Somogyi Hírlap, 2010. november (21. évfolyam, 254-278. szám)

2010-11-29 / 277. szám

4 MEGYEI KÖRKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2010. NOVEMBER 29., HÉTFŐ A Polgárdi, aki kiszolgálta a sajtót vallomás Az újságírókkal közös siker, hogy Kaposvárnak és eredményeinek híre van az országban Pótolhatatlan emberek nincsenek. Az idő múlá­sával egyre inkább így gondoltam én is. Egész addig, amíg valaki a mi­nap azt nem mondta: Eri­kát bizonyos tekintetben nem lehet pótolni. Márkus Kata Ez a valaki Szita Károly polgár- mester volt A városháza sajtóre­ferensének, Polgárdi Erikának a munkáját értékelte így. A Pol- gárdiét, akit az újságírók csak így neveztek maguk közt. Amióta Szita Károly Kaposvár polgármestere, azóta dolgozott mellette. Hogy kezdődött?- Öt évig Buzsákon voltam művelődésiház-vezető. Ez még az az időszak volt, amikor a nép­művészetről, a búcsúról szólt minden a faluban. Ugyanakkor a Somogyi Hírlap egykori főszer­kesztőjének, lávori Bélának a ki­állításai is ott voltak. Egyszer aztán megjegyezte: jól mutatná­nak napraforgók a fotók előtti Semmi gond, mondtam. Bicikli­re pattantam, és elkerekeztem a határba napraforgóért. Egyik délután Klujber László keresett meg azzal, hogy most verbuválja a csapatot az akkor épülő Killián művelődési központba, és na­gyon szeretné, ha bejönnék oda dolgozni, mert ismeri a munká­mat. Nagy dilemma elé állított, nem is tudom megmondani mi­lyen érzés volt, hogy a családot, a szüléimét elhagyjam. Végül a mama mondta ki, ha nehezen is, hogy el kell vállalnom.- Aztán a művelődési ház után következett a városháza.- 1983-ban kerültem át a hiva­talba, majd 94-ben, az önkor­mányzati választások után let­tem sajtóreferens. Bár én még ilyet soha nem csináltam, mégis úgy éreztem, hogy ez nekem menne. Valójában a nulláról in­dultam, csupán pár nevet ismer­tem a sajtó képviselői közül az előző munkám révén. Megke­restem őket, bemutatkoztam, hogy én lennék az új sajtos. Az­tán megkértem őket, mondják el, hogyan lehetne ezt a munkát nagyon jól végezni, mit várnak el tőlem. Abban ugyanis biztos voltam, hogy akarom csinálni, méghozzá nagyon jól. Polgárdi Erika, a kaposvári városháza sajtóreferense nyugdíjba vonult. Tizenhat évig küldte a híreket az újságírók­nak, de ennyi idő után is azt mondja: ha újra kezdhetné, újra ezt a munkát választaná.- S mi volt a sajtó képviselői­nek a tanácsa?- Egy dologra kértek, de na­gyon határozottan: mindig fi­gyeljek, hogy soha ne válogas­sam ki, kinek mit küldök el. Ha az országos médiának nincs rá szüksége, ha a kukában landol a levél, akkor is kapjon meg min­denki minden információt, majd eldöntik, tudják-e használni.- Ez volt az alapja annak a ki­egyensúlyozott viszonynak, amelyet a sajtó képviselőivel ápolt?- Először persze el akartak ré- miszteni, hogy ez egy különle­ges vüág, és nem tudni mi lesz.- Mondhatni - mivel magunk­ról beszélek - egy különleges állatfaj az újságíró.- Én meg erre azt mondtam: nem baj, akkor ez számomra egy jó kihívás. Azt mondogat­tam magamnak, miért ne tud­nám ezt megcsinálni, végül is örökké szervező voltam. Próbál­tam tehát megfelelőképpen vi­szonyulni az újságírókhoz, mert tudtam: ahhoz, hogy a munkáju­kat segíteni tudjam, azonnal rá kell ugrani az őket érdeklő témá­ra. S ha megvolt az információ, azonnal hívtam őket Cserébe aztán én is kérhettem bármit.