Somogyi Hírlap, 2010. november (21. évfolyam, 254-278. szám)
2010-11-28 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 48. szám
2010. NOVEMBER 28., VASÁRNAP SZTORI 5 r Átmeneti apukák és anyukák árvácskák Jól képzett és felkészült nevelőszülőkkel kellene átvészelni az örökbe adásig tartó időt „gyorstalpalón” kellene megtanítani azt, miként kezelje profin ezt az érzelmileg meglehetősen bonyolult helyzetet. „A szülőknek azt kell megoldaniuk, hogy úgy szeressék ezeket a gyerekeket, úgy teremsenek számukra családi légkört, hogy tudják: bármikor elvihetik őket. Be kell tudniuk engedni a vadidegen gyerekeket a legbelsőbb magánszférájukba, miközben el kell fogadniuk, hogy a gyerek „hazafelé tart”. Alakulhat úgy, hogy végül a családnál nő fel, esetleg később örökbe is fogadják, de a nevelőszülő elsődleges feladata, hogy átmenetileg gondoskodjon róla”- hoz példát Szilágyi Júlia. Mostanában mind többet hallani azokról, akik anyagi okokból vállalnák a gyerekek gondozását. Ez is lehet az egyik oka annak, hogy országosan nagyon eltérő a nevelőszülők aránya: míg a közép-magyarországi régióban, például Budapesten vagy Pest megyében szinte alig-alig találni erre vállalkozókat, addig az alföldi településeken, vagy A fenti képen Mariann és Viktor, lent dr. Szilágyi Júlia alapítványi elnök és Hajni. „Be kell tudniuk engedni a vadidegen gyerekeket a legbelsőbb magánszférájukba". Kiöregedett és hiányos képzettségű a nevelőszülők jelentős része, és megbecsülve sincsenek. Az ombudsman friss jelentése súlyos megállapításokat tett a családjukból kikerülő gyermekek ellátásáról. Kun J. Viktória nek nem rendeződik a lehető leggyorsabban a sorsa. „A nevelőszülők egy része kiöregedett, szemléletük megcsontosodott, hiányos a képzésük, nem fogadják el, nem támogatják a gyerekek találkozásait, kapcsolattartását a vér szerinti szüleikkel” - szólnak a legfrissebb ombudsmani jelentés súlyos megállapításai. Szabó Máté szerint az államnak „világos, következetes, egymásra épülő feltételrendszert” kell előírnia azokkal szemben, akik nevelőszülőnek jelentkeznek, a jelenlegi szabályozás ellentmondásos és hiányos. Ők lehetnének az egyetlenek, akik a gyerekeknek családi hátteret biztosítanának mindaddig, amíg sorsuk véglegesen nem rendeződik. Otthonokban ugyanis a szakemberek szerint legfeljebb pár hónapot szabadna tölteniük a kicsiknek. Dr. Szilágyi Júlia, az Alapítvány az Örökbefogadó és Nevelőszülőkért alapítója és elnöke szerint gond van a képzéssel, a feltételrendszerekkel, de emellett a gyermekvédelmi rendszer ezen részének szinte egészével. „A nevelőszülői színvonal rendkívül alacsony, valóságos követelményrendszer sem igen van. Nyolc általános elegendő, ahhoz, hogy valaki vállalja ezt az embert * próbáló feladatot. Főként a hagyományos nevelőszülők, vagyis nem hivatásosok esetében ráadásul szinte semmilyen támogatás nincs, ez az idő még a szolgálati időbe sem számít bele, így viszont követelményeket sem támaszthat a rendszer feléjük” - sorolja a gondokat a vezető. A hivatásos nevelőknek 300 órát, a hagyományos nevelőszülőknek viszont mindössze egy 60 órás Sanyit szinte rögtön, születése után hagyta édesanyja a kórházban. Először másfél éves korában került nevelőszülőkhöz, addig az akkor még létező csecsemőotthonban várt. Végül 16 éves koráig, nevelőanyja haláláig élt az elvileg ideiglenes családjában. Akkor, nyolc „testvérével” szórták őket szét, ő kollégiumba került, de ahogy emlékszik, nem siratta sokáig korábbi életét. „Pillanatnyi képekben talán emlékeztetett egy családra, külső szemlélőnek pláne, de soha sem éreztem semmiféle családias szeretetek bensőséges légkört. Rideg és személytelen volt minden. Nevelőanyánk szakmailag elért mindent, mint nevelőszülő, otthon mindezt mégsem tudta kamatoztatni” - fest szomorú ké- pet'Sanyi, aki épp azért lett szociális munkás és dolgozik ma már a gyermekvédelemben, hogy amennyire lehet, ő megtegye mindazt, amit gyerekként sohasem kapott meg. Gyerekkora nyilván már ott megpecsételődött, hogy anyja eldobta magától, aztán az is sok kárt okozott, hogy másfél évig otthonban várakozott, végül pedig az is, hogy máig tisztázatlan okok miatt nem adhatták örökbe, s került olyan családba, ahol nemcsak ideiglenesen nevelték, hanem véglegesen saját gyermeküknek tekintették. Sanyi esete sok-sok problémára rávilágít a gyermekvédelmi rendszerben, leginkább pedig arra: sokszor visszafordíthatatlan károkat okozhat az, ha egy kicsi gyerekKi lehet nevelőszülő? NEVELŐSZÜLŐ LEHET AZ, a büntetlen előéletű, magyar állampolgár, aki már betöltötte a 24. életévét, de 45 évnél nem idősebb. Fizikailag