv, amelyben a Kádár rezsim a saját ellenforradalmi verzióját adta elő, ezért mindezek valósága megkérdőjelezhető. Árpássy András hadnagy, felderítő tiszt, aki figyelemmel kísérte az eseményeket és kapcsolatot tartott a somogyudvarhelyi őrsparancsnokkal, Nagy János főhadnaggyal. Október 27-én személyesen kért tőle segítséget, mert - elmondása szerint - feleségét megfenyegették a boltban. Nagy két határőrt küldött Berzencére. Árpássy délután ötkor már a nagykanizsai határőrkerület parancsnokságára telefonált, hogy őt és családját meg akarják lincselni, segítsenek. Ekkor kapott utasítást Udvarhely, hogy védjék meg Árpássy családját. Ezzel egyidőben Kanizsáról is útnak indultak, hogy elmenekítsék Árpássyékat, ami aztán rendben lezajlott, minden atrocitás nélkül. A somogyudvarhelyi őrsparancsnok 19 órakor kapott parancsot, hogy védje meg a lin- cseléstől a felderítő tiszt családját, egy riadócsoport rögtön indult. Nagy azt az utasítást adta: Szerelemféltés A történethez egy szere- lemféltéses történet is társult, amely, ha igaz, elgondolkodhatunk: lehet, hogy egy asszony miatt folyt ennyi vér? azt mondják: a felderít& tiszt Árpássy valójában nem a mundérja miatt kért segítséget Somogyudvarhelytől, hanem azért, mert házas szeretőjének a férje, néhány baráttal - kihasználva a zűrzavart s a politikai helyzetet - móresre akarta tanítani. árpássy ezt úgy állította be, hogy pozíciója miatt fél.... Végül egyébként a szerető halt erőszakos halált sok évvel később, a férje által ( a szájhagyomány szerint). fegyvert használni csak az ő parancsára lehet, és csak figyelmeztető lövés dördülhet. 19.30- kor érkeztek a katonák lovas kocsival Berzencére. A katonák az út menti árokban tüzelőállást foglaltak el. A parancsnok felszólította a tömeget, hogy oszoljanak, de a felszólítása eredménytelen maradt, ezért riasztó tűzparancsot adott, majd egy-vagy két rövid sorozatot lőttek. Aztán visszatértek az őrsre - eddig a tényfeltáró bizottság 1992-es megállapítása, kiegészítve annyival: „a fegyverhasználat, Árpássy félelme, az eseményekről való nem valósághű tájékoztatás, és a riadócsoport parancsnok téves helyzetfelmérésének, döntésének következménye volt, ez a felelősség jelenleg büntetőjogi úton nem értékelhető.” Kovács Emőke azonban még azt is írja: amikor a tömeg meglátta a közeledő ÁVH rajt, élén Nagy Jánossal, többen eléjük mentek. A gyűlést vezető Lon- csár Vendel békés szándékkal, kinyújtott kézzel indult a határőrök felé. Ekkor hangzott el a vezényszó: Tűz! Loncsár Vendel és két társa, Kovács József és Holecz Istvánné azonnal meghalt. Virovecz Ferencné két nappal később a nagykanizsai kórházban. A szabadságharcot követően megjelent a Somogyi fehér könyv, amelyből ugyancsak Kovács Emőke idéz egy verziót: „Néhány embernél már elkészítve állottak a halállisták, amelyeken 34 kommunista neve volt feltüntetve. S a részeg tömegből egyre többször hallatszott egy jóformán már eszméletlenségig részeg ember ordítozása: még ma iszok a kommunisták véréből. A kommunisták pedig ott álltak fegyvertelenül, védtelenül. Nem nézhették tovább a pusztulást és segítségért fordultak a somogyudvarhelyi határőrséghez. A segítség rövid idő múlva megérkezett... Az egyik hangadó észrevette a közeledő katonákat és elkiáltotta magát: Emberek, fegyverezzük le őket! Le akarják rombolni a forradalmat, ne hagyjuk! S a részeg tömeg nekilódult... De megszólaltak a fegyverek, s az előbb még bátor, nagyhangú tömeg szertefutott. ” Marics József azt mondta: azok a katonák, akik itt szolgáltak, kitüntetést kaptak valószínűleg, hiszen resztvettek az ellenforradalom meghiúsításában. A rendszerváltás utáni folytatásként Incze Lajos volt határőr tizedes több emberen elkövetett emberöléssel megvalósított emberiség elleni bűntett miatt állt bíróság előtt többször is, míg 2002. június 13-án bizonyítékok hiányában felmentették. Az ítéletet értelmezve elmondhatjuk: a tárgyalás idején súlyos beteg, szinte vak férfi vélhetőleg „áldozat, kikiáltott bűnbak” volt. Párttitkárként és szigorú tizedesként ugyanis katonái nem szerették. Meleghegyi László, a helyi orvos az 1956-os eset után nem fogadott katonákat, mondván, aki a népébe lőtt, azt nem gyógyítja. A katonák pedig még halálos ágyukon is bánták, ami azon az estén történt.
