Somogyi Hírlap, 2010. november (21. évfolyam, 254-278. szám)
2010-11-05 / 257. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 2010. NOVEMBER 5., PENTEK 11 SPORT legendás somogyi hősök a Szaharában skorpiókkal álmodok A bőrükön tapasztalták, hogy a sivatagi éj nem igazán welness program Meglepőn jó a színük a novemberi őszben, persze nem meglepő több mint két hét Afrika után. Ám látszik rajtuk, a Heroes Legend (Legendás Hősök) minden volt, csak nem wellness program. Vas András A kocsi még valahol Dakar és Antwerpen között hánykolódik az óceánon, a sokat megélt, s kellően leamortizálódott Pajero csak bő hónap múlva érkezik meg Magyarországra, ám sofőrjei, a klasszikus Párizs-Dakar rali idei mezőnyének egyetlen somogyi párosa, Lukics jános és Horváth Csaba már megérkeztek Kaposvárra. A hat és félezer kilométer után értelemszerűen fáradtan, meggyötörtén.- Sokkal nehezebb volt, mint vártam - ismerte el Lukics János, akinek volt összehasonlítási alapja, hiszen az idén már maga mögött tudhatta a Budapest- Bamako ralit is. Mely szerinte a mostani versenyhez képest nagyjából osztálykirándulásként hatott - Az útvonal, a terep tényleg profikat kívánt, így akadt néhány komolyabb problémánk. Olyannyira, hogy az első héten majdnem kizárták őket. Egy marokkói szakaszon ugyanis eltévedtek, s átkeveredtek Algériába. Csak néhány kilométer erejéig, a somogyiak észre sem vették, ám a rendezők, akik GPS- szel követték minden versenyző A képen még a sárban ül, jelenleg azonban már valahol az óceánon hánykolódik a kocsi mozgását, észlelték, s a szakasz végén majdnem diszkvalifikálták őket. Sokáig hiába magyarázták, amatőrök lévén ilyen előfordulhat velük, a franciákat csak nehezen lehetett meggyőzni.- Ez volt az egyik pillanat, amikor kilátástalannak tűnt minden - folytatta Lukics János -, ekkor nagyon távolinak és elérhetetlennek tűnt a cél, a dakari Ró- zsaszín-tó. Hát még, amikor a mauritá- niai sivatagban kilincsig merültek egy mocsárba.- Ott ültünk vagy kilenc órát vette át a szót Horváth Csaba. - A szervezők azt mondták, fél óra múlva jön a kamion, s kihúznak bennünket. Aztán eltelt egy óra, majd megint egy, s kezdett ránk sötétedni. És a helyieken kívül a kutya sem nézett felénk. Akik viszont nagyon segítőkészek voltak: eleinte érdeklődve figyelték a magyar páros kínlódását, majd hazaballagtak a többiekért a falujukba, s néhány mauritániai katona segítségével kicibálták a Pajerót a lápból.- Csak éppen már esélyünk sem volt továbbmenni - magyarázta Horváth Csaba. - Egyrészt ránk sötétedett, másfelől a kocsi is használhatatlan volt.- A sötétedést úgy kell elképzelni - szólt közbe Lukics János -, hogy szinte egyik pillanatról a másikra olyan sötét lesz, hogy az ember azt nem látja, de még csak nem is érzékeli, hogy két méterre tőle, mi lehet. Ilyen körülmények között kellett a sivatagban éjszakázniuk a somogyiaknak, ráadásul a mocsárban elment a kocsi elektronikája, a jobb első ablak viszont lent maradt. Éppen Mauritániában, a világ egyik legveszélyesebb országában - a Dakar-ralit azért vitték át a szervezők Dél- Amerikába, mert nem tudták garantálni az indulók biztonságát a mauritániai szakaszokon...- Félelmetes volt - foglalta össze tömören az ominózus éjszakát Lukics János.- Főként a rengeteg skorpió miatt, ráadásul a szél hordta be a homokot az ablakon. Kaposvári gyereknek nem leányálom a Szaharában éjszakázni...- Ráadásul reggel, amikor végre elkezdtek a tábor felé vontatni bennünket - jegyezte meg Horváth Csaba -, a kamion rossz irányba indult el. Kétszáz kilométer után jöttünk csak rá... Akkor tényleg azt hittem, itt vége a versenyünknek. De biztatták egymást, szerencsére a krízis- helyzet sohasem egyszerre jelentkezett, így a másik mindig fel tudta rázni a társat.