és pszichésen alkalmas gyermeknevelésre. Kétféle nevelőszülői státusz létezik. Hagyományos nevelőszülőnél a saját gyerekekkel együtt legfeljebb négy gyerek nevelkedhet. a hagyományos nevelőszü- lőség nem munkaviszony. A hivatásos nevelőszülők foglalkozásszerűen vállalják a gyerekek nevelését, legalább három, a saját gyermekeikkel együtt legfeljebb hét gyereket gondozhatnak. feltétel a megfelelő nagyságú lakás is, a nevelőszülő otthonáról környezettanulmányt készítenek, minden nevelt gyereknek legalább 6 négyzetméteres életteret kell biztosítani. A hivatásos nevelőszülők a nevelt gyerekek számától függetlenül havi járandóságot kapnak, ez a jelenlegi szabályozás szerint havonta bruttó 135 ezer forint. Ezenkívül gyermekenként a családi pótlékkal együtt nagyjából 60 ezer forint a havi juttatás, és felvehetik a,gyerekek után járó gyedet és gyest. a hagyományos nevelőszülők, akik munkájuk mellett vállalják a gyerekeket, nem fix összeget kapnak, hanem minden nevelt gyerek után havi 15 ezer forintot. Borsodban, Baranyában, a Nyírségben, ahol nagy a munkanélküliség, nagyon-nagyon sokan vannak. Magyarországon jelenleg 400 hivatásos nevelőszülő és közel négyezer hagyományos nevelőszülő van. A készülő gyermekvédelmi törvényben egyebek mellett az örökbefogadáson könnyítené- nek, az örökbefogadók gyesével például azt szeretnék elérni, hogy ne csak csecsemőket, hanem idősebb gyerekeket is szívesebben fogadjanak. Szépen és méltósággal öregedni RADOS VIRÁG nem vagyok híve a mostanában dúló örökfiatalság-kul- tusznak, sem a vele járó örök szépség utáni sóvárgásnak. Ez a maszlag nem hagyja az embert méltóságteljesen megöregedni. Egyik kedvenc vígjátékomban van egy szereplő, aki arcplasztikát csináltat. A műtét után csak ül a fotelben be- pólyált fejjel: „Eltűntek a hatvanéves nők, én voltam az utolsó.” Tragikomikus. de a másik véglet sem tetszik: az, amikor valaki egy fikarcnyit sem törődik a külsejével. Ahogy múlik az idő, és egyre idősebb lesz, hagyja magát elhízni, a szépségápolásra nem ad. Helyette kitalálja, hogy ő természetes akar lenni, vagy ami még rosszabb: neki már úgyis mindegy. HÁT NEKEM NEM MINDEGY, hiába leszek lassan negyvennégy. Igaz, ami húszévesen természetes volt, azért most meg kell küzdeni. A fodrász, a kozmetikumok mellett le kell például piondani a féktelen zabálásról, sőt, tartani kell egy ésszerű étrendet. A bulizás, az éjszakázás a múlté - ha nem alszom ki magám, azt az arcbőröm, de egész testem- lelkem megsínyli. Persze én az a fajta vagyok, aki inkább meghozza ezeket az áldozatokat, mint hogy a tükörbe nézve egy lestrapált bálnával találja magát szemközt. LÉTEZIK OLYAN FELFOGÁS, ami a szépséget az egészséghez kapcsolja. Elmondom, mi történt velem nemrég. Megműtötték, felvágták a hasamat, elintézték odabent, amit kellett, aztán összevarrtak. Én meg borúsan szemlélem a vágást. Jó, tudom, idővel elhalványodik. Nem is ez a baj. Hanem hogy a heg mentén, a hasamon egy kis hurka éktelenkedik. Ezzel vajon mi lesz? Ápolónő sógornőm szerint a dolog egyénileg változó: van, akinél kisimul, és akad, akinek megmarad. És most jön a poén: ne lógassam emiatt az orromat, mert ez csak egy kis szépséghiba. MEGRÖKÖNYÖDTEM. Miért ne lógassam? És egyáltalán: mi az, hogy csak szépséghiba? Aki beteg, akit megműtötték, az már nem is lehet szép? Miért nem azt mondják mindjárt ilyenkor az emberről: igaz, hogy egy bányarém lett, de legalább él? Talán nincsenek fokozatok, átmenetek? (Szerencsére az orvosom megnyugtatott, hogy fél év múlva a hurka eltűnik.) azt gondolom, a kellemes külső semmilyen körülmények között nem elvetendő. Egyrészt jó érzés az egyénnek, másrészt az ápolt, mutatós ember azt az üzenetet közvetíti társainak, hogy törődik magával. így aztán sugárzik belőle az önbizalom, az egészséges önszeretet. Az ilyen valakivel jó együtt lenni. az én nagyanyám kilencven- évesen is adott magára. Egyszerűen odafigyelt. Megtisztelte vele önmagát és a környezetét. És ez nagyban közrejátszott abban, hogy méltósággal öregedjen meg. Kovács Kati a Nyugdíjas Expón. Pénteken megnyílt Budapesten a Nyugdíjas Expó. A G-mentor Kft. másodszor rendezett a SYMA csarnokban háromnapos kiállítást kifejezetten a szenior korosztálynak. Bemutatkoznak az idősbarát önkormányzatok, idősklubok, valamint számos olyan szálloda és fürdő az ország minden tájáról, amelyek számára kiemelten fontos a nyugdíjas vendégkör. A közönség kedvezményes üdülési ajánlatok közül válogathat és számos ötletet talál a szabadidő tartalmas eltöltéséhez. Vasárnap pedig Kovács Kati lesz a sztárvendég. I Nyolc általános és egy gyorstalpaló elég.