- Szóval a kölcsönösség mű­ködtette ezt a kapcsolatot?- Az újságírók eleinte csak azt tudták, hogy 100 százalékosan akarom csinálni a munkámat. Mivel nem tanított erre senki, próbál­tam kitalálni ma­gamtól, mit kell ten­nem, s ehhez keres­tem partnereket A cél pedig közös volt: mindenki azt akar­ta, hogy jó sajtója le­gyen a városházának. Ennek ér­dekében én kiszolgáltam a saj­tót, de vissza is kaptam ezért rengeteg mindent. Aztán egy idő után azt vettem észre, hogy tény­leg magam mögött tudom őket, mellettem állnak. Meg azt, hogy Kaposvár egyre többet jelenik meg a sajtóban. Ám ehhez part­nerek kellettek, amit elértünk, közösen tettük. S ha újra kezde­ném, újra ezt csinálnám.- Tizenhat év egy házasságban is szép idő. Hogy lehetett ezt a kapcsolatot közvetlen főnöké­vel, Szita Károly polgármester­rel úgy alakítani, hogy 16 évig megmaradtak egymás mellett?- Ott kezdődött a dolog, hogy a polgármester elfogadott engem. Ugyanakkor vagyok olyan hatá­rozott, hogy voltak önálló gondo­lataim és véleményem, amelye­ket mindig mindenkinek el is mondtam. Természetesen előfor­dult, hogy a polgármesternek is megmondtam, nem értek vele egyet S ha észérveket tudtam felsorakoztatni, akkor elfogadta a véleményemet. Persze azt is tudta, hogy nagyon jó a kapcso­latom a sajtóval, s egy-egy kérdé­ses dologról beszélek az újság­írókkal, így néha megkérdezte: mit gondol erről a sajtó?- A 16 év alatt mondta valaha, hogy köszönöm, ez így rend­ben van?- Igen. Éreztem és tudtam, hogy megbecsülik a munkámat S nem csak a polgármester, a jegyző is. Többször elhangzott, hogy úgy tudok kérni, amire nem lehet nemet mon­dani. Pedig soha senkihez nem úgy mentem oda, hogy azt mondta a jegyző, vagy a polgármester. Soha, sehol nem használtam a nevü­ket, azt mondtam: én ezt vagy így szeretném. így aztán nagyon jó, kiegyensúlyozott kapcsolat alakult ki a városházi kollégák­kal is, annak ellenére, hogy tud­ták: ha én keresem őket, bizony gyakran nyilatkozniuk kell. Azt pedig a többség nem nagyon szeretett. Ez egy huszonnégyórás szolgálat, örökös készenlét volt, aminek min­den alá volt rendelve. Most már nyugalomra vágyok.- Akkor nem véleüen, hogy a polgármester azt mondta: ha Erika nyugdíjba megy, körül­belül egy hónapig folyamato­san köszönünk el tőle?- Annyi figyelmességet kap­tam kollégáktól, amiről álmodni sem mertem. írtak nekem ver­set, nap mint nap kis apróságok­kal leptek meg. Kaptam például egy ici-pici telefont a közvetlen kolléganőmtől mondván: ez biz­tosan nem szólal meg ebéd köz­ben. Mert a két kezemen meg tu­dom számolni, hányszor nem csörrent meg a mobilom az alatt az idő alatt, amíg bekaptuk az ebédünket. A legnagyobb megle­petés mégis az a búcsúbuli volt, amit azok az újságírók szervez­tek nekem a legnagyobb titok­ban, akikkel évtizedeket dolgoz­tam szoros együttműködésben.- Mi volt a legnehezebb ebben a munkában?