- Csaba vezetett, én navigáltam - mondta Lukics János -, és bár néha eltévedtünk, vagy lemaradtunk, sosem veszekedtünk, nagyon jól kiegészítettük egymást. Problémák inkább a szervezőkkel voltak, a mi házisufnis Pajerónk ugyanis játékautónak tűnt a többi kocsi mellett. És nehezen értették meg, hogy mi nem győzni mentünk, hanem hogy végigmenjünk. így aztán mi voltunk nekik a vidéki srácok...- Akik azért egy szakaszt megnyertek, legalábbis a magyarok közül ml voltunk aznap a legjobbak - büszkélkedett Horváth Csaba a Fűm Zgujd és Tan Tan közti részsikerrel. A másik, melyre szintén büszke lehet, hogy megúszta különösebb betegség nélkül. Lukics János viszont éppen Szenegálban szedett össze valamit, így még nyögi az afrikai kalandot.- A somogyi pálinka nélkül nagyon megszenvedtük volna az utat - állította Horváth Csaba. - Néha már nagyon nem kívántam, egyik reggel el is határoztam, kihagyok néhány napot, estére már ment is a hasam. Visz- szatértem a pálinkához, és reggelre kutya bajom sem volt. Ennek ellenére egyelőre nem vágynak vissza a sivatagba, ahogy mondták, el kell telnie néhány hétnek, míg leülepszenek a kalandok-élmények. Es akkor lehet, hogy hiányozni fog Afrika.- Pedig néha nagyon nyomasztó volt - tette hozzá Lukics János. - A rengeteg levakarhatat- lan koldus, a szegénység, hogy egyszerűen nem lehetett fürdeni, s hogy mindenki mindenért megpróbált lehúzni. Mauritániából Szenegálba például csak úgy engedtek be, hogy leszurkoltunk ötszáz eurót. A miértre annyi választ kaptunk: csak... Erőtől duzzadó rendőrök szállták meg a megyeszékhelyt verseny Kétszázhúszan neveztek be a kétnapos Amix-Zsaru kupára, több kategóriában mérik össze erejüket Duzzadó bicepszek, elképesztő súlyok, lélegzetelállító teljesítmények. Bomba formában vannak az Amix-Zsaru gym kupa országos fekvenyomó és felhúzó bajnokság résztvevői: Kaposváron két napon át versengenek az izmos hölgyek és a kigyúrt urak. A férfi szemek legnagyobb örömére erős a mezőny. A fekvenyomás szerencsére egyre több nőt csábít el, a formás hölgyek pazar produkcióval nyűgözték le a közönséget. Amúgy a sportágat soha nem késő elkezdeni. A mindössze 44 esztendős Molnárné Kovács Andreát igazán tavaly ejtette rabul a súly- emelgetés és máris szép eredményeket mutathat fel. Munkájából adódóan természetesen korábban is rendszeresen sportolt; az atlétika és a terepfutás az egyik kedvence. • - 47,5 kilót nyomtam - törölte meg homlokát a sikeres produkció után a Vas megyei rendőr-főkapitányság bevetési szolgálatának munkatársa. Tavaly kategóriájában az első helyen végzett, s ezúttal is sikeres szereplésben bízik. így van ezzel a somogyiak egyik reménysége, Székely Béla. A megyei rendőr-főkapitányság 33 éves munkatársa a +125 kilós kategóriában indul, fekve- nyomásban a 300 kiló körüli eredménnyel lenne igazán elégedett.- Erő, kitartás, fanatizmus Nyakó László (balról), a kaposvári verseny legidősebb indulója fiával sorolta a siker titkait az 51 centis bicepszű sportoló, aki amúgy lélekben már a november végi országos bajnokságra készül.- Papa, egyszer is elég lesz megemelni - ezekkel a szavakkal dicsérték Nyakó László teljesítményét Nagy tapsot kapott a nyugalmazott nagykanizsai határőr alezredes, aki a kupa legidősebb indulója. Nyolcvanévesen is lazán kinyomta a 42,5 kilót. Sportos családdal büszkélkedhet: a kaposvári tornára 55 esztendős nyugdíjas rendőr fia is benevezett, no, és persze a 25 éves írnoka sem hiányzott. Bukovics Krisztián, a Készenléti Rendőrség munkatársa élete első fekvenyomó-versenyére nevezett be. Izgalmakban bővelkedő viadalra számított, akárcsak Demeter József, a belügyminisztérium alkalmazottja.- Banán és csirkehús - közvetlenül a verseny előtt már csak ezt fogyasztotta az egyik sportoló. - A viadal után aztán rendesen pótolom a kalóriákat. A rendőrség, a nemzetbiztonsági szakszolgálat, a honvédség, a tűzoltóság és a polgárőrség tagjai is benevezhettek a kétnapos kaposvári versenyre. Pál József, a somogyi rendőr sportegyesület alelnöke azt mondta: a mostani a 10. verseny, amelyre 220-an neveztek be. Több kategóriában mérik össze tudásukat az indulók.. ■ Harsányi Miklós