- Ez egy 24 órás szolgálat volt, aminek minden alá volt rendel­ve. Még mindig ott tartok, ha ki­megyek a kertbe, a telefont a zsebembe rakom: ha valaki ke­res, rögtön elérjen. Ez egy örö­kös készenlét volt, előfordult, hogy elindultunk Buzsákra és vissza kellett fordulnunk. Nem gondolom, hogy nehéz lett volna, mert az agyamban úgy rögzítet­tem: ezt kell csinálni, méghozzá teljes mellbedobással. Tüdtam, hogy fel kell venni a fordulatot a polgármesterrel, bírni kell mel­lette a tempót, mert iszonyatos munkabírása van.- Mostanra elfáradt?- Végiggondolva a 16 évet, amit szerettem volna, azt elér­tem. Akárhogy is nézem, Kapos­várnak ország-világ előtt sajtója van. Most magammal is szeret­nék törődni, nyugalomra vágyok.- Most tehát visszafelé vezet az út Buzsákra?- Igen. Nagyon hiányzik, ott éltem a gyerekkoromat, minden emlék oda köt, szeretnék most több időt tölteni ott. Van viszont egy, az elmúlt 16 évihez hasonló­an nagy feladatom. Én itthon mindig ki voltam szolgálva, a készre jöttem haza. S most na­gyon örülök, hogy a feladatok egy részét átvállalva végre egy kicsit vissza tudok adni a nővé­remnek mindabból, amit mosta­náig kaptam tőle. Funk-rock-blues Leilén. Rutkai Bori és zenekara, az idén megújult Specko Jedno adott élő koncertet Balatonlellén. A klubkoncert a Leilei Pódium sorozatának része volt. A művelődési házban évek óta rendszere­sek a hazai alternatív könnyűzenei étet jeles képviselőinek fellépései. Az E.ON Dél-dunántúli Áramhálózati Zrt. közleménye Az E.ON Dél-dunántúli Áramhálózati Zrt. átfogó korszerűsítési programot hajt végre a villamosenergia-hálózaton. Szakembereink folyamatosan dolgoznak azért, hogy a kiegyensúlyozott és zavartalan villamosenergia­szolgáltatást biztosító fejlesztéseket elvégezzék. Értesítjük ügyfeleinket, hogy Kaposváron a STOP-SHOP (Corso) üzletház villamosenergia-ellátását biztosító 22kV-os közcélú kábel munkálatai 2010. november 29-én (hétfőn) befejeződtek. Az elkészült létesítmények érintése életveszélyes és tilos! e-on A fenntartható fejlődés mellett voksoltak Atádon Elfogadta a képviselő-testület Nagyatád fenntartható fejlődésé­nek helyi programját, amely a város környezetvédelmi és inf­rastrukturális fejlesztésének a koncepciója. Ennek legfonto­sabb prioritása elsősorban a he­lyi közlekedés javítása, benne a városközpont forgalmának csök­kentése, a szennyvíz-rekonst­rukció program megerősítése, emellett középtávon szükség van a csapadékvíz elvezetéssel kapcsolatos korszerűsítések el­végzésére is. Ormai István polgármester el­mondta: fontos, hogy a hagyo­mányra és többszínűségre ala­pozva a városban alakuljon ki a változatos kulturális élet, ami magas szintű kikapcsolódásra ad alkalmat a lakosságnak és a látogatóknak. Hozzátette: az adottságok megőrzésével, a le­hetőségek hatékony kihaszná­lásával, a fejlődés folyamatos fenntartásával biztosítják az életminőség magas színvonalát és a biztos megélhetést. Az ülésen a testület elfogadta a költségvetés háromnegyed éves teljesítését, viszont a távhőszolgáltatás emelését el­utasította. A városatyák emel­lett százezer forinttal támogat­ták a Tűzvédelem Közalapít­vány létrehozását, melynek cél­ja eszközfejlesztések megvaló­sítása, valamint tájékoztató te­vékenységek végzése. ■ Jeki G.

Next

/
Thumbnails
Contents